Annyi mindent lehetett volna már írni (és mutatni) az újdonsült kertünkről, hiszen tavasz óta ez a legfőbb szabadidős elfoglaltságom. Pont azért nem írtam semmit, mert annyi minden lett volna, bár sokat fotóztam. Lehet, hogy jobb is így, mert jövőre már jobban látom majd, hogy mi hogy működik, és következtetéseket is tudok talán levonni. Egy év persze nagyon kevés egy kertben, de tulajdonképpen már most "látok" egy-két dolgot, amit tavasszal még nem láttam.
Hát egyelőre csak néhány képet teszek föl, mert ma reggel (végre!) olyan gyönyörűen rásütött a nap a sziklakert fölötti évelőágyásra, hogy egészen elkápráztatott.
De ott kezdeném, hogy a párom megcsinálta a lejáratot az erkélyről a kertbe. (Nem asztalos, és nem is ács!!!).
(Az összes kép nagyítható!)
Innen föntről ilyen volt a látvány április közepén (jó, nem volt csúnya sem, elismerem):
(Ez a kép is nagyítható!)
És most ilyen (kissé még kesze-kusza, szó ami szó, ráadásul egyelőre átvirít a drótkerítésen a szomszédék piros hintája):
De erről majd máskor, most kanyarodjunk inkább a sziklakert felé. A sziklakertről is majd máskor (azt is a párom építette, én meg beültetem). Ma csak a napsütötte évelőágyást szeretném mutatni.
Kevés növény van még itt (is), de természetesen úgy készítettem a képeket, hogy a sok üres hely ne látszódjon.
Azért azt nem tudom megállni, ha már így belejöttem, hogy – még egy kicsit visszatérve megint az erkélyre – meg ne mutassam a ciklámen ládát, amit 2011 nyarán készítettem, írtam is már róla itt többször. Most érte el "felnőttkorát", azt hiszem. lehet, hogy jövőre szét kell szedni, nehogy ellehetetlenítse egymást a sok növény.
Legjobban a Cyclamen africanum tett ki magáért, rengeteg virág lett rajta idén, és még illatos is.
 |
| CYCLAMEN AFRICANUM |
Mindig a kezdet a nehéz, remélem, most már majd folytatom. További szép őszi napsütést mindenkinek!