Campanula portenschlagiana virágzás

Campanula raddeana – ha minden igaz:

Androsace dugványozás

Az idén az Androsace sarmentosa rengeteg indás sarjat hozott. Kénytelen voltam levágni ôket, mert abban a ládában már nincs hely újabb növények számára. Viszont némelyiken már egész szép gyökérkezdemények voltak:

Így aztán ezekbôl készítettem néhány dugványt. Egy-két ismerôs amúgy is kért belôle, jó ajándék lesz majd. Levágtam az indákat és az alsó leveleket róluk:

A gyökereztetô közeg nálam már egy ideje kókuszrost, ez vált be legjobban. De ebben nincsen tápanyag, úgyhogy gyökeresedés után át kellene ültetni. Most úgy csináltam, hogy a cserép aljára földet raktam, hogy majd ebbe nôjön bele a gyökerük, ne kelljen átültetni legalább jövô tavaszig. 1 cm vastag kókuszrost van a tetején.

Úgy vettem észre tavaly, hogy nem fontos zacskóban tartani a cserepeket, csak árnyékos helyen, ha vigyáz az ember, hogy ki ne száradjon a közeg. Amint a kókuszrost színe kezd halványulni, megöntözöm.

Miniatûr sziklakert

A fagyosszentek az idén nagyon kitettek magukért, napok óta 8-10° van vad, viharos szél sok esôvel.

Ami azt illeti, az új miniatûr sziklakertünknek, amit múlt héten építettem, ez jobb, mint ha 25° lenne.

Pontosabban egy régit szedtem szét, és csináltam helyette újat.

Ez volt a régi:

A növények nagyon kinôtték, meg úgy egyébként sem tetszett, pár éve csináltam, amikor még "nagyon kezdô" voltam (most már csak "kezdô" vagyok :))

És itt készül az új

1. Elôször kavics drénréteg (jelen esetben 6-8 cm-s gránitmurva), aztán talajkeverék, és ebbe belenyomva az Ortler oldalából hozott palás szerkezetû kövek:

Azt a kis Draba parnassica-t még a régi tálba telepítettem be, és most kövestôl emeltem át, örülnék, ha megmaradna...

2. A kövek között feltöltöttem talajkeverékkel, amely egy elég vegyes kutyulék: finomabb és durvább szemû homok, perlit, gránitmurva, vermikulit, meg egy kevés tôzeg és egy kevés agyagos kerti föld (ez csak kb. 1/10 mennyiség – térfogatban –):

Ezután beöntöztem, kitaláltam, hogy mit hova fogok ültetni,

és aztán egy napig békén hagytam, három okból:

• ülepedjen a talaj
• aludjam még egyet az ültetési tervre
• elfogyott az idôm aznapra

Másnap aztán egy kissé átalakítottam az ültetési tervet, és beültettem azt a néhány magoncot, amit ide szántam. Mind idei magoncok, még nagyon picik, de már vannak rendes leveleik. A fô eszközeim az ültetéshez:

Egyelôre nem túl látványos a dolog, meg még üres helyet is hagytam (hiszen Campanula zoysii csírázik!!!), de azért itt egy kép, hogy mik kerültek bele (rákattintva nagyobb lesz):

Remélem, egy év múlva látványosabb képet is tudok róla mutatni.

Május

Aquilegia coerulea (scopulorum néven jött, de nem az):

Egyetlen száron a virágok csészelevelei és a sarkantyúk kékek:

Lewisia pygmaea – minden virág egy napig tart.

Lewisia cotyledon színorgia:

És az egész egyben, elöl az Androsace sarmentosa:

Androsace ciliata

Kaptam ajándékba a Csapody körben egy kis Androsace ciliata-t. Nagyon boldog vagyok, nagyon szép kis növény, különösen virágzásban, remélem jól fogja érezni magát nálunk. Hétvégén gyorsan be is ültettem az Ortlertálba, hogy amíg megjön a nyári kánikula (ha lesz egyáltalán az idén), tudjon szépen elhelyezkedni.

Régóta tudom, hogy az alpesi évelôk gyökérzete rendszerint sokkal nagyobb a föld feletti résznél, de most mégis egészen megdöbbentem, hogy ennek az egy kis levélrózsából álló növénynek mekkora gyökértömege van.

Szerencsére csehországi termesztésû növény, úgyhogy nem tôzegben nevelték, és a nagyon laza talajkeveréket könnyû volt a gyökerérôl lerázogatni, hogy kényelmesen beférjen a lakóhelyére. Beültettem egy kb. 1,5 cm széles mesterséges hasadékba, és minden nap becézgetem, biztatom, hogy jó lesz itt neki, vigyázok rá :-)

Közeli képen látszanak a levelek szélén lévô kis szôrök (cilia), amirôl a nevét kapta (rákattintva még jobban):

Így néz ki most a "kertünk"

Egyik irányból:

És másik irányból:
                 februárban:                                                      most: