A csomagolóművész

Sokszor, amikor egy bimbót vagy termést látok, az jut eszembe, hogy a Természet egy csomagolóművész. Itt van például az egyik gombafű termése, éppen érőben. A baloldali még zárt, és a szirom maradványai is láthatók, a jobboldali már "elkészült", megérett, az öt mag arra vár, hogy a szél vagy valamilyen állat megrázza a szárat és ezáltal elinduljanak a nagy Életbe.
Én most egészen emberi módon ollóval levágom a szárat tőből, és a magokat egyelőre papírtasakba szórom, aztán majd meglátjuk.

Sajnos a faj neve nem tisztázott. Az SRGC-től rendeltem Androsace pubescens és Androsace cylindrica magot is, ki is csíráztak, de valahogy mindegyik egyforma. Van ugyan fotóm arról, hogy hova milyen magoncot ültettem, és eszerint ez Androsace pubescens, de akárhogy nézem, a két faj nálam hajszálra ugyanolyan, minden tekintetben.
A fenti kinyílt toktermés átmérője 3 mm.

Ajándékok és egyéb virágok

Ezennel az áprilist (legalábbis EZT az áprilist) az ajándékok nemzetközi hónapjává nyilvánítom :D

A múltkor már említett aztékliliomot (Sprekelia formosissima) megkaptam virágzó állapotban is ugyanattól a növénybarát(om)tól:

Sprekelia formosissima

A színe nem ennyire piros, inkább bordó (csodaszép), de a képet áteső fényben készítettem, és nem akartam "átfesteni" számítógéppel.

Hétvégén meglátogattunk egy nemrég felújított sziklakertet egy Csapody körös tagtársunknál.

Íme a sziklakert egy része (majdnem az egész kert sziklakert :)), sajnos borult időben:

Minden – nem túl erős – tiltakozás ellenére tőlük is kaptunk 4 szép növénykét (vittünk hármat, hoztunk négyet, ajjaj!). 3 már virágzó (mindhárom kankalin), egy pedig bimbós (Cerastium alpinum ssp. lanatum – madárhúr, mondjuk, hogy gyapjas). Egyelőre kettőről készült kép. Én helyet találtam nekik a kertünkben, ahol soha "nincs már több hely – csak még ennek az egynek". Elültettem, a párom lefotózta.

Primula x pubescens,
a cifra kankalin (P. auricula) és a borzas kankalin (P. hirsuta) egyik mesterséges hibridje

Primula veris 'Rubriflora', vörös virágú tavaszi kankalin

Szintén ajándék, de tavalyról, már nálunk virágzott ki:

Iris pumila

Jól mutat a másik ládában lévő boglárkával együtt is:

Iris pumila, Ranunculus alpestris

Ezt is köszönöm szépen, annak aki adta.

A most következők pedig a természet ajándékai, magról jöttek, kéretlenül, de éppen jó helyre és jól tették.

Muscari neglectum – ha igaz

Az ibolya magja a Ginkgo fánk cserepébe hullott bele és most ott ontja a virágokat:

Egyéb virágzók most a kertünkben:

Teljes pompában a selymes boroszlán (Daphne collina) mindkét példánya. Fantasztikus illatot árasztanak.

Közelebbről:

Daphne collina

Erről az utóbbiról tavaly is készítettem egy hasonló képet, így lehet látni, hogy azóta mekkorát nőtt.

És végül a gombafüvek, amelyeknek nagy része még csak most kezdi a tavaszi bemutatót.

Androsace sempervivoides

Ez itt pedig egy 4 cm átmérőjű (virággal együtt!) párnácska:

Androsace pubescens

Termések-2

Androsace pubescens

A tok mérete kb. 5 x 2 mm, a kép nem túl jó, elismerem, de valahogy most csak ezt sikerült összehozni.

A magot 2009 januárban kaptam, és mivel akkor nem volt lehetôségem magvetéssel foglalkozni, 5 hétig a hûtôben pihent nedves vermikulitban, egy zacskóban. Március elején vetettem el, kint a szabadban állt a cserép és 5 hét múlva kezdett csírázni, az idén pedig már virágoztak a növények.

Dryas octopetala

Voltak érett termések már egy hónappal ezelôtt is, ez egy elkésett virágé.

Frissen vagy nem frissen vetve – nekem még eddig nem sikerült kicsíráztatni az aszmagjait.

Gombafû – a legszebb "fû" :)

Így nézett ki tegnapelôtt a kerek "sziklahasadékos" tál, amit Ortlertálnak neveztem el, mert a kövek benne mind az É-olaszországi Ortler (3905 m) oldalából származnak:

Az Androsace carnea már elvirágzóban, és a virágszárai naaagyon megnyúltak. A kis Androsace pubescens pedig itt még készülôdik (baloldalt látszik a három bimbó). 

És íme, ma kezdtek nyílni a virágai. A virágszárai neki is hosszabbak egy kicsit, mint ahogy azt elvárnám tôle:

A Csapody körben legutóbb szóba került a "hasadékkert". Én úgy veszem észre egy pár (2-3) éve, hogy itt Magyarországon alpesi növények tartására tényleg ez a legalkalmasabb. Még akkor is, ha az illetô faj nem kifejezetten hasadéklakó. 

Csak akkor az tényleg olyan legyen, mint egy hasadék, vagyis: a kövek mélyen a talajba süllyedjenek, és a mesterségesen, két kôbôl létrehozott hasadék max. 2 cm széles legyen. Mert akkor a növény nyökerei hûvös helyen tudnak fejlôdni, és így a föld feletti rész sem bánja annyira a kánikulát. A "talaj" (lásd késôbb) pedig vastagon kaviccsal takarva. Nem akarom elkiabálni, de az ún. ezüst levelû kôtörôfüvek (Silver Saxifrages), amelyek köztudottan nem bírják az erôs és tartós napsütést, nálam az erkélyen már kétszer minden gond nélkül átvészelték a borzasztó nyári kánikulát, amitôl én, a melegigényes faj is kezdtem már kiborulni.

Ezekben a hasadékos tálakban egyébként a talajkeverék úgy néz ki, hogy: a kövek között, a "hasadékokban" majdnem csak durva homok van (minimális tôzeggel keverve), lejjebb, a tál alján van egy kb. 3 cm vastag komposzt-tôzeg-sóder-perlit keverék, nagyjából egyenlô arányban.

A tavasz folytatódik

Most húsvét táján kicsit lehûlt az idô (7-10°C nappal), és némi esô is esett, bár itt nálunk nem vitte túlzásba, azt hiszem nem sokra mennek vele a szabadföldi növények. A hideg ellenére azonban a fejlôdés minden növényen egyértelmûen látható.

Nálunk is megfigyelhetô, amit már sokaktól hallottam, "rendes" kertekbôl is, hogy az idén a kökörcsinek valahogy kicsit késôn indulnak. Pedig a leánykökörcsin kint az élôhelyén már nagyjából elvirágzott. Ezt többszörösen tanúsíthatom, mert az Újlaki-hegyen is és a Sas-hegyen is láttuk az elmúlt napokban. A nagyon korai tavaszi kökörcsin (Pulsatilla vernalis) magoncaink csak most mozdultak meg:

Igaz, hogy ô is elôbb virágot hoz, aztán levelet, és mivel ezek még nem virágzó méretû példányok, a levél csak most merészkedik elô, amikor a virágnak – ha lett volna – már el kellett volna nyílni.

A hófény (Chionodoxa), aminek a bimbóját a múltkor mutattam, kinyílt végre, de furcsa, kicsit torz virágai lettek. 

Úgy hallom egyébként, hogy az idei tél Angliában is megtizedelte a cserépben tartott hagymásokat. Többen is ugyanolyan tünetekrôl panaszkodnak, amilyeneket én is megfigyeltem: vagy nem lett semmi a hagymából, vagy torz virágokat hozott. Az angolok ezt a talaj többszöri átfagyásának és kiengedésének róják fel.

Közelrôl a Chionodoxa virágok:

Mögötte a fehér Campanula portenschlagiana levelei látszanak, amit február végén tövig visszavágtam, és azóta már hatalmas párnát növesztett, lassan mindent elborít maga körül.

A havasi fajoknak úgy tûnik nem sokat ártott ez a tél, sôt. A tavalyi vetésû Androsace pubescens egyetlen levélrózsáján már jól látszik a három bimbó.

Az egyik ládában elpusztult a télen egy kissé már öreg Pulsatilla vulgaris. Persze lehet, hogy nem az öregség volt az oka, hanem a túl sok csapadék, amitól nem védtem kellôképpen. Minden esetre a helyére került most két kô és három új faj. Balról jobbra:
Saxifraga x apiculata (gyökeres dugványok) – Saxifraga paniculata (szintén) – Draba parnassica (2009 ôszi magvetésbôl)

Szombaton egy kertészetben vettünk egy szép Primula rosea növényt. Beültettem a nagy kerek tálba az erkélyen, ahol több más kankalin is van, valamint a Gentiana clusii, ami nemsokára virágzik (3 bimbó van rajta!). Nem ment egyszerûen a beültetés, mert szokás szerint a gyökérzet már igencsak kinôtte a kis 9-es cserepet, és egészen össze volt nemezesedve, úgyhogy jócskán meg kellett agyabugyálni szegényt. Már sokszor elhatároztam, hogy többet soha nem veszek ilyen növényt, aztán mégis újra és újra elkap az örvény... Így néz ki a helyén, most egy kicsit kókadtan a napsütéstôl:

Primula rosea

Mögötte látszik a sápadt sárga virágú Primula elatior (raxi magból), ami az idén virágzik elôször, és furcsa módon nagyon rövid kis virágkocsányt hozott 7 virággal, elöl pedig a tárnics bimbói és a Primula marginata levelei. A szanaszét hajló fûszerû valamik Allium oreophillum levelei. Ebben a tálban van még egy Viola biflora, ami most bújt elô, és rengeteg magja is csírázik itt-ott körös-körül. Sajnos más edényekben is, mert ugye az ibolya elég messzire lövi szét a magjait.

A Lewisia pygmaea is elkezdett hajtani:

Úgy tanultam, hogy a nem örökzöld Lewisiák ôsszel hajtanak levelet, ami áttelel, tavasszal virágoznak, aztán leszárad a lombjuk is a nyári melegek idejére. Nálam a Lewisia pygmaea eddig úgy mûködött, hogy tavasszal hajtott levelet, aztán virágzott, és nyár vége fele száradt le a lombja. És egyelôre a Lewisia rediviva-nál is ilyen életciklus figyelhetô meg, bár ô még nem virágzott.

Ugyanaz, szebb kiadásban :)

Feró jobb fotós mint én, és fôleg türelmesebb. A terepi fotózást éppen ezért teljesen rá hagyom. De ha van egy kis ideje, itthon is nagyon szépeket tud elkövetni.

 Androsace carnea

Tavaly ezzel egyszerre vetettem Anrosace carnea 'Rosea' magot is, de az nem csírázott ki. Akkor, amikor ez. De kicsírázott most! Kíváncsian várom, mi lesz belôle.

Primula marginata élesebb kiadásban
 

Saxifraga x elisabethae cult.

Más örömök:

Bimbók vannak a sudár kankalinon (Primula elatior). A magot a Raxról hoztuk pár éve, összesen egy növény lett, és most virágzik elôször. Szintén bimbós az Androsace pubescens összesen 2 kis levélrózsája (tavalyi magvetés), és elôbújt a tavalyi egy Dodecatheon helyén két levélrózsa. 

A napsütés valósággal húz ki a földbôl mindent. Ha ülnék és nézném, látnám ahogy növekednek a hajtások és nyílnak a bimbók. Ezért imádom a tavaszt.

És búcsúzóul egy kis széncinege munka közben, kint a kertben: