Új kert – új kalandok – 1. rész

Ezennel elkezdem mesélni történetünket, új kertünk, házunk, életünk alakulását. Remélem lesz erőm és időm folytatni. Olykor majd vissza-visszatérek a "régihez", ami még a jelenlegi, de én lennék a legboldogabb, ha lassanként már egyre inkább az új venné át a főszerepet.

1. rész

“Panorámás építési telek eladó. Víz, gáz, csatorna az utcában, villany a kerítésben.”

Humorba csavarodott már a fantáziánk a megszámlálhatatlan zagyva hirdetés láttán. Némelyik magától is humoros, még ha a hirdető nem is úgy akarta. Aki szeretne jól szórakozni, és van bőven ideje, olvasson el néhányat, biztosan talál nevetni valót.

Az a telek, amelyet hosszas keresés, sok csalódás és frusztráció után kiválasztottunk, “panorámás építési telek”.

A panoráma a kert alján húzódó 15 méter magas hegyi juhar fasor mögött rejtőzködött. Hogy, hogy nem, ezt elfeledték beleírni a hirdetésbe. Tudni kell, hogy a hegyi juhar egy magasra növő, szép, sűrű lombú fafaj, igen nagy árnyékot ad, és igen jól takar.

Eladó úr kissé feledékeny avagy tájékozatlan lévén, azt sem említette, hogy a telek nem felel meg a helyi építési szabályzatnak. Mert nem végeztetett el még rajta az a bizonyos szabályozás, mely lehetővé teszi, hogy a település az utat a telektulajdonosok rovására kiszélesítse. Ámde nem is adnak rá építési (vagy immár "csak" lakhatási) engedélyt, amíg e szabályozás meg nem történt. Ennélfogva, hát… nem kifejezetten építési telek. Ha jól belegondolunk, ez azért mégiscsak előny. Fel kell fogadni sok pénzért egy földmérőt, aki kiméri az önkormányzat által kisajátítandó (de anyagilag nem térítendő) területet. Ezt aztán borsos illetékek fejében a T. Földhivatal és egyéb hatóságok jóváhagyják, és mindezt csekély 3-4 hónap leforgása alatt. Ezalatt az új tulajdonos ne is álmodozzon építkezésről.

Hogy ez miért előny? Hát hiszen, gondolkozzunk csak. Előszöris: bár útépítés nincs az 10-20 éves tervben, de azért szélesebb lesz az utca, tehát fejlődik a település; másodszor: munkát adunk egy földmérőnek és a földhivatalnak, így aztán nő a GDP; harmadszor pedig: az adóhivatal szemében a megvásárolt ingatlan nem építési telek, ezért illetékköteles, következésképpen nő az állami vagyon, amit sokféle célra fel lehet használni.

Hopp, de még nem lehet elkezdeni a földmérői munkát, mert kiderül, hogy “számítási hibás” a fent nevezett földdarab, magyarán a térképen mért területe nem egyezik a hiteles (!) tulajdoni lapra írt számmal. Ezt is a Sóhivatalnak Földhivatalnak kell rendezni, a szokásos ütemben persze. Vagyis hiába vesszük birtokba május végén a földet, folyó évben szó sem lehet építkezésről, sőt, még azt se nagyon tudhatjuk, hogy hol is lesz valójában a kerítés.

Június közepén tehát elzarándokoltunk fent említett intézménybe, és beadtuk a kérelmet, ami arról szólt, hogy kérjük a T. Földhivatalt, döntené el, mekkora telket is vásároltunk valójában. Teljesen olyan volt, mintha ez lenne legfőbb vágyunk. Ez KELLETT hogy legyen a legelső vágyunk, ha egy saját kis házat szeretnénk. T. Földhivatalnak 30 napja van az ügy lebonyolítására.

Teltek a hónapok. Közben többször érdeklődtünk. Eleinte nem lehetett telefonon, ugyanis nem vették fel, ha az ember nem isnerte a megfelelő mellék háromjegyű számát. Ezért aztán ismét látogatni kellett gyengélkedő hivatalunkat. Sikerült megszerezni a bűvös számot, és megtudni, hogy illetékes úr is éppen betegeskedik, ezért nem halad a dolgunk. A várva várt gyógyulás után illetékes ügyintéző úr néhány hónapig ingyen etetett minket – hazugságaival, hogy ekkor meg amakkor postázza a Határozatot. Végülis, miután mi magunk megcsömöröltünk ettől a koszttól, ügyvédünk bedobta a kesztyűt, és láss csodát, február közepe táján megszületett a határozat, a tulajdoni lapon lévő szám átjavíttatott – jópár négyzetméterrel kisebbre. Sosem voltam jó fejszámoló, de úgy vélem, ez a művelet 8 hónapba telt T. Hivatalnak.

Ne higgye a kedves olvasó, hogy mindez derült égből csapott le ránk a vásárlás után. Nem. Mindent akkurátusan megérdeklődtünk önkormányzatnál, földhivatalnál, adóhivatalnál, földmérővel tanácskoztunk, majd három hónapon át tárgyaltunk Eladó úrral. Nem nagyon akaródzott neki elismerni, hogy amit árul, az nem is panorámás, nem is építési. Mindenki hülyeséget beszél, ő csak tudja. Hogy mégis miért vásároltuk meg? Egyszerűen azért, mert ez volt az a bizonyos szerelem első látásra, sőt másodikra és harmadikra is. Kétszer mondtunk le róla menetközben, kétszer kezdtük újra a keresést, hiszen van bőven eladó ingatlan, biztos találunk mást. Nem találtunk. Nem, azok között, amit meg is tudtunk fizetni. Mindből hiányzott az a megfoghatatlan varázs, ami minket alaposan megfogott ezen a kis földdarabon. Elhatároztuk, hogy végigcsináljuk az egész hercehurcát, de nekünk ez a telek kell.

--> Kora nyári hófehér ruhájában pompázott a “birtokunk”, amikor először tulajdonosként léphettünk a földjére. A 10 év során, amíg gyakorlatilag nem művelték, igen elszaporodott az illatos jezsámen és a gyöngyvirágcserje, és most ezek hatalmas bokrai teljes virágzásban bókolgattak. Derékig ért a fű, réti virágokkal tarkítva, a kis hétvégi ház teraszán kétméterre mászott föl a borostyán, vadszőlő, iszalag, gyökereik befúrták magukat az alapkövek közé, fölemelték a burkolatot, hatalmas életerejükkel birtokba vették volna a házat is, ha még kapnak 10 évet. Tulajdonképpen bájosan vadregényes volt az egész, zegzugos a sok bozót miatt, árnyas a termetes fenyőfák (9 darab) és juharok (15 darab) tövében. De tudtuk, hogy nem fog így maradni, sajátkezűleg alakítjuk át úgy, hogy továbbra is regényes és árnyas maradjon, de belevihessük évtizedes vágyainkat, álmainkat. Nagyon boldogok voltunk. Pénzünk nem sok maradt, csak adósságunk, de teljesülni látszott az a nagyon régi álmunk, hogy saját kertes házban lakhassunk, melynek kertjét mi alakítjuk, élve szenvedélyünknek. 

A sárga jegyében

Nagyon szeretem a krizantémokat, egyáltalán nem tartom temetővirágnak, azt hiszem, az ősz nem teljes nélkülük. Inkább a kisebb virágúak a kedvenceim. 

És igen, az apró virágú, (fél)gömbös formájúakat is szeretem, bár mostanában divatos őket ócsárolni.

Ha már itt tartunk, mutatok egy érdekességet, azzal a megjegyzéssel, hogy azért erre nem vágyom (a képre kattintva egy kis film látható erről a "műalkotásról"):

Igaz, általában a nálam töltött nyaraik után már nem tudom őket gömbösre nevelni. Ehhez gyanúm szerint kellene törpítő hormon és kontrollált fényviszonyok, esetleg sötétítéssel, mert a krizantém eredetileg rövidnappalos növény volt hőskorában. De nem is célom a gömbös forma, egyszerűen a sok ragyogó színű, apró virágot szeretem.

Viszont az is igaz, hogy ezeket a fajtákat rendszerint csak 2-3 évig tudom életben tartani, legalábbis cserépben. Egyszer majd szeretném kiültetve megpróbálni, de ennek még nem jött el az ideje.

Tulajdonképpen nem a krizantémról akartam most beszélni, de kinézve a teraszajtón át, először ez ötlik a szemembe mint sárga.

Van aztán sok egyéb is, idén nagyon szépen színeződik minden, de csak alig pár napja kezdődött a parádé.

A füvek, természetesen:

BALOLDALT TOLLBORZFŰ (PENNISETUM ALOPECUROIDES), MÖGÖTTE EGY MISCANTHUS

Nagyon szépen sárgul a tibetiorchidea (Pleione) levele is, de a nagy része rögtön sárgulás után le is potyog, már alig van néhány:

NAGYLEVELŰ HÁRS, ALATTA PLEIONE FORMOSANA. HA MINDEN LEVELE LEHULLT,
VISZEM A TELELTETŐ HELYRE (JELEN ESETBEN A PINCÉBE).

A mini Ginkgo fánk, egyszer majd remélhetőleg ő is ki lesz ültetve, ha az új helyünkön sikerül végleg megtelepedni:

GINKGO BILOBA

Nagyon szép a poloskavész őszi színe is, megfelelő időjárás esetén. Kár, hogy egyelőre nem szaporodott el túlzottan, bár ha lassan is, de növekszik:

CIMICIFUGA RAMOSA 'BRUNETTE', nagyon szép és igénytelen árnyéki évelő, nyár végén fehér virágfüzérekkel a barnásvörös lombja fölött

Aminek legjobban örülök: az árnyliliomok is gyönyörűek most. Tavaly csak nagy gyorsan elszáradtak, megcsúnyultak a leveleik, nem volt semmi dísz.

Itt a páfrány mögött vannak ketten, és megtetszett ez a kis őszi "rendetlenség" ezen a kertrészen:

Itt még csak most kezdik. Annyira kevés a napsütés és a meleg, hogy az őszi krókuszok nem hajlandók kinyílni:

Nem egyforma ütemben sárgulnak a Hosta fajták:

A fenti kép alján ami még teljesen zöld (akarom mondani szürkés-kékes-zöld), az a Hosta tardiana 'Halycon', nagyon szép fajta és sokat virágzik, de igen lassan nődögél.

Ez pedig egy sajnos névtelen szürkés színű fajta, gyönyörű színt őltött most, talán elsőként:

Úgy tanultam, hogy a sárga színeződés ősszel a rövidülő és egyre hűlő nappalok eredménye, amiknek hatására a növény lassanként visszaküldi a levelekben lévő tápanyagot a törzsbe és/vagy gyökerekbe, a klorofill pedig elbomlik. A sárga szín állítólag megvan a levelekben a nyár folyamán is, de annyira dominál a zöld, amit a folyamatosan termelődő klorofill ad, hogy a sárga nem tud érvényesülni.

A vörös színt viszont olyan pigmentek adják (antocianinok és egyebek), amelyek eredetileg nincsenek a zöld levelekben, de az őszi hideg éjszakák utáni erős napsütés hatására termelődnek, védő céllal. Mivel a klorofill már nem termelődik, a sok fényenergia immár nem hasznos, hanem káros lehet a növényre, mert nem tudja felhasználni, ezáltal ártalmatlnítani. A vörös pigmentek védik a még "dolgozó" sejteket a az égéstől addigis, amíg megengedtetik nekik, hogy befejezzék tevékenységüket, és a levél lepottyanjon.

Ki van ez találva okosan és szépen :)

Végül még mutatok egy vörös-sárga színorgiát a nagyon lassan de bizonytalanul formálódó újabb kertünkből. Ott egyelőre még csak irtunk, és hivatalokkal harcolunk, talán egyszer elkezdem azt is mesélni, de még nem mertem hozzáfogni.

GYÖNGYVIRÁG ÉS VADSZŐLŐ

Talán jövök még idén, de nem biztos, ezért kívánok mindenkinek szép őszt, és ha már úgy tűnne, hogy nincs mit tenni a kertben, akkor is lehet még hagymásokat ültetni tavaszra :)

Díszes dáliák

Egy termesztőnél jártunk a Magyar Rózsatársasággal. Akit a részletek érdekelnek, kattintson a képre:

Szeptemberi fények

Ragyogó, meleg, de nem fullasztó idővel köszöntött be a szeptember. A fény ellenállhatatlanul kihúzott a kertbe a fényképezőgéppel.

Másodvirágzik ez a mini orchidea, ilyet még sose csinált nálam. A nyár eleji 11 virág után most ismét megajándékozott kettővel:

DENDROBIUM JENKINSII

Kezdődik az őszi ciklámen-szezon. Szokás szerint első volt a hófehér hederifolium, és lassan követi a rózsaszín, majd az africanum (a jobb oldalon):

Kirándulásaink a Rózsatársasággal

A tavasz folyamán két nagyon szép és emlékezetes kiránduláson vettünk részt a Magyar Rózsatársasággal. Kb. egy éve tagja vagyok ennek a társaságnak is, és nagyon örülök, hogy így döntöttem.

Az említett kirándulásokon készült fotóink és beszámolónk fölkerültek a Rózsatársaság blogjára.

Itt:

és itt:

láthatók.