Ünnepi jókívánság

Harmadik évét tölti lassan a blogom, és úgy látom, idén volt a legkevesebb bejegyzésem. De azért pánikra nincs ok, van még témám bőven. És közben mindig adódik is valami előre nem tervezett mutatni-írni való.

Ismét az év végéhez közeledve, köszönöm minden kedves Olvasómnak az érdeklődést, és szeretném újra elmondani, mennyire boldogít minden hozzászólás. Annak is örülök, amikor valamiben segítséget kérnek, s ha tudok segíteni, annak még jobban. Sajnálom, hogy egyesek nem veszik a fáradtságot, hogy akár csak egy szóval jelezzék, ha megkapták a válaszomat. Külföldi internetes fórumokon járva azt kellett tapasztalnom, hogy más népek, ha néha kissé felületesek vagy túlzottan udvariasak is, tisztában vannak azzal, hogy ha az ember segítséget, vagy akár csak választ kap valakitől, azt illik megköszönni. Mi magyarok ezt valahogy hajlamosak vagyunk elfelejteni, sajnos. Egyszer valamilyen pszichológiai könyvben olvastam, hogy az ember olyan lény, amelyik igényli a simogatást. Nem csak a fizikai, hanem a lelki simogatást is, sőt, ezt talán még inkább.

Én mindenesetre ezentúl is szívesen segítek bárkinek, ha tudok, ha nem tudok, azt is megírom, még soha nem hagytam válasz nélkül segélykérő levelet, és ezentúl sem fogok. Ha a kérdező ezek után nem érzi szükségét, hogy válaszoljon egy szóval, ez őt minősíti.

Minden kedves Olvasómnak nagyon boldog Karácsonyt és egészséges új évet kívánok sok-sok virággal és kertészeti sikerélménnyel.

Új papucs télire

PAPHIOPEDILUM (SENNE MOOR X CALLOSUM)

Névtelen hibrid, de gyönyörű. Méghozzá egy hibrid (P. Senne Moor) és egy természetes faj (P. callosum) hibridje. Brr. 

November közepén vettem az orchidea kiállításon bimbósan, a német Röllke Orchideen cégtől (úgy tűnik, ők is alkották). Jó sokáig készülődött, míg körülbelül egy hete végre kinyílt. Az orchideákra nem jellemző módon még a levélzete is kifejezetten dekoratív. Egyetlen baja, hogy karó kell mellé. Sajnos a szára, bár vastagabb, mégsem olyan erős, drótszerű, mint az előzőleg már mutatott Paphiopedilum spicerianum-é (amely egyébként azóta is szakadatlanul virít). Ha nincs karó, a virág nagyon lóg a több mint 20 cm hosszú szárán.

Ettől függetlenül csodálatos. A legszebb karácsonyi ajándék.

PAPHIOPEDILUM (SENNE MOOR X CALLOSUM)

Remélem sokáig fogom viselni (gondját), és minden télen ilyen szép lesz.

Haarberg Orsolya vetíti izlandi fotóit

szerdán, december 5-én az Aranytíz művelődési házban.

Egész évben krókusz

Azt mondják az angolok, a krókusz az a nemzetség, amelyből ha sokféle fajt/fajtát tartunk (nagyon sok van), akkor majdnem egész évben élvezhetjük a virágaikat, mert mindig akad néhány éppen nyíló. Azt azért hozzá kell tenni, hogy ez még náluk is csak üvegházban valósítható meg. De tény, hogy Ian Young skóciai üvegházában kora ősztől nyár elejéig folyamatosan vannak virágzó fajok. Talán a nyár dereka az, amikor mindannyian alszanak (Ian nem, csak a krókuszai!).

Az is tény viszont, hogy a krókusz virága nem nyílik ki, ha nincs elég meleg, estleg napsütés.

És ha nem lenne most rekordmeleg novemberünk, akkor nem tudom, mi történt volna ezzel a kis fehér árvával az erkélyünkön. Igencsak rászolgált a nevére.

CROCUS NIVEUS LATE FORM

Behozni sajnos nem tudom, mert nagy ládában van, legföljebb ha levágom és vízbe teszem a virágot. Tegnap volt egy kis napsütés, így nekibátorodott, de ma már nem nyílik ki. És vajon lesz több virág is? Mert most már igazán hidegebb napok jönnek...

Novemberi örömök

Eljött az orchideák ideje. Mármint a trópusiaké. Bár kint még egyáltalán nincs tél, és továbbra is virít a kankalin és az egyik ciklámen – nevezetesen a C. cilicium –, azért mégiscsak november van. Sikerült már annyi virágzóképes szobanövényt összegyűjteni illetve felnevelni, hogy remélhetőleg egész télen lesz virág a lakásban. 

SZOBAKERT

Három pillekosbor (Phalaenopsis) növeszti az új virágszárakat. Az egyik betegen került hozzánk néhány éve, de sikeresen felépült, most fogom látni először, hogy milyen is a virága.

Az ékszerorchideák (Ludisia – a fenti képen elöl baloldalt) is tele vannak bimbóval. Azt hittem, csak tavasszal virágoznak, mert ez áll a könyvekben, de úgy látszik, ők sem könyvmolyok, mint ahogy a legtöbb növény nem az. Az elmúlt hétvégén az orchidea kiállításon szintén bimbós állapotban láttam néhányat, akkor kezdtem el mustrálgatni saját növényeinket, és kiderült, hogy bizony-bizony, bimbók bújnak meg a levelek között.

Addigis, amíg a pillék kibontják "szárnyaikat" a Ludisiák pedig az apró fehér illatos füzéreiket, az ősz folyamán beszereztem még néhány virágzó növényt.

Egy barkácsáruház kertészeti osztályán találtam ezt a Zygopetalum hibridet:

ZYGOPETALUM HIBRID

Sajnos nem olyan tartós a virága, mint a pillekosboré, nálunk egy hónapig virított. Viszont igen finom illata van. Második helyre került az erdei ciklámen után az illat-dobogón.

ZYGOPETALUM VIRÁG KÖZELRŐL

A rossz hír, hogy ő sem ismeri a szakirodalmat, nem tudja, hogy ha egy hónapig nyílik, akkor egy hónapig illatoznia is kéne. Csak a virágzás első két hetében volt érdemes szagolgatni, és csak nappal. Amint besötétedett, már semmit nem lehetett érezni belőle.

Ugyanott vettem a Dendrobium Thai Black nevű bordó szépséget. Persze, hogy egyiküknek sem volt neve, a címkén csak annyi állt, hogy "Orchidea mix". Azt hiszem, említettem már, de még fogom néhányszor, hogy utálom a hipermarketeket.

DENDROBIUM THAI BLACK

Olyan ez a növény, mint egy díva a karcsú fényes leveleivel és a valószínűtlenül sötétbordó bársonyos virágaival. Megérdemelne egy jobb képet, majd még próbálkozom. Nem "normális" latin fajneve van, hanem nagy kezdőbetűs fantázianév: Thai Black, ami azt jelenti, hogy nem a természet alkotta. Ennek ellenére gyönyörű.

És még most is teljes pompában van, másfél hónappal az érkezése után. Szeretem benne azt is, hogy nem dobálta le a bimbóit, mint a fenti társa, egytől egyig szépen kinyíltak. A karót végül kiszedtem mellőle. Az orchideák szárai általában elég erősek ahhoz, hogy megtartsák a virágokat, inkább azért kell karózni, hogy az edény fel ne boruljon. De ha ezt meg tudom másképp oldani, akkor elveszem a merevítőt, hadd hajladozzon a virágzat ahogy akar, így sokkal természetesebb.

A Dendrobiumok télen (is) nagyon sok fényt igényelnek. Egy déli tájolású ablakpárkányon tartom őket. Nyáron persze itt túl sok lenne a napsütés, de télen túlságosan is kevés. Az orchideákról szóló felületes cikkekben az áll, hogy ne tegyük déli ablakpárkányra, mert ott túl sok a tűző nap és túl meleg van. De ez csak késő tavasztól kora őszig igaz. Október és április között nálam egyáltalán nem égnek meg a leveleik a déli ablakban még az árnyéktűrő nemzetségeknek sem (Phalaenopsis, Ludisia).

A fenti képen még látszik egy vénuszpapucs a Dendrobium mellett, fölötte a kosár egyik lakója a tavasszal már mutatott zöld virágú Dendrobium, most virág nélkül, a kosár másik lakója pedig egy mini Phalaenopsis rózsaszín virágokkal. És a baloldalon, a már elnyílt Zygopetalum levelei alatt megbújik egy másik vénuszpapucs bimbója.

A két papucsot és a mini pillét az orchidea kiállításon vettem. Különösen a már kinyílt, két virágú vénuszpapucsnak örülök nagyon, gyönyörű növény.

PAPHIOPEDILUM SPICERIANUM

Reneszánsz női ruhákra emlékeztet ez a virág.
A Paphiopedilumok Kelet-Ázsiában honosak. Azt tanultam, hogy a márványozott levelűek inkább árnyéktűrők és melegigényesek, a sima zöld levelűek pedig fényigényesebbek és mérsékeltháziak. Ezért elhatároztam, hogy mindig márványozott levelűt fogok venni. Nos, ezt már most megszegtem, a képen látható növénynek nem tudtam ellenállni, pedig sima zöld levelű.

Vettem aztán még a kiállításon két miniatűr növényt. Pontosabban, az egyik most még miniatűr, két "bulbás" (utálom ezt a szót, magyarul álgumós), de remélhetőleg egyszer majd ekkorára fog nőni:

COELOGYNE FIMBRIATA

A fimbriata azt jelenti, rojtos, merthogy az ajak széle szép rojtos, ami az alábbi képen sem igazán látszik:

COELOGYNE FIMBRIATA KÖZELEBBRŐL

Állítólag illatos is, de könyvet ő sem olvas sajnos. Sőt, a saját növényünk virága már el is nyílt.

Aki igazán miniatűr, és az is marad:

LEPTOTES UNICOLOR

A kép alapján nehéz elképzelni, hogy ez egy 1 centis virágocska. Maga a növény kissebb, mint egy gyufásdoboz, bár ennél azért egy kicsit nagyobbra fog nőni remélhetőleg. Egy gyufásdoboz méretű parafa kéregdarabra van felkötözve, amelyen szemlátomást jól érzi magát. Hűvöset és sok nedvességet igényel, ezért a hálószobánk hűvös, de viszonylag világos, szintén déli ablakában tartom felakasztva és naponta spriccelem. Kinéztem már néhány hete magamnak ezt a növényt egy könyvből, de tulajdonképpen a rózsaszín változatát szerettem volna. A kiállításon volt egy gyönyörű példány, de azt nem lehetett megvásárolni:

LEPTOTES UNICOLOR

Sebaj, a fehér is nagyon kedves, és remélem, ilyen sok virág lesz rajta egyszer.

Aki nem volt a Vajdahunyad várában az orchidea kiállításon, az még nézegethet róla képeket. Az alábbi kép az enyém, de a mögötte lévő album sajnos nem, azok Tomecz Istvánné szép képei, érdemes belenézni:

A virágok lelke

A fenti képen Nerine bowdeni (csillogó pirosliliom) és Crocus goulimyi látható. Jól mutatnak ketten (vagyis inkább négyen) együtt, de most a pirosliliomról szól a történet.

A Nerine nemzetség egy görög mitológiabeli tengeri nimfa nevét őrzi, bár ez is vitatott, akárcsak az, hogy a nemzetségben hány faj van. Egyes források szerint 24, mások szerint 25, ismét mások szerint pedig 30. Egy biztos: mindegyik Afrika déli részén honos, és az egyetlen, amelyet Európában is télállónak tartanak, az a Nerine bowdeni. Athelstan Hall Cornish-Bowden küldött először hagymákat haza Nagy-Britanniába, így aztán róla nevezték el ezt a fajt.

Akitől én néhány évvel ezelőtt a hagymát kaptam, annál (és még egy-két más ismerősnél is) valóban áttelel a kertben, vastag lombtakarással. Egyesek szerint nem szabad mélyre ültetni a hagymáját, mert akkor nem virágzik. Magyar szakirodalom szerint viszont mélyre kell ültetni, hogy átteleljen. Kertész ismerőseim mondják, mindegy, hogy hogy ültetjük, mindenképpen szeszélyes jószág, és leginkább a gyakori bolygatást utálja. Angliában parkokba is ültetik, októberben hatalmas virágpompát produkál. Ez érdekes, mert nálunk a nyári hőség ellenére – vagy éppen ezért – úgy tűnik, megvárja a novembert a virágzással. Egy virágszár csúcsán több virág fejlődik, nálunk most összesen 7 darab, amiből egyelőre 4 nyílt ki:

Télen lehetőség szerint szárazon kell tartani, ilyenkor a levelei megsárgulnak és lehullnak, tavasszal ébred.

A virág akkor igazán szép, amikor a porzók még nem értek be, mert a portokok bordó színűek a rózsaszín virágban. A kibuggyant pollen viszont szürkés. Itt jól látszik mindkét fázis:

De miért is kezdtem róla beszélni... 

Ahogy már említettem, több éve kaptam két hagymát egy kedves Csapody körös növénybarátomtól. Először jó kertészként minden tavasszal átültettem a hagymákat, nyáron öntözgettem, és próbáltam minél naposabb helyen tartani. Télen pedig, cserépben lévén, fagymentes helyen teleltettem, öntözés nélkül, de nem csontszárazon, hogy vastag gyökerei el ne száradjanak. Az évek során több sarjhagymát is hozott, virágozni viszont nem volt hajlandó. Szó ami szó, pusztán a levélzete nem éri meg a törődést. Nem nagyon tudta senki, hogy mi lehet a baj. Tavalyelőtt egészen véletlenül olvastam az SRGC fórumon egy ausztráliai kertész bejegyzését, aki kifejtette, hogy a Nerine az átültetés utáni évben nála soha nem virágzik, és egyáltalán, nem szereti, ha minden évben bolygatják, békén kell hagyni, amíg már nagyon sok hagyma nem tömörül egy kupacban. Hopp! Persze, hogy azóta nem vagyok "jó kertész". Tavaly tavasszal nem ültettem át. Jött az október, a november, virág sehol.

Idén tavasszal sem ültettem át. Amikor kihajtott, elmondtam neki, hogy nagyon szomorú vagyok, és ha idén sem virágzik, akkor megválunk egymástól... Augusztus végén megjelent a bimbó. Sajnos csak egy bimbó (elvileg lehetne több is), de abból lett a hét virág, és így ismét jóban vagyunk.

NERINE BOWDENI / CSILLOGÓ PIROSLILIOM
NEVE ELLENÉRE NEM A LILIOMFÉLÉK, HANEM AZ AMARILLISZFÉLÉK CSALÁDJÁBA TARTOZIK

Több növénnyel jártam már hasonlóképpen. Nevelgettem évekig a nem túl mutatós leveleket, aztán "megfenyegettem", hogy ha nincs virágzás, vége a barátságnak, elválnak útjaink (magyarán odaadom valakinek, aki hajlandó lesz befogadni). És a legközelebbi alkalommal kivirágoztak. A legújabb ilyen delikvens a feltámadásnövény (Lewisia rediviva), amelyet több mint négy éve nevelek magról. Minden ősszel kihozza a leveleit, tavasszal nem virágzik, aztán, mint aki jól végezte dolgát, visszahúzódik nyári álmot aludni.

Itt az idei "lombja", és most rajta a sor, hogy eldöntse, mit szeretne tavasszal: virágozni vagy távozni.

LEWISIA REDIVIVA LEVELEK

Ha őszinte akarok lenni: nem hiszem, hogy értik a szavunkat. Azt gondolom, hogy a kertész (nem csak én, valószínűleg mások is) akkor "fenyeget" meg egy növényt, amikor tudja, vagy legalábbis érzi, hogy ott tart a fejlődésben, ahol a virágzás már lehetővé válik. A növényeknek is felnőtté kell válniuk, hogy utódnemzésre képesek legyenek, de hogy mikor jön el a felnőttkor, ezt növénye válogatja, ráadásul a környezeti tényezőktől is függ, emiatt nem lehet teljes mértékben a szakirodalomra hagyatkozni. De ha az ember sok éve bajlódik növényekkel, akkor egy idő után tudja, érzi, hogy egy-egy kedvenc mikor érett meg arra, hogy végre virággal megjutalmazza.

Persze az is előfordulhat, hogy nem jól érzi. Különösen magról nevelt növényeknél előfordulhat, hogy abból a magból egy gyengén virágzó, vagy netán virágzásképtelen egyed lett. Ez pech. Többek között ezért találta ki az ember a szelekciós nemesítést. A sok magoncból kiválogatja azokat, amelyek "jók" valami miatt. A többi is jó – komposztnak. A baj csak az, ha nincs sok magonc. Ilyenkor fenyegetőzünk – és bízunk, mint ahogy én most.

Október végén...

Másodvirágzik a kankalin a kerti ládában.

EZ EGY ÚN. AURICULA HIBRID, VAGYIS A PRIMULA AURICULA ÉS PRIMULA HIRSUTA KERESZTEZÉSÉBŐL SZÁRMAZÓ RENGETEG VÁLTOZAT EGYIKE.
NEVET SAJNOS NEM KAPTAM HOZZÁ.

Az őszi Crocus pulchellus virágzásáról kissé lemaradtam, de a Crocus goulimyi még csak most dugta elő két kék orrocskáját.

CROCUS PULCHELLUS ÉS CROCUS GOULIMYI

És milyen szép ez a bimbó közelről, mint egy szobor:

CROCUS GOULIMYI

Az elmúlt két hónapban a ciklámen láda csordultig (szó szerint) telt levelekkel. Mind az őszi virágzású, mind a tavaszi ciklámenek kihozták a leveleiket, amelyeket, hajh, most biztonságos, fagymentes, de világos helyen át kell telelteni.

De közben még töretlenül virágzik a Cyclamen cilicium. Nagyon jól mutat a Ginkgo biloba aranyra változott lombja alatt. Hazáját tekintve egyik Közel-Kelet, a másik Távol-Kelet, de sebaj, itt Közép-Keleteurópa-Közép-Magyarország-Közép-Budapesten nagyon jól megférnek egymás szomszédságában (de külön "háztartásban" persze)..

GINKGO BILOBA ÉS CYCLAMEN CILICIUM

Előrelátok téli estékre...

Új felfedezésem könyvek terén. Írtam róla a könyves blogomban (kattints a képre):

Az afrikai, a borostyánlevelű, a csodálatos és a szeplőtlen

Nagyon lehűlt az idő, természetesen megint egyik napról a másikra, igazi szomorú és hideg őszi hangulat uralkodik most odakint.

A ciklámenek nem bánják. A tavaly beültetett láda most gyönyörű a sok virágtól, és egyre csak jönnek, mint a törökök Eger alá, dugják elő görbe szárukat az újabb bimbók. Na, ezeknek azért jobban örülünk.

A képeket nagyrészt az elmúlt napokban készítettem, amikor egy kis napsütés is segített.

Első látásra úgy tűnik, mintha mind nagyjából egyformák lennének. A virágok mérete valóban hasonló, körülbelül 2-2,5 cm körüli.

Szó ami szó, a hederifolium és africanum virága annyira egyforma, hogy én nem tudom őket megkülönböztetni.

CYCLAMEN AFRICANUM

CYCLAMEN HEDERIFOLIUM
(nem az ő levele látszik!)

A nevüket abból tudom, hogy melyik gumót hová ültettem. Mert a virág alapján én pont fordítva gondolnám. Az eddig látott növényeken azt véltem megfigyelni, hogy az africanum szirmai hosszabbak, karcsúbbak, mint a hederifolium-éi, de itt fordítva van. A "fülecskék" a szirmok tövénél mindkét fajra jellemzőek. Ezen kívül könyv szerint az africanum portokjai sárgák, a hederifolium-éi viszont vörösesek. De ezt nem tudom ellenőrizni, mert elbújnak a virágban, és sajnálom szétboncolni.

A növekedési forma stimmel, mert az africanum virágai egy csomóban nőnek, a hederifolium virágainak szárai viszont szanaszét kúsznak a föld alatt mielőtt előbújnának, így a virágok mindenütt megjelennek, csak ott nem, ahol a gumó van.

Ugyanígy van ez a fehérnél is. 

A CYCLAMEN HEDERIFOLIUM FORMA ALBIFLORUM SZIRMAINAK TÖVÉNÉL EGYÁLTALÁN NINCS VÖRÖS MINTÁZAT.

Az africanum-nak már 1-2 levele is előbújt, a hederifolium egyelőre "csak" virágzik. És mellette tündököl a csodálatos csapat (Cyclamen mirabile):

CYCLAMEN MIRABILE

Több, általam magról nevelt gumót is ültettem, nem tudom, most hány virágzik, de elég népes a társaság.

Egy kép alulnézetből:

CYCLAMEN MIRABILE 'TILEBARN NICHOLAS'

Ez egyébként egy 'Tilebarn Nicholas' nevű fajta (szelekció). A Cyclamen mirabile szirmainak széle fűrészes, a virágok kisebbek és a szirmok jóval keskenyebbek, mint az előző két fajnál. Fülecskék nincsenek, és a vörös mintázat is más, nem olyan V alakú, de jellegzetes.

CYCLAMEN MIRABILE 'TILEBARN NICHOLAS'

Néha aztán így is tudnak táncolni a sziromlevelek, de ez minden fajnál előfordul:

Ez a fűrészes szirom kevés fajra jellemző, például még a Cyclamen intaminatum-ra, amely a második legkisebb termetű ciklámen (legkisebb a parviflorum).

Az intaminatum azt jelenti, hogy tiszta, szeplőtlen, mocsoktalan. Ő egyelőre külön cserépben van, mert későbben kaptam termesztő növénybarátomtól. Idén egy virágot hozott. Összehasonlítás végett odatettem egy hederifolium virág mellé, amely maga is mindössze olyan 1,5 cm hosszú. Vonalzóval vagy egyéb "műtárggyal" nem akartam elcsúfítani a képet.

CYCLAMEN INTAMINATUM ÉS HEDERIFOLIUM VIRÁG

Jól látszik, hogy mennyivel filigránabb, még a szára is sokkal vékonyabb, mint a hederifoliumé. A képen nem látszik a szárak töve, de egy vonalban van, tehát ennyivel alacsonyabb is társánál. Színe általában fehér vagy halvány rózsaszín, vörös mintázat nélkül, és jellemző rá a szürke csíkozás. Fehér virágoknál a szirmok töve gyakran sárgászöld árnyalatú, mint itt is. Anatóliában honos a faj. Megjegyzem, a törököknek igen sok szép ciklámenjük van. Ha már olyan sokáig laktak nálunk, igazán hozhattak volna néhányat emlékbe. Vagy lehet, hogy hoztak, csak a teleinket nem élték túl a növények? Érdekes kérdés.

Télen hűvös, de világos helyen kell őket tartani. Az a szabály, hogy minél sötétebb van, annál alacsonyabb legyen a hőmérséklet, de lehetőleg 0° fölött. De ha túl kevés a fény, akkor nagyon megnyúlnak a levélnyelek és virágszárak, és ezért szétdőlnek, ami nem szép. Általában azt írják, hogy tűző napra ne tegyük, de én úgy vettem észre, hogy télen napos ablakpárkányon sem lesz semmi bajuk. Természetesen legjobb lenne a föntről jövő fény.

A fenti növények, akárcsak az összes többi "vad" ciklámenünk, magról lett nevelve. Csírázás után 2-3 év múlva virágoznak, vannak köztük ősziek, tavasziak, és olyanok is, amelyek a tél folyamán is nyílnak, mert vagy nagyon sokáig folytatják az őszit, vagy nagyon korán kezdik a virítást. És egy ilyen szomorkás napon szívet derítô látványt nyújtanak, különösen nagy tömegben. 

Nem tudok címeket adni, hogy honnan lehet magot venni. Én különböző egyesületi magcserékből szereztem be, illetve a növények nagy részét magoncként vettem vagy kaptam Megyeri Istvántól.

Őszi ciklámenek

Sokasodnak az ősszel virágzó ciklámenek a ládában. Izgalmas látvány volt, amíg csak az u alakban hajlított vörösréz dróthoz hasonló szárak látszottak a kőzúzalék fölött, és számolgattuk, vajon hányan vannak. Minél tovább nézi az ember, annál többet fedez fel. Levél ilyenkor még nem nagyon van, ősszel mindig a virágok kezdik.

Később aztán lassacskán megnyúlnak és kiegyenesednek a szárak, majd kinyílnak a virágok.

A hederifolium (rózsaszín és fehér), cilicium, africanum és mirabile fajok virágoznak. 

A fenti kép jobb szélén látszik, hogy olyan is van, amelyik sikeres megporzás után már elvirágzott, és a szár kezd felcsavarodni a terméssel. A ciklámen, ha magot készül érlelni, akkor a ruháját (értsd: pártáját, vagyis a virágszirmokat) egyben ledobja:

CYCLAMEN HEDERIFOLIUM – ELVIRÁGZOTT

Ha viszont nem történt beporzás, akkor nem hull le a párta, hanem a száron kezd hervadni, majd a virágszár lassan elernyed, elfonnyad, végül elfekszik a földön. Az ilyet mindenképp érdemes tőből leszedni, mert gombafertőzések forrása lehet.

Sajnos akad néhány furcsa, torz virág is, nem tudom, ennek mi az oka. 

CYCLAMEN CILICIUM – TORZULT VIRÁG

A szára nem nyúlt meg és nem egyenesedett ki, hanem így múlt el szép lassan ez a szegény virág.

Egyes más növényeknél (pl. Saxifraga) a  túl száraz levegő is okozhat virágtorzulást.

De hogy mégse ilyen szomorú látvánnyal zárjam, íme újra a fehér zefírvirág:

ZEPHYRANTHES CANDIDA

Hófehér és a kék cinege

A fehér zefírvirág is meghozta az első sorozatot, de – talán a kánikula miatt – nagyon rövid ideig élvezhettük a virágokat, gyorsan elnyíltak. Ő mindig jóval később kezdi a virágzást, mint a rózsaszín faj. A virágok kisebbek, a levelek pedig nem laposak, hanem félhenger keresztmetszetűek, és jóval keskenyebbek, mint a Zephyranthes grandiflora esetében.

ZEPHYRANTHES CANDIDA

ZEPHYRANTHES CANDIDA VIRÁG

Ez pedig a mai virág helyetti vidámság:

FÜRDIK EGY KÉK CINEGE A FÉRJEM ÁLTAL KÉSZÍTETT MADÁRITATÓ-FÜRDETŐBEN.
Később aztán jött egy széncinege is, és addig csetepatéztak azon, hogy ki fürödjön,  míg végül mindkettő odébbállt.

Nyár és ősz között

Megjelent az első őszi ciklámen virág a ciklámen ládában. A hederifolium-ra tippelek, egyrészt mert "hivatalosan" ő kezdi leghamarabb az őszi virágzásúak közül, másrészt, mert a szirmok tövénél jellegzetes fülecskék vannak, ami (többek között) a hederifolium tulajdonsága. Nem lesz sokáig magányos, mert több társa is készülődik, sőt, a láda másik oldalán is egy másik faj, talán az africanum.

A mindenféle nemzetiségű kertészek véleménye megoszlik ezekkel a mediterrán vidékekről származó ciklámenekkel kapcsolatban. Egyesek szerint a legtöbb fajt nyáron csontszárazon kell tartani. Másoktól viszont azt olvastam, hogy igenis időnként kell adni nekik egy kevés vizet, alulról, különben a gyökerek teljesen elhalnak, ami ugyan nem öli meg a növényt, de legyengíti. Hiszen az élőhelyükön, legyen bár az nyáron száraz, a gyökerek le tudnak menni mélyre a talajban, felkutatni egy kevés nedvességet. Cserépben viszont nincs ahova menni. Ez számomra teljesen logikusnak tűnik, úgyhogy a ciklámen ládának a tálját nyáron is feltöltöttem időnként vízzel. Attól még a felsőbb rétegekben, ahol a gumók vannak, teljesen száraz maradt a talaj.
Most, hogy előbújtak az első virágok, a növények jelzik, hogy beindultak az anyagcsere folyamataik, vizet kérnek. Amíg nincs levél, addig még akár maradhatnának is szárazon, de ismét csak a jó kondíció megőrzése végett most már elkezdem a rendesebb öntözést. Magyarán, annyiszor töltöttem tele vízzel a tálat, amíg a talaj felső része is enyhén nedves lett (ujjpróba!). Most egy darabig ismét nem kapnak vizet, hagyom megint kiszáradni a gumók körüli részt, aztán 2-3 hét múlva újra nedvesítek. Ha kijönnek a levelek, akkor már rendesen és rendszeresen fölülről is öntözök majd.

Eközben az erdei ciklámenek is ontják még a virágokat, már amelyik képes rá. Ebben a nagy cserépben több növény is van, de úgy tűnik, idén nem boldogak annyira, mint az előző években, mert ahhoz képest kevés a virág. Mivel a hajtások ide-oda kúsznak a föld alatt, nem lehet kideríteni, hogy végülis hány gumó virágzik, de ebből a kis kompakt csokorból úgy gondolom, hogy sajnos csak egy:

CYCLAMEN PURPURASCENS

Az árnyéki ládában viszont biztos, hogy csak egy gumó van, de az minden évben gyönyörű. Ő egy sötét virágú, a levelei pedig majdnem teljesen mintázat nélküliek. Ilyen változatokat Szlovéniában az erősen napos helyeken láttam. Állítólag van egy Fatrense nevű alfaj (vagy változat?), amely a neve szerint a Fátrából származik, és az is ilyen sötétbíbor virágú és sima zöld levelű.

A miénk mindenesetre Ausztriából jött, egy Linz-i kertből, amelynek tulajdonosa sajnos már nem él.  Kedves, meleg szívű növénybarát volt Johannes Höller, és fiatalon vitte el korunk rémisztő betegsége.

A ciklámenek emlékeznek rá, és emlékeztetnek.

CYCLAMEN PURPURASCENS

A télen vásárolt hófehér szobai ciklámen is már néhány hete virágzik nyaralóhelyén, a hársfa tövében. A nagy meleg miatt a virágok nem tudtak a levelek fölé emelkedni, annyira gyorsan nyíltak ki.

... és aztán előbukkant a nap a szomszéd ház mögül...

A SZOBAI KISKERT

AFRIKAI IBOLYA (SAINTPAULIA)

ZEPHYRANTHES GRANDIFLORA
MINDIG CSAK AKKOR MUTATOM, AMIKOR VIRÁGZIK. VALÓJÁBAN HULLÁMOKBAN, 2-3 HÉT SZÜNETTEL.

EGYIPTOMI CSILLAGCSOKOR (PENTAS LANCEOLATA FAJTA)

Nagyon meg vagyok vele elégedve, amióta megvettem folyamatosan bontja a virágokat. Igaz, kap rendszeresen vizet és tápoldatot, a bakopa viszont ugyanilyen körülmények között elpusztult, csaknem egyik napról a másikra.

Ahogy a fenti képen látszik, a gyopár virágai is szépen tartják még magukat. Föntről a Bowieia volubilis függöny lóg a képbe, megjelentek rajta a kis zöld csillagocskák.

Elborzaszt a gondolat, hogy megint közeleg az ősz, nekem erre csak a virágok tudnak vigaszt nyújtani.