Termések-1

A termések érésének ideje van. Úgy gondoltam, hogy mutatok néhány képet, amelyet – sajnos nem mind saját – növények éppen érô terméseirôl készítettem, és ezt a nyár folyamán még további fejezetekben is megteszem. Amelyekkel van magvetési tapasztalatom, ott azt is elmondom.

A terméseket többé-kevésbé az érés sorrendjében teszem ide.

  Hepatica nobilis

A "magot" (aszmag termést) rögtön érés után, még zölden ajánlatos vetni, és következô tavasszal csírázik. Elsô évben általában csak sziklevelet hoz, amely télen csúnyán megbarnul és a 2. év tavaszán jönnek ki a valódi levelek. A virágzásig rendszerint még 2-3 évet várni kell.

Én vetettem H. nobilis ssp. americana magot augusztus végén. A magokat nedves vermikulitban tárolták, én így kaptam, mindenestôl a cserépbe szórtam, és hat hónap múlva (február végén) nagyon szépen csíráztak.

 fotó: április 28.

  Primula rosea

Viszonylag nagy magja van, egyes alpesi kankalinoktól eltérôen, így viszonylag könnyû vetni. Én még nem próbáltam.

 fotó: május 7.

  Cyclamen coum

Június elején szokott nálam érni a magja. Október közepén vetettem és 7 hét múlva kezdett csírázni.
Egyesek szerint ha frissen vetjük a magot, a csírázás akkor indul, amikor a növény vegetációs idôszaka is kezdôdik.
A magokat tárolás elôtt szûrôben le szoktam mosni, hogy a ragacsos létôl megszabadítsam.

fotó: jónius 1.

  Aquilegia coerulea

A magja viszonylag könnyen csírázik, akárcsak a közönségesebb haranglábaké. Kissé nehéz vele bánni, mert a toktermést és a szárat ragacsos mirigyszôrök borítják. Nálam a csírázás utáni 2. évben virágzott.

fotó: június 15.

  Nectaroscordum siculum

Nagyon szép, de büdös hagymaféle. Még sosem próbálkoztam a magvetésével, a képet a Budai Arborétumban készítettem, amikor már nagyjából el is szórta a magját.

fotó: július 9.

  Asarina procumbens

Egész nyáron folyamatosan virágzik és termést érlel, valamint el is veti magát, mint a gyomok. De a telet csak függôleges falban bírja ki, vagy úgy letakarva, hogy csapadék ne érje, mert attól kirohad.

fotó: július 17.

  Dodecatheon sp. (valami keverék)

Október közepén vetettem a magot, és április elején (kb. 5,5 hónap múlva) tömegesen csírázott.

fotó: július 21.

 fotó: július 23.

 

  Lilium martagon

A termést szeptember végén az Alpokban féléretten szedtem, vízben ablakpárkányon érleltem be, majd szárazon tároltam a magokat januárig. Január 25-én vetve, felszínre, csak 1 cm kaviccsal takarva, és nagyjából 16°C-on tartva,  5 hét múlva csírázott.

Az itt látható kép nem az a termés, amelynek a magját vetettem, ezt a Raxon találtuk, már érôben.

 fotó: október 14.

És végül:

  Rhodothamnus chamaecistus

Tulajdonképpen nem tudom, mikor érik a termése, ezt a képet az idén készítettem a Dolomitokban, de azt hiszem, ezt tavalyi termés, mert amúgy a június vége még a virágzás ideje.

Búcsúzóul pedig a virága közelrôl:

Május

Aquilegia coerulea (scopulorum néven jött, de nem az):

Egyetlen száron a virágok csészelevelei és a sarkantyúk kékek:

Lewisia pygmaea – minden virág egy napig tart.

Lewisia cotyledon színorgia:

És az egész egyben, elöl az Androsace sarmentosa:

Van, ami megy, van, ami jön.

Egyelôre még olyan is van, ami ezután fog nyílni. De ahogy közeleg a nyár, egyre kevesebb lesz. Legalábbis nálunk, ahol nagyrészt évelôk tenyésznek.

A tárnics és kankalin virágok elköszöntek.

Az Androsace pubescens még virít, és most van teljes pompában az Androsace villosa és a magcsákó (Dryas octopetala) – bár ez utóbbi mindössze négy virággal... Kép talán majd legközelebb. Ôk a kerti ládában élnek.

A Lewisia cotyledon (több is) már nagyon készülôdik, de még nem érkezett el az ideje:

Úgyszintén a Dodecatheon-on is duzzadnak a bimbók:

És kinyílt az elsô Aquilegia scopulorum virág. Ez tavalyi magvetés az SRGC-tôl, és sajnos meg kell állapítanom, hogy nem az, aminek adták, vagy legalábbis nem a tiszta faj. A haranglábak nagyon szeretnek paráználkodni, és nem állítom, hogy ennek az anyja, akirôl a magot szedték nem A. scopulorum volt, de azt hiszem a papa valami más faj lehetett, mert a virág színe majdnem teljesen fehér, egyáltalán nem olyan, mint amilyeneket fotókon lehet látni, a növény pedig nagy méretû. Azért rendeltem magot, mert a nagykönyv szerint maga a növény max. 5 cm, a virágszár nô meg olyan 30 cm-re. Ehhez képest a mi növényünk egy szûk virágládában, sovány talajban is 30 cm-s leveleket hajt, a virágszár pedig 47 cm! Kár. Amúgy nem csúnya, de nekem mindig egy kis csalódást okoz, ha a magból nem az lesz, amit várok. Még ha legalább szebb lenne, mint amire számítok, akkor az se baj, ha más faj, de ez sajna nem szebb annál. Na, azért szeretjük, és egy képet is megérdemel:

Késôbb liderült egy kedves barát segítségével, hogy ez Aquilegia coerulea.

És végül egy törpe írisz is megjutalmazott az idén a virágjával. Ez a növény egy Csapody körös tagtársamtól van, eddig még sose virágzott nálunk. Egy konyhából kiselejtezett római tálban (Römertopf) él, kövirózsával, varjúhájjal (Sedum dasyphyllum) és homoki kikericcsel (Colchicum arenarium – szintén a Csapody körbôl) együtt. A tál nagyon sekély (10 cm?), a talaj nagyon homokos, és vizet nagyon ritkán adok neki: ilyenkor tavasszal hetente 1x, nyáron kb. kéthetente. A kikerics ôsszel szokott virágozgatni, most levele van.

Tehát az írisz, egy kedves ismerôsöm szerint Iris pumila 'KnickKnack'  a Römertopf-ból származtatott Iristopf nevû tálban: