Áprilisi vegyes

Idén az április hozza a formáját szépen. Az elmúlt néhány nap alatt volt meleg napsütéssel negyedóránként váltakozó hódara zápor, volt eső is, de nem annyi, hogy ne kelljen öntözni a frissen ültetett növényeket, no meg szél bőven. Most, amíg írok is meglehetősen kiszámíthatatlanul történnek kint a dolgok. Reggel annyira sötét és hideg volt odakint, hogy vigasztalásul – és mivel várakoznom kell egy munka kapcsán a kedves kuncsaftra – elkezdtem a szobában a nárciszokat fotózni – persze vakuval. Húsvétra ugyanis a páromtól rengeteg nárciszt kaptam, már csak azért is, mert ilyen sárga egyelőre nincs a kertben. Két vázányi vágott, meg három apró virágú hagymás, tele van a szoba az illatukkal, amit, úgy tűnik, csak én szeretek.

Itt aztán egy érdekes dologra lettem figyelmes. A nárcisznak 6 külső és 6 belső, forrt lepellevele van (amit közönségesen csak szirmoknak nevezünk), valamint 6 porzója. De ennél a hajtatottnál kialakult egy érdekes virág. A fenti képen is látszik, íme közelebbről:

Ezen a virágon, ha jól számolom, 10 külső lepel van, a belsők száma talán 7, de nem is tudom, porzóból pedig tizenegyet számoltam. Mindegyik hagymán több virágszár van, de nem minden virág ilyen, csak ez az egy, tehát nem valószínű, hogy jövőre megmarad ez a mutáció. Nemrég egy kertbarát ismerősöm 4 (vagyis pontosabban 8 – 6 helyett) szirmú írisz virágot mutatott. 

Ha minden virág ilyen lenne azon a hagymán, akkor nagy eséllyel jövőre és azután is ilyen lenne. És ha lehet vegetatívan szaporítani a hagymát, akkor ebből már egy új fajta születhetne. Így viszont valószínűleg nem fog. Ami azt illeti, kíváncsi vagyok, hogy jövőre, amikor már remélhetőleg a sziklakertben fog virágozni ez a kisvirágú nárcisz, lesz-e rajta ilyen sokleplű virág.

Felbuzdulva a vásárolt nárciszokon végül mégiscsak kiosontam a kertbe lefotózni azt a keveset, ami ott van. Összesen három virág nyílt a nagy évelőágyásban, amelyek katonás sorban állnak és néznek mind egy irányba: természetesen arra, ahonnan a legtöbb fény szokott jönni fényesebb időkben:

Ezt "nagyon korai fehér" néven vettem egy amatőr kertésztől, aki hagymás virágok termesztésével és eladásával egészíti ki nyugdíját. Eredetileg öt virágzó méretű hagyma volt, és néhány gyerek. Mindet a sziklakertbe ültettem, de később aztán rájöttem, hogy jobban illenének a nagy évelőágyba, úgyhogy kiszedtem és átraktam oda. Legalábbis én úgy gondoltam. Ámde mégiscsak maradt egy a sziklakertben is:

Az ötödik virág pedig nem tudom, hol van. Van viszont még sok-sok levél, ami remélhetőleg jövőre virágot terem.

Ültettem még fehér nárciszt, kertészboltból, de az nem korai, még csak most bújik elő.

Amúgy nem vagyok elragadtatva a tavaly ősszel vásárolt hagymák produkciójától. Pedig az alábbiak nem amatőr termesztőtől származnak, és mindegyik virágzóképes, elsőosztályú hagymaként került forgalomba. Természetesen Hollandiából jöttek hozzánk, én már itt vettem.

Öt darab nyári tőzike (Leucojum aestivum) hagymából ez az egy virág lesz:

Nagyon szeretem a kakasmandikót, régóta vágytam rá, de cserépben nem láttam értelmét nevelni, nem oda való (erről talán majd egyszer máskor). Tavaly ősszel aztán vettem végre hat nagy hagymagumót. Azért nem többet, mert már csak ennyi volt az árusnál.

Azt képzeltem, hogy ebből is lesz majd egy szép kis csapat ott az árnyékban. 

Összesen kettőn lesz virág. 

Sőt, a hatból csak négy jött elő. A másik kettőnek pedig nem is foltos a levele, ami azt jelenti, hogy a növény még nem elég fejlett ahhoz, hogy virágozzon.

Mitől lehet ez? A fenti két növény egyáltalán nem szereti, ha a hagymája kiszárad. Elképzelhető, hogy sokáig és/vagy rosszul tárolták őket, és egyszerűen tönkrementek. Nem látszott rajtuk fonnyadás, akkor nyilván nem vettem volna meg, de azért lehet, hogy már történt valami belül a buroklevelek rejtekében. A maradék talán fejlődik jövőre, de csak akkor, ha tetszik neki az élőhely.

No sebaj. A hófény (franc tudja, miért ez a neve, hiszen jó későn virágzik) szépecske, ahogy az elnyílt hóvirágok levelei között kikandikál. Chionodoxa 'Pink Giant':

A tüdőfű bezzeg, így, jó talajban és jól tartva, eszméletlenül szaporodott egy év alatt is, és hatalmas virágtömeget produkál már hetek óta. Na de ő nem hagymás.

A közönséges Pulmonaria officinalis:

Az alábbi pedig egy különlegesebb, igen szép levelű fajta. A levelét már mutattam tavaly nyáron, és valószínűleg még fogom. Rengeteg fajtája van már a tüdőfűnek, ideje lenne nálunk is többfélét árulni, mert nagyon hálás árnyéki növény.

Ahogy a tőzikés képen talán látszik, közben kétszer is kisütött a nap és ismét beborult, most meg esik az eső elég intenzíven. A rigók mindeközben eszeveszetten fürdenek. Mindig a tojók jönnek fürdeni, naponta megszámlálhatatlanszor, mintha nagyon-nagyon tisztán akarnának párjuk elé állni a nászéjszakán. Méterekre fröcskölik a vizet (férjem szerint a lépcsőmosást megoldják helyettünk), és elég közel engednek magukhoz, amíg buzgólkodnak.

Végül pedig egy áprilisi vegyes – ágyás. Bőrlevél, tüdőfű, hunyorok, elvirágzott hagymások fűszerű levelei és az ébredő peóniák vörös husángjai:

Régi újak

A jácintot tavaly ilyenkortájt vettem, már hajtatva. 

A hőkezelt jácintok hagymáját tiszta homokba ültetik, negyon kis cserépbe, így teleltetik, aztán decembertől kezdve hajtatják, vagyis kivirágoztatják. Úgy szól a tanmese, hogy ha az ember az elkövetkező években is szeretne belőle virágzó növényt, akkor virágzás után is öntözgetni kell, és amint jön a tavasz, amíg még van zöld levele az első adandó alkalommal ki kell ültetni a kertbe. Vagy legalább nagyobb cserépbe, tápanyagdús földbe, amíg vissza nem húzódnak (szép lassan le nem sárgulnak) a levelei.

Nos, én a tavaly, egyszerűen lustaságból, nem ültettem sehova. Azonmód a homokban neveltem tovább, de hetente-kéthetente, ahogy éppen eszembe jutott, adtam neki virágos növényeknek való (káliumban gazdag) tápoldatot. Kitettem a lépcsőház üveg fala mellé, egyrészt, mert ott a legjobbak a fényviszonyok, másrészt mert ilyenkor már mindennek nevezhető csak szépnek nem.

A levelek sárgulása után abbahagytam az öntözést, és otthagytam a helyén őszig, teljesen szárazon. Megjegyzem, sok reményt nem fűztem hozzá.

Szép nagy hagymát találtam ősszel a cserépben (a csúcsán már látszik a hajtás):

JÁCINT HAGYMA,  4 CM LEHET AZ ÁTMÉRŐJE

Érdemes tudni, hogy a rózsaszín jácintok hagymája lilásrózsaszín buroklevéllel fedett, a fehérek színe inkább hasonlít a vöröshagymáéhoz.

Elültettem, alaposan megöntöztem, betettem az erkély sarkába, majd elfelejtettem. December végéhez közeledvén, túl az első komolyabb fagyokon, eszembe jutott. Szép zöld, sértetlen levélcsomó díszlett a tetején. Behoztam egy hűvös szobába, ahol olyan 3 hét alatt kivirágzott.

Ilyen volt tavaly:

TAVALY, "GYÁRILAG" HAJTATVA

és ilyen most:

IDÉN, HÁZILAG HAJTATVA

Hibája, hogy a virág nem emelkedett a levelek fölé, és persze, mivel nem kapott olyan szigorú, "gyári" hőkezelést, ezért nem lett olyan tömvetömött a virágfürt. Viszont két virágszárat hozott, és jobban hasonlít természetes ősére. Az illata pedig így is bódító.

A cikláment már évek óta nevelgetem, de az első év után többé nem volt hajlandó virágozni. Idén tavasszal, amikor a kánikula kezdte csattogtatni a fogait, abbahagytam az öntözését, bármennyire is kókadozott. Egész nyáron szárazon pihent egy sarokban. El ne feledjem: meg is fenyegettem (mint itt).

Ősszel aztán látom, hogy megjelent egy zöld levélke a gumó csúcsán. Akkor elkezdtem öntözgetni, tápoldatozni, alulról szívatva fel, és most itt van:

Remélem kedvet csináltam mindkettőhöz!

(Újra)hajtatott nárcisz

A tavaly ilyenkor készen vásárolt hajtatott nárciszok megint virágoznak. Ez az első olyan hagymás növény, amelyet sikerült újra korai virágzásra bírnom. Ez valószínűleg nem csak az én érdemem, hanem a Narcissus 'Tête-à-tête' fajta tulajdonsága is, hogy erre alkalmas. Az én sikerem az, hogy cserépben neveltem virágzóképessé a hagymákat. Sőt, mindkét hagyma hozott egy-egy sarjat is, és azok is virágoznak.

Tavaly elvirágzás után tápoldatoztam ún, "virágzás indító tápoldattal", amelyre az jellemző, hogy egyéb tápelemek mellett sok kálium van benne. Ahogy már írtam, ez szükséges ahhoz, hogy a hagyma elegendő tápanyagot halmozzon fel a következő évre. Nyár elején, amikor a levelek megsárgultak, teljesen abbahagytam az öntözést, és egész nyáron rájuk se néztem. A cserépben várták az őszt, a lépcsőházban, ahol garantáltan nem érte őket víz. Szeptember végén aztán, amikor véget ért a kánikula, beültettem friss földbe és jól beöntöztem. Utána még egyszer, októberben is kaptak egy kis vizet, csak hogy ne száradjon ki teljesen a talaj. Ekkor már az erkélyen ültek egy sarokban. December utolsó hetében, mivel láttam, hogy mind a négy hagymából kövér, 3-4 cm magas hajtások meredeznek a talaj fölött, gondoltam, most vagy soha. Behoztam a hűvös (kb. 16°C) hálószobánkba, és újra megöntöztem. Körülbelül 10 napja nyílt ki az első virág, tehát nagyjából 3 hét alatt. Sajnos, bár hűvösben tartom azóta is, mégis hervadnak már az elsők, de van még olyan is, amely csak most nyílik. Az is sajnos, hogy mivel kevés a fény, a levelek és a virágszárak is jobban megnyúltak a kelleténél, és ha nem támasztom meg valamivel, eldőlnek. Ezért raktam körbe fenyőágakkal (a karácsonyi fenyő többszöri újrafelhasználása).

Érdekesség, hogy az idén nem igazolja a nevét a fajta, mert sok virágszárat hozott ugyan, de egy száron sem fejlődött egynél több virág.

NARCISSUS TETE-A-TETE ÚJRA HAJTATVA.
IDÉN MINDEN KOCSÁNYON CSAK EGY VIRÁG NYÍLT.

Hagyma vagy hagymagumó?

Említettem valamikor, hogy szeretnék erről is írni, és úgy tűnt, hogy van rá érdeklődés, úgyhogy most megpróbálom.
Ebben a hagyma-hagymagumó témában az írott anyag nagyon szétszórt és nem mindig egyértelmű. Sok helyen lehet olvasni róla, de többnyire nem teljes a leírás. Lehet, hogy merész vállalkozás, de most megpróbálom összefoglalni amit olvastam-hallottam-tapasztaltam. Sajnálom, hogy nem fogok tudni mindent képpel illusztrálni, ehhez több növényt kellene feláldozni a különböző fejlődési szakaszokban. 

A hagyma és a hagymagumó is módosult földalatti szár. Azért módosultak, hogy tápanyagot raktározzanak, és ezáltal átsegítsék a növényt az év nehezebb szakaszain, amikor szárazság vagy túl hideg van, vagy esetleg túl kevés a fény (lásd: lombos erdők alja nyáron). Ezeken a földalatti szárakon ugyanúgy rügyek vannak, mint a nem hagymás növények föld feletti szárain. 

A két föld alatti szerv között, amiről ez az írás szól, van egy egyértelmű fizikális különbség. Ezt tulajdonképpen mindenki láthatja, ha félbevág egy hagymát és egy hagymagumót, és a szakirodalmak is többnyire csak ezt részletezik, mint különbséget:

A hagymánál a szár csak egy kis domborulat, pl. az alábbi lilahagyma képen egy kis zöldessárga folt a hagyma alsó részén. A hagyma tönkjének nevezik. Ezen vannak a rügyek (kettő jól látható), és az egészet pikkelylevelek veszik körül, amelyek közül a belsők húsosak (tápanyagraktározás!), a külsö néhány pedig száraz, hártyaszerű buroklevél. Mindezeket a leveleket növénytani nyelven alleveleknek nevezik.

hagyma

A hagymagumónál viszont maga a föld alatti szár vastagodik gumóvá, és ezt borítja néhány száraz pikkelylevél (allevél), amely miatt kívülről úgy tűnik, mintha ez is hagyma lenne.

hagymagumó, krókusz

Van egy élettani különbség is a két szerv között, amit nem nagyon szoktak emlegetni, csak a tényleg profi szakirodalmak.

• A hagyma tönkjén van egy főrügy, és néhány mellékrügy. A rügyek tartalmazzák a levél- és virágkezdeményeket, az aljukon pedig a gyökérkezdeményeket. A főrügyből lesznek legközelebb virág(ok) és levelek, a mellékrügyekből majd a következő években, illetve ezekből képződnek sarjhagymák (fiókhagymák) is, amelyek a vegetatív szaporodást szolgálják. A növény a pikkelylevelekben lévő tápanyag rovására virágzik, ezek tehát a virágzás során szép lassan összefonnyadnak. Virágzás után, sőt egyes fajoknál már közben is, elkezd fejlődni a legerőteljesebb mellékrügy, ebből lesz majd következő évben a föld feletti rész, néhány kisebb mellékrügyből pedig sarjhagymák készülnek. A levelek által fotoszintézissel előállított keményítő és cukrok levándorolnak ide, és újra felhízlalják a pikkelyleveleket az új rügyek körül. 
• A hagymagumónál ez az egész föld alatti gumó a szárnak egy ízköze. Ennek az alsó részén is van(nak) rügy(ek). Ezekből lesznek virágok és levelek. A tavasz folyamán a gumó teljesen kiürül, összefonnyad, elhal, viszont fölötte a szár egy másik része (ízköze) újra megvastagodik a levándorló tápanyagok hatására. És itt ekkor egy vagy több új rügy, és ebből egy vagy több új tönk (szár) képződik. Hogy az új hagymagumó a régi alatt vagy fölött alakul ki, ez nemzetségenként változó, és például a krókusznál kicsit zűrzavaros a szakirodalom. Legtöbb írás szerint a régi fölött jön létre az új gumó, de olyant is olvastam már, miszerint alatta. Ezt nem is értem, hiszen csak meg kéne figyelni a nyár folyamán egy ilyen kis szerkezetet. Ez az egyik tervem, ami még mindig nem valósult meg sajna. 

Magyarán: a hagymagumó teljesen megújul minden évben, míg a hagyma csak részben. 

NAGYON FONTOS: mindez csak a mérsékelt övi hagymás/hagymagumós fajokra érvényes. Vannak olyan trópusi/szubtrópusi fajok, amelyeknél a hagyma/hagymagumó évről évre növekszik, vagy legalábbis nem kisebbedik, mert a levelek sem húzódnak vissza, gyakorlatilag nincs nyugalmi időszak.

Megjegyzem, ha valaki most azt mondja, hogy ennek az egész különbségnek (sem a fizikálisnak, sem az élettaninak) a kertész szempontjából nincs jelentősége, majdnem igazat kell hogy adjak neki. 

Engem mindig is érdekelt a növények élettana, mélyebben is, mint amennyire egy kertésznek szükséges, és bizonyos dolgokat nem egyszerű megérteni, ha az ember nem mászik bele nyakig a témába. 

Vannak aztán még érdekes jelenségek, amelyek viszont a házikertész szempontjából is fontosak lehetnek.
A hagymagumónál is, mint a hagymánál, képződnek apró sarjhagymagumók is, amelyek a szaporodást szolgálják. És állítólag annál több kis hagymagumó keletkezik, minél inkább a talajfelszín közelében van az "anya". Ez talán összefügg azzal, amit Ian Young megállípított már többször, hogy annál több apró hagyma vagy hagymagumó képződik, minél szárazabb a talaj. Ez csak akkor jó, ha mindenképpen szaporítani akarjuk a növényt, mert a kis méretű hagymák/gumók még 1-2 évig nem fognak virágozni. Túl száraz körülmények között nem is képződik virágzásra fejlett szerv, csak sok apró, amit aztán nevelgethetünk tovább.

Felmerülhet az a kérdés, hogy ha az új hagymagumó mindig a régi fölött alakul ki, akkor idővel egyszer csak kibújik a föld alól? Egyes hagymás/hagymagumós növényekre jellemző (pl. krókusz), hogy vannak úgynevezett húzó gyökereik, amelyek a gumót fokozatosan lefele húzzák a talajban. Vannak nemzetségek, amelyeknél erre speciálisan fejlett gyökerek szolgálnak, és vannak olyanok, amelyeknél a normál tápanyagfelvevő gyökerek töltik be ezt a szerepet is. Az elv mindkettőnél ugyanaz: a gyökér felső részén a szövetek összehúzódnak, ezáltal fokozatosan lejjebb rángatják a szárat a talajban. Ez állítólag csak addig megy, amíg el nem éri azt a mélységet, ahol stabilabbak a környezeti feltételek. Ezt valahogyan a növény érzi... A lefele húzkodás ezen kívül az állatok ellen is véd, amelyek esetleg az ilyen föld alatti növényi szervekre áhítoznak. Vannak olyan hagymások is (bocsánat, az egyszerűség kedvéért hadd nevezzek most mindent hagymásnak), amelyek rövidebb-hosszabb föld alatti indákat fejlesztenek, és ezeknek a végén képződnek az új hagymák.

A növényvilágon belül a hagymások a legfejlettebbek közé tartoznak, és kissé bonyolultabb a működésük, mint mondjuk a fekete bodzának. Elő kell venni a türelmünket és a jobbik eszünket, ha meg akarjuk érteni az egész folyamatot, ami egy év alatt lezajlik egy ilyen növényben.

És hogy nehogy a kedves olvasó elővegye a konyhakést, és mérhetetlen kíváncsiságában felszabdalja a drága pénzen vett virághagymákat, felsorolok néhány fajt, a teljesség igénye nélkül.

"Rendes" hagymások:

• tulipán
• nárcisz
• vetővirág (Sternbergia)
• jácint
• dísz- és egyéb hagymák
• hölgyliliom (Amaryllis)
• amarillisz hibridek (Hippeastrum)
• hófény (Chionodoxa)
• császárkorona (és egyéb Fritillaria fajok)
• hóvirág
• tavaszi és nyári tőzike (Leucojum)
• egyes sziklakerti íriszek (Iris danfordiae, reticulata, histrioides)
• liliomok (ún. csupasz hagymájuk van, mert nincsenek száraz buroklevelei)
• sárma (Ornithogalum)
• csillagvirág (Scilla)
• jakabliliom (Sprekelia)
• Habranthus robustus
• zefírvirág (Zephyranthes)

Hagymagumósok:

• krókusz
• kardvirág (Gladiolus)
• kikerics (Colchicum)
• egyhajúvirág (Bulbocodium vernum)
• chilei sáfrány (Tecophilea cyanocrocus)

Felhasznált irodalom:

– Schmidt Gábor (szerk.): Növényházi dísznövények termesztése, Mezőgazda kiadó, 2002

– Piller Mária–Bánhidi Imre: Hagymás dísznövények, Botanika Kft. kiadó, 2005

– Martyn Rix, Roger Phillips: The Bulb Book, Pan Books Ltd., 1981

– Ian Young Bulblog

Hagymások és társaik

Nagyon időszerű már a hagymák elültetése, és nagyrészt meg is tettem, de mindenféle fontos és kevésbé fontos okok miatt mostanig nem tudtam írni róla. Szerencsére még majdnem semmi nincs elkésve. Csak az őszi virágzásúakat kellett (volna) már mindenképpen elültetni. Az előző bejegyzésben mutatott virágzó Crocus kotschyanus hagymagumóit szeptember 22-én "dugtam el", már akkor jól lehetett látni, hogy melyek ők a vegyes krókusz társaságban:

Tavaszi és őszi krókuszok

Ezen a képen az is látszik, hogy a hagymák/hagymagumók addig nem fejlesztenek gyökeret, amíg földbe, vagy legalább nedves környezetbe nem kerülnek, hajtást viszont igen. Sőt több példát láttam már arra, hogy a virág is előbújt a hagymából a sötét tárolóhelyen, anélkül, hogy egy csepp vizet kapott volna. Csak arra tudok tippelni, hogy a hőmérséklet változása jelzi számukra, hogy itt az ideje a virágzásnak.

Ez a szegény kikerics nem fehér virágú, de a sötétben a virág kibújt, és nem tudott beszíneződni:

Elültetés után, a fény hatására aztán ugyanolyan lila lesz, mint a társai, és remélhetőleg gyökereket is fejleszt hamarosan.

Vannak azért olyan hagymás növények is, amelyek nem hajlandók virágozni, ha nem kapnak nyár végén némi csapadékot. Ilyen például a nálunk is honos vetővirág (Sternbergia colchiciflora). Elég sok van belőle helyenként a Budai-hegyekben, de ha augusztus végén és/vagy szeptember elején nem esik eső, akkor nyoma sincs a sárga virágoknak, csak levelek fejlődnek tavasszal.

Meg kell jegyeznem, hogy én eddig nagyon kevés hagymás és hagymagumós fajjal próbálkoztam, így nem annyira széleskörűek a tapasztalataim. De amit tudok, azt szívesen megosztom minden érdeklődővel.

Évának ígértem anno, hogy megírom, hogy hogyan teleltetem cserépben a hagymásokat.

Ami a cserépben tartást illeti, a tudományom egy részét Ian Young-tól kaptam, a blogját és egyéb írásait olvasva. Persze az egészet át kell "transzponálni" skóciai körülményekről magyarországiakra, ami néha egyszerű, néha nem. Ő például a hagymásokat augusztusban átülteti friss de csontszáraz talajba, és MINDEN ÉVBEN szeptember elsején öntözi be a cserepeket (amelyeket üvegházban tart!) 

Én, ha el is ültetem őket augusztusban, csak szeptember vége felé öntözöm. Mert nálunk csak akkor csökken annyira, és tartósan a hőmérséklet, hogy a gyökeresedés megindulhasson. Ugyanis ha nincs gyökere a hagymának, de meleg és vizes a talaj, akkor nem gyökeresedik, hanem rothad. Legalábbis a legtöbb tulipán, krókusz, nárcisz és egyéb mérsékelt övi hagymás. Kivéve a hóvirágot és a tőzikét, ezeket nem jó hosszabb időre kiszedni a talajból, és a nyár folyamán is igényelnek egy kis nedvességet.

Én hagymákat ültetni többnyire szeptember végén, sőt, néha csak október közepén szoktam. A tavaszi virágzásúakat még október végén se késő. És ültetés után rögtön meg is öntözöm, jó alaposan. Utána már csak néha adok egy kevés vizet, éppen csak hogy ne száradjon ki teljesen a talaj. De minél inkább közelednek a fagyos napok, annál kevesebb vizet kapnak, novemberben már nem is öntözöm. Jártam már úgy, hogy a nedves talaj átfagyott a cserépben, és ezt a hagymák nem élték túl. Akkor bírják jól a fagyot, ha majdnem száraz a talaj. Így elvileg kint is lehet hagyni télen a cserepeket a talajban, arra vigyázva, hogy eső ne essen bele. Ha hó esik, és betakarja, az nem baj, és még ha utána elolvad, és némi víz belefolyik, abból sem lesz katasztrófa, mert nem ázik át tőle a föld, különösen nagyobb cserépben. 

Arra tudok mindenkit biztatni, hogy minél nagyobb cserépbe ültesse a hagymákat. Inkább többet egy nagy cserépbe, mint sok kicsibe keveset. A talaj hőmérséklete és nedvességtartalma sokkal stabilabb tud maradni nagyobb cserépben, és ezt a növények jobban szeretik.

Szóval volt egy ominózus tél, amely majdnem az összes hagymát elpusztította, amit ősszel elültettem. Bár tudom, hogy én is hibás voltam, mert nem vigyáztam eléggé arra, hogy ne legyen vizes a talaj a fagyok idején, azóta mégis másképp csinálom egy kicsit. Egyrészt, ahogy mondtam, novemberben már nem öntözök. Másrészt a hagymás cserepeket beteszem egy nagy fa ládába, ahol a fiatal magoncokat is teleltetem. Ennek kettős deszka fala van, és fagyok idején a tetejére buborékos fóliát teszek. A hagymások miatt ugyan a láda saját fa tetejét is rátehetném, az évelők magoncainak viszont kell egy kis fény, ezért a fólia. Innen csak március elején szoktam kivenni, amikor már előbújtak a dárdák a talajból.

Innentől kezdve aztán egyre gyakrabban öntözöm, attól függően ahogy fejlődnek a virágok és levelek, és hetente adok valamilyen káliumban gazdag tápoldatot is. Azt hiszem, tavasszal, amíg vannak levelek, nem lehet őket túlöntözni, hacsak nem kreálunk mocsári körülményeket, vagyis nem áll a cserép vízben hosszabb ideig.

Legközelebb majd egy másik ígéretemhez híven azt szeretném megírni, amit a hagyma és a hagymagumó élettanáról tudok.

Most esik és igazi őszi hangulat van odakint, de búcsúzóul még hadd tegyek ide két október eleji, nem hagymás, és nem is esős képet a kertünkből:

A Ginkgo biloba október 13-án

Itt van egy hagymás is, a zefírvirág utolsó fehér csillaga, de ő nem mérsékelt övi, nem is télálló nálunk. Róluk majd máskor.

A virágok a napra néznek

Crocus kotschyanus

Nem csak a napraforgó napra forgó. Egy erkélyen, amelyet mindig csak egy oldalról süt a nap, gyorsan kiderül, hogy MINDEN virág – persze, amelyik nem bókoló – előbb-utóbb a nap felé fordul. Nem zavarja a "szemüket" az erős fény, mint nekünk :) A virágoknak nem a fényre van szükségük, mint a leveleknek, hanem a melegre. Ez segíti a generatív szervek érését, és a megporzó rovarok jól érzik magukat a meleg kehelyben, így tovább maradnak ott. Különösen ilyen hideg napokon, mint a mai.

A rendkívül meleg szeptember után most természetesen (dehogy természetesen!) egyik napról a másikra jött meg a hideg ősz. Először némi esővel, aztán napsütéssel, de hétvégére már éjszakai fagyokat jeleznek.
Szinte nyomát se látni rovarnak. Néha betéved ugyan a lakásba egy-egy szédelgő hártyásszárnyú, de a tavalyi nyüzsgés a krókusz virágok körül most elmarad. Pedig biztos, hogy néhány fokkal melegebb van a virág belsejében, mint kint. Állítólag különösen a fehér virágoknál tudtak igen nagy hőkülönbséget kimutatni a párta belseje és a külvilág között. A szárban a napos oldalon az auxin gyorsabban elbomlik a fény hatására, mint az árnyékosabb oldalon, így aztán forgathatom én az edényt nyugodtan, hogy egyenesen álljanak. Előbb-utóbb úgyis megint meghajlik a száruk, és a virágok a napra néznek. Ki van ez jól találva. És mi emberek heliotropizmusnak neveztük el ezt a jelenséget (nem csak a virágok, hanem minden növényi rész "mozgását" a fény felé).

Aztán amint "elmegy" a Nap, a krókuszok virágai rögtön becsukódnak. És ekkor látszik meg, hogy valójában majdnem ilyen kék kívül ennek a fajnak a virága:

Crocus kotschyanus

Persze, egy kicsit a fény és a fényképezőgép is "bűnös" ebben a dologban. De szándékosan nem nyúltam a képhez.

Erről a krókuszról szedtem tavasszal jócskán magot, mert tavaly meleg volt éppen, amikor a virágok nyíltak, így a zengőlegyek nem fáztak és sikeresen dolgoztak.
Most ezeket a magokat egyszerűen az "anyanövények" köré szórtam. Majdnem a talaj felszínére, csak egy kevés földdel takartam, majd vastagon dolomit murvával, amivel amúgyis takartam volna az egész talajt a cserépben. Igaz, egyesek szerint a krókusz magját mélyre kell vetni, de mások szerint meg nem, vagy legalábbis nem muszáj. Nem akartam most a magvetés miatt egy újabb cserepet, van már így is bőven. És, ahogy már többször mondtam, szeretek kísérletezni. 

Az is egy újdonsült ötletem, hogy a krókusz hagymagumókat, tavasziakat és őszieket egyaránt, a Daphne cneorummal ültettem egy cserépbe. Ennek a boroszlánnak nyáron igen kevés víz kell. A cserép elég mély (20 cm körül), a boroszlán már szép nagy gyökérzete lejjebb van, és még lejjebb megy majd,  megkeresni a nedvességet. A felszínhez közelebb lévő krókusz hagymácskák pedig nem fognak megrothadni az ottani szárazabb talajban. Gondolom én. De majd kiderül. Tavasszal, amikor a krókuszok virágoznak és zöldellnek, lehet nyugodtan öntözni, mert virágzáskor a Daphne is szereti a sok vizet. Már csak az ősz a kérdés, amikor a hagymásoknak be kell gyökeresedni, ehhez pedig kell egy kis víz megint. Hogy a boroszlán ehhez mit szól, ez itt a kérdés. De talán ha nem viszem túlzásba az öntözést, akkor nem sértődik meg. Az egyik Csapody körös tagtársam szerint egyébként, aki rengeteg hagymást nevel sikerrel (de nem cserépben!), ősszel víz nélkül is begyökeresednek a hagymások, ha talajban vannak, és elég hideg van hozzá... (Már említettem egyszer itt a blogban, hogy akkor indul meg a gyökeresedés, amikor a talaj hőmérséklete 9 fokra süllyed.)

Akinek kertje van, ne gondolja, hogy ez ott is ilyen bonyolult probléma. A természet többnyire megoldja maga ezt a dolgot. Persze, ha a kert talaja vizes agyag, akkor józan ember nem ültet bele se Daphne cneorumot, se krókuszokat.
Csak aki cserépben neveli a növényeit, annak ilyen "nehéz" az élete. Bárcsak ezek lennének az élet lenagyobb nehézségei.
Hát kívánom magamnak és mindenkinek, aki a blogomat olvassa, hogy ennél nagyobb gondjai ne legyenek.

Túrom a földet, avagy: hagymaleltár

Néha rám tör, és akkor nem tudok ellenállni. Muszáj túrni a földet, ültetni valamit, nincs mese. 

De hát kánikula van! 40 fok árnyékban! Értelmes ember ilyenkor békén hagyja szegény növényeket, csak öntözi, hogy túléljék valahogy.

Viszont a földben szárazon várakozó hagymákat ki lehet szedni, át lehet nézni, osztályozni, előkészíteni az őszi ültetéshez! Meg vagyok mentve, túrhatom a földet egy kicsit!!! Ez amúgy is minden évben nagy izgalom, hogy mit találok a hagymás cserepekben. Több évig tömény kudarc volt, mert az elvirágzott hagymásokat nem tudtam cserépben újjá nevelni. Sok apró "gyerekhagymát" túrtam ki őszönte a földből, aztán vettem felnőtteket újra, hogy tavasszal megint legyenek virágok. Lassan rájöttem, hogy jobb, ha nem okoskodom, minél nagyobb cserépbe ültetem őket, annál több az esély, hogy sok kövér, virágzó méretű hagymát találjak a nyári leltár idején. Lehet sok hagyma egy cserépben, de ha jó nagy és mély a cserép, akkor a hőmérséklet és a nedvesség kiegyenlítettebb, így sokkal jobban tudnak fejlődni. Arról nem is beszélve, hogy télen sem fagy annyira át a talaj, mint a kis cserepekben. És a virágzás utáni bőséges káliumos tápoldatozás sem vicc, tényleg segít! Azért persze mindig van sok gyerek is, de ez természetes azoknál a fajoknál, amelyek vegetatív úton, vagyis sarjhagymákkal hajlandók szaporodni. A lényeg, hogy legyen mindig virágzó méretű is. Ian Young-tól tanultam, hogy ha a hagyma buroklevelében sok apró sarjhagyma van, nagy pedig egy sem, ez annak a jele, hogy túl száraz volt a talaj.

Ma délután tehát szétszedtem az összes hagymás cserepet. Íme az eredmény:

Balról jobbra, föntröl lefele haladva:

1. sor: Tulipa tarda, Cyclamen graecum, Iris danfordiae (talán ebben is akad 1-2 virágzó méretű) + Iris 'Katharine Hodgkin' gyerekek, Colchicum arenarium

2. sor: Tulipa – vegyes gyerekek, Tulipa turkestanica, Muscari parviflorum (fehér), alatta 2 db. Merendera sobolifera, Iris 'Katharine Hodgkin' (4 db)

3. sor: Crocus – vegyes gyerekek, Sternbergia lutea, Crocus – vegyes fajok, de talán mind virágzóképes

Megjegyzem, hogy én most itt az egyszerűség kedvéért mindent hagymának neveztem, de van közte hagymagumó és gumó is. Egyszer majd ezt is részletezem.

A krókuszokat még nem válogattam szét, majd ültetéskor  talán, mert van közte őszi és tavaszi virágzású is.

A minisziklakertekben lévő Tulipa dasystemon hagymákat nem szoktam kiszedni, nem túrom fel miattuk a "terepet". Jól megvannak ott így is, évről évre szépen virágoznak.

Most papírtasakban megvárják a szeptembert, akkor majd írok többet az ültetésről és a teleltetésről.

Krókusz vagy kikerics?

Sokszor hallottam már barátoktól, ismerősöktől, hogy a krókuszt kikericsnek nevezik és fordítva. Ezért gondoltam, itt a jó alkalom, hogy tisztázzam a különbséget, amely – megvallom – sokáig számomra sem volt világos, hiszen a virágjaik tényleg LÁTSZÓLAG egyformák, és mindkét nemzetségben vannak tavasszal és ősszel virágzó fajok is.

A kikerics (Colchicum) régebben a liliomfélék (Liliaceae) családjába tartozott, mostanában a botanikusok megalkották a kikericsfélék családját számára, azt hiszem, azért is, mert a többi liliomféléktől eltérően magháza alsó állású. De a virágszerkezet egyébként a liliomfélékéhez hasonló, vagyis 6 porzója van.

(Ezek régi, és ráadásul "buta" képeink, de azért látszik a lényeg – rákattintva nagyobban is.)

A krókusz (Crocus) az íriszfélék (Iridaceae) családjába tartozik, és ennek megfelelően 3 porzója van.

Crocus pulchellus – a bibe narancsszínű, a porzók fehérek

Tehát ha az ember belenéz a virágba, teljesen egyértelműen meg lehet különböztetni a két fajt. Ezen kívül persze vannak más különbségek is, hiszen a levelük sem egyforma, de mi van, ha nincs levél?

A krókuszról még annyit, hogy a crocus szó fonalat jelent, és a jóféle sáfrány (Crocus sativus) fűszernek használt bibéje ihlette az elnevezést, mert ez megszárítva fonalszerű. A sáfrány szó pedig az arab sahafran, zafran (= sárga) szóból származik. Ezeket a Molnár V. Attila már említett könyvéből tanultam.

E kis bevezető után íme egy gyönyörű krókusz faj, amelyik most hirtelen kedvencemmé vált (eddig ugyanis csak képen láttam, de most itt pompázik előttem egy cserépben).

Hagymások

Lassan megkezdődik a korai – és nálunk természetesen cserépben nevelt – hagymások ideje. Néhány növénykét máris "üzembe helyeztem", pedig valójában nem akartam előrehozni a virágzásukat. De mivel már nagy dárdák ágaskodtak a talaj fölött, megöntöztem őket. Ilyenkor tavasszal, amikor megindul a hagymások növekedése, nagyon veszélyes lehet a szárazság. Gyorsan meggondolják magukat, a virág elszárad, mielőtt még kinyílhatna, a gyökerek elhalnak, a hagyma pedig nyári nyugalomra tér, jövőre egészen biztos, hogy nem fog virágozni, jó, ha egyáltalán életben marad. Ide teszek most egy ilyen képet. Egyáltalán nem vagyok büszke se a képre, se a hozzá kapcsolódó történetre, de tanulságnak talán jó, nekem is az volt.

Ennek a krókusznak elszáradtak a virágai kinyílás előtt, és a levelek csúcsán is látszik a száradás, mert annyira vigyáztam, hogy nehogy túlöntözzem, hogy a végén túl kevés vizet kapott szegény. Egy ilyen növény aztán így marad, ebben az állapotban őszig, és ha túl sok vizet kap a tavasz folyamán, akkor szépen  elrothad a hagyma. Azóta már tudom, hogy ha homokos, laza a talaj, könnyen átmegy rajta a víz, akkor egész nyugodtan lehet öntözni, tavasszal semmi víz nem sok ezeknek a hagymásoknak, csak arra kell vigyázni, hogy nagyon hosszú ideig azért ne álljon vízben a cserép.

Visszatérve az aktuális témára.

Szóval megöntöztem ezt a cserepet, aztán jött a február végi fagy, és attól féltem, hogy a frissen öntözött talaj csonttá fagy, azt pedig nem fogják túlélni a hagymák. Úgyhogy behoztam a cserepet egy hűvös szobába. Így viszont menthetetlenül megindult a virágzás. Ma még egy kis napsütés is volt, úgyhogy nagyon szívderítő látványt nyújtottak ezek a pici, és ráadásul illatos virágok.

A cserépben van három Crocus angustifolius (keskenylevelű krókusz) – a narancs színű apróságok; 5 Iris danfordiae (török írisz) – a magasabb zöldessárga bimbók; két másik krókusz (sárga bimbó jobboldalt) – ezeket (is) névtelenül vettem, majd ha kinyílnak, talán kiderül, hogy kik ők, és két vagy három Tulipa turkestanica, amelyek majd később fognak virágozni, egyelőre csak sötétvörös dárdáik látszanak.

Az írisz erős, édeskés illatot áraszt, amiről nekem leginkább egyszerűen a TAVASZ jut eszembe, és kimondhatatlanul élvezem.

Az egyes fajokról, meg még más tavaszi hagymásokról is fogok részletesebben írni a közeljövőben.

Torz tulipánok

Az előző bejegyzésben mutatott hajtatott tulipánok kinyíltak, de mind a három meglehetősen furcsa.

Úgy tudom, ilyen torzulás vírusfertőzésből is adódhat, de az is lehet, hogy egyszerűen csak a hajtatással volt valami gond.

Közelebbi képen lehet látni, hogy, amellett, hogy a lepellevelek torzak, kicsit sok porzója van... 

Tulipánnál porzóból csak 6 darabnak kéne lenni... A fenti képen az is látszik, hogy ráadásul az egyik nem tudta eldönteni, hogy porzó legyen-e, vagy lepel.

És ugyanígy a bibe is lepellevéllé szeretne alakulni:

A nárcisszal semmi baj, folyamatosan nyílnak a virágok, az elsők már hervadóban, mivel itt a szobában 20° van, és ez kicsit sok a tartós virításhoz. Azt szeretem a nárciszban, hogy a hervadó virágok inkább csak megszáradnak, így nem olyan csúnyák, mint más növényeknél.

Közben újra visszatért a tél, a fenti kép bal szélén a kinti havas világ köszön be.

Hajtatott hagymások

Hosszú lesz, csak türelmes és érdeklődő olvasóknak ajánlom! :)

Tegnapelőtt kaptam a páromtól két mesterségesen meghajtatott hagymás növénykét. Így most alkalom adódott, hogy erről is megírjam nem túl nagy, de azért talán valakinek mégis hasznos tapasztalataimat és némi elméleti tudásomat, hiszen ilyenkor már tele vannak velük a virágüzletek.

Narcissus 'Tête-à-Tête' és Tulipa 'Sans Nom' (Ez utóbbi csak a humor kedvéért, ugyanis nem volt neki neve.)

Az üzletekben kapható, és ilyenkor (vagy még korábban) virágzó hagymás növények hagymái igen komoly hőkezelésen esnek át ahhoz, hogy a tél folyamán további kisebb praktikák segítségével kivirágozzanak. Van a Mezőgazda Kiadónak olyan könyve, ahol részletesen le van írva több hagymás fajra a hőkezelés pontos technológiája: mikor, hány hétig milyen hőmérsékleten kell a hagymákat tárolni. Az sem mindegy, hogy milyen fajról vagy fajtáról van szó, van, amely kifejezetten alkalmas a korai hajtatásra, és van, amelyik egyáltalán nem. A hőkezelés tulajdonképpen a természet utánzása, csak felgyorsított ütemben, ezért fontos a hőmérsékletek és időtartamok pontos betartása. Ahhoz, hogy megértsük a hőkezelés lényegét, ismerni kell a hagymás növények éves életciklusát.

A nagy Természetben (és persze a kertben is) ez történik röviden:
A mérsékelt égövi, tavasszal virágzó hagymások virágzás és magérlelés után lassan visszahúzódnak, leveleik és gyökereik is leszáradnak, így védekezik a növény a nyári meleg és szárazság, vagy a fényszegény időszak (lásd a lomboserdők alján élő hagymásokat-gumósokat) ellen. De a virágzás alatt és után még egy nagyon fontos folyamat zajlik: a tápanyag felhalmozása a következő évre, vagyis az új hagyma vagy hagymagumó kifejlesztése. Enélkül nincs virágzás, és ehhez mindenképpen szükségesek a fotoszintetizáló levelek. Ezért nem ajánlatos a hagymás virágot levelestől szedni a vázába, vagy a fűnyíróval végigmenni rajta mielőtt teljesen lesárgulna, "minek az már, úgyis csúnya" jelszóval. A levelekbôl a szénhidrátok és egyéb komplex tápanyagok levándorolnak a hagymába.
Nyáron a hagyma a talajban pihen, de közben azért fejlődik benne a következő évi virágkezdemény, és ehhez hozzájárul a talaj adott hőmérséklete is. Pontosan tudják már, hogy az egyes virágrészek milyen sorrendben és milyen hőmérsékleten differenciálódnak. De nagyjából 20°C körül van ennek a folyamatnak az optimális hômérséklete. Amikor jön az ősz és drasztikusabban csökken a talaj hőmérséklete és több csapadék esik, a hagyma újra begyökeresedik, sőt, a rügy is megmozdul, csak még nem bújik elő a földből. Ennek a gyökeresedési folyamatnak az optimális hőmérséklete 9°C. De ennek végeztével a növény még nem virágzik ki, bármit is varázsolunk vele. Ahhoz ugyanis, hogy a nyáron kifejlődött virágkezdeményből bimbó legyen, amely felhúzódik a hagyma fölső részébe, és innentől kezdve már megfelelô körülmények között ki tud nyílni, ahhoz még szükséges egy hideg periódus (5°C) meghatározott ideig. Hogy mekkora ez az idő, azt megint csak faja, fajtája válogatja.
 És ez a hőkezelés lényege. Kb. 30 évvel ezelőtt már rájöttek, hogy ezt az őszi-téli hideghatást száraz, megfelelő hőmérsékleten való tárolással is biztosítani lehet, és ha ezt a hagyma megkapta, akkor utána már nagyon rövid idő alatt kivirágoztatható melegebb helyen. Pontosan meghatározták, hogy melyik fajnak/fajtának minimálisan mennyi ideig van szüksége 9°C-ra, majd 5°C-ra, és ezt a kezelést akkor kell kezdeni, amikor a virágkezdemény a hagymában már "készen van", vagyis az összes virágrész kialakult. Ezt állítólag nagyítóval, félbe vágott és színezett hagymán látni lehet. Az ún. "5 fokos hagymák" már teljesen készen állnak a virágzásra. Ha még nem akarják hajtatni, akkor 2°C-on kell tovább tárolni, hogy nyugalomban maradjanak. Így lesznek belôlük "2 fokos hagymák". Természetes, hogy az "5 fokos" hagymák drágábbak, mint a "9 fokosak", és a "2 fokosak" a legdrágábbak, mert a tárolás pénzbe kerül, és a hőmérsékletet ez alatt az idô alatt minél stabilabban tartják, annál biztosabb a siker és a kiszámíthatóság.

A fentieket én a Budapesti Corvinus Egyetem kertészmérnök karán tanultam, hogy egy gyakorlati termesztő mit mesélne a hőkezelésrôl és hajtatásról, nem tudom. A saját tapasztalataim még csak ezután következnek.

Én próbáltam már nem hőkezelt nárcisz hagymákat meghajtatni karácsonyra, illetve januárra – nem sikerült. Ősszel elültettem cserépbe, kint tartottam december elejéig, akkor bevittem lakásba, még le is takartam, hogy a virágszár ki tudjon nőni a levelek közül. Csakhogy nem lett virágszár! A meleg hatására ugyan kikínlódott magából a hagyma leveleket, nagyon lassan, addigra már majdnem tavasz lett, a virág pedig cscsemőként meghalt a hagymában.
Nem hőkezelt hagymák virágzását is lehet azért  siettetni, ha ősszel elültetjük cserépbe, kint teleltetjük, nagyon vigyázva arra, hogy ősszel kapjon elég vizet a begyökeresedéshez, de télen már ne legyen vizes a talaja, mert akkor szétfagy – na, ez nem könnyű, de meg lehet csinálni. És január végén-februárban bevisszük, először hűvösebb, majd egyre melegebb szobába és szép lassan kihajt és kivirágzik, jóval a kertiek előtt. Természetesen ekkor már öntözni kell!

Egyszer áprilisban vettünk Hollandiában, piacon, nagyon olcsón, olyan fekete tulipán hagymákat, amelyekrôl azt állították, hogy ha AKKOR elültetem, ki fognak virágozni még azon a tavaszon. Semmi nem lett belôlük, sôt, a késôbbi evekben sem. De ez régen volt, akkor még nagyon kezdô voltam, azt se tudtam, hogyan kell kinézni egy virágzásra kész hagymának :)
Előszöris: 1 hagyma legyen a száraz hagymapikkelyek alatt! Kerti (nem botanikai) tulipánnál legalább 10 cm legyen a kerülete (ha a hüvelyk- és mutató ujjamból egy kört formálok, és ezen a hagyma nem, vagy csak nehezen fér át, akkor jó). Nem árt, ha apró gyökérkezdemények is vannak az alján, a csúcsán pedig egy kis duzzadt, zöld rügy. Ha ôsszel vesszük és ültetjük, akkor csak az elsô kettô a fontos. Az itt látható kis könyvben nagyon sok fajra meg van adva, hogy milyen körmérete kell hogy legyen a virágzóképes hagymának, de ez EU-s szabvány, ennél azért picivel kisebb hagymák is jók még, ha egészségesek, kemények.

Visszatérek most a fenti két növényre.

A korai hajtatásnál az a probléma (nem a hajtatóké, hanem a vevôé), hogy az 5 vagy 2 fokos hagymákat becserepezik, és nem sok idejük van a begyökeresedésre (meg nem is sok helyük, 3 hagymát tesznek egy kis 7-es vagy 9-es cserépbe), már jön is a virág, hiszen ez a cél. A laikus megveszi, és azt képzeli, hogy mivel cserepes növényt vett, hagymástól, neki ebbôl jövô ilyenkor is lesz majd virág. Nem lesz. A fent említett hôkezelés nélkül januárban semmiképpen nem lesz, esetleg tavasszal, de ennek is feltételei vannak.
Én az ilyen növényeket mindig ki szoktam emelni a cserépbôl, és megnézem, hogy egyáltalán van-e gyökerük. Olyan jácintot is kaptam már, amelyiknek szinte egyáltalán nem volt. A gyökér ugye nem szükséges a virágzáshoz, mert a virágzáskor a növény a hagymában felhalmozott tápanyagot használja fel. A gyökér ahhoz kell, hogy a következô évi hagyma létrehozásához tudjon vizet és tápanyagot felvenni. És virágzás idején és utána már nem nagyon fejleszt újabb gyökereket (ez is saját, szomorú tapasztalat).
A fenti két növény így nézett ki:

Nárcisz

Másik nárcisz – hát, ennek nem sok gyökere van, de azért talán van esély

Tulipán – ez lehet, hogy már ôsszel be lett ültetve, és cserépben kapta meg a hideghatást, mert szépen begyökeresedett, csak nagyon kicsi volt neki a cserép.

Ha van némi gyökere a hagymának, akkor mindenképpen átrakom jóval nagyobb cserépbe, tápanyagdús talajba, és ott tartom tovább. Attól még maradhat a szobában, amíg virágzik, de érdemes minél világosabb helyre tenni, mert ugye közben a levelek szeretnének főzni (asszimilálni) – fénnyel, nem gázzal :)
Ezek a gyökerek nagyon gyengék és törékenyek, óvatosan kell velük bánni, és nem szabad elfeledkezni az öntözésről.

Én most ezeket Florimo általános virágföld nevű készítménybe tettem. Ez nekem azért szimpatikus, mert tetszik az állaga (porózus és földszerű, nem tiszta tőzeg), és rá van írva, hogy mi van benne. Olyan virágföldet sose veszek, amin nincs feltüntetve, hogy miből alkották. Nekem legyen benne a tőzeg mellett humusz (giliszta- vagy más), némi agyag és esetleg még homok is. A Florimo eddig bevált (ez nem reklám! :)).

Szóval öntözgetem, úgy, hogy mindig nedves legyen a talaj, de sose álljon alatta a víz, és két hetente tápoldatozom is, egészen addig, amíg a levelek le nem sárgulnak. A tápoldat kálium túlsúlyos legyen, esetleg ha van, tiszta kálium szulfát műtrágya (mondja ő) vagy, amit én most fogok kipróbálni, kertészboltban kapható "Kálium nitrát komplex mûtrágya". És ha közben megjön a tavasz, és van kert, akkor érdemes oda kiültetni, így még több esély van, hogy jövő tavasszal újra virágozni fog.

Cserépben azért nehéz hagymásokat több évig tartani, mert nagyon nehéz az alulöntözés és túlöntözés közötti utat megtalálni, és a teleltetést megoldani. És nagyon komolyan kell venni a tápanyagutánpótlást. De erről majd még máskor írok.

FONTOS!!!
A fentiekkel én senkit nem akarok elriasztani attól, hogy bármivel próbálkozzon, ha van kedve, ideje, lehetősége, stb. És nagyon szívesen meghallgatom mások tapasztalatait!

Mára kinyílt az első nárcisz virág is, csak már nem süt hozzá a nap. Nyőzőnek teljesen igaza van abban, amit a legutóbbi bejegyzésében írt a szórt fényben való fotózás előnyeiről a napos időhöz képest, de azért az nekem nagyon kell, hogy némi napfény megcsillanjon a képen, mint a föntieken. Ezen sajnos ez nem jött össze:

És 2 nappal később:

Itt az is látszik, hogy miről kapta a nárcisz a nevét: több virág is nyílik egy száron, tête-à-tête, vagyis fej fej mellett.