Miért nem virágzik a téltemető?

Az IRG újságban (The International Rock Gardener – jobboldalt a linkje) egy nagyszerű tanulmány készült a téltemető fajokról és fajtákról, sok szép képpel. ITT olvasható.

Hosszú olvasmány, és néha meglehetősen bonyolult taxonómiai fejtegetéseket tartalmaz, ami nem biztos, hogy minden kertészt érdekel. Ám van benne olyasmi is, ami sokakban felkapcsolhat egy lámpácskát. Ezért szeretnék itt közzétenni néhány sort belőle, eredetiben és saját fordításban. Beigazolódik az, amit sejtek már régóta, érdemes hát elolvasni a nálunk profibbak véleményét:

A lot of people complain about the fact that the dry bulbs, which are sold in autumn, don’t come up in the following spring and most certainly don’t flower. Dried out tubers of Eranthis will never get going, they need to rehydrate completely before they’ll even start thinking about growing. There’s an easy solution to this problem though. Submerge the tubers for 24 hours in lukewarm water before planting them out. It’s also important to plant them not too close to the surface, better a bit too deep than too shallow. After this treatment they will most certainly reward you with flowers in the following spring. The Eranthis hyemalis from the picture on page 2 have been treated in this way and have grown to form beautiful drifts in three years and they’ve even self-sown abundantly. Another good option is to buy them while they are in growth. 

Saját fordításom, ha esetleg valakinek nehézséget okoz a fenti szöveg értése:

Sok ember panaszkodik, hogy az ősszel árusított téltemető gumók ültetés után ki sem bújnak többé, de legalábbis biztosan nem virágoznak. A kiszáradt téltemető gumókból soha nem lesz szép növény. Ahhoz, hogy egyáltalán eszükbe jusson fejlődni, előbb újra hidratálni kell őket. Erre van egy egyszerű megoldás. Mielőtt elültetnénk, 24 órán át áztassuk langyos vízben a gumókat. Az is fontos, hogy inkább kissé mélyebbre ültessük őket, ne nagyon felszínre. Ilyen eljárással szinte biztos, hogy virágokkal fognak megörvendeztetni a következő tavasszal. A 2. oldalon lévő képen látható Eranthis hyemalis ilyen kezelés után három év alatt nagyon szép csokorrá fejlődött, és magról is jól szaporodik. Egy másik jó módszer, hogy éppen növekedésben (tehát nem nyugalmi időszakban) lévő növényeket vásárolunk.

Nos, ez utóbbi Magyarországon nem igazán lehetséges, legalábbis hivatalosan nem. Még egy fontos dolgot hozzáfűznék a fentiekhez. Én ezt a beáztatásos módszert próbáltam kiszáradt szellőrózsa gumóval. Ám nagyon kell arra vigyázni, hogy egy ilyen beáztatott és jól megduzzadt gumót nem szabad erősen vizes talajba ültetni, mert elrothad (én így jártam). Valószínűleg alig nedves, inkább szárazabb földbe érdemes ülteni (persze azért ne csontszárazba, mert ez képes ismét elvonni a nedvességet a gumótól), amely csak egy-két hét után kap érdemben csapadékot.

Nálunk többnyire a törökországi származású Eranthis cilicica kapható őszönte a kertészeti árudákban, a fenti módszer természetesen erre is érvényes. Mivel az Eranthis hyemalis (nem ős)honos Magyarországon, és szigorúan védett, kertben is tilos tartani. Valószínűleg ezért nem is nagyon árusítják. Nos, ezt most inkább nem kommentálom.

Ezek után nagyon sok virágzó téltemetőt kívánok mindenkinek!

FÉRJEM FOTÓJA, A BUDAI HÁRS-HEGYEN KÉSZÍTETTE 2010-BEN
(© ZOLTÁN FERENC)

Egészen váratlan vendégek

Most, hogy elmúlt a fagy egy kis időre, de tudvalevő, hogy jön vissza nemsokára, minden nap kimegyek "csücskörészni" a kertbe. Ezt a szót egykori somogyi származású ismerősömtől tanultam. Csücskörészni kertben szokás, és nem túl fárasztó, de mégis némileg hasznos tevés-vevést jelent.

Azt pedig már többször megfigyeltem, hogy a csücskörészésnek jutalma is van, ha nyitott szemmel végzi az ember.

Ma például ez:

Sőt, ha közelebb megyünk, az is látszik, hogy ketten vannak.

Nem is az a váratlan, hogy kidugták a sárga orrocskájukat, előfordul ez a téltemetővel januárban, hanem ott bújtak elő, ahová én nem ültettem. Tulajdonképpen már karácsony után, még a fagy és hó érkezése előtt felfedezte őket a párom, de akkor még egyik sem volt sárga. Aztán jött a hideg, majd a hó, rá egy kis jég az olvadás meg az ónos eső miatt, egyszóval minden finomság, amit egy ilyen vakmerő kis virág télen kaphat. És most, hogy három napja nem fagy, máris ki szeretne nyílni, hát nem fantasztikus?

Bármennyire is elcsépelt téma, egy kertésznek megunhatatlan. Minden tavasszal újra és újra képesek vagyunk gyerek módjára ujjongani, örülni neki – na és büszkén mutogatni :)

Sok ilyen örömöt kívánok minden jó kertésznek. 

Temetjük a telet?

Tegnap és ma fönt voltunk a Hárs-hegyen, mert az a hirtelen ötletem támadt szombaton, hogy nézzük meg a téltemetőket. 

És megnéztük. És csodálkozva láttuk, hogy nyílnak, méghozzá hatalmas tömegben, a szokásos helyen a hegyoldalon. Tavaly március elsején találtuk őket ugyanilyen állapotban, akkor írtam is róla.

Sokan jártak arrafelé, mindenkit kicsalt a jó idő, de senki nem vette észre, vagy aki igen, nem értette, hogy ez a két bolond mit fotóz azokon a kis sárga vackokon.

Tavaly már írtam egy hosszabb bejegyzést a téltemetőről (Eranthis hyemalis).

A FÉRJEM IDEI  GYÖNYÖRŰ KÉPEI ITT NÉZHETŐK MEG.

Néhány mondat a téltemetőről

Bevallom, hogy kertészmérnök vagyok. Pénzt ugyan nem ezzel a szakmámmal keresek jelenleg, de azért mégiscsak ez a szívem csücske, és ezen belül is az évelők, amelyeket folyamatosan figyelek, tanulmányozok, szaporít(ga)tok elméletben és gyakorlatban is. Így aztán, mivel kedves blogoló társaimmal, Emesével és Nyôzôvel (Kertész leszek...) felvetődött a téltemető-téma, vettem a bátorságot, hogy írjak néhány mondatot erről a kis növényről, amely egyik kedvencem.

A tudományos neve: még a szakkönyvek is hol így, hol úgy írják, néha Eranthis hiemalis, néha Eranthis hyemalis. Én ilyen zavaros esetekben az RHS (Royal Horticultural Society) honlapját szoktam megnézni, mert ott minden növény a legújabb nevén szerepel. Szerintük hyemalis, úgyhogy én is így használom. Ez a szó egyébként latinul azt jelenti: téli.

Leírása és fejlődésmenete: A növény "gumós gyöktörzsű. Elôször a virágzati szár fejlôdik ki, csúcsán egyetlen sárga virággal, melyet három sallangokra szeldelt, örvösen álló gallérlevél vesz körül. A tőállású, tenyeresen osztott lomblevelek virágzás után fejlôdnek ki, nyár elejére azonban ezek is visszahúzódnak" (Dr. Schmidt Gábor, 2003) 

A virágok mellett gyakran megfigyelhetők kisebb méretû valódi levelek, ezek saját tapasztalatom szerint a fiatal – még nem virágzóképes – sarjak levelei.

Később a gumó megnyúlik, ahogy ezen az 1787-ben készült képen is látható (a kép eredeti helye: az angol Wikipedia):

Nagyon korán virágzik, időjárástól függően néha már februárban, de március első felében mindenképpen. Amikor a növény kibújik az avar vagy a hó alól, már egyértelműen ott a bimbó a gallérlevelek között. és kezdetben mindkettő sápadt zöld színű. Kezdetben a gallérlevelek és a bimbó egyenlő mértékben fejlődnek, és a görbe virágzati szár fokozatosan egyenesedik ki, hogy végül a virág felfele nézzen. Nagyon sajnálom, hogy erről sose készítettem képet, ezt még pótolnom kell. Amikor a virág kinyílik, akkor a gallérlevelek látványosan növekedni kezdenek.

A virág szára vaskos, vöröses, sárga "szirmai" valójában a csészelevelek. A sziromlevelek mézfejtőkké (nektáriumokká) alakultak, a megporzó rovarok kedvére :)

A virágban nagyszámú porzó és több termő található. Elvirágzás után a virágzati szár jelentősen megnyúlik, a gallérlevelek is megnőnek, jóval nagyobbak lesznek, mint az ekkoriban fejlődő valódi levelek, és kifejlődik a tüszőcsokor nevű termés. A tüsző együregű, sokmagvú, érés után egyik oldalán felnyíló száraz termés. Ha több van egymás mellett, akkor tüszőcsokor.

Íme egy kép a még zöld tüszőcsokorról. 

Az alábbi felvételen talán látható, hogy a virágzati fellevelek (= gallérlevelek) és a valódi levelek nagyon hasonlóak, de azért nem teljesen egyformák:

A valódi levelek nem szeldeltek, hanem – ahogy a tanár úr is írja – tenyeresen osztottak, vagyis kevésbé tagoltak, mint a gallérlevelek.

És végül, április utolsó előtti napján az érett termések:

Élőhelye: A csillagos téltemető (Eranthis hyemalis) hazánkban is honos, de nem túl gyakori, a középhegységekben és a Dél-Dunántúlon fordul elő inkább, és a gyertyános-tölgyes erdők kedves aljnövénye. A Hunyorfélék (Helleboraceae) családjába tartozik. A Budai-hegyekben is van, de nem sok. 2003-as (elismerem, kissé régi) adat szerint védett növény, eszmei értéke 5000 Ft (volt akkor). De ma már hozzá lehet jutni a gumójához néha a kereskedelemben is, külföldön főleg.
Állítólag nem szereti, ha bolygatják, vagy ha az avart elgereblyézik róla. A magját rögtön érés után kell vetni, mert a csíraképességét elég hamar elveszti, mint a hunyorfélék általában.

Van egy gyönyörű rokona, az Eranthis pinnatifida, erre nagyon vágyik a szívem, de nehéz hozzájutni még Nyugat-Európában is.

Jégeső

Március elseje. Délelőtt kellemes, langyos idő volt, tavaszi illatokkal a levegőben. Aztán délután jégeső esett itt a "Hegyvidéken". Nem tudom, a meteorológusok is így neveznék-e, minden esetre arra lettem figyelmes, hogy valami nagyon kopog az ablakon, és látom, hogy a kertben a füvet teleszórták fehér borsóval. Szerencsére az erkélyre nem vágott be, de azért a korláton a bimbódzó kôtörőfüvet letakartam egy dobozzal, nehogy már azt a vacak három bimbóját is letörje.

Tegnap fölmentünk a Hárs-hegyre hóvirágot nézni. Az északi oldalán sok van, de még épp csak bimbós. Viszont találtunk téltemetőt. Szégyellem, de eddig nem is tudtam, hogy a Hárs-hegyen van téltemető, pedig gyakran járunk ott. Igaz, egyetlen helyen találtunk, de ott szép nagy szőnyegeket, teljes pompában.