Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!
Ha kérdése van, fölteheti, igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni, és kérem, hogy Ön is erőltesse meg magát egy köszönöm erejéig. Nem esik jól, ha azt sem tudom, megkapta-e a válaszomat.
Jó szórakozást kívánok, látogasson el ide máskor is!
Kata

JÓ TUDNI: a szövegben a bordó színű részek linkek! Más oldalakhoz, képekhez, stb. vezetnek.

2010. március 30., kedd

Néhány mondat a téltemetőről

Bevallom, hogy kertészmérnök vagyok. Pénzt ugyan nem ezzel a szakmámmal keresek jelenleg, de azért mégiscsak ez a szívem csücske, és ezen belül is az évelők, amelyeket folyamatosan figyelek, tanulmányozok, szaporít(ga)tok elméletben és gyakorlatban is. Így aztán, mivel kedves blogoló társaimmal, Emesével és Nyôzôvel (Kertész leszek...) felvetődött a téltemető-téma, vettem a bátorságot, hogy írjak néhány mondatot erről a kis növényről, amely egyik kedvencem.

A tudományos neve: még a szakkönyvek is hol így, hol úgy írják, néha Eranthis hiemalis, néha Eranthis hyemalis. Én ilyen zavaros esetekben az RHS (Royal Horticultural Society) honlapját szoktam megnézni, mert ott minden növény a legújabb nevén szerepel. Szerintük hyemalis, úgyhogy én is így használom. Ez a szó egyébként latinul azt jelenti: téli.
Leírása és fejlődésmenete: A növény "gumós gyöktörzsű. Elôször a virágzati szár fejlôdik ki, csúcsán egyetlen sárga virággal, melyet három sallangokra szeldelt, örvösen álló gallérlevél vesz körül. A tőállású, tenyeresen osztott lomblevelek virágzás után fejlôdnek ki, nyár elejére azonban ezek is visszahúzódnak" (Dr. Schmidt Gábor, 2003) 
A virágok mellett gyakran megfigyelhetők kisebb méretû valódi levelek, ezek saját tapasztalatom szerint a fiatal – még nem virágzóképes – sarjak levelei.

Később a gumó megnyúlik, ahogy ezen az 1787-ben készült képen is látható (a kép eredeti helye: az angol Wikipedia):


Nagyon korán virágzik, időjárástól függően néha már februárban, de március első felében mindenképpen. Amikor a növény kibújik az avar vagy a hó alól, már egyértelműen ott a bimbó a gallérlevelek között. és kezdetben mindkettő sápadt zöld színű. Kezdetben a gallérlevelek és a bimbó egyenlő mértékben fejlődnek, és a görbe virágzati szár fokozatosan egyenesedik ki, hogy végül a virág felfele nézzen. Nagyon sajnálom, hogy erről sose készítettem képet, ezt még pótolnom kell. Amikor a virág kinyílik, akkor a gallérlevelek látványosan növekedni kezdenek.
A virág szára vaskos, vöröses, sárga "szirmai" valójában a csészelevelek. A sziromlevelek mézfejtőkké (nektáriumokká) alakultak, a megporzó rovarok kedvére :)


A virágban nagyszámú porzó és több termő található. Elvirágzás után a virágzati szár jelentősen megnyúlik, a gallérlevelek is megnőnek, jóval nagyobbak lesznek, mint az ekkoriban fejlődő valódi levelek, és kifejlődik a tüszőcsokor nevű termés. A tüsző együregű, sokmagvú, érés után egyik oldalán felnyíló száraz termés. Ha több van egymás mellett, akkor tüszőcsokor.
Íme egy kép a még zöld tüszőcsokorról. 


Az alábbi felvételen talán látható, hogy a virágzati fellevelek (= gallérlevelek) és a valódi levelek nagyon hasonlóak, de azért nem teljesen egyformák:


A valódi levelek nem szeldeltek, hanem – ahogy a tanár úr is írja – tenyeresen osztottak, vagyis kevésbé tagoltak, mint a gallérlevelek.

És végül, április utolsó előtti napján az érett termések:


Élőhelye: A csillagos téltemető (Eranthis hyemalis) hazánkban is honos, de nem túl gyakori, a középhegységekben és a Dél-Dunántúlon fordul elő inkább, és a gyertyános-tölgyes erdők kedves aljnövénye. A Hunyorfélék (Helleboraceae) családjába tartozik. A Budai-hegyekben is van, de nem sok. 2003-as (elismerem, kissé régi) adat szerint védett növény, eszmei értéke 5000 Ft (volt akkor). De ma már hozzá lehet jutni a gumójához néha a kereskedelemben is, külföldön főleg.
Állítólag nem szereti, ha bolygatják, vagy ha az avart elgereblyézik róla. A magját rögtön érés után kell vetni, mert a csíraképességét elég hamar elveszti, mint a hunyorfélék általában.

Van egy gyönyörű rokona, az Eranthis pinnatifida, erre nagyon vágyik a szívem, de nehéz hozzájutni még Nyugat-Európában is.


2 megjegyzés:

Nyözö írta...

Kedves Kata!
Látod, kellett a mi kis téltemetőnk a világnak! :) Így egyben leírva a folyamatot máshol nem találtam meg -- köszönet érte! A hézagos információkból általam összerakott kép nem volt teljesen valós. Sajna nem trackback-et írtál hozzám, így ezt majd én pótolom, találják meg minnél többen a fenti írást! :)

Sokszor zavaró egyébként -- lehet csak nekem(?) --, hogy a határozókban van a növényről egy darab kép amin sokszor alig lehet valamit kivenni, legtöbbször virágos állapotban. Így a virágzás előtti és utáni állapotokat nagyrészt személyes tapasztalással lehet csak pótolni. A leírásokból is alig derül ki valami, általában egy alak szöveges leírása. Az általad is idézett téltemető leírásban is emlegetik a tőleveleket, de a formavilágukról sok szó nem esik, meg az sem derül ki, hogy tőlevele nőhet virágzás nélkül is...
Szóval mindenképpen hiánypótló amit írtál, köszönet érte!
Eső után napsütést: Nyözö

Kata és Feró írta...

Kedves Nyôzô!
Köszönöm a kedves leveledet, ezért már megérte :)
A legtöbb növényhatározóval nekem is ez a bajom.

Azt látom már kezdettôl fogva, hogy a nethez sokkal jobban értesz mint én, de nem akarlak kérdésekkel bombázni. Most viszont muszáj megkérdeznem, hogy mi a szösz az a trackback, és hol/hogy lehet használni? Ha esetleg nem nagy gond, elmagyaráznád nekem? Hátha ebbôl is tanulhatnak mások is...
Köszönöm elôre is,
Kata