Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!
Ha kérdése van, fölteheti, igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni, és kérem, hogy Ön is erőltesse meg magát egy köszönöm erejéig. Nem esik jól, ha azt sem tudom, megkapta-e a válaszomat.
Jó szórakozást kívánok, látogasson el ide máskor is!
Kata

JÓ TUDNI: a szövegben a bordó színű részek linkek! Más oldalakhoz, képekhez, stb. vezetnek.

2010. március 30., kedd

Néhány mondat a téltemetőről

Bevallom, hogy kertészmérnök vagyok. Pénzt ugyan nem ezzel a szakmámmal keresek jelenleg, de azért mégiscsak ez a szívem csücske, és ezen belül is az évelők, amelyeket folyamatosan figyelek, tanulmányozok, szaporít(ga)tok elméletben és gyakorlatban is. Így aztán, mivel kedves blogoló társaimmal, Emesével és Nyôzôvel (Kertész leszek...) felvetődött a téltemető-téma, vettem a bátorságot, hogy írjak néhány mondatot erről a kis növényről, amely egyik kedvencem.

A tudományos neve: még a szakkönyvek is hol így, hol úgy írják, néha Eranthis hiemalis, néha Eranthis hyemalis. Én ilyen zavaros esetekben az RHS (Royal Horticultural Society) honlapját szoktam megnézni, mert ott minden növény a legújabb nevén szerepel. Szerintük hyemalis, úgyhogy én is így használom. Ez a szó egyébként latinul azt jelenti: téli.
Leírása és fejlődésmenete: A növény "gumós gyöktörzsű. Elôször a virágzati szár fejlôdik ki, csúcsán egyetlen sárga virággal, melyet három sallangokra szeldelt, örvösen álló gallérlevél vesz körül. A tőállású, tenyeresen osztott lomblevelek virágzás után fejlôdnek ki, nyár elejére azonban ezek is visszahúzódnak" (Dr. Schmidt Gábor, 2003) 
A virágok mellett gyakran megfigyelhetők kisebb méretû valódi levelek, ezek saját tapasztalatom szerint a fiatal – még nem virágzóképes – sarjak levelei.

Később a gumó megnyúlik, ahogy ezen az 1787-ben készült képen is látható (a kép eredeti helye: az angol Wikipedia):


Nagyon korán virágzik, időjárástól függően néha már februárban, de március első felében mindenképpen. Amikor a növény kibújik az avar vagy a hó alól, már egyértelműen ott a bimbó a gallérlevelek között. és kezdetben mindkettő sápadt zöld színű. Kezdetben a gallérlevelek és a bimbó egyenlő mértékben fejlődnek, és a görbe virágzati szár fokozatosan egyenesedik ki, hogy végül a virág felfele nézzen. Nagyon sajnálom, hogy erről sose készítettem képet, ezt még pótolnom kell. Amikor a virág kinyílik, akkor a gallérlevelek látványosan növekedni kezdenek.
A virág szára vaskos, vöröses, sárga "szirmai" valójában a csészelevelek. A sziromlevelek mézfejtőkké (nektáriumokká) alakultak, a megporzó rovarok kedvére :)


A virágban nagyszámú porzó és több termő található. Elvirágzás után a virágzati szár jelentősen megnyúlik, a gallérlevelek is megnőnek, jóval nagyobbak lesznek, mint az ekkoriban fejlődő valódi levelek, és kifejlődik a tüszőcsokor nevű termés. A tüsző együregű, sokmagvú, érés után egyik oldalán felnyíló száraz termés. Ha több van egymás mellett, akkor tüszőcsokor.
Íme egy kép a még zöld tüszőcsokorról. 


Az alábbi felvételen talán látható, hogy a virágzati fellevelek (= gallérlevelek) és a valódi levelek nagyon hasonlóak, de azért nem teljesen egyformák:


A valódi levelek nem szeldeltek, hanem – ahogy a tanár úr is írja – tenyeresen osztottak, vagyis kevésbé tagoltak, mint a gallérlevelek.

És végül, április utolsó előtti napján az érett termések:


Élőhelye: A csillagos téltemető (Eranthis hyemalis) hazánkban is honos, de nem túl gyakori, a középhegységekben és a Dél-Dunántúlon fordul elő inkább, és a gyertyános-tölgyes erdők kedves aljnövénye. A Hunyorfélék (Helleboraceae) családjába tartozik. A Budai-hegyekben is van, de nem sok. 2003-as (elismerem, kissé régi) adat szerint védett növény, eszmei értéke 5000 Ft (volt akkor). De ma már hozzá lehet jutni a gumójához néha a kereskedelemben is, külföldön főleg.
Állítólag nem szereti, ha bolygatják, vagy ha az avart elgereblyézik róla. A magját rögtön érés után kell vetni, mert a csíraképességét elég hamar elveszti, mint a hunyorfélék általában.

Van egy gyönyörű rokona, az Eranthis pinnatifida, erre nagyon vágyik a szívem, de nehéz hozzájutni még Nyugat-Európában is.


2010. március 29., hétfő

Ugyanaz, szebb kiadásban :)

Feró jobb fotós mint én, és fôleg türelmesebb. A terepi fotózást éppen ezért teljesen rá hagyom. De ha van egy kis ideje, itthon is nagyon szépeket tud elkövetni.

 Androsace carnea

Tavaly ezzel egyszerre vetettem Anrosace carnea 'Rosea' magot is, de az nem csírázott ki. Akkor, amikor ez. De kicsírázott most! Kíváncsian várom, mi lesz belôle.

Primula marginata élesebb kiadásban
 
Saxifraga x elisabethae cult.

Más örömök:
Bimbók vannak a sudár kankalinon (Primula elatior). A magot a Raxról hoztuk pár éve, összesen egy növény lett, és most virágzik elôször. Szintén bimbós az Androsace pubescens összesen 2 kis levélrózsája (tavalyi magvetés), és elôbújt a tavalyi egy Dodecatheon helyén két levélrózsa. 

A napsütés valósággal húz ki a földbôl mindent. Ha ülnék és nézném, látnám ahogy növekednek a hajtások és nyílnak a bimbók. Ezért imádom a tavaszt.

És búcsúzóul egy kis széncinege munka közben, kint a kertben:




2010. március 26., péntek

Váratlan vendég és egyéb örömök

Az egyik ládában elôbukkant egy hófény (Chionodoxa). Két bimbó van rajta. Ôszintén szólva fogalmam sincs, hogy került oda ez a növény, de az ilyen meglepetések mindig kellemesek, fôleg egy ilyen tél után, amikor egy csomó hagyma megfagyot/kirohadt, stb. Egy másik edényben ugyan vannak régi hagymák, de azok már évek óta nem hajlandók virágozni, csak levelet hajtanak (most is).

 Chionodoxa sp.

Kinyíltak az Androsace carnea (most már biztos, hogy carnea és nem laggeri) virágok:

Androsace carnea

És a Primula marginata is kinyitotta az elsô két bimbóját:

Primula marginata

A Tulipa dasystemon (ha igaz) hagymák egy része is elpusztult, a maradék azonban hôsiesen tartja a frontot:


Tulipa dasystemon

2010. március 22., hétfő

Hagymások átültetése

A hétvégén egy csomó apróságot át- és elültettem. A leglényegesebb közülük a két hagymás növényünk, amelyek nem télállóak, úgyhogy a pincében szoktak telelni, szárazon, a cserépben. Aztán kora tavasszal kiszedem, és átültetem ôket friss talajkeverékbe, jól beöntözöm, majd várok, amíg megjelennek az új zöld hajtások, és csak akkor öntözöm újra. De az átültetés után már a pincénél sokkal világosabb lépcsôházban várják a május elejét, amikor kiköltöznek az erkélyre.

Az az igazság, hogy minden évben más talajkeveréket készítek ezeknek a növényeknek, mert nem rohangálok hozzávalókért, ami van itthon, abból kutyulom. A két legfontosabb szempont, hogy legyen benne némi tápanyag is (bár majd úgyis kapnak tápoldatot) és NAGYON laza legyen. hogy ne legyen gond az öntözéssel. Az idei talajkeverékem: 
  • egy kevés a régi földjükbôl
  • egy kis humusz (kertészetben vásárolt – erre majd visszatérek!) – az egész mennyiség kb. 1/4-e
  • bolti virágföld (tôzegalapú, "általános")
  • sok perlit (az egész mennyiség kb. 1/3-a)

Habranthus robustus

A házunkban lakó kedves szomszéd hölgytôl kaptam két éve 5 hagymát. Sajnos annyira kedves, hogy télen lent a pincében idônként megöntözi a növényt, így nem tud teljesen "elaludni", és ilyenkor már javában hajt. Ennek nem örülök, mert így nehezebben viseli az átültetést is, és szerintem azért is nem virágzik aztán olyan intenzíven, ahogy azt elvárnám a hagyma méret alapján.  Arról nem is beszélve, hogy a hagymák feketék voltak most a nedves földtôl, úgyhogy nem tudtam róluk normális képet készíteni.
De hiába magyaráztam el neki már kétszer, hogy hagyja békén az enyémet, összeveszni meg nem akarok vele. A vastag kavics takarás megvédi a talajt a teljes kiszáradástól, de ô ezt nem érti meg, mert az övé csupaszon van, ráadásul sokkal sekélyebb virágládában, mint az én cserepeim.
Az öt virágzó méretû (min. 6 cm kerületû) hagymából két nyár alatt 10 lett, és még sok apró sarjhagymát szedtem le róluk az idén is, amelyek egy részét tovább nevelem.

Nerine bowdenii

Ez a növény a Csapody körbôl származik. Két hagymát kaptam tavaly tavasszal, egyik sem volt még virágzó méretû (min. 12 cm kerület). De a nyáron azzá neveltem ôket, és még leszedtem most róluk három kis sarjat is, mindhármat szép, egészséges gyökérzettel. Kíváncsian várom az októbert, fognak-e virágozni a nagyok.
Érdekes a Nerine, mert nálunk nem igazán télálló, ezért a magyar hagymás szakkönyvek szerint a kertben mélyre kell ültetni, csak akkor telel át. CSAKHOGY, az angolok meg azt hangsúlyozzák, hogy ha mélyre ülteted, akkor nem virágzik. A hagyma fölsô 1/3-a kint kell hogy legyen a talajból, akárcsak az amarillisznél, mert nagyon levegôigényes. Ezt nem szakkönyv írta, hanem több kertész, saját tapasztalat alapján, különbözô angol fórumokon. Mivel én amúgyis cserépben nevelem, ezt a módszert követem, aztán meglátjuk. A felsô 1/3 részt csak kaviccsal takartam.

Minden beültetésemet kaviccsal vagy fenyôkéreggel takarom. Attól függ, mi illik jobban az adott növényhez, vagy mi jobb neki. Egyrészt sokkal szebb, nem szeretem látni a csupasz földet a növények körül. Másrészt védi a kiszáradástól. Harmadszor pedig így sokkal könnyebb öntözni.

Visszatérve a kertészetben vásárolt humuszra:
Biohumusz néven árulják, fekete zacskóban. Nem tudom, mit takar ez a fogalom itt, de az minden esetre tetszik, hogy fel van tüntetve rajta a tápanyagtartalom, és ez éppen olyan, amilyen nekem kell, vagyis kálium-túlsúlyos. De az az igazság, hogy egy csomó növényem kirohadt, amit ezzel dúsított keverékbe ültettem. Például ciklámenek és májvirágok. Mivel tavaly nagyobb adagot megvettünk és kidobni nem akarom, most fertôtlenítve használom. Nem a mikróban fertôtlenítem, mert azt a szagot nem szeretném szívni a konyhában, amivel ez jár. Egyszerûen beleteszem egy vászonzsákba meg egy vödörbe, forralok egy fazék vizet, azt ráöntöm, és hagyom állni benne vagy negyed órát. Ezután felakasztom és hagyom lecsöpögni és megszikkadni. 3 nap alatt annyira szikkadt, hogy már használható. Keveset használok belôle, az össz talajkeverékhez csak olyan 1/4-1/5 arányban adagolom.

2010. március 18., csütörtök

Az első igazi tavaszi nap

Minden évben van egy ilyen, és ilyenkor mindig ez jut eszembe:
"Sáncban a hóvíz
 Könnyû hajót visz
 Füstöl a fényben a barna tetô" (Áprily Lajos)

Azt hiszem, mostantól minden nap lesz valami újdonság a "kertünkben".

A gombafû (micsoda egy rossz név!) még alszik a téli szôrös leveleibe burkolózva. Mellette a Potentilla nitida teljesen megbarnult levelei látszanak. Hát olyan, mint itt az élôhelyén, valószínûleg sose lesz, de azért idôvel remélem kizöldül ô is. Ez a növény a Hegede kertészetbôl származik, és eddig még csak egyszer kegyeskedett 3 virággal megörvendeztetni.

Androsace sarmentosa, Potentilla nitida

Tavalyi magonc (SRGC) harangláb (Aquilegia scopulorum néven jött, de nem az), kezd már öltözködni a tavaszünnepre:

Aquilegia sp.

A daravirág is felvette a nyári ruháját, de a bimbóit egyelôre rejtegeti:

Draba imbricata

Ez is egy magonc, azt hiszem tavalyról, de az is lehet, hogy már 2 éves:

Draba lasiocarpa


A májvirág porzói már készen állnak a megporzásra:

Hepatica nobilis közelrôl


Kinyílt az elsô virág, 10 nappal késôbb, mint tavaly:

Saxifraga x elisabethae cult.

Az októberi varjúháj is kezd már hajtani, a háttérben pedig látszanak a Tulipa dasystemon levelei. Ha föntrôl nézi az ember, már egy-egy bimbó is látszik a levelek tövénél.

 Sedum sieboldii, Tulipa dasystemon

A kövirózsák leveleinek a színe ilyenkor tavasszal a legszebb. Csak délelôtt süti ôket a nap, ezért a nyár folyamán mindig teljesen bezöldülnek.

Sedum sp.

2010. március 16., kedd

További fejlemények

Nagyon nagyon lassan, de mûködik a tavasz. Az utóbbi napokban sok napsütés volt hideg széllel. Aztán ma éjjel megint hullt egy rakás hó, mielôtt az elôzô teljesen elolvadhatott volna.
Néhány bimbó az erkélyrôl:
Androsace (carnea) laggeri

Primula marginata – "megemberelte magát" és virágozni fog az idén!

Hepatica nobilis

És végül még néhány kép a Hárs-hegyrôl. Visszamentünk vasárnap, és most ilyen állapotban találtuk a téltemetôket:




2010. március 11., csütörtök

Márciusi hangulat

 x elisabethae fajtaHaj de szép is a tél! Csak az a kár, hogy most március van. Éjfél óta szakad a hó. Két hangulatkép az ablakunkból, így ebédszünet idején:



És az erkélyen:

Saxifraga x elisabethae cult.

2010. március 5., péntek

Cyclamen coum

Tegnap vettem a Csapody körben Megyeri Pistától három szép kereklevelû cikláment (Cyclamen coum). Igaz, van egy csomó magoncom, de ki bírja azt kivárni, míg azok virágozni kezdenek?

Készítettem róluk egy elég vacak képet nagyon rossz fényviszonyok mellett. Ide teszem elrettentô példának (nem a ciklámentôl elrettentô, hanem a rossz képektôl).

2010. március 1., hétfő

Jégeső

Március elseje. Délelőtt kellemes, langyos idő volt, tavaszi illatokkal a levegőben. Aztán délután jégeső esett itt a "Hegyvidéken". Nem tudom, a meteorológusok is így neveznék-e, minden esetre arra lettem figyelmes, hogy valami nagyon kopog az ablakon, és látom, hogy a kertben a füvet teleszórták fehér borsóval. Szerencsére az erkélyre nem vágott be, de azért a korláton a bimbódzó kôtörőfüvet letakartam egy dobozzal, nehogy már azt a vacak három bimbóját is letörje.

Tegnap fölmentünk a Hárs-hegyre hóvirágot nézni. Az északi oldalán sok van, de még épp csak bimbós. Viszont találtunk téltemetőt. Szégyellem, de eddig nem is tudtam, hogy a Hárs-hegyen van téltemető, pedig gyakran járunk ott. Igaz, egyetlen helyen találtunk, de ott szép nagy szőnyegeket, teljes pompában.