Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!

2015. március 31., kedd

Tavaszi szépség – a dobverő

Nem is titkolom, hogy ismét szeretnék kedvet csinálni egy növényhez. Igaz, én is most próbálom ki először, úgyhogy amit itt írni fogok, az nem saját tapasztalat, hanem a másoké, és nem magyarországi forrásból. De tavasszal nálunk is lehet kapni, mert állítólag ez az egyik legkönnyebben tartható kankalin faj.

Aki figyelt, láthatott már két képet az előző bejegyzésben, úgy futólag. Most hát bemutatom: ő a Primula denticulata, magyarul gömbös kankalin, angolul drumstick, vagyis dobverő... mert kicsit tényleg olyan,



Többféle színváltozatban lehet kapni. Eddig érdekes módon annyira nem nyűgözött le, most viszont valahogy hirtelen beleszerettem.



A Himalája növénye, a XIX. században hozták Európába – természetesen az angolok. A nagy hagyományú Veitch kertészet kezdte termeszteni, és mindjárt díjat is nyertek vele 1842-ben.

A fentiek a kertünkbe mostanában ültetett példányok, az alábbi képeket viszont a Prága melletti csodaszép Pruhonice dendrológiai bemutató kertben készítettük 2008-ban:



Árnyas, párás helyet kíván a kertben, legjobban tóparton szereti, de Pruhonice-ban sem egészen tóparton lakott, mégis szépen díszlett. A lényeg, hogy humuszos, és mindig nedves, de nem lucskos talajban élhessen. A levele csak télire szárad el, és a nyár folyamán is szereti a nedvességet, nem szabad kiszáradnia. Állítólag ez a leggyakoribb kertészeti hiba, amivel el lehet pusztítani: ha nyáron elfelejtjük öntözni.



Ajánlom mindenkinek, akinek van árnyas és nem túl száraz a helye a kertben.
Sok más szép kankalin fajról is lehet olvasni, nézelődni EZEN az oldalon.

Egyébként ha valaki Prága környékén jár, ajánlom figyelmébe a Pruhonice kertet. Legszívesebben én is visszamennék, mert amikor ott jártunk még nagyon sok része épülőben volt – igen ígéretesen.


2015. március 30., hétfő

"Egész nap gürizés?"

- kérdezte szembeszomszéd múlt vasárnap már úgy estefelé, miután kénytelen volt egész hétvégén nézni szegény, hogy a kertben dolgozunk reggeltől estig. Tény, hogy nagyon elfáradtam, akkor is, ezen a hétvégén is, pedig nem is én csináltam a nehezebb munkát. Azt a párom egyedül, egy derékkal, két kézzel-két lábbal, meg egy talicskával és sok örömmel:




Aki nem jött rá: ez egy kerti kiülőhely lesz. És hogy megmutathassam az erkélyen nyíló pompázatos kőtörőfüveket, ezért megmutatom azt a képet is, amikor még csak a kerete készült el a "kerti terasznak". A képen baloldalt hátul:



A gyeprács pedig azért gyeprács, mert ezt találta ki a baloldali lakásszomszéd (jobboldalt szerencsére már csak a kert van) a saját lakása elé, hiszen ez volt a legolcsóbb és legegyszerűbb megoldás. Így aztán, bár szerintünk nem is a legegyszerűbb és nem is a legszebb, mi is ezzel folytattuk, amikor a mi lejárónk elkészült, és ebből lett a járda is oda hátra. Természetesen egyszer majd gyep is nő benne, remélhetőleg.

Sajnos egyelőre nem olyan lila és illatos gyep, mint ami a kert többi részén van (a képek nagyíthatók!!!):



A jócskán elhanyagolt régi "gyep", ha volt egyáltalán valaha, teljesen bemohásodott, és már évek óta nagyon kedveli az ibolya, a százszorszép, és újabban a kis szártalan kankalin is. Igaz, nem minden tavasz ilyen ibolyagazdag, de azért van jócskán minden évben. Idén különösen sok a virág, és enyhe illat libeg a levegőben, amikor kicsit langyosabb az idő. Pedig járunk rajta rendesen tél vége óta, tapossuk szegényt, de úgy tűnik, nem bánja annyira.



A sziklakertbe tavaly ültetett növények szépen ébredeznek:

FEHÉR, "NAGYON KORAI" NÁRCISZ

A MAI ESŐ UTÁN CSETRES KIS KÖKÖRCSIN,
AZ EGYETLEN, AMIT SIKERÜLT MAGRÓL FÖLNEVELNEM,

DARAVIRÁG ÉS EGY MINIATŰR BOTANIKAI TULIPÁN
(TULIPA NEUSTRUEVAE)–
ANNYIRA NINCS MELEG, HOGY KEDVE LENNE KINYÍLNI

Még néhány sziklalakó, de már az erkélyről. Ezek ugyanis nem nagyon szeretik a fejükre hulló esőt.

ELÖL: DIONYSIA ARETIOIDES. IRÁNBAN ÉL, ALÁHAJLÓ SZIKLAFALAKON,
CSAK A LÁBÁHOZ CSORDOGÁL A VÍZ A SZIKLÁN.
MÖGÖTTE A NAGYON SZÉP LOMBÚ, DE
NÁLAM RITKÁN VIRÁGZÓ, ÉS
DUGVÁNYRÓL EGYÁLTALÁN NEM GYÖKERESEDŐ KANKALIN,
A PRIMULA MARGINATA, Ő A TENGERI-ALPOK NÖVÉNYE.

EGY CSEH KERTÉSZETBEN VÁSÁROLT MÉSZTUFA
DARABBAN JÓL ÉRZI MAGÁT A SZLOVÁKIÁBAN VÁSÁROLT
KÖTÖRŐFŰ (SAX. FEDERICI-AUGUSTII SSP. GRISEBACHII)

A kertbe az utóbbi két hétben kb. 150 darab növényt ültettünk ki. Itt van 5 darab belőle:



A többit most nem mutatom meg, mert nagyrészt olyan, hogy a föld fölött még semmi nincs tulajdonképpen, csak tudni vélem, hogy mi lesz belőle, és így elképzelem a majdani látványt. Nem könnyű így ültetni, bár technikailag sokkal könnyebb, mint ha terebélyes lombokkal kéne birkózni.
Nagy részét termesztőtől vettük, hogy anyagilag tönkre ne menjünk bele. 

Búcsúzóul még néhány pillanat:






2015. március 4., szerda

Megint játsszunk tavaszt

Lehet, hogy érdekesebb voltam, amikor csak erkélyen kertészkedtem, és olyan képeket tettem fel, amelyeken nem látszott, hogy valójában egy zsebkendőnyi helyen készültek. Vannak most is ilyenek, hiszen ezt a játékot még folytatni szeretném, bár lehet, hogy kisebb mértékben. Nem esik jól nézni a nyári hőségben, hogyan pusztulnak el a havasi ékszerek.

A korai kótörőfüvek már készülődnek.


SAXIFRAGA FEDERICI-AUGUSTII SSP. GRISEBACHII
AMIÓTA MEGVETTÜK (HÁROM ÉVE TALÁN, VAGY MÁR NÉGY IS)
MOST ELŐSZÖR HAJLANDÓ VIRÁGOZNI NÁLUNK.
ALATTA PRIMULA FRONDOSA



SAXIFRAGA 'GROSSER PRINZ'
Ő MÁR NAGYON RÉGI LAKÓ NÁLUNK

Nekem minden esetre nagyon nagy öröm, hogy most már igazi kertben is készíthetek fotókat, kísérletezhetek növényekkel.

Mégis, meg kell mondanom, ma egy kicsit szomorúan teszek föl képeket. Sok rossz hírt hallottam már pórul járt, meghurcolt emberekről, a minap is éppen. Sajnos előbb-utóbb kiderül, hogy az internet volt az a hely, ahol ezeket az embereket megtalálták, mert örömüket próbálták megosztani másokkal is, vagy esetleg kevéske jövedelmüket kiegészíteni. És biztos vagyok benne, hogy az emberi irigység az oka mindennek. Biztos vagyok benne, hogy akadt valaki, aki megirigyelte őket, és ebből származtak a bajaik. Csak azért, mert nekik sikerült valami, sok munkával, áldozattal, netán egy kis ügyességgel (de nem ügyeskedéssel, mert aki ügyeskedik, annak rendszerint nem esik baja).
Ilyenkor nagyon elszomorodom, és elmegy a kedvem attól, hogy egyáltalán bármit is közzétegyek itt ezen a naaagy hálón. Nem is azért, mintha valamitől félnem kéne, hanem mert egyszerűen undorodom.

Íme hát, mi van most a kertünkben, ha valaki irigyelné, hát váljon egészségére.

Először néhány kép, amelyből valami tanulságot szeretnék levonni a magam számára. (Minden kép nagyítható!)

1. A krókuszokat nem kellett volna ennyire sűrűn ültetni, nem biztos, hogy a jövő évi virágzás is ilyen gazdag lesz, mert túl sokan vannak együtt. Na és persze legalább háromszor ennyit kellett volna venni.

CROCUS SIEBERI 'VIOLET QUEEN'
Később aztán, még jobban kinyílva a langyos levegőben, már alig férnek a kelyheik egymástól:



2. A hunyorokat nem kellet volna az ágyás leghátsó részébe ültetni, mert így igen nehéz hozzájuk férni, hogy a leveleiket levágjam. (Remélem mondtam már, hogy tavasszal le kell vágni az elcsúnyult tavalyi leveleket. nem csak esztétikai okok miatt, hanem azért is, mert a gonosz gombák a csúnya, haldokló tavalyi leveleket szeretik ilyenkor lakóhelyül választani.)



3. Ez nem is annyira nekem tanulság, hiszen én már tudtam, csak most tapasztaltam meg a saját bőrömön. Aki megkívánja a gyönyörű Iris 'Katharine Hodgkin' fajtát, és vesz belőle néhány hagymát, számítson rá, hogy nem minden klónnak ugyanolyan szép a színe. Az a meghatározhatatlan-valószínűtlen kék sajnos néha piszkos szürke. Nem a fotók csalnak, vannak valóban gyönyörű példányok (nekem is volt már), és vannak elég rosszul sikerültek, de ez sajnos a hagymán nem látszik. Most ilyenek a tavaly ősszel vásárolt növények, nem vagyok elégedett a színükkel:



Mára nincs több tanulság, még néhány krókuszt szeretnék mutatni a sziklakertből. 

A CSÍKOS A CROCUS ANGUSTIFOLIUS,
A CITROMSÁRGA LÁMPÁCSKÁK PEDIG CHRYSANTHUS HIBRIDEK.

Tavaly tavasszal készült a sziklakert, és ezek a sziklák (sóskúti mészkő) máris gyönyörűen bemohásodtak. Ez valószínűleg részben az északi lejtőnek, részben a tavalyi esős nyárnak köszönhető. Viszont nem biztos, hogy a napimádó növények szeretni fogják, nem is süti a nap, csak délután néhány órát.

A KRÓKUSZTÓL BALRA PRIMULA AURICULA HIBRID.