Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!
Ha kérdése van, fölteheti, igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni, és kérem, hogy Ön is erőltesse meg magát egy köszönöm erejéig. Nem esik jól, ha azt sem tudom, megkapta-e a válaszomat.
Jó szórakozást kívánok, látogasson el ide máskor is!
Kata

JÓ TUDNI: a szövegben a bordó színű részek linkek! Más oldalakhoz, képekhez, stb. vezetnek.

2011. október 26., szerda

Hagyma vagy hagymagumó?


Említettem valamikor, hogy szeretnék erről is írni, és úgy tűnt, hogy van rá érdeklődés, úgyhogy most megpróbálom.
Ebben a hagyma-hagymagumó témában az írott anyag nagyon szétszórt és nem mindig egyértelmű. Sok helyen lehet olvasni róla, de többnyire nem teljes a leírás. Lehet, hogy merész vállalkozás, de most megpróbálom összefoglalni amit olvastam-hallottam-tapasztaltam. Az is lehet, hogy nem minden következtetésem helytálló, vagy nem mindent értettem jól, ha valakinek valamilyen ellenvetése van, szívesen meghallgatom. Sajnálom, hogy nem fogok tudni mindent képpel illusztrálni, ehhez több növényt kell feláldozni a különböző fejlődési szakaszokban. Talán majd jövőre.

A hagyma és a hagymagumó is módosult föld alatti szár. Azért módosultak, hogy tápanyagot raktározzanak, és ezáltal átsegítsék a növényt az év nehezebb szakaszain, amikor szárazság vagy túl hideg van, vagy esetleg túl kevés a fény (lásd: lombos erdők alja nyáron). Ezeken a szárakon ugyanúgy rügyek vannak, mint a nem hagymás növények föld feletti szárain. 
A két föld alatti szerv között van egy egyértelmű fizikális különbség. Ezt tulajdonképpen mindenki láthatja, ha félbevág egy hagymát és egy hagymagumót, és a szakirodalmak is többnyire csak ezt részletezik, mint különbséget:
A hagymánál a szár csak egy kis domborulat, a hagyma tönkjének nevezik. Az alábbi lilahagyma képen egy kis zöldessárga folt a hagyma alsó részén. Ezen vannak a rügyek (kettő jól látható), és az egészet pikkelylevelek veszik körül, amelyek közül a belsők húsosak (tápanyagraktározás!), a külsö néhány pedig száraz, hártyaszerű buroklevél. Mindezeket a leveleket növénytani nyelven alleveleknek nevezik.

hagyma
A hagymagumónál viszont maga a föld alatti szár vastagodik gumóvá, és ezt borítja néhány száraz pikkelylevél (allevél), amely miatt kívülről úgy tűnik, mintha ez is hagyma lenne.

hagymagumó, krókusz

Van egy élettani különbség is a két szerv között, amit nem nagyon szoktak emlegetni, csak a tényleg profi szakirodalmak, és azok sem teljesen egyértelműen (vagy én nem vagyok eléggé értelmes hozzá...).•

  • A hagyma tönkjén van egy főrügy, és néhány mellékrügy. A rügyek tartalmazzák a levél- és virágkezdeményeket, az aljukon pedig a gyökérkezdeményeket. A főrügyből lesznek legközelebb virág(ok) és levelek, a mellékrügyekből majd a következő években, illetve ezekből képződnek sarjhagymák (fiókhagymák) is, amelyek a vegetatív szaporodást szolgálják. A növény a pikkelylevelekben lévő tápanyag rovására virágzik, ezek tehát a virágzás során szép lassan összefonnyadnak. Virágzás után, sőt egyes fajoknál már közben is, elkezd fejlődni a legerőteljesebb mellékrügy, ebből lesz majd következő évben a föld feletti rész, néhány kisebb mellékrügyből pedig sarjhagymák készülnek. A levelek által fotoszintézissel előállított keményítő és cukrok levándorolnak ide, és felhízlalják a pikkelyleveleket az új hagymák körül. Az új hagymákban aztán nyilván képződnek majd újabb rügyek is, egyelőre mellékrügyek szerepét betöltve.
  • A hagymagumónál ez az egész föld alatti gumó a szárnak egy internódiuma, vagyis ízköze. Ennek az alsó részén is van(nak) rügy(ek). Ezekből lesznek virágok és levelek. A tavasz folyamán a gumó teljesen kiürül, összefonnyad, elhal, viszont fölötte a szár egy másik része (internódiuma) újra megvastagodik a levándorló tápanyagok hatására. És itt ekkor egy vagy több új rügy, és ebből egy vagy több új tönk (szár) képződik. Hogy az új hagymagumó a régi alatt vagy fölött alakul ki, ez nemzetségenként változó, és például a krókusznál kicsit zűrzavaros a szakirodalom. Legtöbb írás szerint a régi fölött jön létre az új gumó, de olyant is olvastam már, miszerint alatta. Ezt nem is értem, hiszen csak meg kéne figyelni a nyár folyamán egy ilyen kis szerkezetet. Ez az egyik tervem jövő nyárra. 
Magyarán a hagymagumó teljesen megújul minden évben, míg a hagyma csak részben. 
NAGYON FONTOS: mindez csak a mérsékelt övi hagymás/hagymagumós fajokra érvényes. Vannak olyan trópusi/szubtrópusi fajok, amelyeknél a hagyma/hagymagumó évről évre növekszik, vagy legalábbis nem kisebbedik, mert a levelek sem húzódnak vissza, gyakorlatilag nincs nyugalmi időszak.

Megjegyzem, ha valaki most azt mondja, hogy ennek az egész különbségnek (sem a fizikálisnak, sem az élettaninak) a kertész szempontjából nincs jelentősége, majdnem igazat kell hogy adjak neki. Azért majdnem, mert ezeknek a növényeknek a vegetatív (vagyis nem magról való) szaporításánál igenis van jelentősége a dolognak, de ebbe most hadd ne menjünk bele, már csak azért se, mert ehhez még én sem értek annyira. De mindig is érdekelt a növények élettana, mélyebben is, mint amennyire egy kertésznek szükséges, és bizonyos dolgokat nem egyszerű megérteni, ha az ember nem mászik bele nyakig a témába.

Vannak aztán még érdekes jelenségek, amelyek viszont a házikertész szempontjából is fontosak lehetnek.
A hagymagumónál is, mint a hagymánál, képződnek apró sarjhagymagumók is, amelyek a szaporodást szolgálják. És állítólag annál több kis hagymagumó keletkezik, minél inkább a talajfelszín közelében van az "anya". Ez talán összefügg azzal, amit Ian Young megállípított már többször, hogy annál több apró hagyma vagy hagymagumó képződik, minél szárazabb a talaj. Ez csak akkor jó, ha mindenképpen szaporítani akarjuk a növényt, mert a kis méretű hagymák/gumók még 1-2 évig nem fognak virágozni. Túl száraz körülmények között nem is képződik virágzásra fejlett szerv, csak sok apró, amit aztán nevelgethetünk tovább.

Felmerülhet az a kérdés, hogy ha az új hagymagumó mindig a régi fölött alakul ki, akkor idővel egyszer csak kibújik a föld alól? Egyes hagymás/hagymagumós növényekre jellemző (pl. krókusz), hogy vannak úgynevezett húzó gyökereik, amelyek a gumót fokozatosan lefele húzzák a talajban. Vannak nemzetségek, amelyeknél erre speciálisan fejlett gyökerek szolgálnak, és vannak olyanok, amelyeknél a normál tápanyagfelvevő gyökerek töltik be ezt a szerepet is. Az elv mindkettőnél ugyanaz: a gyökér felső részén a szövetek összehúzódnak, ezáltal fokozatosan lejjebb rángatják a szárat a talajban. Ez állítólag csak addig megy, amíg el nem éri azt a mélységet, ahol stabilabbak a környezeti feltételek. Ezt valahogyan a növény érzi... A lefele húzkodás ezen kívül az állatok ellen is véd, amelyek esetleg az ilyen föld alatti növényi szervekre áhítoznak. Vannak olyan hagymások is (bocsánat, az egyszerűség kedvéért hadd nevezzek most mindent hagymásnak), amelyek rövidebb-hosszabb föld alatti indákat fejlesztenek, és ezeknek a végén képződnek az új hagymák.

A növényvilágon belül a hagymások a legfejlettebbek közé tartoznak, és kissé bonyolultabb a működésük, mint mondjuk a fekete bodzának. Elő kell venni a türelmünket és a jobbik eszünket, ha meg akarjuk érteni az egész folyamatot, ami egy év alatt lezajlik egy ilyen növényben.

És hogy nehogy a kedves olvasó elővegye a konyhakést és felszabdalja a drága pénzen vett virághagymákat, felsorolok néhány fajt, a teljesség igénye nélkül.

Hagymások:

  • tulipán
  • nárcisz
  • vetővirág (Sternbergia)
  • jácint
  • dísz- és egyéb hagymák
  • hölgyliliom (Amaryllis)
  • amarillisz hibridek (Hippeastrum)
  • hófény (Chionodoxa)
  • császárkorona (és egyéb Fritillaria fajok)
  • hóvirág
  • tavaszi és nyári tőzike (Leucojum)
  • egyes sziklakerti íriszek (Iris danfordiae, reticulata, histrioides)
  • liliomok (ún. csupasz hagymájuk van, mert nincsenek száraz buroklevelei)
  • sárma (Ornithogalum)
  • csillagvirág (Scilla)
  • jakabliliom (Sprekelia)
  • Habranthus robustus
  • zefírvirág (Zephyranthes)


Hagymagumósok:

  • krókusz
  • kardvirág
  • kikerics
  • egyhajúvirág (Bulbocodium vernum)
  • chilei sáfrány (Tecophilea cyanocrocus)


2011. október 25., kedd

Bimbók és egyéb hírek az őszből

Érdekes volt ez az ősz. Vagy még nem múlt idő?
Kezdődött azzal, hogy a szeptember és az október eleje rendkívül meleg és száraz volt. Azóta aztán változékony, de többnyire szürke, hűvös, csöpögős az idő. A lombszíneződés még csak mostanában kezdett beindulni. Egyesek szerint a szeptemberi csapadékhiány késleltette. Szerintem inkább a szeptemberi hűvös éjszakák hiánya. Mert a mi kertünkben volt csapadék, az öntözőkannából persze, mégis ugyanaz a helyzet.

Ez az árnyliliom más években ilyenkor már egészen aranysárga volt.

Hosta lancifolia minima
Ami nagyon érdekes számomra, hogy a szeptemberi "kánikula" és bőséges napsütés ellenére az októberi varjúháj bimbói még mindig nem nyíltak ki!

Sedum sieboldii – októberi varjúháj

Lehet, hogy neki is szüksége lenne hűvös éjszakákra (is) a virágzáshoz?? Nappal és éjszaka közötti jelentős hőmérséklet különbségre?

A másik októberben virágzó varjúhájunk (Sedum cauticola) nyílik ugyan, de csak mértékkel, és nem úgy, ahogy szokta. Ugyanis virágzás idején már szép sárgás-vörösesre szokott színeződni a levele (lombhullató), de most ez is késik, a bordó virágok a még zöldes lomb fölött nyílnak. 
A mongolkőrózsa (Orostachys) díszei is nagyrészt még csak a fehér sapkás bimbók.

Orostachys és Sedum cauticola

Ugyanabban a tálban viszont szépen színeződik a kövirózsa.



De öröm a köbön, hogy olyan bimbókat is találtam a mai terepszemlém során, amelyek biztosan ki fognak nyílni, és le sem fagynak, mert fagymentes helyre kerülnek nemsokára.

A fekete hunyort így cserépben nem bízom többet a tél kegyeire, a fűtetlen, világos lépcsőházban fogja tölteni ezt a szükséges rossz időszakot. Két bimbó van rajta egyelőre, és még alig dugták ki az orrukat a talajból. Csak egyik látszik, a másikat a kép jobb oldalán eltakarják a levélnyelek. Én legalábbis bimbónak nézem, mert nagyon gömbölyded:

Helleborus niger – fekete hunyor

 Na és a ciklámenek!!!



Ennél jóval több is van, de legyen most ennyi elég, mert nagyon sötét volt ott a levelek alatt fényképezni.
Ennek a ládának a beültetését egy szeptember végi bejegyzésben már mutattam. Azóta sűrű, és igen változatos levélszőnyeg borította be. És most jónéhány bimbó bújik meg a levelek alatt. Nem tudom, mennyi idő kell majd, hogy kinyíljanak ott kint a hidegben, de amíg nem jönnek fagyok nem akarom behozni, mert komoly harc folyik a fényért már most is. 



2011. október 24., hétfő

Hagymások és társaik

Nagyon időszerű már a hagymák elültetése, és nagyrészt meg is tettem, de mindenféle fontos és kevésbé fontos okok miatt mostanig nem tudtam írni róla. Szerencsére még majdnem semmi nincs elkésve. Csak az őszi virágzásúakat kellett (volna) már mindenképpen elültetni. Az előző bejegyzésben mutatott virágzó Crocus kotschyanus hagymagumóit szeptember 22-én "dugtam el", már akkor jól lehetett látni, hogy melyek ők a vegyes krókusz társaságban:

Tavaszi és őszi krókuszok

Ezen a képen az is látszik, hogy a hagymák/hagymagumók addig nem fejlesztenek gyökeret, amíg földbe, vagy legalább nedves környezetbe nem kerülnek, hajtást viszont igen. Sőt több példát láttam már arra, hogy a virág is előbújt a hagymából a sötét tárolóhelyen, anélkül, hogy egy csepp vizet kapott volna. Csak arra tudok tippelni, hogy a hőmérséklet változása jelzi számukra, hogy itt az ideje a virágzásnak.

Ez a szegény kikerics nem fehér virágú, de a sötétben a virág kibújt, és nem tudott beszíneződni:


Elültetés után, a fény hatására aztán ugyanolyan lila lesz, mint a társai, és remélhetőleg gyökereket is fejleszt hamarosan.

Vannak azért olyan hagymás növények is, amelyek nem hajlandók virágozni, ha nem kapnak nyár végén némi csapadékot. Ilyen például a nálunk is honos vetővirág (Sternbergia colchiciflora). Elég sok van belőle helyenként a Budai-hegyekben, de ha augusztus végén és/vagy szeptember elején nem esik eső, akkor nyoma sincs a sárga virágoknak, csak levelek fejlődnek tavasszal.

Meg kell jegyeznem, hogy én eddig nagyon kevés hagymás és hagymagumós fajjal próbálkoztam, így nem annyira széleskörűek a tapasztalataim. De amit tudok, azt szívesen megosztom minden érdeklődővel.

Évának ígértem anno, hogy megírom, hogy hogyan teleltetem cserépben a hagymásokat.
Ami a cserépben tartást illeti, a tudományom egy részét Ian Young-tól kaptam, a blogját és egyéb írásait olvasva. Persze az egészet át kell "transzponálni" skóciai körülményekről magyarországiakra, ami néha egyszerű, néha nem. Ő például a hagymásokat augusztusban átülteti friss de csontszáraz talajba, és MINDEN ÉVBEN szeptember elsején öntözi be a cserepeket (amelyeket üvegházban tart!) 
Én, ha el is ültetem őket augusztusban, csak szeptember vége felé öntözöm. Mert nálunk csak akkor csökken annyira, és tartósan a hőmérséklet, hogy a gyökeresedés megindulhasson. Ugyanis ha nincs gyökere a hagymának, de meleg és vizes a talaj, akkor nem gyökeresedik, hanem rothad. Legalábbis a legtöbb tulipán, krókusz, nárcisz és egyéb mérsékelt övi hagymás. Kivéve a hóvirágot és a tőzikét, ezeket nem jó hosszabb időre kiszedni a talajból, és a nyár folyamán is igényelnek egy kis nedvességet.
Én hagymákat ültetni többnyire szeptember végén, sőt, néha csak október közepén szoktam. A tavaszi virágzásúakat még október végén se késő. És ültetés után rögtön meg is öntözöm, jó alaposan. Utána már csak néha adok egy kevés vizet, éppen csak hogy ne száradjon ki teljesen a talaj. De minél inkább közelednek a fagyos napok, annál kevesebb vizet kapnak, novemberben már nem is öntözöm. Jártam már úgy, hogy a nedves talaj átfagyott a cserépben, és ezt a hagymák nem élték túl. Akkor bírják jól a fagyot, ha majdnem száraz a talaj. Így elvileg kint is lehet hagyni télen a cserepeket a talajban, arra vigyázva, hogy eső ne essen bele. Ha hó esik, és betakarja, az nem baj, és még ha utána elolvad, és némi víz belefolyik, abból sem lesz katasztrófa, mert nem ázik át tőle a föld, különösen nagyobb cserépben. 
Arra tudok mindenkit biztatni, hogy minél nagyobb cserépbe ültesse a hagymákat. Inkább többet egy nagy cserépbe, mint sok kicsibe keveset. A talaj hőmérséklete és nedvességtartalma sokkal stabilabb tud maradni nagyobb cserépben, és ezt a növények jobban szeretik.

Szóval volt egy ominózus tél, amely majdnem az összes hagymát elpusztította, amit ősszel elültettem. Bár tudom, hogy én is hibás voltam, mert nem vigyáztam eléggé arra, hogy ne legyen vizes a talaj a fagyok idején, azóta mégis másképp csinálom egy kicsit. Egyrészt, ahogy mondtam, novemberben már nem öntözök. Másrészt a hagymás cserepeket beteszem egy nagy fa ládába, ahol a fiatal magoncokat is teleltetem. Ennek kettős deszka fala van, és fagyok idején a tetejére buborékos fóliát teszek. A hagymások miatt ugyan a láda saját fa tetejét is rátehetném, az évelők magoncainak viszont kell egy kis fény, ezért a fólia. Innen csak március elején szoktam kivenni, amikor már előbújtak a dárdák a talajból.
Innentől kezdve aztán egyre gyakrabban öntözöm, attól függően ahogy fejlődnek a virágok és levelek, és hetente adok valamilyen káliumban gazdag tápoldatot is. Azt hiszem, tavasszal, amíg vannak levelek, nem lehet őket túlöntözni, hacsak nem kreálunk mocsári körülményeket, vagyis nem áll a cserép vízben hosszabb ideig.

Legközelebb majd egy másik ígéretemhez híven azt szeretném megírni, amit a hagyma és a hagymagumó élettanáról tudok.

Most esik és igazi őszi hangulat van odakint, de búcsúzóul még hadd tegyek ide két október eleji, nem hagymás, és nem is esős képet a kertünkből:

A Ginkgo biloba október 13-án
Itt van egy hagymás is, a zefírvirág utolsó fehér csillaga, de ő nem mérsékelt övi, nem is télálló nálunk. Róluk majd máskor.

2011. október 13., csütörtök

A virágok a napra néznek

Crocus kotschyanus

Nem csak a napraforgó napra forgó. Egy erkélyen, amelyet mindig csak egy oldalról süt a nap, gyorsan kiderül, hogy MINDEN virág – persze, amelyik nem bókoló – előbb-utóbb a nap felé fordul. Nem zavarja a "szemüket" az erős fény, mint nekünk :) A virágoknak nem a fényre van szükségük, mint a leveleknek, hanem a melegre. Ez segíti a generatív szervek érését, és a megporzó rovarok jól érzik magukat a meleg kehelyben, így tovább maradnak ott. Különösen ilyen hideg napokon, mint a mai.

A rendkívül meleg szeptember után most természetesen (dehogy természetesen!) egyik napról a másikra jött meg a hideg ősz. Először némi esővel, aztán napsütéssel, de hétvégére már éjszakai fagyokat jeleznek.
Szinte nyomát se látni rovarnak. Néha betéved ugyan a lakásba egy-egy szédelgő hártyásszárnyú, de a tavalyi nyüzsgés a krókusz virágok körül most elmarad. Pedig biztos, hogy néhány fokkal melegebb van a virág belsejében, mint kint. Állítólag különösen a fehér virágoknál tudtak igen nagy hőkülönbséget kimutatni a párta belseje és a külvilág között. A szárban a napos oldalon az auxin gyorsabban elbomlik a fény hatására, mint az árnyékosabb oldalon, így aztán forgathatom én az edényt nyugodtan, hogy egyenesen álljanak. Előbb-utóbb úgyis megint meghajlik a száruk, és a virágok a napra néznek. Ki van ez jól találva. És mi emberek heliotropizmusnak neveztük el ezt a jelenséget (nem csak a virágok, hanem minden növényi rész "mozgását" a fény felé).

Aztán amint "elmegy" a Nap, a krókuszok virágai rögtön becsukódnak. És ekkor látszik meg, hogy valójában majdnem ilyen kék kívül ennek a fajnak a virága:

Crocus kotschyanus
Persze, egy kicsit a fény és a fényképezőgép is "bűnös" ebben a dologban. De szándékosan nem nyúltam a képhez.

Erről a krókuszról szedtem tavasszal jócskán magot, mert tavaly meleg volt éppen, amikor a virágok nyíltak, így a zengőlegyek nem fáztak és sikeresen dolgoztak.
Most ezeket a magokat egyszerűen az "anyanövények" köré szórtam. Majdnem a talaj felszínére, csak egy kevés földdel takartam, majd vastagon dolomit murvával, amivel amúgyis takartam volna az egész talajt a cserépben. Igaz, egyesek szerint a krókusz magját mélyre kell vetni, de mások szerint meg nem, vagy legalábbis nem muszáj. Nem akartam most a magvetés miatt egy újabb cserepet, van már így is bőven. És, ahogy már többször mondtam, szeretek kísérletezni. 
Az is egy újdonsült ötletem, hogy a krókusz hagymagumókat, tavasziakat és őszieket egyaránt, a Daphne cneorummal ültettem egy cserépbe. Ennek a boroszlánnak nyáron igen kevés víz kell. A cserép elég mély (20 cm körül), a boroszlán már szép nagy gyökérzete lejjebb van, és még lejjebb megy majd,  megkeresni a nedvességet. A felszínhez közelebb lévő krókusz hagymácskák pedig nem fognak megrothadni az ottani szárazabb talajban. Gondolom én. De majd kiderül. Tavasszal, amikor a krókuszok virágoznak és zöldellnek, lehet nyugodtan öntözni, mert virágzáskor a Daphne is szereti a sok vizet. Már csak az ősz a kérdés, amikor a hagymásoknak be kell gyökeresedni, ehhez pedig kell egy kis víz megint. Hogy a boroszlán ehhez mit szól, ez itt a kérdés. De talán ha nem viszem túlzásba az öntözést, akkor nem sértődik meg. Az egyik Csapody körös tagtársam szerint egyébként, aki rengeteg hagymást nevel sikerrel (de nem cserépben!), ősszel víz nélkül is begyökeresednek a hagymások, ha talajban vannak, és elég hideg van hozzá... (Már említettem egyszer itt a blogban, hogy akkor indul meg a gyökeresedés, amikor a talaj hőmérséklete 9 fokra süllyed.)
Akinek kertje van, ne gondolja, hogy ez ott is ilyen bonyolult probléma. A természet többnyire megoldja maga ezt a dolgot. Persze, ha a kert talaja vizes agyag, akkor józan ember nem ültet bele se Daphne cneorumot, se krókuszokat.
Csak aki cserépben neveli a növényeit, annak ilyen "nehéz" az élete. Bárcsak ezek lennének az élet lenagyobb nehézségei.
Hát kívánom magamnak és mindenkinek, aki a blogomat olvassa, hogy ennél nagyobb gondjai ne legyenek.



2011. október 10., hétfő

És mégis...

Kinyílt egy virág a ciklámen ládában. Ha jól sejtem, C. cilicium.

Cyclamen cilicium?
A több faj összeültetése egyelőre csak annyi "gondot" jelent, hogy ha kinyílik egy virág, nem tudom rögtön megmondani, hogy az éppen melyik faj. A ciklámenek levélnyelei és virágkocsányai sokszor a talajban ide-oda kúsznak mielőtt a felszínre törnének, úgyhogy végül egyáltalán nem ott köszöntik a napvilágot, ahol a gumó van, hanem esetleg 5-10 centivel odébb.
De én nem érzem problémának, hogy nincs ráírva a virágra a neve. Ez így még érdekes játék is, jobban odafigyelek a növényekre, amikor megpróbálom a virág alapján beazonosítani, így sokat tanulok. Hiszen ciklámen téren még nagyonis kezdő vagyok.

Tehát: csak ősszel virágzó jöhet szóba. Ezek közül pedig ezen az oldalon van: cilicium, hederifolium, mirabile és mirabile 'Tilebarn Nicholas'.
A hederifolium virága egyáltalán nem ilyen, hanem karcsúbb, és a szirmok tövénél "fülecskék" vannak. Itt egy sajnos már nem élő növényünk egy régi képen:

Cyclamen hederifolium

A cilicium és a mirabile virága abban különbözik, hogy a mirabile virágain a szirmok széle elég egyértelműen csipkézett:

Cyclamen mirabile

ez a ciliciumra nem jellemző.
A ciliciumnál viszont a szirmok halványan csíkozottak. Ennek alapján azt hiszem el lehet dönteni, hogy a most kinyílt virág kicsoda:

Cyclamen cilicium