Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!
Ha kérdése van, fölteheti, igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni, és kérem, hogy Ön is erőltesse meg magát egy köszönöm erejéig. Nem esik jól, ha azt sem tudom, megkapta-e a válaszomat.
Jó szórakozást kívánok, látogasson el ide máskor is!
Kata

JÓ TUDNI: a szövegben a bordó színű részek linkek! Más oldalakhoz, képekhez, stb. vezetnek.

2013. május 27., hétfő

Visszapillantok

Nos, ez egy olyan hosszú pillantás lesz, hogy Karádynak is becsületére vált volna,  mert nagyon régen jártam erre. 
Nagyjából képes album következik most, időrendi sorrendben ahogy kertünk virágai nyíltak az előző bejegyzésem óta.

TOWNSENDIA ROTHROCKII – ÁPRILIS 15.
ITT UGYAN MÉG NINCS KINYÍLVA, DE ÍGY IS NAGYON DEKORATÍV.
Ezt a növényt, ha jól emlékszem, Brno-ban vettem néhány éve, eddig nem virágzott. Maga a faj az USA, pontosabban nagyjából Colorado állam területén honos, magashegyi (3600-4000 m!). Itt van kinyílt állapotban, viszonylag sokáig díszítettek a virágzatai:

TOWNSENDIA ROTHROCKII – ÁPRILIS 24.

ANDROSACE CILIATA – ÁPRILIS 18.
Öt magról neveltem. Most, két éves korában virágzott először, de nagyon rövid ideig élvezhettük. Igaz, idén április hónapra esett a nyár, és a 30°C nem az ő ízlése. Most bezzeg szeretné a 15-öt nagyon, valószínűleg hosszabb ideig virítana. Hazája a Pireneusok, függőleges irányban 3200 m-ig.


Egy látkép Anemone nemorosa-val, Pleione limprichtii-vel és Tulipa tarda-val. A szomszéd diófa még lombtalan állapotban:



A közönséges májvirágnál jóval később virágzik amerikai rokona:

HEPATICA NOBILIS SUBSP. AMERICANA
Magról neveltem, méghozzá vadon (de nem általam) gyűjtött magról. Nagyon tetszik, hogy virágzás idején már a levelek is előbújnak, és vöröses színűek. Később aztán bezöldülnek. Van belőle több is, de sajnos azonban ez nem minden egyedre érvényes. Hogy az élőhelytől függ a vörösödés, vagy valami mástól, nem tudom.


És újra egy NAGYON hosszan virágzó:


A fölé hajló boróka kissé árnyékolja őket, bár erre inkább a kőbe ültetett kőtörőfüveknek van szüksége, mert a kankalin (Primula frondosa) nagyon jól viseli a tűző napot is.

PRIMULA FRONDOSA – ÁPRILIS 20.
Ezt a kankalint magról neveltem, és tavaly már zengedeztem róla, most is csak azt tudom folytatni. Nagyon sokat virágzik, nagyon hosszan, és nagyon sokat kibír. Tény, hogy sok vizet is kap egész nyáron, de tavaly kiválóan tűrte a 40 fokot, idén pedig megint hatalmas csokrokkal örvendeztetett meg. Az Európa-szerte honos lisztes kankalin (P. farinosa) közeli rokona, de balkáni faj, és – nálunk legalábbis – annál sokkal strapabíróbb.

Íme még közelebbről:

PRIMULA FRONDOSA
Virágzás után a levelei jól megnőnek, de azért rendezett marad a levélrózsa.


Mivel, ahogy már említettem, az április átlagon felül meleg volt, a párnás kőtörőfüvek elég hamar elvirágoztak. Ez az egy viszonylag sokáig díszlett, és sok virágot hozott (amelyeknek persze egytől egyig elcsavarta a fejét a Nap ):

SAXIFRAGA 'JENKINSAE'


Egy másik kedvenc:

LEWISIA TWEEDYI – ÁPRILIS 24.
Az eddigiekhez képest jóval nagyobb méretű növény, de szépsége vetekszik az övékkel, és idén ő is különösen sok virágot hozott. Észak-amerikai faj, szintén magról neveltem, de csak a 4. évében (tavaly) kezdett virágozni.


Gyönyörű lett idén az iráni szépség:

DIONYSIA INVOLUCRATA, MAGBÓL


Kétségtelenül a gyopárok virágzása tart legtovább.
Az alábbi növényt tavaly Róbert Roth-tól hoztuk. A közönséges havasi gyopárnak egy alfaja (legalábbis egyes botanikusok szerint), amely az Appeninekben él vadon. Kisebb termetű – nem mintha nem láttam volna az Alpokban nagyon aprócska kis havasi gyopárokat is – és a szára, levele szőrösebb, emiatt ezüstösebb:

LEONTOPODIUM NIVALE – MÁJUS 11.
Egészen ékszerszerű a virágzata, nem csoda, hogy néha megihleti az ötvösmestereket:



Van aztán nekünk egy másik, amit magról neveltem, és szintén L. nivale néven jött a mag, de szerintem ez a "sima", termesztett havasi gyopár:

LEONTOPODIUM ALPINUM – MÁJUS 16.
Nem akarom bántani, de nekem kissé túl nyúlánk, főleg ilyen kisebb edényben, mint amilyenben most él. Persze nem ő tehet róla.


Igen hosszan tartó és szép díszt adnak a bugás virágzatú kőtörőfüvek is.

SAXIFRAGA 'SOUTHSIDE SEEDLING' – MÁJUS 12.
Írtam már róla, a Fajok menüpont alatt megtalálható. Virága közelről:



Az alábbi képen pedig egy nem bugás és egy bugás virágzatú látszik egymás mögött, idén mindkettő nagyon gazdag virágpompát prezentált:

SAXIFRAGA BRONCHIALIS (ELÖL) ÉS SAXIFRAGA COCHLEARIS MINOR – MÁJUS 12.
A virágok közelről:

SAXIFRAGA BRONCHIALIS

SAXIFRAGA COCHLEARIS MINOR

Az ő virágzásuk még tart, akárcsak ezé a kis rojtos szegfűé:

DIANTHUS SP. – MÁJUS 19.
Hátterében nem harangvirág, hanem nyalábcsengőke látszik. Ő sajnos nagyon rövid ideig virágzott, pedig akkor már nem is volt meleg, egyébként is meleg- és szárazságtűrő, amit a kissé szúrós, szálas levelei jeleznek. A Kaukázusban honos, ha valóban az a faj, ami a mag csomagjára volt írva.
Azért megmutatom közelebbről is:

EDRAIANTHUS (OWERINIANUS?) – MAGRÓL

És végül:

RHODOHYPOXIS 'DUSKY'
Róla most nem írok.

Legközelebb még néhány orchideát is szeretnék mutatni, de már nem akarom ide őket is begyömöszölni.