Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!

2012. november 28., szerda

Egész évben krókusz

Azt mondják az angolok, a krókusz az a nemzetség, amelyből ha sokféle fajt/fajtát tartunk (nagyon sok van), akkor majdnem egész évben élvezhetjük a virágaikat, mert mindig akad néhány éppen nyíló. Azt azért hozzá kell tenni, hogy ez még náluk is csak üvegházban valósítható meg. De tény, hogy Ian Young skóciai üvegházában kora ősztől nyár elejéig folyamatosan vannak virágzó fajok. Talán a nyár dereka az, amikor mindannyian alszanak (Ian nem, csak a krókuszai!).
Az is tény viszont, hogy a krókusz virága nem nyílik ki, ha nincs elég meleg, estleg napsütés.
És ha nem lenne most rekordmeleg novemberünk, akkor nem tudom, mi történt volna ezzel a kis fehér árvával az erkélyünkön. Igencsak rászolgált a nevére.

CROCUS NIVEUS LATE FORM
Behozni sajnos nem tudom, mert nagy ládában van, legföljebb ha levágom és vízbe teszem a virágot. Tegnap volt egy kis napsütés, így nekibátorodott, de ma már nem nyílik ki. És vajon lesz több virág is? Mert most már igazán hidegebb napok jönnek...

2012. november 22., csütörtök

Novemberi örömök

Eljött az orchideák ideje. Mármint a trópusiaké. Bár kint még egyáltalán nincs tél, és továbbra is virít a kankalin és az egyik ciklámen – nevezetesen a C. cilicium –, azért mégiscsak november van. Sikerült már annyi virágzóképes szobanövényt összegyűjteni illetve felnevelni, hogy remélhetőleg egész télen lesz virág a lakásban. 

SZOBAKERT

Három pillekosbor (Phalaenopsis) növeszti az új virágszárakat. Az egyik betegen került hozzánk néhány éve, de sikeresen felépült, most fogom látni először, hogy milyen is a virága.
Az ékszerorchideák (Ludisia – a fenti képen elöl baloldalt) is tele vannak bimbóval. Azt hittem, csak tavasszal virágoznak, mert ez áll a könyvekben, de úgy látszik, ők sem könyvmolyok, mint ahogy a legtöbb növény nem az. Az elmúlt hétvégén az orchidea kiállításon szintén bimbós állapotban láttam néhányat, akkor kezdtem el mustrálgatni saját növényeinket, és kiderült, hogy bizony-bizony, bimbók bújnak meg a levelek között.
Addigis, amíg a pillék kibontják "szárnyaikat" a Ludisiák pedig az apró fehér illatos füzéreiket, az ősz folyamán beszereztem még néhány virágzó növényt.

Egy barkácsáruház kertészeti osztályán találtam ezt a Zygopetalum hibridet:

ZYGOPETALUM HIBRID

Sajnos nem olyan tartós a virága, mint a pillekosboré, nálunk egy hónapig virított. Viszont igen finom illata van. Második helyre került az erdei ciklámen után az illat-dobogón.

ZYGOPETALUM VIRÁG KÖZELRŐL
A rossz hír, hogy ő sem ismeri a szakirodalmat, nem tudja, hogy ha egy hónapig nyílik, akkor egy hónapig illatoznia is kéne. Csak a virágzás első két hetében volt érdemes szagolgatni, és csak nappal. Amint besötétedett, már semmit nem lehetett érezni belőle.

Ugyanott vettem a Dendrobium Thai Black nevű bordó szépséget. Persze, hogy egyiküknek sem volt neve, a címkén csak annyi állt, hogy "Orchidea mix". Azt hiszem, említettem már, de még fogom néhányszor, hogy utálom a hipermarketeket.

DENDROBIUM THAI BLACK
Olyan ez a növény, mint egy díva a karcsú fényes leveleivel és a valószínűtlenül sötétbordó bársonyos virágaival. Megérdemelne egy jobb képet, majd még próbálkozom. Nem "normális" latin fajneve van, hanem nagy kezdőbetűs fantázianév: Thai Black, ami azt jelenti, hogy nem a természet alkotta. Ennek ellenére gyönyörű.


És még most is teljes pompában van, másfél hónappal az érkezése után. Szeretem benne azt is, hogy nem dobálta le a bimbóit, mint a fenti társa, egytől egyig szépen kinyíltak. A karót végül kiszedtem mellőle. Az orchideák szárai általában elég erősek ahhoz, hogy megtartsák a virágokat, inkább azért kell karózni, hogy az edény fel ne boruljon. De ha ezt meg tudom másképp oldani, akkor elveszem a merevítőt, hadd hajladozzon a virágzat ahogy akar, így sokkal természetesebb.
A Dendrobiumok télen (is) nagyon sok fényt igényelnek. Egy déli tájolású ablakpárkányon tartom őket. Nyáron persze itt túl sok lenne a napsütés, de télen túlságosan is kevés. Az orchideákról szóló felületes cikkekben az áll, hogy ne tegyük déli ablakpárkányra, mert ott túl sok a tűző nap és túl meleg van. De ez csak késő tavasztól kora őszig igaz. Október és április között nálam egyáltalán nem égnek meg a leveleik a déli ablakban még az árnyéktűrő nemzetségeknek sem (Phalaenopsis, Ludisia).


A fenti képen még látszik egy vénuszpapucs a Dendrobium mellett, fölötte a kosár egyik lakója a tavasszal már mutatott zöld virágú Dendrobium, most virág nélkül, a kosár másik lakója pedig egy mini Phalaenopsis rózsaszín virágokkal. És a baloldalon, a már elnyílt Zygopetalum levelei alatt megbújik egy másik vénuszpapucs bimbója.
A két papucsot és a mini pillét az orchidea kiállításon vettem. Különösen a már kinyílt, két virágú vénuszpapucsnak örülök nagyon, gyönyörű növény.

PAPHIOPEDILUM SPICERIANUM
Reneszánsz női ruhákra emlékeztet ez a virág.
A Paphiopedilumok Kelet-Ázsiában honosak. Azt tanultam, hogy a márványozott levelűek inkább árnyéktűrők és melegigényesek, a sima zöld levelűek pedig fényigényesebbek és mérsékeltháziak. Ezért elhatároztam, hogy mindig márványozott levelűt fogok venni. Nos, ezt már most megszegtem, a képen látható növénynek nem tudtam ellenállni, pedig sima zöld levelű.

Vettem aztán még a kiállításon két miniatűr növényt. Pontosabban, az egyik most még miniatűr, két "bulbás" (utálom ezt a szót, magyarul álgumós), de remélhetőleg egyszer majd ekkorára fog nőni:

COELOGYNE FIMBRIATA
A fimbriata azt jelenti, rojtos, merthogy az ajak széle szép rojtos, ami az alábbi képen sem igazán látszik:

COELOGYNE FIMBRIATA KÖZELEBBRŐL
Állítólag illatos is, de könyvet ő sem olvas sajnos. Sőt, a saját növényünk virága már el is nyílt.

Aki igazán miniatűr, és az is marad:

LEPTOTES UNICOLOR
A kép alapján nehéz elképzelni, hogy ez egy 1 centis virágocska. Maga a növény kissebb, mint egy gyufásdoboz, bár ennél azért egy kicsit nagyobbra fog nőni remélhetőleg. Egy gyufásdoboz méretű parafa kéregdarabra van felkötözve, amelyen szemlátomást jól érzi magát. Hűvöset és sok nedvességet igényel, ezért a hálószobánk hűvös, de viszonylag világos, szintén déli ablakában tartom felakasztva és naponta spriccelem. Kinéztem már néhány hete magamnak ezt a növényt egy könyvből, de tulajdonképpen a rózsaszín változatát szerettem volna. A kiállításon volt egy gyönyörű példány, de azt nem lehetett megvásárolni:

LEPTOTES UNICOLOR
Sebaj, a fehér is nagyon kedves, és remélem, ilyen sok virág lesz rajta egyszer.

Aki nem volt a Vajdahunyad várában az orchidea kiállításon, az még nézegethet róla képeket. Az alábbi kép az enyém, de a mögötte lévő album sajnos nem, azok Tomecz Istvánné szép képei, érdemes belenézni:





2012. november 5., hétfő

A virágok lelke


A fenti képen Nerine bowdeni (csillogó pirosliliom) és Crocus goulimyi látható. Jól mutatnak ketten (vagyis inkább négyen) együtt, de most a pirosliliomról szól a történet.

A Nerine nemzetség egy görög mitológiabeli tengeri nimfa nevét őrzi, bár ez is vitatott, akárcsak az, hogy a nemzetségben hány faj van. Egyes források szerint 24, mások szerint 25, ismét mások szerint pedig 30. Egy biztos: mindegyik Afrika déli részén honos, és az egyetlen, amelyet Európában is télállónak tartanak, az a Nerine bowdeni. Athelstan Hall Cornish-Bowden küldött először hagymákat haza Nagy-Britanniába, így aztán róla nevezték el ezt a fajt.
Akitől én néhány évvel ezelőtt a hagymát kaptam, annál (és még egy-két más ismerősnél is) valóban áttelel a kertben, vastag lombtakarással. Egyesek szerint nem szabad mélyre ültetni a hagymáját, mert akkor nem virágzik. Magyar szakirodalom szerint viszont mélyre kell ültetni, hogy átteleljen. Kertész ismerőseim mondják, mindegy, hogy hogy ültetjük, mindenképpen szeszélyes jószág, és leginkább a gyakori bolygatást utálja. Angliában parkokba is ültetik, októberben hatalmas virágpompát produkál. Ez érdekes, mert nálunk a nyári hőség ellenére – vagy éppen ezért – úgy tűnik, megvárja a novembert a virágzással. Egy virágszár csúcsán több virág fejlődik, nálunk most összesen 7 darab, amiből egyelőre 4 nyílt ki:



Télen lehetőség szerint szárazon kell tartani, ilyenkor a levelei megsárgulnak és lehullnak, tavasszal ébred.
A virág akkor igazán szép, amikor a porzók még nem értek be, mert a portokok bordó színűek a rózsaszín virágban. A kibuggyant pollen viszont szürkés. Itt jól látszik mindkét fázis:


De miért is kezdtem róla beszélni... 
Ahogy már említettem, több éve kaptam két hagymát egy kedves Csapody körös növénybarátomtól. Először jó kertészként minden tavasszal átültettem a hagymákat, nyáron öntözgettem, és próbáltam minél naposabb helyen tartani. Télen pedig, cserépben lévén, fagymentes helyen teleltettem, öntözés nélkül, de nem csontszárazon, hogy vastag gyökerei el ne száradjanak. Az évek során több sarjhagymát is hozott, virágozni viszont nem volt hajlandó. Szó ami szó, pusztán a levélzete nem éri meg a törődést. Nem nagyon tudta senki, hogy mi lehet a baj. Tavalyelőtt egészen véletlenül olvastam az SRGC fórumon egy ausztráliai kertész bejegyzését, aki kifejtette, hogy a Nerine az átültetés utáni évben nála soha nem virágzik, és egyáltalán, nem szereti, ha minden évben bolygatják, békén kell hagyni, amíg már nagyon sok hagyma nem tömörül egy kupacban. Hopp! Persze, hogy azóta nem vagyok "jó kertész". Tavaly tavasszal nem ültettem át. Jött az október, a november, virág sehol.
Idén tavasszal sem ültettem át. Amikor kihajtott, elmondtam neki, hogy nagyon szomorú vagyok, és ha idén sem virágzik, akkor megválunk egymástól... Augusztus végén megjelent a bimbó. Sajnos csak egy bimbó (elvileg lehetne több is), de abból lett a hét virág, és így ismét jóban vagyunk.

NERINE BOWDENI / CSILLOGÓ PIROSLILIOM
NEVE ELLENÉRE NEM A LILIOMFÉLÉK, HANEM AZ AMARILLISZFÉLÉK CSALÁDJÁBA TARTOZIK

Több növénnyel jártam már hasonlóképpen. Nevelgettem évekig a nem túl mutatós leveleket, aztán "megfenyegettem", hogy ha nincs virágzás, vége a barátságnak, elválnak útjaink (magyarán odaadom valakinek, aki hajlandó lesz befogadni). És a legközelebbi alkalommal kivirágoztak. A legújabb ilyen delikvens a feltámadásnövény (Lewisia rediviva), amelyet több mint négy éve nevelek magról. Minden ősszel kihozza a leveleit, tavasszal nem virágzik, aztán, mint aki jól végezte dolgát, visszahúzódik nyári álmot aludni.
Itt az idei "lombja", és most rajta a sor, hogy eldöntse, mit szeretne tavasszal: virágozni vagy távozni.

LEWISIA REDIVIVA LEVELEK

Ha őszinte akarok lenni: nem hiszem, hogy értik a szavunkat. Azt gondolom, hogy a kertész (nem csak én, valószínűleg mások is) akkor "fenyeget" meg egy növényt, amikor tudja, vagy legalábbis érzi, hogy ott tart a fejlődésben, ahol a virágzás már lehetővé válik. A növényeknek is felnőtté kell válniuk, hogy utódnemzésre képesek legyenek, de hogy mikor jön el a felnőttkor, ezt növénye válogatja, ráadásul a környezeti tényezőktől is függ, emiatt nem lehet teljes mértékben a szakirodalomra hagyatkozni. De ha az ember sok éve bajlódik növényekkel, akkor egy idő után tudja, érzi, hogy egy-egy kedvenc mikor érett meg arra, hogy végre virággal megjutalmazza.
Persze az is előfordulhat, hogy nem jól érzi. Különösen magról nevelt növényeknél előfordulhat, hogy abból a magból egy gyengén virágzó, vagy netán virágzásképtelen egyed lett. Ez pech. Többek között ezért találta ki az ember a szelekciós nemesítést. A sok magoncból kiválogatja azokat, amelyek "jók" valami miatt. A többi is jó – komposztnak. A baj csak az, ha nincs sok magonc. Ilyenkor fenyegetőzünk – és bízunk, mint ahogy én most.