Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!
Ha kérdése van, fölteheti, igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni, és kérem, hogy Ön is erőltesse meg magát egy köszönöm erejéig. Nem esik jól, ha azt sem tudom, megkapta-e a válaszomat.
Jó szórakozást kívánok, látogasson el ide máskor is!
Kata

JÓ TUDNI: a szövegben a bordó színű részek linkek! Más oldalakhoz, képekhez, stb. vezetnek.

2010. augusztus 30., hétfő

Kétszínű tulipán (Tulipa tarda)

Azért írok róla most, mert ilyenkor szoktam a hagymákat átültetni, és szeptember közepétől öntözni.


Nem tartozik a legkülönlegesebb fajok közé, de én nagyon szeretem, mert cserépben is igen könnyen tartható, sőt szaporodik is, és szép tavaszi díszt ad kecses, élénksárga, nagy számban nyíló virágaival és szalagszerű fényeszöld leveleivel. Még a tavalyi telet sem sínylette meg nálunk, amikor egy csomó cserépben tartott hagymás növényünk elpusztult. És épp most olvastam, hogy könnyen hajtatható is. Ezt eddig még nem próbáltam, de lehet, hogy most jött el az ideje.

A "kétszínű" nevet a Priszter Szaniszló Növényneveink címû könyvében találtam. Valószínûleg azért kapta ezt a magyar nevet, mert a lepellevelek kívül zöldesek-szürkések, belül pedig a virág élénk citromsárga, amely a lepellevelek széle felé haladva fokozatosan fehérbe megy át. Na, ez már három szín...


A virágok borús időben becsukódnak. Egy hagyma több virágot is hoz, állítólag nyolcat is akár, bár én ilyet még nem láttam.

A latin név talán arra utal, hogy a hozzá hasonló fajokhoz képest (pl. Tulipa turkestanica, Tulipa dasystemon) késôbb virágzik: a tardus szó latinul késlekedőt, lustát jelent. 

A virágzási ideje egyébként nagyon függ az időjárástól, nálunk virágzott már április elején is, de az idén csak április végén-május elején gyönyörködhettünk benne. Valószínûleg ezért is hajtatható jól. A Tulipa dasystemon virágzási idejét például saját tapasztalatom szerint nem befolyásolja ennyire a tavaszi hőmérséklet-alakulás.

Közép-Ázsiából származik, elsősorban a Tien-Shan hegységben honos, ahol köves talajon él, és nyáron nagyon kevés csapadékot kap. Ezért is, meg a törpe mérete (20 cm) miatt is jó sziklakerti növény. Én persze cserépben tartom, de köves, laza talajban. A virágzás idején, és utána, amíg a levelek le nem sárgulnak, bőségesen öntözöm, és 2-3 alkalommal kálium túlsúlyos tápoldatot adok neki. A kálium a következő évi virágzást biztosítja. Szabadföldben nem kell tápoldatozni, de cserépben nem árt, hogy a hagymák szépen növekedjenek. Nyáron teljesen szárazon tartom. A hagymája már nálunk is megvásárolható ősszel.

Szabadföldben nem szükséges fölszedni a hagymákat, de én, mivel nem túl nagy cserépben tartom és elég sûrûn rakom, hogy sok virág legyen egyszerre, ezért minden augusztusban átültetem. A buroklevél jó esetben egy nagyobb, már virágzó méretû hagymát és több kisebb sarjhagymát rejteget.


A vastag, száraz buroklevél nyáron a túlzott szárazságtól, télen pedig a túlzott nedvességtôl védi a hagymát. Én le szoktam szedni róla már csak azért is, mert a hagymákat szétszedem, és külön-külön ültetem el.
A baloldalon egy virágzóképes méretű hagyma, jobboldalt pedig egy sarjhagyma látható, amely jövő tavasszal még nem, de utána remélhetőleg már virágozni fog:


Kb. 5 cm mélyre szoktam ültetni a hagymákat. Elôször szeptember közepén szoktam jó alaposan beöntözni. Utána még az ősz folyamán néhányszor adok neki vizet, mert ilyenkor növesztenek a hagymák új gyökereket és ezért nem szabad kiszáradniuk. Télen aztán már nem öntözöm, csak ha nagyon hosszú ideig nem fagy. Fagyos idôben semmilyen hagymásnak nem jó, ha nedves a talaj. Márciustól szoktam bátrabban öntözni, mert ekkor már megindul a növekedés.
Az idei (hagyma)"termés" így néz ki:


Ha már a termésnél tartunk, toktermése van, mint minden liliomfélének. Az érett, száraz termés magától felnyílik.


A magok a 3 rekeszben katonás rendben sorakoznak. A Természet csomagoló művészete is mindig ámulatba ejt.


Magról is szaporítható, a kertben saját magát is elveti, ahol nagyon jól érzi magát, ott valósággal gyomosít. A magja lapos, barna, papírszerû, mint ez a liliomfélék családjára általában jellemzô.


És búcsúzóul még egy kép, ezt a párom készítette idén tavasszal:


2010. augusztus 27., péntek

Ha CSÜTÖRTÖK, akkor CSAPODY

Ôsztôl (szeptember) tavaszig (május vége) kéthetente csütörtökön tartjuk a Csapody Vera Növénybarát Kör összejöveteleit délután 5 órától.
Ilyenkor, amikor elkeserít, hogy vége a nyárnak, ez a legfôbb vigaszom, hogy kezdôdnek a "Csapodys" délutánok. Ahol növénykedvelô és növényekhez igen jól értô emberekkel találkozom, akikkel CSAK növényes témákról beszélgetünk, érdekes és hasznos elôadásokat látunk-hallunk, és csereberélünk, ajándékozunk, adunk-veszünk mindenféle kisebb-nagyobb kedvenceket, kinek ami van, amit szeret és amit szeretne. Mi "fiatalok" (háhá!) sajnos elég kevesen vagyunk, ami nem azért szomorú, mintha a nyugdíjas korúak ne lennének számomra ugyanolyan kedvesek (sôt!), hanem egyszerûen fáj egy kicsit, hogy a fiataloknak nem telik erre az idejébôl és az érdeklôdésébôl. Tény, hogy aki "rendes" munkahelyen dolgozik, annak nem könnyû 5 órára odaérni, régen nekem is mindig el kellett olyankor kérezkednem egy órával hamarabb. A késôbbi dôpont viszont az idôsebbeknek nem jó, hiszen akkor a késô esti órákban kell sokszor igen messzire hazautazniuk.

Az idén az ôszi félév szeptember 2-án kezdôdik, a szokásos növénybörzével. Mindenki elhozza, amibôl fölös példányai vannak és elajándékozza, elcseréli, vagy esetleg eladja valamilyen jelképes összegért. Néhányan komolyan foglalkoznak bizonyos növények termesztésével, ôk igen sok munkát fektetnek ebbe, és ehhez képest nagyon olcsón lehet tôlük garantáltan jó minôségû, egészséges, életképes, és ugyanakkor különleges, Magyarországon nem könnyen beszerezhetô növényeket vásárolni. És még tanácsokkal, saját hasznos tapasztalatokkal is tudnak szolgálni az adott faj  igényeit tekintve. Azt is szeretem, hogy itt mindenki önzetlenül megosztja a tudását az érdeklôdôkkel. Van, aki a hagymások specialistája, van, aki a fuksziáké, van aki a fáké, alpesi növényeké, különleges gyümölcsöké-zöldségeké, de mindannyian érdeklôdünk minden iránt, amit növénynek hívnak.

Mindenkit szeretettel látunk a TIT stúdióban (cím a fenti honlapon), nem muszáj rögtön beiratkozni, lehet elôször ismerkedni, kóstolgatni (ahogy én is tettem annak idején), aztán ha tetszik, akkor állandó tagnak felvétetni. Ez konkrétan ÉVI 3000 Ft tagsági díjat jelent, ami gyakorlatilag arra kell, hogy a termet és az elôadásokhoz szükséges számítógépet és projektort bérelni tudjuk.

2010. augusztus 26., csütörtök

Nyár végén

Nem szeretem a nyár végét, az egyre rövidülô nappalokat.
Tegnap délután összegyûjtöttem egy "csokorra" valót abból, ami még ilyenkor is virít kis kertünkben.

Ha végignézek egyik oldalról az erkély korláton, egy nagy zöld kavalkád látszik csak, 


de azért akad még néhány színes virág is.

A kék dalmát harandvirág (Campanula portenschlagiana) még szépen virágzik és a Habranthus-szal egész jól néznek ki egymás szomszédságában:


Az erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens) is virít még, két helyen is, ha nem is olyan dúsan, mint néhány hete. Ez itt a tegnap mutatott hársfa árnyékában él külön cserépben. Már azon is gondolkodtam, hogy be kéne ültetni a hárs edényébe.


A selymes boroszlán (Daphne collina) is igen hálás, a tavaszi virágpompa után egész nyáron folyamatosan illatozott rajta egy-két csokrocska, és a bokra is szépen fejlôdött. Lehet, hogy hamarabb kinövi az edényét, mint gondoltam...



A díszcsalánok, amelyeket dugványként kaptam tavasszal a Csapody körben, a levelükkel díszítenek.


És persze az egynyáriak, bár nem mindegyik váltotta be a hozzá fûzött reményeimet. Itt most csak az ausztrálszázszorszépet (Brachycome) mutatom, met ô illik ebbe a társaságba apró virágaival. Tulajdonképpen évelô növény, de nem bírja a fagyot. Fagymentes helyen viszont akár át is lehet teleltetni. Én még "rendes" sziklakertbe is beültetném, annak ellenére, hogy a keretészeti egyetemen óva intenek az "egynyáriak" sziklakertbe való ültetésétôl, merthogy nem illik oda. Nem látom be, hogy egy ilyen kis virágú, filigrán levelû növény miért ne illene, hiszen a habitusa is (jó esetben) kompakt, párnás jellegû. Itt nálunk, mivel csak délelôtt kap napot 3-4 órán át, kissé megnyúlt, de azért még így is szép. Külön cserépben tartom, a képen a Primulatál látszik mögötte.



A MINISZIKLAKERTEK

A tavasszal készített Palástál most így néz ki:


Sokat nem fejlôdtek a nyár folyamán a növények, de ez nem rendkívüli, az a fô, hogy életben vannak és egészségesnek látszanak, kivéve a Leucanthemopsis alpina-t, amely elpusztult. Ha minden jól megy, jövôre fognak szépen beindulni, úgy, mint társaik az Ortlertálban:


Ezt a tavaly ilyenkor készítettem, és igen szépen fejlôdik. Remélem virágpompa is lesz tavasszal.

Ez egy kisebb átmérôjû, de mélyebb edény, ebben is jól érzik magukat a növények. Az elôtérben lévô Saxifraga 'Leonardo da Vinci' kôtörôfûhöz nagy reményeket fûzök jövô tavaszra, mert eddig még nem virágzott.



És még néhány fejlemény:

A fehér dalmát harangvirág (Campanula portenschlagiana) dugványok fejlôdnek a szûrt napfényben:


A Campanula raddeana viszont nem hozott magot, akárhogy nézem, ez csak szemét:


Draba parnassica
A cserépbe tûzdelt példány nálam elpusztult (nem tudom, mi van azokkal, amelyeket elajándékoztam), viszont az, amelyiket egy "sziklahasadékba" ültettem ugyanakkor, gyönyörû párnát fejlesztett a nyár folyamán:


2010. augusztus 25., szerda

Magoncok át- és kiültetése – 1

Ez is a nyár végi teendôimhez szokott tartozni. A tavasszal csírázott magoncok közül az erôteljesebb növekedésûeket (pl. Cortusa matthioli) már egyszer tûzdeltem májusban, de azokat, amelyek lassabban nônek nem szoktam májusban átültetni, mert a közeli kánikula megöli ôket. Ezzel már néhány esetben megjártam. Így augusztus végén, amikor legalább az éjszakák már hûvösek, átültetem, vagy nagyobb cserépbe, vagy a végleges helyükre, valamelyik minikertbe. Most egyszerre kevés idôm van, úgyhogy tegnap csak kétfélével tudtam foglalkozni. Kint a ládákban még egy csomó más is várakozik.

Hepatica nobilis ssp. americana (májvirág, Amerikai alfaj)

A tavasszal csírázott magonc most így néz ki:


Itt van egy tavalyi és egy idei magonc, nagyobb cserépbe ültetve. Ebben fognak telelni.


Egy másik másodéves magonc a gólya társával az "árnyéki kertben" (errôl majd késôbb) kapott helyet:


Ahogy már régebben is írtam, a májvirág elsô évben csak sziklevelet hoz, ezzel telel át, és csak a második évben fejlôdnek valódi levelek. Tudok ugyan kivételes esetekrôl is, de általában így van.


Cortusa matthioli 'Alba' (szívlevelû nyakperecfû)

Árnyéki évelô növény, "normálisan" ciklámen színû a virága, de ez állítólag fehér. Egy norvégiai kertbôl jött a mag tavaly ôsszel. Túl korán vetettem a magot, és már akkor kicsírázott egy csomó, amelyek aztán télen elpusztultak. De tavasszal újak csíráztak, és májusban már egyszer tûzdeltem, azóta szépen fejlôdtek:


Egy ilyen növénykét szintén abba a bizonyos "árnyéki kertbe" ültettem:


Ez egy olyan virágláda, a korlátra szerelve, amelyet egy cserépben élô nagylevelû hárs (Tilia platyphyllos) árnyékol a déli tûzô naptól, és csupa árnyékkedvelô fajok élnek benne, kivéve az egyik, már kissé napsütötte sarkát, ahol a korábban már mutatott Dodecatheon tenyészik két éve. De ô virágzás után, nyár közepén visszahúzódik. A többi lakók: erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens), törpe árnyékliliom (Hosta lancifolia 'Minima'), egy kis rózsaszín, bókoló virágú szellôrózsa (Anemone nemorosa 'Westwell Pink'), egy régebbi, véletlenül odakerült májvirág magonc, valamint a két új jövevény.


Az elôtérben még egy cukorsüveg fenyô (Picea glauca 'Conica') látható, akit a déli forróságtól szintén véd egy kicsit a hársfa, 

2010. augusztus 24., kedd

Termések – 5

Az itt bemutatott két termés nem saját növényrôl van. De remélhetôleg az lesz (saját növény) majd a magokból. 
Mindkét kankalin faj nagy tömegben fordul elô a Bécs melletti hegyekben, és most elkövettem azt a törvénytelenséget, hogy hoztam magamnak két-két terméses szárat, jónéhány maggal, amit az ôsz folyamán el fogok vetni. Az eddigi tapasztalataim alapján a magashegységi kankalin magokat nem jó túl korán ôsszel elvetni, mert hajlamosak gyorsan kicsírázni, és aztán fôhet a fejem, hogy hogyan teleltetem át a magoncokat. Ha kint hagyom, hótakaró nélkül szétfagynak, ha behozom a fagymentes lépcsôházba, akkor megnyúlnak, legyengülnek, megbetegednek. Ezért jobb november táján vetni, és akkor remélhetôleg tavasszal csíráznak. Tavasszal eddig csak magcserébôl kapott magot vetettem, amirôl nem tudom, hogyan tárolták, és nem is lett belôle semmi.

Primula auricula (cifra kankalin, medvefül kankalin, stb.)

A toktermés az élôhelyen még kissé zöldes volt és zárt.


Itthon aztán a napos ablakpárkányon vízben szépen beérett és felnyílt a csúcsán:


Mindkét képen megfigyelhetô, hogy a tok egy kicsit kiemelkedik a csészelevelek közül.

Mutatok azért a virágzó növényrôl is egy képet, amelyet férjecském készített az Eisenerz-i alpokban:



Primula clusiana (Clusius kankalin)

A termése szedéskor ugyanúgy nem volt még teljesen érett:



Az elôzô fajjal ellentétben itt a tok rövidebb, mint a csészelevelek. Kankalinoknál ez a tulajdonság (is) határozó bélyeg lehet.
A növény április-májusban virágzik az élôhelyén, 2-3 héttel korábban, mint az elôzô faj.


Több fotó is látható róla ITT.

2010. augusztus 19., csütörtök

Nyár, ôsz, vagy tavasz?

A kereklevelû ciklámen [Cyclamen coum) tavasszal virágzik, de általában már ôsszel leveleket hajt. Most valahogy kicsit korábban tette itt nálunk, lehet, hogy azért, mert egy májvirággal (Hepatica nobilis) van egy cserépben a három ciklámen gumó, és a májvirág miatt egy kicsit több vizet kaptak a nyár folyamán, mint ha csak magukban lettek volna. 




2010. augusztus 17., kedd

Újra lehet megjegyzést írni a blogomhoz!!!

Egyik kedves olvasóm e-mailjébôl derült ki számomra, hogy letiltottam a megjegyzéseket. Teljesen véletlen volt, úgyhogy csúnya szóval élve visszacsináltam, és elnézést kérek mindazoktól akik esetleg hiába próbálkoztak az utóbbi idôben :)

2010. augusztus 10., kedd

Teljes mértékben feldolgozva

A lapszerkesztô nem teszi fel a blogomat a startlapra, "mivel ezt a témakört már teljes mértékben feldolgozzák a linkgyűjteményben található oldalak, így plusz információt nem jelentene az Ön által javasolt link az olvasók számára."
Hogy Magyarországon egy kertészeti témakör teljes mértékben fel lenne dolgozva, azt erôsen kétlem, de ô biztos jobban tudja... 



2010. augusztus 6., péntek

Esô után kövirózsa

Orostachis – valószínûleg furusei – mongolkôrózsa








Idézem innen: "Az Orostachys iwarenge Kínában és Japánban, az Orostachys furusei Hokkaido szigetén él. A két faj a kertben nehezen választható szét. A furusei bôségesen nevel sarjakat, az iwarenge inkább magról szaporodik,..." Innen gondolom, hogy a miénk a furusei.
Továbbá: "Sziklakerti kiültetésre alkalmasak, az állandó napsütést azonban nem kedvelik. Tartós nedvesség hatására pedig kirothadnak."

Még annyit, hogy szeptember-októberben virágzik. Távolról nem túl látványos a fehéres színû virágzat, de közelrôl nézve ez is ékszerszerû, akárcsak más kövirózsáké. Úgy látom, elég sok bimbó van az idén, virágzáskor majd újra megmutatom.

2010. augusztus 4., szerda

Levendula cserépben


Most vágtam le a levendulánkról az elnyílt virágokat és eszembe jutott, hogy errôl a növényrôl sokat és sokfele írnak, manapság divatos, de a cserépben tartásáról nem sok szó esik. Az igaz, hogy a faiskolában konténerben nevelik, de ez csak 1-2 év, aztán megveszi az ember és normális esetben kiülteti a kertbe. Lehet cserépben is tartani, mint ahogy mi évek óta ezt tesszük. Ilyenkor azonban oda kell figyelni az öntözésére, fôleg, ha már régen nem volt átültetve, jól benôtte a cserepet, és még inkább, ha agyagcserépben van, ami ugye szebb, és jobban illik hozzá mint a mûanyag, de sokkal gyorsabban kiszárad. 


Kánikulában nagyon le tud kókadni, ha már néhány napja nem kapott vizet. A levendula nem csak azért szárazságtûró, mert a levelei keskenyek és ezüstös szôrökkel borítottak, ami védi a naptól és megakadályozza a túlzott párologtatást, hanem azért is, mert szabadföldben a gyökere igen mélyre hatol és megkeres magának minden csepp vizet. Cserépben tartva viszont szegény hiába próbálkozna ezzel a stratégiával. Ezért nagy melegben ugyanúgy öntözöm, mint a többi növényünket, három naponta jó alaposan, reggel korán, vagy este. A cserép alján a fölösleges víz el tud folyni. Tavasztól virágzásig kálium túlsúlyos tápoldatot is adok neki, de csak ritkán, és – ami igaz igaz – nem túl rendszeresen.

Minden évben vissza szoktam vágni. Az elsô két-három évben ezt virágzás után tettem, de aztán megjártam. Ugyanis két tövet vettünk kb. négy éve, és az egyik egy erôteljesebb nyírás után többé nem hajtott ki, a maradék levelei is elszáradtak. Úgyhogy azóta a meglévô inkább tavasszal, a növekedés megindulása elôtt, valamikor áprilisban kap egy kis frizura igazítást. Virágzás után csak a virágszárakat vágom le. És mostanában már a tavaszi visszavágás sem olyan drasztikus méretû, mint az elsô 1-2 évben, mert nem akarok minden zöldet levágni róla. Nem tudom, hogy egy cserépben tartott növény egy ilyen "fiatalítást" túlélne-e.
A töve már erôteljesen fásodik. Az az érzésem, hogy most már kezdi kinôni ezt a cserepet. Sok levele barnul, csak a szárak tetején van zöld. Úgy tûnik, hogy csak néhány évig tud igazán szép lenni cserépben. Ezért most azt találtam ki, hogy idén nyár végén megpróbálom dugványozással szaporítani, és így néhány új növényt hozni létre, az "öreget" pedig jövôre kiültetni a kertbe a rózsák alá.
Dugyányozással állítólag könnyen szaporítható, errôl majd írok, amikor itt lesz az ideje.