Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!
Ha kérdése van, fölteheti, igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni, és kérem, hogy Ön is erőltesse meg magát egy köszönöm erejéig. Nem esik jól, ha azt sem tudom, megkapta-e a válaszomat.
Jó szórakozást kívánok, látogasson el ide máskor is!
Kata

JÓ TUDNI: a szövegben a bordó színű részek linkek! Más oldalakhoz, képekhez, stb. vezetnek.

2012. május 31., csütörtök

Vége a tavasznak...

Szerintem már régen vége van, ma csak naptár szerint. Virágunk is egyre kevesebb, kellett hát venni egy "egynyárit", egy olyan fajt (fajtát?), amely már egyszer bevált, egész nyáron habzott a fehér virágoktól.
A neve legyen egyszerűen csak Bacopa, mivel természetesen nem volt rajta jeltábla. Magánvéleményem szerint a neve közel sem olyan szép, mint maga a növény, de nem bántani akarom ezzel a dél-amerikai indiánokat, akik így keresztelték, ha igazat beszél a könyvem (Stearn's Dictionary of Plant Names for Gardeners). És tulajdonképpen évelő, csak nálunk fagyérzékeny. Én már egyszer átteleltettem egy ilyen növényt fagymentes helyen. A második télen aztán elfáradt.
A piros virág nem az övé, az Oxalis hosszú hajtása tolakodott be a képbe, de nem bántam:

BACOPA


Virágzik még az a kőtörőfű, amelyiknek a bimbóit megette valami. de mivel a nyílóban lévő virágzatokat nem bántotta, ezek még most is díszítenek.

SAXIFRAGA BRONCHIALIS


Idén megint tobzódik a kaukázusi harangvirágunk. Évente változó, tavaly nem volt túl sok, de most gúlát kellett építenem belőle, hogy ne dőljenek szanaszét a hosszú virágszárak. Elismerem, szebb lenne, ha egy nagy szikla tetejéről omlanának le:

CAMPANULA RADDEANA


Többször mutattam már, de nem bírom ki, muszáj megint, hiszen még mindig nagyon szépek:

RHODOHYPOXIS, 4 FAJTA

2012. május 29., kedd

Egy fantasztikus kert építése

A napokban hívta fel valaki a figyelmemet Marijn van den Brink honlapjára. Azt hiszem, az egészet érdemes átböngészni, de kertépítésének részletes képes ismertetője egyszerűen elképesztő!
A lapos Eindhoven-ben, ahogy ő mondja, hegyvidéket hozott létre a háza körül. Fantasztikus, a szó legszorosabb értelmében. Több cikket írt róla, egy angol nyelvű változat az AGS újságjában jelent meg, már olvasható a világhálón is.
A minap levelet váltottam vele, mert engedélyt kértem, hogy az alábbi képet föltehessem ide, és azt írta, most jött haza egy 6 hetes nepáli túráról, érdemes lesz a közeljövőben ismét megnézni a honlapját.

MARIJN VAN DEN BRINK KERTJÉNEK RÉSZLETE, SAJÁT FOTÓJÁN
(MARIJN VAN DEN BRINK'S PICTURE OF HIS OWN FANTASTIC ROCK GARDEN)

2012. május 25., péntek

Illatos közjáték

AZÉRT AKINEK IGAZI KERTJE VAN, NE MONDJON LE A RÓZSÁKRÓL!!!

Itt nálunk a társasházi kertben igencsak nehéz soruk van szegényeknek, mert vizet csak az égből kapnak, tápanyagutánpótlást meg éppen sehonnan. Sőt, idén tél végén még a metszés is elmaradt, ami az én bűnöm! Ültetője már nincs közöttünk, én vagyok az egyetlen a házban, aki azt állítja magáról, hogy ért valamicskét a metszésükhöz, és akit egyáltalán érdekel a sorsuk. És most még én is magukra hagytam az árvákat!
Mégis volt mit szedni a vázába. Hát nem azt mutatja ez, hogy csodálatos növény a rózsa? Hálából le is vágtam róluk a beteg és az elvirágzott részeket. A virágszárat úgy érdemes vágni, hogy legalább az első kifele néző ötös levélig, mert akkor van esély, hogy új virágzó hajtásunk lesz. Ahol a hármas levelek nőnek a szár csúcsán, ott nem fog több új virágzó hajtás fejlődni. Ha valaki másképp tudja, szívesen meghallgatom!

KÚSZÓ RÓZSA A MALONYAI ARBORÉTUMBÓL.
RÉGI FAJTA (1954), DE GYÖNYÖRŰ, ÉS CSODÁS ILLATA VAN!
És közelebbről:

LEVERKUSEN /KORDES, 1954/, KÚSZÓ RÓZSA


2012. május 23., szerda

Korszakalkotó születésnap

CARL VON LINNÉ (1707-1778)
A kép forrása: Wikipedia
Ma 305 éve született Carl von Linné (Carolus Linnaeus), a mai botanikai nevezéktan megalkotója, számos növény felfedezője vagy legalábbis leírója, elnevezője. A botanika atyjának szokták néha nevezni, amivel én nem értek egyet, hiszen ha valakinek atyja van, akkor anyja is kell hogy legyen... Linnének ugyan volt felesége, de őt nem sokat izgatta a botanika, férje halála után gyorsan el is adta hatalmas kutatómunkájának gyümölcseit az angoloknak, akik azóta is nagy becsben tartják, a svédeknek pedig gondolom, fájhat miatta a szívük.
Linné bátorkodott először kijelenteni, hogy a növények közötti rokonságot elsősorban szaporító szerveik hasonlósága dönti el, és javasolta, hogy a fajokat egységesen és egyszerűen két névvel lássák el: az első legyen a nemzetség neve, amely egy nagyon közeli rokonságban lévő csoportot jelöl (pl. Tilia), a második pedig a fajnév, amely megmondja, hogy a hársak közül most éppen a kislevelűről (cordata) vagy nagylevelűről (platyphyllos) van szó.
És ami érdekes: tulajdonképpen "embernevezéktan" is fűződik a Linnaeus családhoz, hiszen a botanikus apja volt Svédországban az első, aki családnevet választott ahelyett, hogy az addig szokásos módon Nils Ingemarsson (vagyis Ingemar fia Nils) néven jegyezte volna magát. A Linnaeus pedig akkoriban a hársfa latin neve volt, és a legenda szerint ez a családnév a házuk előtt növő termetes hársfának akart emléket állítani. Az ő nevezéktana viszont nem nyert olyan tetszést, mint a fiáé, mert a mai értelemben vett családnév végülis Svédországban csak 1901-ben (!) emelkedett törvényi rangra.

Élt egyébként egy generációval korábban egy John Ray nevű angol természettudós-polihisztor (1627-1705), aki állítólag már kidolgozott valamiféle hasonló növényrendszertant, csak nem tudta olyan világosan közölni írásban mint Linné, és nem utolsósorban nem is tudta magát olyan jól menedzselni (ehhez ugyanis Linné nagyszerűen értett), így aztán az ő munkája kissé a távoli múlt ködébe veszett.

Na de nem akarom itt most a születésnapi hangulatot elrontani, Linné életműve mindenképpen korszakalkotó.

Időskori találmánya volt a virágóra, amelyhez ugyan nem lenne jó a vonatok menetrendjét állítani, de a maga nemében érdekes és szép gondolat. Olyan virágokból alkotta meg, amelyeknek nyílása bizonyos napszakokhoz kötődik, így az éppen kinyílt virágok időjelzőként működnek.

Egy kis szegfűvel szeretném köszönteni a 305 éves halhatatlant, amely éppen most kezdett nyílni a "kertünkben", és amelynek elnevezése – stílusosan – éppen ettől a nagy embertől származik:

DIANTHUS PLUMARIUS L.
(hogy melyik alfaj, azt nem tudom, ezt az egyet kivételesen sajnos névtelenül vettem Róbert Roth-tól)
(Dios (isten) + anthos (virág) /görögül/ = Dianthus = isteni virág, plumarius = tollas)

2012. május 18., péntek

Aktuális virágzók

A DIONYSIA INVOLUCRATA NAGYON SZÉPEN KITART, BÁR MA AZÉRT MÁR ENNÉL KISSÉ FÁRADTABB 
A múltkori kőtörőfüvek is virítanak még, kivéve, amelyik ki se tudott nyílni, mert a bimbóit valami megvacsorálta! Nem viccelek! Egyik reggel az a "kedves" meglepetés fogadott, hogy ismeretlen gyanúsított 8-10 virágszárról a bimbókat szép akkurátusan lecsipegette, és eltüntette. A virágzati szárakat, sőt, még a felleveleket is meghagyta emlékezetőnek. Semmi más pusztítást vagy nyomot nem találtam. Csak valamilyen madárra tudok gondolni.

A HÁTTÉRBEN EGY OXALIS NÖVESZTI A VIRÁGSZÁRÁT A PLAFONIG (ANNÁL FÖLJEBB ÚGYSEM FOG TUDNI), MELLETTE JOBBRA PEDIG AZ AQUILEGIA CAERULEA HÓFEHÉR MENYASSZONYI RUHÁJA


Sajnos kissé elcsúsztam ezzel a bejegyzéssel, így például a nyalábcsengőke már a múlté, de mivel elindítottam a Virágok tavasztól őszig témát, ezért nem akarom kihagyni.

EDRAIANTHUS OWERINIANUS – LEGALÁBBIS ÍGY JÖTT A MAG (NYALÁBCSENGŐKE)
Ahogy látszik is, a nyalábcsengőkék valóban a harangvirágok rokonai, leginkább a balkáni hegyekben, mediterrán, napsütötte sziklákon fordulnak elő. A fenti faj kivételesen a Kaukázusban honos. Sajnos nálunk a legutóbbi tél nagyon megviselte, eleinte azt is hittem, nem él már az a száraz fűcsomó, de aztán szép lassan kizöldült. Törpe mérete sajnos itt az idén nem igazán látszik meg, mert kissé megnyúlt. Arról is híres lenne, hogy gazdagon virágzik, de én most örülhettem, hogy öt virágot képes volt produkálni. Úgy tűnik, azért strapabíró növény, és remélem, jövőre már szebb képet mutat majd. A rovarok nagyon kedvelték, így aztán nem tartott túl sokáig a virágzása. De talán hoz majd magot, hacsak nem önsteril.




Kinyíltak a gyopárok is. Ez a "mi" havasi gyopárunknak egy, az Appeninekben honos alfaja. Róbert Roth-tól hoztuk:

LEONTOPODIUM ALPINUM SUBSP. NIVALE

És végül, a várva-várt különlegesség, a Júliai-Alpok saját, semmihez nem hasonló harangvirágja, amelyet három éve nevelgetek magról (nem terepi mag!), egyetlen kis gyűrött, sápadt virágocskát hozott így első alkalommal. Azzal vigasztalnak a növénybarátaim, hogy, egyrészt, örüljek, hogy az erkélyen nincs meztelen csiga, mert azoknak kedvenc csemegéje, másrészt jövőre sokkal gazdagabb virágzással fog megjutalmazni...
Feltéve persze, ha túléli a rá váró nyarat, no meg a telet.

CAMPANULA ZOYSII
EZ A VIRÁG KB. 1 CM HOSSZÚ.
AKIT ÉRDEKEL, NÉZZE MEG A FÉRJEM TEREPI FOTÓIN, HOGY MILYENEK A KUZINJAI A SZLOVÉN HEGYEKBEN


De hogy mégis valami széppel zárjam, a kaffercsillagok (csak tudnám, honnan ez a név!) töretlenül virágoznak:

RHODOHYPOXIS FAJTÁK

2012. május 12., szombat

Mentem a menthetőt (bálványvirág)

Eddig Dodecatheon-nak neveztem, és ezután is úgy fogom, mert a bálványvirág név nem nagyon tetszik.

Az idén furcsa, gutaütésszerű bántalom érte, néhány nap alatt szinte teljesen tönkrement. Úgy tűnt az első napokban, mintha túl melege lenne, reggelente még néhány levélben volt turgor, délre viszont lankadtan hevert az összes, a virágok pedig alig nyíltak ki, máris szomorúan csüngtek, mint akiket leforráztak. Aztán néhány nap múlva már a virágzati szárak is lekókadtak, a levelek végleg elernyedtek, látszott, hogy teljesen feladta.
Szó ami szó, egy alkalommal eléggé kiszáradt a talaj abban a ládában, de egyrészt úgy gondolom, hogy egy ilyen erőteljes, felnőtt növénynek (amely ráadásul nem mocsári) ez még nem okozhatja a halálát, másrészt egyetlen más társán sem látszott még csak kókadás sem a szárazság miatt, és az egész láda ugye árnyékban van. Tehát nem hinném, hogy ez okozta volna a bajt.

Kiszedtem a földből, hogy megpróbáljam megmenteni. Őszintén szólva arra számítottam, hogy gyökérzet helyett egy rothadó-bűzlő valamit találok, de nem. Négy részre tudtam szétszedni a tövet. Az egyik teljesen fonnyadt, ennek nem sok gyökere volt, el is szakadozott a művelet során.


Ezt a részt mindenesetre kidobtam.
A másik három viszont teljesen épnek tűnt, legalábbis ami a gyökereket illeti, sőt, még ép leveleket is találtam rajtuk, úgyhogy azokat visszaültettem.


Mi lehetett a gond, nem tudom. Talajuntság? De az tudtommal nem okoz ilyen gyors leépülést. Vagy valami kórokozó a gyökéren?
Mindenesetre a talajt kicseréltem, és beültettem egy magoncot is, amely ennek a növénynek egyik gyereke, ha jól emlékszem, kétéves.

A Dodecatheon levelei virágzás és magérlelés után visszahúzódnak, teljesen eltűnik a föld felszínéről a növény a következő tavaszig. Mivel most természetesen a virágokat is leszedtem tóla, valószínűleg hamarosan meg fognak sárgulni a maradék levelei és elalszik (ha életben marad). Eddig úgy vettem észre, hogy ha nem hagyom magot érlelni, akkor hamarabb visszahúzódik. Már csak jövő tavasszal fogom megtudni, hogy a mentés sikerült-e vagy sem.


2012. május 10., csütörtök

Dodecatheon – van, aki így is örül neki

Szegény Dodecatheonunk nagyon siralmasan néz ki. Nem igazán tudom, mi történhetett vele, bár sejtem. A maradék bimbók nem nyílnak ki, a kinyíltak is azonnal hervadnak, sőt, már a virágzati szárak is lekókadtak, a levelek is olyan ernyedtek, mintha a szomjanhalás fenyegetné. 

De úgy tűnik, még így is van benne finomság egyesek számára.





Nehéz ott turkálni a földet, anélkül, hogy a szomszédokat bántanám, de azért valamikor a közeljövőben talán megpróbálok benézni a gyökeréhez, hogy mi van vele, meg lehet-e menteni legalább egy részét.

2012. május 7., hétfő

Alagútban



Egyik vágyam az Androsace ciliata, a Pireneusok gyönyörű rózsaszín virágú, párnás gombafűje. Egyszer már kaptam egy egész szép nagy levélrózsás növényt, de a nyaralásunk alatti idegen gazdát nem élte túl (nem bántásból mondom, nem is emlékszem már, hogy ki volt akkor az öntöző). Az is lehet persze, hogy az átültetést nem élte túl, csak addig húzta, amíg a felhalmozott tápanyag tartott.

Tavaly tavaszi magvetésből idén kicsírázott néhány növény. Ezeket a minap beültettem egy "hasadékba". Olyan vékonyka kis gyökérkék táplálták a növényeket mostanáig, hogy egészen megszeppentem. Ezért gondoltam, ezzel az alagúttal próbálok segíteni nekik, hogy elinduljanak a nagy Életbe. Két oldalról szellőzik, de azért a túlzott párologtatást talán megakadályozza. Napsütésben pedig árnyékol is egy kicsit. Gondolom, nem véletlen, hogy a rashell háló is zöld színű, bár őszintén szólva fogalmam sincs, hogy a növényeknek miért ez a legjobb árnyékoló szín. Persze az is lehet, hogy egyszerűen esztétikai okokból zöld, ha már kertészeknek van.
Talán nem kell mondani, hogy egy ún. pet palack újrahasznosítáa történt. Esztétikai minősítése "borzalmas", de remélem, hogy segít, és akkor néhány hétig szívesen elviselem ezt a látványt. A pára nem a növényekből jött, hanem spriccelésből.

ANDROSACE CILIATA MAGONC AZ ALAGÚTBAN


2012. május 4., péntek

Aktuális virágzók

LÁTVÁNY MA A SZOBÁBÓL
CORTUSA MATTHIOLI ALBA ÉS LEWISIA COTYLEDON


Szó ami szó, ezt a Saxifragat (jobboldalt) néhány évvel ezelőtt az Alpokban kiástam a tíz körmömmel és hazahoztam. Azóta szépen növöget és idén különösen sok virágot hozott.

SAXIFRAGA CRUSTATA
A fenti kép csal, mert nem minden virág az övé. Mögötte a Saxifraga cochlearis minor ugyanolyan virágzatokat fejleszt, hiszen nagyon közeli rokonok. Nem azért, mert mindkettő Saxifraga (ami nagyon sokféle lehet a több mint 300 fajával), hanem mert ezen belül mindkettő az ezüstlevelű (Ligulatae) szekcióba tartozik.

SAXIFRAGA COCHLEARIS MINOR
Itt látszik közelről, hogy erre a szekcióra jellemző (többek között) a leveleken a fehér mészkiválás:

A SAXIFRAGA CRUSTATA LEVÉLZETE KÖZELRŐL
A témáról (Ligulatae szekció, "ezüst kőtörőfüvek") írtam már bővebben egy régebbi bejegyzésben, ha esetleg valakit érdekel.


Virágzik a henye boroszlán is (nem csak nálunk, hanem a budai Farkas-hegyen is), kissé kesze-kuszán, és most valahogy az illata sem túl intenzív.

DAPHNE CNEORUM


A hátsó rész most árnyékba borult, változékony időnk van, de esőre hiába várunk.

LEWISIA COTYLEDON HIBRIDEK, ÉS A GYOPÁR (LEONTOPODIUM NIVALE) IS KÉSZÜLŐDIK


És végül az új boldogságom, majd mesélek róla, ha több virág is nyílik:

RHODOHYPOXIS 'DUSKY' (VAGY 'DUSKY ROSE'?)

2012. május 2., szerda

Nyár a tavaszban

5 nap szabályszerű kánikula köszöntött ránk a múlt hét végén. Azt hiszem, én ilyen meleget május elsején eddig még nem éltem, pedig már nekem is van jónéhány X-em. A rádióban 32°-ot jósoltak reggelente, de nálunk árnyékban, késő délután volt annyi. Talán holnaptól enyhül kissé. 

Virágzik a Dodecatheon, két héttel korábban, mint tavaly. Csupán emlékeztetőül egy tavalyelőtti képet teszek fel róla, mert pillanatnyilag nem igazán fotogén. Úgy tűnik, nagyon melege van, igen kókadtak a szirmai.

DODECATHEON HIBRID
Idén valahogy a virágok sápadtabbak is, és a tavalyi 5 virágzati szár helyett most csak kettőt hozott. Az az érzésem, hogy igen besűrűsödött már, tőosztani kéne.

A magról nevelt titokzatos, kelkáposztához hasonló növény hófehér bimbói kinyíltak, és kiderült, hogy nincs benne semmi hiba, valóban az lett a magból, amit vártam:

DIONYSIA INVOLUCRATA, SZIKLAI PÁRNÁSKANKALIN (az előtérben)
Sajnos a fényviszonyok és a meleg miatt a virágszárak szokás szerint megnyúltak, és így kissé szétesik az egész. A növény Közép-Ázsia hegyeiben honos, és eléggé különbözik a többi Dionysia fajtól annyiban, hogy levelei sokkal nagyobbak, a párnája nem annyira tömött, félgömbös, hanem inkább szőnyegszerű. És talán abban is, hogy nem annyira kényes a leveleit ért csapadékra. Igaz, nálunk nem is kap esőszerű öntözést, de eddig úgy tűnik, elégedett az életkörülményeivel (ezt csak úgy halkan mondom).
A már teljesen kinyílt virág pártájának közepén van egy sötétebb bíbor kör, ami a fiatalabb, éppen nyíló virágokon még nincs:

DIONYSIA INVOLUCRATA (SZIKLAI PÁRNÁSKANKALIN)
Most látom, hogy a mai virágok egytől-egyig a kankalinfélék családjába tartozó kuzinok. Ezen a fenti képen a háttérben az Androsace cylindrica (gombafű) fehér virágai látszanak – szintén a kankalinfélék családjából, és bármily furcsa, a Dodecatheon is oda tartozik.