Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!

2011. augusztus 22., hétfő

Adalék az erdei ciklámenhez

Tavaly már bemutattam hosszabban az erdei cikláment (Cyclamen purpurascens) a saját növényeink kapcsán. Most ehhez szeretnék még egy kis pótlást csatolni, mert alkalmunk volt ezt a szép kis növényt vad élőhelyein is megfigyelni Szlovéniában.
Mondanivalóm illusztrálásaként pedig ezúttal a párom (Zoltán Ferenc) képeit fogom használni.

Július utolsó hetében jártunk a Júliai-Alpok nyugati részében, amikoris az erdei ciklámen éppen virágzik. Azok a könyvek/weboldalak, amelyekből én előre próbáltam információkat szerezni a Júliai-Alpok flórájáról, meg sem említik ezt a fajt. Így aztán nagy meglepetés volt számunkra, hogy úton-útfélen találkoztunk vele.
Ezt akár szó szerint is lehet érteni, mert nem csupán az erdők alja szolgált élőhelyéül, hanem sok más környezet is, amelyek közül így elsőként mint érdekességet említeném, hogy vígan nőtt az autóutak mentén az épített kő támfalakban is. 


A környéken mészkő és dolomit a legjellemzőbb kőzet. Gondolom, ez megakadályozza az erdők talajának elsavanyodását és kilúgzódását, vagyis a tápanyag kimosódását a felsőbb rétegekből.
Klasszikus élőhelyén, a vegyes bükk/luc/vörösfenyő erdők avarrétegében tömegével tenyészett.


Nem találtunk nagy virágcsokrokat, inkább egy-két szál virított egy-egy növényen, de bármerre nézett az ember, mindenütt láthatta a kisebb nagyobb és többé vagy kevésbé mintázott leveleket az avar fölött. 
A legtöbb virágot (tizenegynéhány) egy hatalmas szikla hasadékában élő növényen találtuk:



Tehát nem csak bükkfa avarban, hanem sziklahasadékokban is! És nem csak erdő alján, mélyárnyékban, hanem félárnyékos, sőt, napos helyeken is! Az alábbi képek az autóút mellett készültek egy délután, amikor teljes tüzével sütött a nap:




Nekünk úgy tűnt, hogy napos helyeken a levelek mintázata kevésbé intenzív, viszont élénkebb, sötétebb a virágok színe.


De ott virított a nyílt, füves réteken és bevándolrolt a kertekbe is! 
Egy biztos, mindenhol igen nagy volt a levegő páratartalma, mivel rengeteg a patak és mindenféle vízfolyás, forrás, vízesés, stb. És általában olyan helyeken tenyészett, ahol nagyon jó volt a vízelvezetés, mert vagy meredek (néha függőleges!) volt a terep, vagy csupa kő. Kivéve persze a kerteket, amelyek sokszor egészen vízszintesek voltak... Itt viszont talán a fű "elissza" tőle a fölösleges csapadékot – amely a Júliai-Alpok egész területén bőven esik.



Még amikor nem kifejezetten hasadéklakóként mutatkozik, akkor is szeret gumójával behúzódni nagyobb kövek alá.


De a kidőlt, korhadó fatörzsön is megfelelő élőhelyet talált:


Az erdei ciklámenre jellemző, hogy nagyjából a virágzás idején érik az előző évi termés. Érdekes módon én mégsem találtam sehol sem érett, sem éretlen, sem magját már elszórt termést.

Írtam pedig mindezt nem csak azért, hogy megosszam mindenkivel ezt a szép élményt, hanem gondolva arra is, hogy akik e kedves növény nevelésével próbálkoznak, talán használhatják valamire ezeket a megfigyeléseket.


2011. augusztus 19., péntek

Feltámadott...

Úgy tűnik, az idén az augusztus 20. nem hozza meg a hideget és rossz időt, mint ahogy az gyakran lenni szokott.
Annak idején azt tanultuk, hogy augusztus 20. a kertészeti nyár vége, innentől kezdve már nem szabad többet tápoldatozni, és öntözni is kevesebbet, hogy a hajtások be tudjanak érni, mire jön a tél. Ez persze a télálló növényeinkre érvényes, és gondolom, akkor is érvényes, ha tovább tart a kánikula. Egyelőre még az esték is melegek, csak hajnal felé hűl le egy kicsit a levegő.

A csontszárazon tartott feltámadásnövények (Lewisia rediviva) elkezdtek hajtani, úgyhogy múlt hét végén sürgősen át kellett ültetnem őket. A csenevész fényéhes hajtásaik nagyon nyújtózkodtak már a sötétben, ahol a nyár folyamán pihentek.
Tavaly néhány nappal korábban ültettem át, akkor még nem adtak életjelet.
Nagyon érdekes, hogy a víz nélkül, sötét helyen, a talajban pihenő gumókban egyszer csak megmozdul valami. Csak arra tudok gondolni, hogy a július végi hűvös idő generálta bennük a hajtásnövekedést. Azt hitték, hogy már ősz van... A feltámadásnövény ősszel kihajt, áttelel a levélzete, majd tavasszal virágzik és eközben már lassan leszárad a lombja. Amikor a magot is megérlelte, akkor teljesen visszahúzódik nyári pihenőre.

Lewisia rediviva gumók
Harmadik éve nevelem őket, jövő tavasszal már nagyon illene virágozzanak. Akkor fogok majd bővebben írni erről a növényről.

Néhány mai virág:

Brachyscome sp. – ausztrálszázszorszép

Campanula portenschlagiana alba (egy csudát, megint kéket virágzik!)
Cortusa matthioli alba – nyakperecfű
Hosta lancifolia minima – törpe árnyliliom
Lewisia cotyledon – változékony dohánygyökér
Zephyranthes candida – hófehér zefírvirág

2011. augusztus 8., hétfő

Hűvös nyári napok

Július utolsó hetét nem itthon töltöttük, növényekre vadásztunk a Júliai-Alpokban. Hazaérve meglepetten tapasztaltam, hogy az itthoni rendkívül hűvös, esős idő jót tett a növényeinknek. Még amelyik már pusztulni látszott, az is életre kelt. És az árnyéki ládában virágba borult a nyakperecfű (Cortusa matthioli Alba), amelyik tavasszal nem volt hajlandó virágozni.


Mögötte látszik, hogy az erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens) is tobzódik, több, mint 10 virágot hozott a láda sarkában lévő gumó.

Sajnos elég hamar elnyíltak a ciklámen virágok, most, egy hét múlva, már csak egy maradt. Viszont sok lesz a mag, mert sok rovar sürgött-forgott az illatos barlangokban. Talán ezért is potyogtak le hamar a szirmok, hiszen feladatukat elvégezték. A szobában sokkal tovább tartanak a ciklámen virágok, az kétségtelen. De az erdei ciklámen nem szobanövény.

A nyakperecfű viszont egyelőre egyre több fehér csengettyűt növeszt. Egy mai kép: