Erdei ciklámen

 Az erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens), ahogy a neve is mondja,  lombos erdôk alján él. A legtöbb más ciklámen fajtól eltérôen gyakorlatilag nincs nyugalmi idôszaka. Örökzöldnek szokták nevezni. Valójában lecseréli a leveleit így nyár közepén, de ez alig észrevehetô folyamat, mert ahogy az új levelek jönnek elô, ugyanúgy sárgulnak le szép lassan az elôzô éviek. Nálunk június végétôl már virágzik, de sajnos nem tart ki ôszig a virágzás, mint ahogy az élôhelyein lenni szokott. Magyarországon is él, de én sajnos még nem láttam. Horvátországban a Plitvicei tavak környékén láttuk egy szeptember elején, tele volt vele az erdô alja és szép nagy virágcsokrok díszítettek minden tövet. Nagyon finom, parfümös jellegû illata van, hiányzik belôle az a kicsit vegyszerszerû "mellékíz" (-illat), amely némelyik más ciklámenre jellemzô.

A gumója gömbölyded, de könyv szerint a növekedés során eldeformálódik, és idôvel a 6 cm átmérôt is elérheti. Helyenként hosszúkás kinövések jöhetnek létre a gumón, amelyek leválasztva – saját tapasztalatom szerint is – meggyökeresednek és új növény nevelhetô belôlük. A ciklámeneknek fontos faji bélyege a gumó formája és az, hogy honnan erednek a gyökerek. Némelyik fajnál csak a gumó aljáról, másoknál a tetejérôl, ahonnan a levelek is, ismét másoknál pedig mindenhol, a gumó teljes felületén nônek gyökerek. Ezek közé tartozik az erdei ciklámen is.

Két éve kaptam a gumókat Ausztriából. Egy növénybarát küldte cserébe már nem is tudom, milyen magokért. Ô Linz mellett él, erdô közelében, és a szomszédos erdôbôl átterjedt a kertjébe, ahol nagyon szaporodik, így kiszedett nekem 8 nagy, már virágzóképes gumót, és 6 kis magoncot, és profi módon, mohába csomagolva elküldte postai csomagban. A fent említett szerzô szerint az erdei ciklámen felnôtt gumói nagyon érzékenyek az átültetésre, szabadföldbôl kiszedve és becserepezve kicsi az esélye, hogy megmaradnak. Nálam egy darab sem pusztult el, néhányat elajándékoztam, a hírek szerint azok is jól megvannak.

Két hete panaszkodtam, hogy az idén nem sokat virágzik. Nagy örömömre kiderült, hogy egyszerûen csak késôbb, mint tavaly, de valójában még több virágot hoznak a gumók, és a virágok színe is szebb, élénkebb, mint tavaly. Sôt, a külön cserépben nevelt magoncok is virágoznak az idén. Az illat esténként betölti az erkélyt.

A nagy gumókat egy 20 cm átmérôjû és 20 cm mély agyagcserépben tartom. A talajkeveréket sajnos nem írtam fel annak idején, de valamilyen humuszos-kavicsos keveréket készítettem nekik, és a teteje kb. 2 cm vastagon dolomitmurvával van takarva. Ez megakadályozza a gyors kiszáradást, nyáron hetente egyszer öntözöm, de akkor alaposan, amíg kicsorog a cserép alján a víz. Ez kb. 1,5 l vizet jelent. A telet így cserépben is nagyon jól bírják, bár a levelek lekókadnak a fagytól, de amint enyhül az idô szépen helyrejönnek. A cserepet be szoktam csomagolni vastagon újságba, és egy vödörbe állítom. Csak akkor szoktam nekik egy nagyon kevés vizet adni télen, ha már hosszú ideje nem fagy, és nem is várható a közeljövôben, és ha érzem, hogy száraz a talaj. Tavaly elôtt ugyan teljesen lefagytak a leveleik, de nyáron szépen kihajtottak és virágoztak. A magoncokat viszont eddig a fagymentes lépcsôházban teleltettem.

Nyáron egy árnyékos sarokban tartom, de az idén arra gondoltam, hogy kora tavasszal napos helyre teszem, hiszen az erdôben is süti a nap lombfakadásig. Hogy ennek köszönhetô-e a mostani bô virágzás, azt nem tudom.
Magvetésével eddig nem próbálkoztam, állítólag teljesen frissen kell vetni, mert különben nagyon hosszú ideig elfekszik, ha egyáltalán kicsírázik valaha. Tavaly sok mag lett, elég hamar be is érett. Most is sok rovar legyeskedik az illatos virágok körül.