Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!

2011. június 15., szerda

Virágnap

15-e lévén, nem hagyok ki még egy utolsó bejegyzést, mielőtt elutazunk az igazi sziklavilágba, a háromezres csúcsok közé egy kis terepszemlére :)

Nem sok a virág ilyenkor a "kertünkben", de azért akad most is.
Például a múltkor említett, klorózisos tüneteket mutató Lewisia nem kis csodálatunkra újra virágzik. Persze nem olyan hatalmas lelkesedéssel, mint egy hónappal ezelőtt, de így is köszönet érte neki :)


A most következő képeket nem én készítettem, és kissé ugyan régebbiek, de akár ma is készülhettek volna.
Leendő sógornőm (remélem!), Alina Veligura fényképezte őket a múlt héten, amikor a vendégünk volt.

Dalmát harangvirág és ausztrálszázszorszép (Campanula portenschlagiana, Brachycome sp.)


göndör varjúháj (Sedum dasyphyllum)


Virágzik a Habranthus is, de róla most nem készült kép, akit érdekel, itt megtalálja a tavalyi bemutatómat róla.

És ma kinyílt az első virág a két éve magról nevelgetett keskenylevelű sásbokron (Sisyrinchium angustifolium). Furcsa kis növény, egyszer majd írok róla. Úgy tűnik, hogy nem ez lesz az egyetlen virág, de attól tartok, mire hazajövünk már nem sokat élvezhetünk a kék csillagokból.




Ó, és majdnem elfelejtettem!!! A selymes boroszlán (Daphne collina) is megint virágzik. Érdekes módon csak az egyik bokor, de az bőven. Leírhatatlan illata van, el lehet szédülni tőle a közelében, de nagyon kellemes. A nálunk is honos henye boroszlánéhoz (Daphne cneorum) hasonló, de talán kissé parfümösebb jellegű.
Holnap még talán készítek róla egy aktuális képet, bár a tavalyit is használhatnám, mert akkor is volt másodvirágzás – csak éppen a másik bokron.



2011. június 9., csütörtök

Hihetetlen, de igaz

Úgy tűnik, egyelőre vége a kánikulának és talán a mindennapos zivataroknak is. Szél fúj, és hidegfrontot tologat maga előtt. Az előrejelzés szerint azért nem kell még elővenni a meleg pulóvereket, de 30° alatt lesz a hőmérséklet a következő napokban.

De nem ez a hihetetlen, hanem amit a múlt héten mutatott a hőmérő. 
Azt ígértem, hogy megmérem a hőmérsékletet az erkélyen, ott is, ahol szabadon süti a nap, és az árnyékoló háló alatt is.

Hát íme:
A korláton lévő napsütötte kövön, délben:

(a kép nagyítható)

és ugyanakkor a háló alatt:

(a kép nagyítható)

8°C volt a különbség.

De nem is ez a hihetetlen. Hanem az, hogy (remélem, látszik) 50 fokot mutatott a hőmérő a köveken! Persze, a forró kövön fekszik, de a növények levelei is. Alpesi legyen a talpán, amelyik ezt kibírja. És sokan kibírják. Ezért jók a mesterséges hasadékok. Mert a kő felszíne ugyan forró, de a kő a hőt nem vezeti, így a talajban már hűvös. És minél szűkebb a hasadék, annál hűvösebb, mert a talaj viszont vezeti a hőt, tehát az felmelegszik, ha nagyobb felületen süti a nap. Ezért is hasznos a fehér murvával való vastag takarás is, mert alatta a föld sem tud annyira átmelegedni. Az alpesi fajoknak ez a fontos, hogy a gyökerük hűvösben élhessen. A sötétebb színű gránit- és andezitmurvával takart helyeken sajnos meleg az "anyaföld". Ezt egyelőre csak az ujjam segítségével tudom "mérni", mert talajba süllyeszthető hőmérőm nincs. De ha abból indulok ki, hogy a testhőmérsékletem 36 fok körül van, mondjuk, hogy az ujjam végén 32 fok, és a talajt melegnek érzem, akkor nyilván ennél több lehet a hőmérséklete.

Az mindenesetre kiderült, hogy a rashell háló segít valamit. Azt lehetne gondolni, hogy "tökmindegy annak a szegény növénynek, hogy 42 vagy 50", de az tény, hogy amióta megalkottam az árnyékolót, az alatta lévő kankalin és ciklámen levelek egyáltalán nem kókadnak le.

2011. június 4., szombat

2011. június 1., szerda

Szolgálunk és védünk :)

Amikor az embernek már ennyi növénye van (összesen talán 97 fajt számoltunk össze az erkélyen a párommal az idén), akkor már néha bizony szolgálattá válik a kertészkedés. Nekem azért ez még mindig nagyon kellemes szolgálat, ha a kezembe vehetem az öntözőkannát vagy a metszőollót, minden bajomat elfelejtem. 
Mostanában pedig nem csak szolgálni, hanem védeni is kell. Már több mint két hete nagyon meleg napok járnak, csak a múlt hétvégén tartott egy nap pihenőt a kánikula. Ezért aztán reggelente hűtőben tárolt esővízzel végigspriccelem az érzékenyebb alpesi fajokat, harmatot imitálva szegényeknek, és folyton át- meg átrendezem a "kertünket", hogy ami nem bírja a déli 40 fokot az valamilyen árnyékhoz jusson.
Csak az a baj, hogy van aminek nem kell árnyékolás, sőt, jó, ha minél több napot kap, különben a virágai nem lesznek szépek – ha lesznek egyáltalán.
Nem nagyon akarok papírsátrakat készíteni, mert az ronda, és egyébként is túl sok fényt elvesz. A rashell háló se túl természetes, de jól bevált, nem véletlen, hogy kertészetekben is ezt használják. Az erkély egyik részén ebből szerkesztettem nagy műgonddal és vagy 10 ruhacsipesszel egy árnyékolót, ami most már egyelőre ott is marad, amíg nyári napok járnak.


A két réteg hálón azért szépen átsüt a nap, de csak "megszűrve". A növények kapnak elég fényt, és  több fokkal hűvösebb van a háló alatt, mint máshol. Még nem mértem meg, de meg fogom tenni, talán érdekes lesz az eredmény. Mindenesetre, ha bebújok alá, érzem a hatását a saját bőrömön.
Na, azt azért nem mondom, hogy ez a kertművészet csúcsa, és a korlát mentén nem is így oldom meg az árnyékolást. Ott a fáinkat igyekszem úgy elrendezni (milyen jó is a mobil kert), hogy amit árnyékolni kell azt árnyékolják, amit nem kell, azt pedig lehetőleg ne. Úgy érzem, ma végre sikerült ezt egész jól megoldani, úgy, hogy még az összhatás se legyen pocsék. Ehhez ugyanis mindig próbálok ragaszkodni.