Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!
Ha kérdése van, fölteheti, igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni, és kérem, hogy Ön is erőltesse meg magát egy köszönöm erejéig. Nem esik jól, ha azt sem tudom, megkapta-e a válaszomat.
Jó szórakozást kívánok, látogasson el ide máskor is!
Kata

JÓ TUDNI: a szövegben a bordó színű részek linkek! Más oldalakhoz, képekhez, stb. vezetnek.

2011. május 30., hétfő

Klorózis

Megjelentek az első klorózisos tünetek az egyik Lewisia cotyledon-on. (Magyarul dohánygyökér a neve, de ezt őszintén szólva nem nagyon szeretem.)


Szerencsére nem sok tapasztalatom van még ebben, de azt hiszem, hogy elég tipikus: a fiatal leveleken az erek zöldek, közöttük sárgul a levél.

A klorózis nem a klórral függ össze, hanem valamilyen mikroelem hiányt jelent a növényben. Általában vashiányt, ritkábban egyéb mikroelem hiányt. (Mikroelem – lásd alább.) A savas kémhatású talajhoz szokott növények meszes talajból nem tudnak számukra elegendő vasat és/vagy mangánt felvenni. A növény minden tápelemet valamilyen vegyület formájában vesz magához. CSAKHOGY meszes talajokban ezek a bizonyos mikroelemek mindenféle oldhatatlan vegyületeket képeznek, amelyekből a növény nem tud "főzni". Persze egyik növény se tudja az ilyen vegyületeket hasznosítani, de a genetikai fejlődés során savanyú talajhoz szokott növényeknek nagyobb a vasigénye, mint a semleges vagy meszes talajban élőknek. Ha meszes talajba kerülnek, akkor nem tudják a tápanyag igényüket kielégíteni abból, amihez hozzájutnak. A Lewisiák nagy része savanyú talajon él, tehát "nem szereti a meszet".

Természetes, hogy tőzeggel savanyított talajba ültetem őket mindig, csakhogy ugye Budapesten a víz igen meszes. Ha van esővíz, azzal öntözöm, de az idén nem sok volt. 
Az is igaz, hogy ezt a növényt az idén tavasszal nem ültettem át. És az is igaz, hogy ő hozta a legtöbb virágot, ami szintén nagyobb tápanyagszükséglettel jár.
Sajnos külön kép nem készült róla, de az alábbi fotón látható, jobboldalt leghátul, hogy túltesz az összes többin a virágmennyiségével:


A többi növényen nem látok egyelőre tápanyaghiányos tünetet.  Tápoldatot a társaival egyszerre kapott, kéthetente.

Most, hogy elvirágzott, levágtam róla a virágszárakat és megpróbálom intenzívebben tápoldatozni. Egyelőre WUXAL-lal, mert sok vas és mangán van benne, majd később Volldünger-rel. Abban több a kálium, ez kell a jövő évi virágzáshoz, de tartalmaz mikroelemeket is. Ezen kívül még az esővízbe is teszek egy kevés citromsavat (1/2 kávéskanálnyi/l), hogy savasítsam egy picit. A kertészetin azt tanultuk, hogy 7,5 pH kémhatású vizet 1,2 g citromsavval 3 pH-sra lehet varázsolni. Na ennyire azért talán nem kell, és nem is tudom, hogy milyen az esővíz pH-ja, úgyhogy körülbelül negyedennyi citromsavat használok. 
Mivel az összes többi növény szép zöld, az is lehet, hogy egyszerűen csak az át nem ültetés és a nagy virágtömeg kiéheztette egy kicsit ezt a szegényt.
Majd még jelzem a későbbiekben, hogy mire jutottam a tudományommal.

Itt egy kivágás az előbbi képből, sajnos így nem túl jó a minősége, ezért elnézést kérek.



Ha esetleg valaki nem tudja:
mikroelemek: azok a tápálemek, amelyekre a növényeknek csak nagyon kis (mikro-) mennyiségben van szükségük (pl. vas, mangán, molibdén, bór, réz, cink, stb.)
makroelemek: a nagyobb mennyiségben felhasznált tápelemek gyűjtőneve (N, P, K)

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Örülök, hogy megemlítetted a talaj- vagy az öntözővíz ph-értékét. Régóta keresgéltem szakirodalmat, hogy az egyes növényeknek milyen igényük van. Legnagyobb meglepetésemre felfedeztem, hogy a legtöbb cserepes szobanövény bőven a 6,5 ph alatti értékeket szereti. Ahogy olvasom, pl. az Aspidistra egyenesen 4,5-et. Köszönöm a ctromsavas ötletet, feltétlenül használni fogom. Üdv: budaligeti éva