Megjelentek az első klorózisos tünetek az egyik Lewisia cotyledon-on. (Magyarul dohánygyökér a neve, de ezt őszintén szólva nem nagyon szeretem.)
Szerencsére nem sok tapasztalatom van még ebben, de azt hiszem, hogy elég tipikus: a fiatal leveleken az erek zöldek, közöttük sárgul a levél.
A klorózis nem a klórral függ össze, hanem valamilyen mikroelem hiányt jelent a növényben. Általában vashiányt, ritkábban egyéb mikroelem hiányt. (Mikroelem – lásd alább.) A savas kémhatású talajhoz szokott növények meszes talajból nem tudnak számukra elegendő vasat és/vagy mangánt felvenni. A növény minden tápelemet valamilyen vegyület formájában vesz magához. CSAKHOGY meszes talajokban ezek a bizonyos mikroelemek mindenféle oldhatatlan vegyületeket képeznek, amelyekből a növény nem tud "főzni". Persze egyik növény se tudja az ilyen vegyületeket hasznosítani, de a genetikai fejlődés során savanyú talajhoz szokott növényeknek nagyobb a vasigénye, mint a semleges vagy meszes talajban élőknek. Ha meszes talajba kerülnek, akkor nem tudják a tápanyag igényüket kielégíteni abból, amihez hozzájutnak. A Lewisiák nagy része savanyú talajon él, tehát "nem szereti a meszet".
Természetes, hogy tőzeggel savanyított talajba ültetem őket mindig, csakhogy ugye Budapesten a víz igen meszes. Ha van esővíz, azzal öntözöm, de az idén nem sok volt.
Az is igaz, hogy ezt a növényt az idén tavasszal nem ültettem át. És az is igaz, hogy ő hozta a legtöbb virágot, ami szintén nagyobb tápanyagszükséglettel jár.
Sajnos külön kép nem készült róla, de az alábbi fotón látható, jobboldalt leghátul, hogy túltesz az összes többin a virágmennyiségével:
A többi növényen nem látok egyelőre tápanyaghiányos tünetet. Tápoldatot a társaival egyszerre kapott, kéthetente.
Most, hogy elvirágzott, levágtam róla a virágszárakat és megpróbálom intenzívebben tápoldatozni. Egyelőre WUXAL-lal, mert sok vas és mangán van benne, majd később Volldünger-rel. Abban több a kálium, ez kell a jövő évi virágzáshoz, de tartalmaz mikroelemeket is. Ezen kívül még az esővízbe is teszek egy kevés citromsavat (1/2 kávéskanálnyi/l), hogy savasítsam egy picit. A kertészetin azt tanultuk, hogy 7,5 pH kémhatású vizet 1,2 g citromsavval 3 pH-sra lehet varázsolni. Na ennyire azért talán nem kell, és nem is tudom, hogy milyen az esővíz pH-ja, úgyhogy körülbelül negyedennyi citromsavat használok.
Mivel az összes többi növény szép zöld, az is lehet, hogy egyszerűen csak az át nem ültetés és a nagy virágtömeg kiéheztette egy kicsit ezt a szegényt.
Majd még jelzem a későbbiekben, hogy mire jutottam a tudományommal.
Itt egy kivágás az előbbi képből, sajnos így nem túl jó a minősége, ezért elnézést kérek.
Ha esetleg valaki nem tudja:
mikroelemek: azok a tápálemek, amelyekre a növényeknek csak nagyon kis (mikro-) mennyiségben van szükségük (pl. vas, mangán, molibdén, bór, réz, cink, stb.)
makroelemek: a nagyobb mennyiségben felhasznált tápelemek gyűjtőneve (N, P, K)
1 megjegyzés:
Örülök, hogy megemlítetted a talaj- vagy az öntözővíz ph-értékét. Régóta keresgéltem szakirodalmat, hogy az egyes növényeknek milyen igényük van. Legnagyobb meglepetésemre felfedeztem, hogy a legtöbb cserepes szobanövény bőven a 6,5 ph alatti értékeket szereti. Ahogy olvasom, pl. az Aspidistra egyenesen 4,5-et. Köszönöm a ctromsavas ötletet, feltétlenül használni fogom. Üdv: budaligeti éva
Megjegyzés küldése