Szolgálunk és védünk :)

Amikor az embernek már ennyi növénye van (összesen talán 97 fajt számoltunk össze az erkélyen a párommal az idén), akkor már néha bizony szolgálattá válik a kertészkedés. Nekem azért ez még mindig nagyon kellemes szolgálat, ha a kezembe vehetem az öntözőkannát vagy a metszőollót, minden bajomat elfelejtem. 

Mostanában pedig nem csak szolgálni, hanem védeni is kell. Már több mint két hete nagyon meleg napok járnak, csak a múlt hétvégén tartott egy nap pihenőt a kánikula. Ezért aztán reggelente hűtőben tárolt esővízzel végigspriccelem az érzékenyebb alpesi fajokat, harmatot imitálva szegényeknek, és folyton át- meg átrendezem a "kertünket", hogy ami nem bírja a déli 40 fokot az valamilyen árnyékhoz jusson.

Csak az a baj, hogy van aminek nem kell árnyékolás, sőt, jó, ha minél több napot kap, különben a virágai nem lesznek szépek – ha lesznek egyáltalán.

Nem nagyon akarok papírsátrakat készíteni, mert az ronda, és egyébként is túl sok fényt elvesz. A rashell háló se túl természetes, de jól bevált, nem véletlen, hogy kertészetekben is ezt használják. Az erkély egyik részén ebből szerkesztettem nagy műgonddal és vagy 10 ruhacsipesszel egy árnyékolót, ami most már egyelőre ott is marad, amíg nyári napok járnak.

A két réteg hálón azért szépen átsüt a nap, de csak "megszűrve". A növények kapnak elég fényt, és  több fokkal hűvösebb van a háló alatt, mint máshol. Még nem mértem meg, de meg fogom tenni, talán érdekes lesz az eredmény. Mindenesetre, ha bebújok alá, érzem a hatását a saját bőrömön.

Na, azt azért nem mondom, hogy ez a kertművészet csúcsa, és a korlát mentén nem is így oldom meg az árnyékolást. Ott a fáinkat igyekszem úgy elrendezni (milyen jó is a mobil kert), hogy amit árnyékolni kell azt árnyékolják, amit nem kell, azt pedig lehetőleg ne. Úgy érzem, ma végre sikerült ezt egész jól megoldani, úgy, hogy még az összhatás se legyen pocsék. Ehhez ugyanis mindig próbálok ragaszkodni.