Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!

2012. február 20., hétfő

Változékony dohánygyökér (Lewisia cotyledon)

Mivel úgy tűnik, hogy – itt nálunk legalábbis – a télnek vége (bár még csak halkan mondom), ideje lassan a tél végi teendők után nézni. Ilyen, jó esetben nem tavaszi, hanem tél végi teendő nálam a Lewisia cotyledon növényeink átültetése.

Tavaly ilyenkor a Kertbarát magazinban megjelent egy cikkem a változékony dohánygyökérről, de mivel helyszűke miatt a képek nagy része lemaradt, és a szöveg is megrövidült némileg, ezért itt most újra közzéteszem teljes terjedelmében és sok képpel.


Akinek volt már dolga legalább a legközönségesebb pozsgással vagy kaktusszal, az tudja, hogy vannak növények, amelyeket könnyebb egy kis fölösleges vízzel elpusztítani, mint akár hónapokig tartó nem öntözéssel. Ilyenek a porcsinfélék családjába tartozó dohánygyökér fajok is. A változékony dohánygyökér (Lewisia cotyledon) fajtái gazdag színárnyalatokban kaphatók a tavaszi növényvásárokon, sőt még ősszel is, hiszen többször is virágzik a nyár folyamán.

A dohánygyökér (Lewisia) nemzetségbe 27 faj tartozik. Közös jellemzőjük, hogy egytől-egyig Észak-Amerika nyugati részének hegységeiből származnak, tőlevélrózsás évelők húsos, répaszerű karógyökérrel. Vannak köztük lombhullatók és örökzöldek. Egyes dohánygyökér fajok gyökere az indiánoknak fontos tápláléka volt. Íze keserű, innen az angol neve: bitterroot = keserűgyökér, és talán a magyar is.
A Lewisia nemzetségről már több monográfia is megjelent. Nekem, azt hiszem, a legújabb van meg, de már ezt is 12 éve adták ki.


Szokás szerint először néhány szó a névről. 
A XIX. század első éveiben Thomas Jefferson elnök, aki maga is kertészkedett és érdekelte a botanika, megbízott egy expedíciót azzal, hogy feltérképezze a mostani Egyesült Államok nyugati részét, konkrétan Saint Louis várostól a Missouri folyó forrásvidékéig, átkelve a Sziklás-hegységen. És amellett, hogy térkép készüljön erről a területről, vizsgálják meg a talajokat és az ott élő növényeket, gyűjtsenek belőlük. Az expedíció két vezetője Meriwether Lewis és William Clark kapitányok voltak. Innen talán már sejthető, hogy ki fedezte fel az első Lewisiát (természetesen az indiánok!), és honnan kapta a nevét ez a nemzetség. 

Sokféle változat
Amint a neve is mondja, ez a faj (a Lewisia cotyledon) igen változékony, nemcsak virágszínében, hanem leveleiben is. Örökzöld, húsos levelei lehetnek tojásdadok vagy lapát alakúak, kihegyezett vagy tompa csúcsúak, csipkés, fűrészes és/vagy hullámos szélűek, vagy épek. A levelek tövénél több virágszár fejlődik, amelyeken a sokszirmú, sokporzójú virágok fürtöt alkotnak. A termés száraz, sokmagvú, felnyíló tok.
A fő virágzási időszak nálunk április-májusban van, de késôbb még több hullámban fejlődnek virágszárak egészen őszig. Nálunk előfordult már a fenti narancsszínű, igen jólnevelt növénnyel, hogy a fagyokig virágzott.


Angliában a XX. század elejétől kedvelt sziklakerti és alpesi házi növény, nálunk viszont csak az utóbbi években kezdett megjelenni. Teljesen télálló, ha minden fölösleges víz le tud folyni a növényről és környezetéből. Ehhez nagyon jó vízáteresztő talajt készítsünk számára (lásd később) és ültessük lejtőre vagy kőfalba.

BÁR EZ ÉPPEN NEM A COTYLEDON FAJ, DE ARRA IS ÉRVÉNYES, HOGY
KAKTUSZKERTBEN IS NAGYON JÓL MUTAT  

A hosszú szárazságba nyáron sem pusztul bele, de az egészséges fejlődéshez a növekedési időszakban (márciustól szeptember végéig) szüksége van rendszeres vízellátásra, kivéve kánikula idején. A kereskedelemben kapható fajták igen tápanyagigényesek, a sziklakert talajába tehetünk tartós hatású műtrágyát.
Ha egy mód van rá, ne tegyük ki a növényt a déli napsütésnek, olyan helyet válasszunk, ahol kora délelőtt vagy késő délután süti néhány órát a nap. De ha mégsem tudunk számára ilyen helyet találni, akkor sem történik más, csak kissé megvörösödnek a levelei a túl sok napsütés hatására. Ősztől tél végéig nyugalmi időszaka van, ilyenkor egyáltalán nincs szüksége vízre sőt, óvni kell ettől, amennyire lehet. Élőhelyén ugyanis ilyenkor vagy vastag hótakaró borítja, amely alatt a növény száraz marad, vagy teljesen csapadékmentesen telel. Sziklakertben persze nem tudjuk az őszi-téli esőktől megvédeni, ezért nagyon fontos a vízelvezetés. Jó, ha télen is sok fényt kap és száraz fagynak van kitéve hosszabb-rövidebb ideig. Saját tapasztalatom szerint a következő évi virágzásra ez a két tényező igen jó hatással van.

Ha nincs sziklakert, az sem baj.
Cserépben könnyen tartható, egy kisebb erkélynek is szép dísze lehet, de ilyenkor különösen ügyeljünk az öntözésre. Tavasszal, amikor növekedésnek indul és virágzik, hetente öntözzük esővízzel, vagy előzőleg felforralt vízzel lehetőleg alulról, hogy a leveleket ne érje víz. Bár ilyenkor nem nagyon árt neki az eső sem, ha hűvösebb az idő. Júliusig hetente érdemes felére hígított, káliumban gazdag tápoldatot adni. Szeptembertől fokozatosan hagyjuk el az öntözést, hogy mire a hőmérséklet 10°C alá esik, már ne legyen nedves a talaja.
A kisebb cserépben tartott növényeket minden tavasszal ültessük át. Ezt érdemes még a növekedés megindulása elôtt (február-március folyamán) elvégezni, de legkésőbb akkor, amikor a levélrózsa közepén megjelennek az új zöld levélkék. 





Az ültetőközeg 2/3 része durva homok és/vagy perlit és kőzúzalék legyen, a többi pedig valamilyen humuszban gazdag, mészmentes talaj, esetleg készen kapható savanyú virágföld. A gyökérnyak köré kőzúzalékot tegyünk, így elkerülhetjük a rothadást. 










Az elültetett növényt egy órán át szívassuk fel vízzel és ezután már hetente öntözzük meg alaposan, de mindig hűvösebb napszakban, és vigyázzunk arra, hogy 1 óránál tovább sose álljon alatta víz. Kánikulában ne öntözzük! Rendszerint már az átültetés után 2-3 héttel megjelennek az első bimbók.








1 ÉVES MAGONCOK

Szaporítsuk vagy készen vásároljuk?
Magról könnyen szaporítható, így sokféle színárnyalathoz juthatunk hozzá. Hűtőben tárolva, és január-februárban vetve a magot, még akkor tavasszal kicsírázik. Tőzeg és homok vagy perlit keverékébe vessük, ne túl sűrűn. A finoman tömörített közeg tetejére szórjuk a magot és takarjuk valamilyen mészmentes kőzúzalékkal vagy gyöngykaviccsal 1-2 cm vastagon, majd tegyük ki a szabadba csírázásig. A magoncokat érdemes minél hamarabb tűzdelni, az átültetésnél leírt keverékbe, hogy gyorsabban fejlődjenek. 2 év alatt házilag is gazdagon virágzó növényeket nevelhetünk belőlük, főleg, ha rendszeresen tápoldatozzuk káliumban gazdag táppal.
Általában sarjakat is hoznak a növények, ezek átültetéskor leválaszthatók.



A készen vásárolt fajták első látásra drágának tűnnek, de így a nekünk tetsző virágszíneket választhatjuk ki, és ha betartjuk a fenti szabályokat, hosszú évekig gyönyörködhetünk bennük. Az is az igazsághoz tartozik, hogy azok már szelektált, gazdagon virágzó változatok, míg a mi magoncaink lehet, hogy a legjobb indulat mellett is csak gyengén virágoznak, ha genetikailag úgy vannak éppen kódolva. Persze az se mindegy, hogy honnan szerezzük be a magot. Hallottam ismerősöket panaszkodni, hogy a készen vásárolt növények nem maradnak meg. Ezt őszintén szólva nem értem, nálam évek óta jól megvannak, és meg kell vallani, ők produkálják a legdúsabb virágzást évről-évre.


Még néhány tipp, közben pedig képek Prágából, egy sziklakerti kiállításról


Ha a növény már fonnyadt a melegtől és szárazságtól, ne essünk neki rögtön az öntözőkannával! Élőhelyén ez a faj nyáron gyakran nagy melegeknek volt (és van) kitéve, de ilyenkor soha senki nem öntözte, az évmilliók során tehát ahhoz alkalmazkodott, hogy elviselje a száraz meleget. Ha kánikulában jóindulattól vezérelve elárasztjuk vízzel, esetleg kirohad. Öntözni csak hűvösebb időben vagy árnyékban szabad, és lassan, kis adagokban juttassuk a vizet, amíg fokozatosan visszaáll a megfelelő turgornyomás a sejtekben és a levelek kisimulnak.


A dohánygyökér a kertben nem szeret nála erőteljesebb növekedésű növényekkel harcolni a helyért és a fényért, tápanyagért. Ne ültessük aggresszívan terjedő fajok közelébe, sem fák, vagy cserjék alá. Az ágakról a levélrózsára csöpögő víz gombás fertőzést idéz elő, amelyet a növény rendszerint nem él túl.

A LEVÉLRÓZSÁRA VÍZ CSÖPÖGÖTT NAGY MELEGBEN ÉS A KIALAKULT SEJTBURJÁNZÁSOK A GOMBAFERTŐZÉS MELEGÁGYAI

Télen a cserepes növényeket sem kell bevinni, maradhatnak a szabadban, csak a csapadéktól védjük. De a frissen átültetett, esetleg bimbós növényt egy erősebb tavaszi fagy károsíthatja.


A készen vásárolt fajták talajában tartós hatású műtrágya van, ezért vigyázzunk, hogy ne melegedjen nagyon föl, mert akkor a tápanyag hirtelen túl nagy mennyiségben oldódik ki, ami károsíthatja a növény gyökérzetét.


Magot vásárolhatunk interneten keresztül, például a következô oldalakon:

ALPLAINS
GARDENS NORTH – seeds for the world
Southwestern Native Seeds
Alpine seeds

És persze szerezhetünk magcsere révén a mindenféle egyesületekben.


Búcsúzóul két kép, amelyet rendszeres olvasóim láthattak már, néhány saját növényünk virágzáskor:



Nevelek még néhány más Lewisia fajt is magról, többek között a híres-hírhedt feltámadásnövényt, de ezek nem akartak még eddig virágozni. Ha végre rászánják magukat, akkor majd róluk is írok bővebben. Őket Magyarországon egyelőre nem lehet készen megvenni.

1 megjegyzés:

Márta néni azéris írta...

Most várom életem első lewisiáját postán. Így kerültem a blogotokra, és már megérte, mert ez a blog a szememben olyan az interneten, mint a kertetek a sivatagban. Sokat tanultam máris, mert én is az a fajta kertészkedő vagyok, aki hajlamos agyondédelgetni a növénykéit. Remélem jó tanítványotok leszek.