Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!
Ha kérdése van, fölteheti, igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni, és kérem, hogy Ön is erőltesse meg magát egy köszönöm erejéig. Nem esik jól, ha azt sem tudom, megkapta-e a válaszomat.
Jó szórakozást kívánok, látogasson el ide máskor is!
Kata

JÓ TUDNI: a szövegben a bordó színű részek linkek! Más oldalakhoz, képekhez, stb. vezetnek.

2012. február 27., hétfő

Magvetés

Már írtam arról, hogy az idén leegyszerűsítem kissé a magvetést. 
Röviden összefoglalva: a hideghatást igénylő magok január közepén zacskóba kerültek, nedves vermikulitba, majd ki az erkélyre. Az idén nem lehet panasz, kaptak fagyot bőven, talán túl keményet is, három hétig. Azt terveztem, hogy a zacskók tartalmát majd egyenesen oda szórom, ahol a növényt a későbbiekben látni szeretném. Mindezt azért, hogy a magvetéses cserepek ne foglaljanak helyet, ami ugye nálunk mindig hiánycikk. És hogy megszabaduljak a tűzdeléssel járó frusztrációtól. Ugyanis mire akkorára nőnek a magoncok, hogy egyáltalán meg lehet őket fogni, addigra Budapesten már tombol a kánikula, eszetlenség olyankor alpesi növényt tűzdelni. 
A fagyos-influenzás hetek alatt volt időm sokat gondolkodni, és rájöttem, hogy ez a fajta "helybe vetés" sem igazán jó. Ugyanis a helybe vetéshez is hely kell. És ha mégsem csírázna ki az adott növény magja, akkor az illető hely üresen marad.
Így jutottam el egy másik megoldáshoz.
A párom nagyon szereti a Benei nápolyit. És azt nagyon jó dobozban árulják, amelyből sokat kimostam és eltettem az évek során. Két ilyen dobozt ragasztószalaggal (cellux) összeerősítve, kiváló magvető tálca készülhet belőle.


Három rekesz lenne a dobozban, de három kis műanyag lappal (amelyekre a neveket is írtam) hat részre osztottam, hatféle növény magjainak. A szokásos, megnedvesített keverékkel megtöltöttem (készen kapható tőzeg-homok + ráadásnak még egy kis sóder). Ennek a tetejére szórtam a magot. A vermikulitost a vermikulittal együtt. A fenti képen nincs vermikulit, mert ezek a hideghatást nem igénylő magok, ezeket mostanig a saját papírzacskójukban tartottam. De a tetejére ennek is szórtam vermikulitot (gátolja a gyors kiszáradást), és spriccelővel megnedvesítettem. Majd a doboz "tetejét" lezártam.


Nem zár persze légmentesen, de nem baj. 

Azokat a magokat, amelyek nem igényelnek hideget, hanem 20°C-on elvileg 2-3 hét alatt csíráznak, itt tartom a szobában, a többit kitettem megint az erkélyre. A dobozokat egymásra rakom, így minimális helyet foglal a magvetés.

Namármost, ami májusig kicsírázik, azt teáskanállal kiszedem földestől együtt, anélkül, hogy a kis szikleveles magoncokhoz nyúlnék, és átrakom oda, ahol tovább szeretném nevelni a növényt. Eleinte majd letakarom valamilyen fóliával hogy párásabb legyen a környezet, esetleg fehérrel, így a tűző naptól is megóvom. Ha túl sűrűn állnának, ritkítom. 
Ami nem csírázik ki májusig, az valószínűleg az idén már nem is fog, majd akkor eldöntöm, hogy pátyolgatom-e még egy-két évig a magvetést, vagy kidobom.
Nem áltatom magam azzal, hogy ez a módszer sikeresebb lesz, mint az eddigi cserépbe vetős-tűzdelős, de egy próbát mindenképpen megér.

Nem találtam én ezzel fel semmi újat, olvastam hasonló módszerről alpesi növényeseknél. És nem ajánlom senkinek, hogy a paradicsom palántát így nevelje. De esetleg néhány apró magvú sziklakerti növénynél ki lehet próbálni.

Be fogok számolni a fejleményekről.


Nincsenek megjegyzések: