Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!
Ha kérdése van, fölteheti, igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni, és kérem, hogy Ön is erőltesse meg magát egy köszönöm erejéig. Nem esik jól, ha azt sem tudom, megkapta-e a válaszomat.
Jó szórakozást kívánok, látogasson el ide máskor is!
Kata

JÓ TUDNI: a szövegben a bordó színű részek linkek! Más oldalakhoz, képekhez, stb. vezetnek.

2011. április 20., szerda

Tündérvirág – Epimedium

Egy olyan növényünkről szeretnék most írni, amelyről én se sokat tudok még, de egyre jobban tetszik.
Két éve kaptam egy tövet – persze, hogy áprilisban (ajándékok hónapja :D).
Ahogy már említettem, társasházban lakunk. A lépcsőház bejáratánál van egy szabadtéri "folyosó", ezen keresztül kell hátramenni a kertbe. Itt fenyők által okozott árnyék, szárazság és még némi huzat is van, úgyhogy a gyomokon kívül más nem nagyon marad meg. Mindehhez járul még, hogy  a "zöld övezeten" keresztül járunk, mert a járdát motorkerékpár tárolására használják egyes lakók. Így aztán nem is lenne érdemes ide semmit ültetni, ami egy kicsit igényesebb a gyomnövényeknél. Viszont van egy elég széles beton párkány, amelyen elfér néhány edény. Így került ide egy kis fa teknő, virágtartónak. Nem a miénk, de felhatalmaztak, hogy ültessek bele amit akarok. Ezért befogadtam a tündérvirágot, amely már fölöslegessé vált egy másik kertben. És nagyon szép, különösen ilyenkor, amikor virágzik:

Epimedium 'Rubrum'
Tanultam én anno a tündérvirágról, hogy árnyéki évelő és igénytelen a talajjal szemben, sőt, az Epimedium alpinum-ot fel is kellett ismerni az évelő beszámolón, de őszintén szólva akkor nem vett le különösebben a lábamról, úgyhogy később kihullott az érdeklődési körömből szegény. 
Pedig szép, és tényleg igénytelen, ezt most már magam is megtapasztaltam. Bírja a huzatot, azt, hogy – árnyék ide vagy oda – kora délután azért rátűz a nap egy órán keresztül a fák között, és ráadásul az elmúlt két évben nem is nagyon erőltettem meg magam az öntözésével, nagyjából a természetre volt bízva.
Az Epimedium egyébként geofiton növény, vagyis föld alatti raktározó szerve van, ami ez esetben egy kúszó gyöktörzs, amely tápanyagot és vizet tárol, és a szaporodásban is segít (nincs kép – majd egyszer pótolom). Nálunk is szépen szaporodik, egy kis ágacskából lett ez a kis lilliputi erdő:


De állítólag nem agresszív. Ezt eddig nem próbáltam ki, most először ültettem mellé egy másik növényből 4 kis példányt (Corydalis cheilanthifolia).

A borbolyafélék családjába tartozik ez a nemzetség, körülbelül 60 faja él az Eurázsiai kontinensen itt-ott (leginkább Kínában), és Japánban. Az Epimedium alpinum Európai faj, az Alpokban, Appeninekben és a Balkánon is honos. Én azt hiszem, hogy ez a növény, amit Epimedium 'Rubrum' néven kaptam, az Epimedium alpinum egy fajtája. A virágai nem sárgák, hanem fehérek:


A virág nagyon érdekes, a vörösek nem szirmok, hanem csészelevelek, a sziromlevelek a fehérek, és sarkantyújuk van.
A virágok fürtöt alkotnak:


A levelek szélén vékony vöröses sáv húzódik,


és a levelek két- vagy háromszorosan hármasan összetettek:


Árnyéki talajtakarónak nagyon jó, mert egész nyáron megmarad a lombja. Ősszel szép a lombszíne (sajnos még erről sem készítettem képet), és ez egész télen megmarad, én vágom le tavasszal, amikor az új hajtások elődugják a fejüket a talajból.
A könyvek szerint augusztusban érdemes tőosztani, hogy még a tél előtt az új helyen be tudjanak gyökeresedni a növények.

Mint majdnem minden nemzetségnek, az Epimedium-nak is van már veboldala. Itt sok faj fotója látható. Kellemes nézelődést!


2011. április 19., kedd

Ajándékok és egyéb virágok

Ezennel az áprilist (legalábbis EZT az áprilist) az ajándékok nemzetközi hónapjává nyilvánítom :D

A múltkor már említett aztékliliomot (Sprekelia formosissima) megkaptam virágzó állapotban is ugyanattól a növénybarát(om)tól:

Sprekelia formosissima
A színe nem ennyire piros, inkább bordó (csodaszép), de a képet áteső fényben készítettem, és nem akartam "átfesteni" számítógéppel.

Hétvégén meglátogattunk egy nemrég felújított sziklakertet egy Csapody körös tagtársunknál.
Íme a sziklakert egy része (majdnem az egész kert sziklakert :)), sajnos borult időben:


Minden – nem túl erős – tiltakozás ellenére tőlük is kaptunk 4 szép növénykét (vittünk hármat, hoztunk négyet, ajjaj!). 3 már virágzó (mindhárom kankalin), egy pedig bimbós (Cerastium alpinum ssp. lanatum – madárhúr, mondjuk, hogy gyapjas). Egyelőre kettőről készült kép. Én helyet találtam nekik a kertünkben, ahol soha "nincs már több hely – csak még ennek az egynek". Elültettem, a párom lefotózta.

Primula x pubescens,
a cifra kankalin (P. auricula) és a borzas kankalin (P. hirsuta) egyik mesterséges hibridje
Primula veris 'Rubriflora', vörös virágú tavaszi kankalin
Szintén ajándék, de tavalyról, már nálunk virágzott ki:

Iris pumila
Jól mutat a másik ládában lévő boglárkával együtt is:

Iris pumila, Ranunculus alpestris
Ezt is köszönöm szépen, annak aki adta.

A most következők pedig a természet ajándékai, magról jöttek, kéretlenül, de éppen jó helyre és jól tették.

Muscari neglectum – ha igaz
Az ibolya magja a Ginkgo fánk cserepébe hullott bele és most ott ontja a virágokat:



Egyéb virágzók most a kertünkben:

Teljes pompában a selymes boroszlán (Daphne collina) mindkét példánya. Fantasztikus illatot árasztanak.


Közelebbről:


Daphne collina
Erről az utóbbiról tavaly is készítettem egy hasonló képet, így lehet látni, hogy azóta mekkorát nőtt.

És végül a gombafüvek, amelyeknek nagy része még csak most kezdi a tavaszi bemutatót.

Androsace sempervivoides
Ez itt pedig egy 4 cm átmérőjű (virággal együtt!) párnácska:

Androsace pubescens


2011. április 13., szerda

Mitől függ a virág szárának hossza?

A Művelt kert szerzője előző bejegyzésemhez fűzött megjegyzésében egy olyan kérdést vetett fel, ami számomra is nagyon érdekes volt mindig. Mitől függ a virágszár hossza egy adott faj egyedein belül? (Lásd a boglárkát a tegnapi bejegyzésben.)
A szárhossz ugyanannál a fajnál leginkább az élőhelytől függ (talaj, nedvesség, de főleg a hőmérséklet és fényviszonyok). Az alpesi növények itt az "alsóbb régiókban" gyakran megnyúlnak, elcsúnyulnak. Nálunk tavasztól őszig éjszaka is meleg van, és éjszaka fény hiányában nem bomlik el az auxin, ami a sejtmegynyúlást – és ezáltal szármegnyúlást – segítő hormon. Persze sok más tényező is befolyásolja ezt, állítólag az UV sugárzás, a rendelkezésre álló tápanyag és víz mennyisége, a szél, ami a magas hegyekben szinte állandóan fúj, és a növények azzal próbálnak védekezni ellene, hogy törpék maradnak. Ezek nagyrészt inkább csak feltételezések, de logikusak. Nekem őszintén szólva az auxin munkája tűnik a legjobb magyarázatnak, amit a szakirodalomban furcsa módon eddig egyedül Molnár Attilánál olvastam, aki ráadásul nem is kifejezetten alpesi növényekkel foglalkozik. A magashegységek ökológiája egyébként egy nagyon érdekes téma nekem.

A magcsákónál például (Dryas octopetala) teljesen egyértelmű, hogy leginkább a fényviszonyoktól függ a virágok szárhossza. Ahol csupasz sziklán vagy törmeléken élnek a növények, ott egészen rövid a száruk:

Dryas octopetala – Dolomitok, Olaszország, kb. 1800 m
Füvesebb helyeken már kissé mindig hosszabb:

Dryas octopetala – Dolomitok, Olaszország, 1930 m
És itt lent, a mi viszonyaink között a leghosszabb:

Dryas octopetala – itthon
DE, itthon is láttam már olyan növényt, amelyet napos helyen nevelt a gazdája és sokkal rövidebbek voltak a virágszárak, mint a mieinké, amelyek csak délután kapnak egy kis direkt napsütést.

A fent (és lent) említett boglárkánál, ahogy mondtam, a hegyekben is nagyon változó a szárhossz. A szakirodalom nem nagyon tér ki arra, hogy ez mitől lehet, én azt gondolom, hogy ez is az élőhely következménye. Számomra érdekesebb kérdés az, hogy egy adott növény habitusa mennyire változna meg egy másik – ugyancsak alpesi – élőhelyen. Vagyis hogy ezek már genetikailag rögzült formák, vagy változnak az élőhely függvényéban? Ezt persze akkor lehetne igazán kipróbálni, ha áttelepítenénk egy növényt egyik élőhelyről egy másikra, ahol kicsit másak a feltételek, és megnéznénk, hogy ott mit csinál. Ilyen kísérletről nem nagyon olvastam eddig, vagy legalábbis nem a szárhossz mérését célozta.
Minden esetre láttunk ilyen egészen rövid szárú példányokat is:

Ranunculus alpestris – Stelvio nemzeti park, Olaszország, kb. 2800 m
És ilyen hosszú szárúakat is:

Ranunculus alpesrtis – Enns-völgyi Alpok, Ausztria, kb. 1400 m
Tény, hogy az egyik kétszer olyan magasságban élt, mint a másik. Ugyanazon a területen élő növényeknél a szárhossz nagyjából megegyezik.

Havasi gyopárból is láttunk már egészen hosszú szárúakat, és egészen törpéket is. Ennél a fajnál a sziklafalak repedéseiben élő növények szára mindig rövidebb, de nyílt sziklagyepben is találtunk nagyon rövid szárú állományt.

Sőt, a nálunk is kapható törpe habszegfű (Silene acaulis), ami ugye arról "híres", hogy egészen ülők a virágai, mint itt:

Silene acaulis – Dolomitok, Olaszország, kb. 2500 m
előfordult már a szemünk láttára kicsit hosszabb virágszárral is, ugyanolyan magasságban, de más területen:

Silene acaulis – Dolomitok, Olaszország, kb. 2500 m
Hát, ezek az én tapasztalataim. Ha bárki másnak van egyéb tapasztalata/véleménye ebben a témában, nagyon szívesen veszem. Nem kell, hogy kifejezetten alpesi növényekhez kapcsolódjon!

A fenti, terepi fotókat mind a párom készítette túráink során. Én csak itthon szoktam a növényeket "egyben" fotózni. Fönt a hegyekben inkább a határozás céljából készítek makrókat egyes részeikről, vagy számomra valamilyen szempontból érdekes témáról, azok elsősorban dokumentációs célúak.


2011. április 12., kedd

Aktuális sztárok

Mindig az a legszebb és legkedvesebb, ami éppen virágzik...

... bár vannak olyanok, amelyek elvirágzásban is szépek. A lenti képen látható a már régebben mutatott daravirág (Draba parnassica) és kôtörôfû (Saxifraga x elisabethae fajta), már elszíneződött, illetve lehullt szirmokkal. Nekem még így is nagyon tetszenek.


...de azért azt elismerem, hogy ezzel a látvánnyal nem veszik fel a versenyt:

Tulipa tarda, Daphne collina, Saxifraga 'Leonardo da Vinci'
Őszintén szólva nem tudom, hogy került ebbe a ládába ez a kis gyöngyike, de már évek óta látom a leveleit. Nyilván valami vendég növénnyel jött, magoncként, nem is voltam benne biztos, hogy mi lesz belőle, és most felfedte kilétét:

Muscari sp.

Előző bejegyzésemben mutattam képet már erről a kis szellőrózsáról, sőt, még a bimbójáról is. Tavaly vettem a tavaszi kertészeti vásáron, Anemone 'Westwell Pink' néven. De idén, amikor kinyílt, nem hozta a tavalyi formáját, ami miatt tulajdonképpen megvettem, nem is éppen olcsón. Szabályos (és gyönyörű!) fehér virágú Anemone nemorosa volt. Aztán néhány nap múlva megtörtént az átalakulás! Kár, hogy csak egy virág van rajta. Talán jövőre több is lesz majd.

Anemone nemorosa  'Westwell Pink'

Az aranykankalin sem virágzik olyan bőségesen, ellenben azon mesterkedik, hogy átköltözzön a szomszéd ládába. Egyelőre nem tiltom meg neki :)

Androsace vitaliana (Syn. Vitaliana primuliflora)

És végül a nagy büszkeségem, az alpesi boglárka! A magot egy linzi növénybarátom gyűjtötte vadon, a Totesgebirge környékén, és 2008 szeptember 6-án vetettem. 2009 tavaszán csírázott, de mindössze 3 magonc maradt életben. Ezek az egyik nagy kerti ládában épült dolomitos miniatűr sziklakertben élnek. Tavaly már egyikük hozott 1 szál virágot. Érdekes módon a másik két növényke sokkal lassabban fejlődik, ők még az idén sem virágoznak, de nagyon szép egészséges a levélzetük. Ez a legnagyobb viszont most 3 gyönyörű virágot nyitott. Most csak azért izgulok, hogy tönkre ne tegye a közelgő zápor...

Ranunculus alpestris
Tavasszal egyébként rengeteg vizet kap, néha egészen elárasztom a környékét, de nyáron sem kell hiányt szenvednie. Az Alpokban is többnyire nedves sziklákon, hasadékokban és sziklagyepekben él, bár láttuk már a turistaút közepén is virítani. Idén télen teljesen eltűnt a levélzete, már azt is hittem, nem látom többet. A láda, amiben tartom, jó mély, vagy 40 cm, és nagy, a talaj pedig vastagon (legalább 2 cm) dolomit murvával van takarva, úgyhogy nem szárad ki gyorsan, és nem is melegszik fel a nyári kánikulában sem.
Elég hosszú a virágszár.


Úgy vettem észre az Alpokban, hogy ez nagyon változó, néha láttunk majdnem ülő virágokat is, néha meg egészen hosszú szárúakat. Volt, ahol egész mező volt belőle a hegyoldalon.



2011. április 8., péntek

Két kedves ajándék

Már megint kevés időm van, de ezt muszáj itt és most közzétennem.

Tegnap növénybarátaimtól kaptam két – nekem nagyon kedves – ajándékot. Ketten, egymástól függetlenül azzal indokolták, hogy olyan szép a blogom, olyan sok hasznosat és szépet írok és olyan szép képeket teszek fel, hogy ezzel szeretnék nekem ezt megköszönni.

Nemrég már említettem itt, hogy a Moszkva téri Hermes boltban vettem egy tibetiorchidea gumót (Pleione formosana). Hát nem hozott virágot, csak levelet, pedig nem is volt éppen olcsó.
Tegnap szomorúan elpanaszoltam a Csapody körben az egyik tagtársunknak, aki tibetiorchideákat nevelget már több éve sikerrel, és el is adogatja őket. Gyönyörű növény, a tavaszi növényvásárokon viszik, mint a cukrot.
És most adott nekem egy virágzó példányt ajándékba, a fenti indokkal.
Köszönöm, kedves Gyula!

A másik ugyanolyan értékes nekem, csak egyelőre nem annyira látványos, csupán ezért teszem most ide másodiknak.
4 szép nagy jakabliliom (vagy, ahogy nekem jobban tetszik, aztékliliom), Sprekelia formosissima hagymát kaptam. Ha kivirágoznak, mindenképpen meg fogom őket is mutatni.
Köszönöm szépen, Pali!

Nem bánom, gondoljon minden kedves olvasó hencegőnek, de nekem ez annyira jólesett, hogy úgy éreztem, el kell itt mondanom. Ennél kedvesebb és szebb köszönetet nem is kaphattam volna.


2011. április 6., szerda

Néhány szépség

Hétvégén a férjem készített néhány szép képet, ami még most is aktuális, hiszen szerencsére nincs nagyon meleg, így viszonylag sokáig virítanak a virágok.

Saxifraga 'Leonardo da Vinci'
Nemsokára kinyílik a boroszlán is, ahogy a háttérben látszik:


Rengeteg bimbó van rajta, közelebbről úgy néz ki, mint egy kis szőrös tulipán virág:

Daphne collina bimbó

Draba imbricata

És a szellőrózsa, amelynek nemrég mutattam a bimbóját:

Anemone 'Westwell Pink'
A szirmok kívűl rózsaszínűek, így este, amikor már hűvösebb van, a virág kis rózsaszín, bókoló harangocska lesz. Nekem akkor sokkal jobban tetszik, talán sikerül majd megörökíteni.

És, ha már az időjárásnál tartunk, változékony idő van, de általában napos, a hőmérséklet nappal 20° körül van itt nálunk, korán reggel is 8-9°. Viszont eső nem esett már hetek óta, és ez nem jó.


2011. április 1., péntek

Ennek már fele se tréfa!

A rigók rákaptak a kertünkre. Igaz, csak a fenyőkéreggel takart edényeket szeretik, de azokat nagyon. Hatalmas gödröket ástak már kétszer egymás után (mindig ugyanott), és persze a talajt, kérget szétszórták, minden tele volt vele. Becsületükre legyen mondva, növényt nem bántottak. 
Na de azért ez így mégsem jó, úgyhogy azt találtam ki, hogy készítsünk nekik szélkereket, amilyent annak idején az ovódában, akkor talán nem mernek odamenni. A párom el is készítette, így aztán most ott díszlenek két helyen. Fotózáskor azért el lehet őket távolítani, ha bezavarnak a képbe :) És ha már vége lesz a fészekrakósdinak, akkor végleg megszünktetjük ezeket a széljelzőket.