Tündérvirág – Epimedium

Egy olyan növényünkről szeretnék most írni, amelyről én se sokat tudok még, de egyre jobban tetszik.

Két éve kaptam egy tövet – persze, hogy áprilisban (ajándékok hónapja :D).
Ahogy már említettem, társasházban lakunk. A lépcsőház bejáratánál van egy szabadtéri "folyosó", ezen keresztül kell hátramenni a kertbe. Itt fenyők által okozott árnyék, szárazság és még némi huzat is van, úgyhogy a gyomokon kívül más nem nagyon marad meg. Mindehhez járul még, hogy  a "zöld övezeten" keresztül járunk, mert a járdát motorkerékpár tárolására használják egyes lakók. Így aztán nem is lenne érdemes ide semmit ültetni, ami egy kicsit igényesebb a gyomnövényeknél. Viszont van egy elég széles beton párkány, amelyen elfér néhány edény. Így került ide egy kis fa teknő, virágtartónak. Nem a miénk, de felhatalmaztak, hogy ültessek bele amit akarok. Ezért befogadtam a tündérvirágot, amely már fölöslegessé vált egy másik kertben. És nagyon szép, különösen ilyenkor, amikor virágzik:

Epimedium 'Rubrum'

Tanultam én anno a tündérvirágról, hogy árnyéki évelő és igénytelen a talajjal szemben, sőt, az Epimedium alpinum-ot fel is kellett ismerni az évelő beszámolón, de őszintén szólva akkor nem vett le különösebben a lábamról, úgyhogy később kihullott az érdeklődési körömből szegény. 

Pedig szép, és tényleg igénytelen, ezt most már magam is megtapasztaltam. Bírja a huzatot, azt, hogy – árnyék ide vagy oda – kora délután azért rátűz a nap egy órán keresztül a fák között, és ráadásul az elmúlt két évben nem is nagyon erőltettem meg magam az öntözésével, nagyjából a természetre volt bízva.

Az Epimedium egyébként geofiton növény, vagyis föld alatti raktározó szerve van, ami ez esetben egy kúszó gyöktörzs, amely tápanyagot és vizet tárol, és a szaporodásban is segít (nincs kép – majd egyszer pótolom). Nálunk is szépen szaporodik, egy kis ágacskából lett ez a kis lilliputi erdő:

De állítólag nem agresszív. Ezt eddig nem próbáltam ki, most először ültettem mellé egy másik növényből 4 kis példányt (Corydalis cheilanthifolia).

A borbolyafélék családjába tartozik ez a nemzetség, körülbelül 60 faja él az Eurázsiai kontinensen itt-ott (leginkább Kínában), és Japánban. Az Epimedium alpinum Európai faj, az Alpokban, Appeninekben és a Balkánon is honos. Én azt hiszem, hogy ez a növény, amit Epimedium 'Rubrum' néven kaptam, az Epimedium alpinum egy fajtája. A virágai nem sárgák, hanem fehérek:

A virág nagyon érdekes, a vörösek nem szirmok, hanem csészelevelek, a sziromlevelek a fehérek, és sarkantyújuk van.

A virágok fürtöt alkotnak:

A levelek szélén vékony vöröses sáv húzódik,

és a levelek két- vagy háromszorosan hármasan összetettek:

Árnyéki talajtakarónak nagyon jó, mert egész nyáron megmarad a lombja. Ősszel szép a lombszíne (sajnos még erről sem készítettem képet), és ez egész télen megmarad, én vágom le tavasszal, amikor az új hajtások elődugják a fejüket a talajból.
A könyvek szerint augusztusban érdemes tőosztani, hogy még a tél előtt az új helyen be tudjanak gyökeresedni a növények.

Mint majdnem minden nemzetségnek, az Epimedium-nak is van már veboldala. Itt sok faj fotója látható. Kellemes nézelődést!