Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!

2016. október 20., csütörtök

A sárga jegyében

Nagyon szeretem a krizantémokat, egyáltalán nem tartom temetővirágnak, azt hiszem, az ősz nem teljes nélkülük. Inkább a kisebb virágúak a kedvenceim. 



És igen, az apró virágú, (fél)gömbös formájúakat is szeretem, bár mostanában divatos őket ócsárolni.
Ha már itt tartunk, mutatok egy érdekességet, azzal a megjegyzéssel, hogy azért erre nem vágyom (a képre kattintva egy kis film látható erről a "műalkotásról"):



Igaz, általában a nálam töltött nyaraik után már nem tudom őket gömbösre nevelni. Ehhez gyanúm szerint kellene törpítő hormon és kontrollált fényviszonyok, esetleg sötétítéssel, mert a krizantém eredetileg rövidnappalos növény volt hőskorában. De nem is célom a gömbös forma, egyszerűen a sok ragyogó színű, apró virágot szeretem.
Viszont az is igaz, hogy ezeket a fajtákat rendszerint csak 2-3 évig tudom életben tartani, legalábbis cserépben. Egyszer majd szeretném kiültetve megpróbálni, de ennek még nem jött el az ideje.

Tulajdonképpen nem a krizantémról akartam most beszélni, de kinézve a teraszajtón át, először ez ötlik a szemembe mint sárga.

Van aztán sok egyéb is, idén nagyon szépen színeződik minden, de csak alig pár napja kezdődött a parádé.

A füvek, természetesen:

BALOLDALT TOLLBORZFŰ (PENNISETUM ALOPECUROIDES), MÖGÖTTE EGY MISCANTHUS

Nagyon szépen sárgul a tibetiorchidea (Pleione) levele is, de a nagy része rögtön sárgulás után le is potyog, már alig van néhány:

NAGYLEVELŰ HÁRS, ALATTA PLEIONE FORMOSANA. HA MINDEN LEVELE LEHULLT,
VISZEM A TELELTETŐ HELYRE (JELEN ESETBEN A PINCÉBE).


A mini Ginkgo fánk, egyszer majd remélhetőleg ő is ki lesz ültetve, ha az új helyünkön sikerül végleg megtelepedni:

GINKGO BILOBA

Nagyon szép a poloskavész őszi színe is, megfelelő időjárás esetén. Kár, hogy egyelőre nem szaporodott el túlzottan, bár ha lassan is, de növekszik:

CIMICIFUGA RAMOSA 'BRUNETTE', nagyon szép és igénytelen árnyéki évelő, nyár végén fehér virágfüzérekkel a barnásvörös lombja fölött

Aminek legjobban örülök: az árnyliliomok is gyönyörűek most. Tavaly csak nagy gyorsan elszáradtak, megcsúnyultak a leveleik, nem volt semmi dísz.

Itt a páfrány mögött vannak ketten, és megtetszett ez a kis őszi "rendetlenség" ezen a kertrészen:



Itt még csak most kezdik. Annyira kevés a napsütés és a meleg, hogy az őszi krókuszok nem hajlandók kinyílni:



Nem egyforma ütemben sárgulnak a Hosta fajták:



A fenti kép alján ami még teljesen zöld (akarom mondani szürkés-kékes-zöld), az a Hosta tardiana 'Halycon', nagyon szép fajta és sokat virágzik, de igen lassan nődögél.

Ez pedig egy sajnos névtelen szürkés színű fajta, gyönyörű színt őltött most, talán elsőként:



Úgy tanultam, hogy a sárga színeződés ősszel a rövidülő és egyre hűlő nappalok eredménye, amiknek hatására a növény lassanként visszaküldi a levelekben lévő tápanyagot a törzsbe és/vagy gyökerekbe, a klorofill pedig elbomlik. A sárga szín állítólag megvan a levelekben a nyár folyamán is, de annyira dominál a zöld, amit a folyamatosan termelődő klorofill ad, hogy a sárga nem tud érvényesülni.
A vörös színt viszont olyan pigmentek adják (antocianinok és egyebek), amelyek eredetileg nincsenek a zöld levelekben, de az őszi hideg éjszakák utáni erős napsütés hatására termelődnek, védő céllal. Mivel a klorofill már nem termelődik, a sok fényenergia immár nem hasznos, hanem káros lehet a növényre, mert nem tudja felhasználni, ezáltal ártalmatlnítani. A vörös pigmentek védik a még "dolgozó" sejteket a az égéstől addigis, amíg megengedtetik nekik, hogy befejezzék tevékenységüket, és a levél lepottyanjon.
Ki van ez találva okosan és szépen :)

Végül még mutatok egy vörös-sárga színorgiát a nagyon lassan de bizonytalanul formálódó újabb kertünkből. Ott egyelőre még csak irtunk, és hivatalokkal harcolunk, talán egyszer elkezdem azt is mesélni, de még nem mertem hozzáfogni.

GYÖNGYVIRÁG ÉS VADSZŐLŐ

Talán jövök még idén, de nem biztos, ezért kívánok mindenkinek szép őszt, és ha már úgy tűnne, hogy nincs mit tenni a kertben, akkor is lehet még hagymásokat ültetni tavaszra :)



2016. október 3., hétfő

Díszes dáliák

Egy termesztőnél jártunk a Magyar Rózsatársasággal. Akit a részletek érdekelnek, kattintson a képre:


2016. szeptember 2., péntek

Szeptemberi fények

Ragyogó, meleg, de nem fullasztó idővel köszöntött be a szeptember. A fény ellenállhatatlanul kihúzott a kertbe a fényképezőgéppel.



















Másodvirágzik ez a mini orchidea, ilyet még sose csinált nálam. A nyár eleji 11 virág után most ismét megajándékozott kettővel:

DENDROBIUM JENKINSII


Kezdődik az őszi ciklámen-szezon. Szokás szerint első volt a hófehér hederifolium, és lassan követi a rózsaszín, majd az africanum (a jobb oldalon):



2016. augusztus 2., kedd

Kirándulásaink a Rózsatársasággal

A tavasz folyamán két nagyon szép és emlékezetes kiránduláson vettünk részt a Magyar Rózsatársasággal. Kb. egy éve tagja vagyok ennek a társaságnak is, és nagyon örülök, hogy így döntöttem.

Az említett kirándulásokon készült fotóink és beszámolónk fölkerültek a Rózsatársaság blogjára.
Itt:


és itt:


láthatók.

2016. július 13., szerda

Júliusi csokor a kertből

Szeretném, ha egyszer annyi virág lenne a kertünkben, hogy tavasztól őszig mindig tudjak belőle vázába is juttatni. Ne kelljen sajnálni, hogy mi marad belőle, ha hétről-hétre levágok néhány szálat ebből-amabból. Télire pedig száraz csokrokat tudjak készíteni.


2016. június 24., péntek

Június

Még. Alig vagyunk túl a napfordulón – ami nekem mindig kissé fájdalmas pillanat – már igazi kánikula tombol. Tegnap két és fél órán át öntöztem ezt a nem túl nagy kertet. Nem győzöm hangsúlyozni, mert úgy látom, legtöbben csak "locsolnak", hogy öntözni kell, ritkábban, de nagyon alaposan. (Tisztelet a kivételnek, akinek nem inge, ne vegye magára.) Nem bevizezni a növényeket minden nap, hanem 3-4 naponta, vagy akár csak hetente, növényzettől függően, mélyen átáztatni a talajt. Így a gyökerek is mélyebbre mennek. Ha csak kissé nedvesítünk, megszokják, hogy a vizet a felszínen is megtalálják. Aztán ha valami miatt elmarad az öntözés, akkor jön a baj, mert a tartalék víz a mélyebb rétegekben van, ha van. Onnan lehetne venni, ha lenne ott gyökérzet. Én a kora reggeli öntözést jobbnak tartom, mint az estit. Egyrészt segít a növényeknek "túlélni" a meleg napot, másrészt ha sötétedés előtt vizezzük be a kertet, az a kórokozó gombáknak is, a csigáknak is kedvesebb.

Folyton elégedetlen vagyok a kertünkkel, mert a legtöbb növény kevesebb virágot hoz, mint ahogy azt elvárnám tőle. De lehet, hogy ez csak türelmetlenség, fejlődniük kell még. 
Idén először virágzik a Clematis 'Princess Diana', nem túl sok a hajtása, és ennek megfelelően a virág sem, de gyönyörű:



Egyelőre a kúszórózsáink is épp csak mutatóba hoznak virágokat.

ROSA SWAN LAKE

Talán a liliomok azok, akikkel igazán elégedett lehetek. A Lankon nevű fajta hihetetlenül elszaporodott egy év alatt. A régi hagymákon jóval több virág van, mint tavaly, de van jócskán sarj, amelyek szinte mind virágoznak, pedig még aprók. Az "öregek" pedig jó két méter magasra nőttek, stabilan állnak a lábukon, és esténként mennyei illatot árasztanak.




A Spring Pink nem szaporodott, és nem is illatos, de azért nagyon szép volt, ő már befejezi éppen.
A kép 10 napja készült, eső után. Én mindig csak a tövüket öntözöm:




Végül mutatok még két jól sikerült növényt, ami nem az én érdemem, majd néhány jó társítást, ami viszont igen, és fölöttébb örülök nekik.

Egy kisebb méretű és korán virágzó tollborzfű 
Tavaly kaptam egy kertésztől kipróbálásra. Nálunk igencsak félárnyékban van, naponta max 3 óra napsütéssel, az is délben és kora délután, víz se túl sok jut szegénynek. Ennek ellenére nagyon szépen virágzik. Tény, hogy nem nőtt túl sokat tavaly óta, hivatalosan 60 cm magas, nálunk még csak 30. 

PENNISETUM ORIENTALE

Egy kis sziklakerti, párnás vagy talán inkább szőnyegképző faj
Azt olvastam róla, hogy nagyon agresszív, ha sziklakertbe ülteted, egy idő után mindenhol csak ő lesz. Ezt egyelőre nálunk nem látszik annyira bizonyítani, de az biztos, hogy eléggé taposástűrő. Azon kívül tavaly nyáron, a kánikula idején osztottam szét az egyik tövet, és a lépőkövek közé ültettem, ahol azóta is jól megvan. Nagyon szép ülő, égszínkék virágai vannak:

PRATIA PEDUNCULATA, a férjem fotója

Tavasszal elég későn hajt ki, én április vége felé már azt hittem, nem is él.



Legvégül pedig a növénytársítások, kezdve egy májusi képpel. Az íriszek közül csak a fehérnek tudom a nevét, ő az Alabaster Unicorn, a pipacs pedig Victoria Louise fajtanévre hallgat:



Tarka levelű árnyliliomok bordó madársóskával (Oxalis triangularis, ami cserépben van, mert nem télálló) és Heucherával:



Gólyaorr klemátisszal. Már-már úgy tűnik, hogy a klemátisz támrendszerén a gólyaorr is fel akar mászni:

GERANIUM 'ROSANNE', CLEMATIS 'WARSAWSKA NIKÉ'

És végül egy nagyon szép törpe méhbalzsam fajta, a Monarda 'Balmy Purple' cickafarkkal, gólyaorral:




2016. június 9., csütörtök

Régi és új között valahol

Néhány kép az elmúlt hetekből, a férjem fotói.
Az első rózsák a futtatórácson, tavalyi ültetés. A Coral Dawn jobban viselkedik, mint tavaly, úgy látszik, túl fiatal volt még. Most erőteljesebb hajtásokat hozott, így nem törnek/kókadnak le olyan könnyen. Igaz, kötözzük is, részben én, részben a klemátisz, ami szintén növöget, és kacsóival kacsaival ügyesen odakötözi a rózsa hajtásait a rácshoz. Az első kép hátterében a Swan Lake fehér virágai látszanak. Ő egyelőre sokkal kevesebb virágot hoz, bár azok szebbek nekem, mint a Coral Dawn-éi. Viszont kimondottan érzékeny a feketefoltosságra, legalábbis itt nálunk ezt mutatja.
Illatosnak egyik sem illatos különösebben, bár azt híresztelte, aki árulta. Én csak erős jóindulattal tudok beleképzelni valamit, ha belenyomom az orrom.



A teraszlépcsőt díszíti a fent említett futtatórács, természetesen az én Ferim alkotása:


Mire egészen befutja a rózsa, talán már itt se leszünk.

A nagy, erősen félárnyéki évelőágyás (délután 2-3 óra napsütés) néha egész jól néz ki:



A sziklakert szintén a párom műve, az enyém a beültetés. Azonban annyira terjednek a nővények, hogy az én művem lassan felülkerekedik...






Nos hát, mindez csak ujjgyakorlat. Ugyanis vettünk egy szép telket egy közeli pilisi faluban. Ha a Sors nem támaszt áthághatatlan akadályt, akkor ott építtetünk egy házikót valamikor, talán jövőre, és elmegyünk innen. A társasház nem szenvedelmes kertésznek való, erre sikerült rájönnünk az elmúlt két évben.

Egyelőre irtani kell inkább az új helyen, mint ültetni, de eljön majd annak is az ideje. Van 10 lucfenyő, 15 hegyi juhar, és még sok más, aminek csak egy részét szabad megtartanunk, ha jót  (= szép kertet) akarunk magunknak.

Néhány képet azért mutatok ízelítőül, bár ezek nem teljesen adják vissza a valóságot, ami néha ijesztőbb, néha szebb. Tény, hogy roppant jól érezzük magunkat ott már most, alig várjuk a hétvégéket, hogy mehessünk. 







Hát kívánjatok nekünk sok sikert, cserébe mesélek majd tanulságos és kevésbé tanulságos történeteket új helyünkről (no meg azért a régiről is néha, hiszen még vagyunk itt is egy darabig).