Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!
Ha kérdése van, fölteheti, igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni, és kérem, hogy Ön is erőltesse meg magát egy köszönöm erejéig. Nem esik jól, ha azt sem tudom, megkapta-e a válaszomat.
Jó szórakozást kívánok, látogasson el ide máskor is!
Kata

JÓ TUDNI: a szövegben a bordó színű részek linkek! Más oldalakhoz, képekhez, stb. vezetnek.

2016. június 9., csütörtök

Régi és új között valahol

Néhány kép az elmúlt hetekből, a férjem fotói.
Az első rózsák a futtatórácson, tavalyi ültetés. A Coral Dawn jobban viselkedik, mint tavaly, úgy látszik, túl fiatal volt még. Most erőteljesebb hajtásokat hozott, így nem törnek/kókadnak le olyan könnyen. Igaz, kötözzük is, részben én, részben a klemátisz, ami szintén növöget, és kacsóival kacsaival ügyesen odakötözi a rózsa hajtásait a rácshoz. Az első kép hátterében a Swan Lake fehér virágai látszanak. Ő egyelőre sokkal kevesebb virágot hoz, bár azok szebbek nekem, mint a Coral Dawn-éi. Viszont kimondottan érzékeny a feketefoltosságra, legalábbis itt nálunk ezt mutatja.
Illatosnak egyik sem illatos különösebben, bár azt híresztelte, aki árulta. Én csak erős jóindulattal tudok beleképzelni valamit, ha belenyomom az orrom.



A teraszlépcsőt díszíti a fent említett futtatórács, természetesen az én Ferim alkotása:


Mire egészen befutja a rózsa, talán már itt se leszünk.

A nagy, erősen félárnyéki évelőágyás (délután 2-3 óra napsütés) néha egész jól néz ki:



A sziklakert szintén a párom műve, az enyém a beültetés. Azonban annyira terjednek a nővények, hogy az én művem lassan felülkerekedik...






Nos hát, mindez csak ujjgyakorlat. Ugyanis vettünk egy szép telket egy közeli pilisi faluban. Ha a Sors nem támaszt áthághatatlan akadályt, akkor ott építtetünk egy házikót valamikor, talán jövőre, és elmegyünk innen. A társasház nem szenvedelmes kertésznek való, erre sikerült rájönnünk az elmúlt két évben.

Egyelőre irtani kell inkább az új helyen, mint ültetni, de eljön majd annak is az ideje. Van 10 lucfenyő, 15 hegyi juhar, és még sok más, aminek csak egy részét szabad megtartanunk, ha jót  (= szép kertet) akarunk magunknak.

Néhány képet azért mutatok ízelítőül, bár ezek nem teljesen adják vissza a valóságot, ami néha ijesztőbb, néha szebb. Tény, hogy roppant jól érezzük magunkat ott már most, alig várjuk a hétvégéket, hogy mehessünk. 







Hát kívánjatok nekünk sok sikert, cserébe mesélek majd tanulságos és kevésbé tanulságos történeteket új helyünkről (no meg azért a régiről is néha, hiszen még vagyunk itt is egy darabig).


5 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Örülök az új helyeteknek, s kíváncsian várom a történeteket. Mindig tanul az ember, sokszor saját kárán is. S érdemes lesz követni a kertetek kialakítását is. Az, hogy jól érzitek magatokat már biztató.Így érdemes vásárolni, a többi meglesz majd. Most is van épület a telken?

Rosinger Ferenc írta...

Ez igen! Gratulálok! Veletek együtt örülök és izgulok. Minden jókat kívánok az új helyhez, de legfőképpen erőt és egészséget. Ez izgalmas fejezet lesz.

Kata írta...

Kedves Holdgyöngy, igen, van egy kis könnyűszerkezetes hétvégi ház, de nagyon rossz állapotban, azt bontani kell majd, talán az alapja használható...

Kata írta...

Köszönöm, kedves Ferenc.

Aranyalma írta...

Gratulálok! Kitartást, sok örömöt, lelkesedést és erőt kívánok!
Bennem még friss az élmény, tehát tudom, mifélét érezhetsz. Amikor először voltunk a házunknál akkor derékig érő fű, pár tő rózsa, két fenyő, diófa volt, mégis imádtam úgy ahogy volt és nagyon vártam, hogy menjünk.