Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!
Ha kérdése van, fölteheti, igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni, és kérem, hogy Ön is erőltesse meg magát egy köszönöm erejéig. Nem esik jól, ha azt sem tudom, megkapta-e a válaszomat.
Jó szórakozást kívánok, látogasson el ide máskor is!
Kata

JÓ TUDNI: a szövegben a bordó színű részek linkek! Más oldalakhoz, képekhez, stb. vezetnek.

2017. február 22., szerda

Új kert – új kalandok – 1. rész

Ezennel elkezdem mesélni történetünket, új kertünk, házunk, életünk alakulását. Remélem lesz erőm és időm folytatni. Olykor majd vissza-visszatérek a "régihez", ami még a jelenlegi, de én lennék a legboldogabb, ha lassanként már egyre inkább az új venné át a főszerepet.

1. rész

“Panorámás építési telek eladó. Víz, gáz, csatorna az utcában, villany a kerítésben.”
Humorba csavarodott már a fantáziánk a megszámlálhatatlan zagyva hirdetés láttán. Némelyik magától is humoros, még ha a hirdető nem is úgy akarta. Aki szeretne jól szórakozni, és van bőven ideje, olvasson el néhányat, biztosan talál nevetni valót.
Az a telek, amelyet hosszas keresés, sok csalódás és frusztráció után kiválasztottunk, “panorámás építési telek”.
A panoráma a kert alján húzódó 15 méter magas hegyi juhar fasor mögött rejtőzködött. Hogy, hogy nem, ezt elfeledték beleírni a hirdetésbe. Tudni kell, hogy a hegyi juhar egy magasra növő, szép, sűrű lombú fafaj, igen nagy árnyékot ad, és igen jól takar.
Eladó úr kissé feledékeny avagy tájékozatlan lévén, azt sem említette, hogy a telek nem felel meg a helyi építési szabályzatnak. Mert nem végeztetett el még rajta az a bizonyos szabályozás, mely lehetővé teszi, hogy a település az utat a telektulajdonosok rovására kiszélesítse. Ámde nem is adnak rá építési (vagy immár "csak" lakhatási) engedélyt, amíg e szabályozás meg nem történt. Ennélfogva, hát… nem kifejezetten építési telek. Ha jól belegondolunk, ez azért mégiscsak előny. Fel kell fogadni sok pénzért egy földmérőt, aki kiméri az önkormányzat által kisajátítandó (de anyagilag nem térítendő) területet. Ezt aztán borsos illetékek fejében a T. Földhivatal és egyéb hatóságok jóváhagyják, és mindezt csekély 3-4 hónap leforgása alatt. Ezalatt az új tulajdonos ne is álmodozzon építkezésről.
Hogy ez miért előny? Hát hiszen, gondolkozzunk csak. Előszöris: bár útépítés nincs az 10-20 éves tervben, de azért szélesebb lesz az utca, tehát fejlődik a település; másodszor: munkát adunk egy földmérőnek és a földhivatalnak, így aztán nő a GDP; harmadszor pedig: az adóhivatal szemében a megvásárolt ingatlan nem építési telek, ezért illetékköteles, következésképpen nő az állami vagyon, amit sokféle célra fel lehet használni.
Hopp, de még nem lehet elkezdeni a földmérői munkát, mert kiderül, hogy “számítási hibás” a fent nevezett földdarab, magyarán a térképen mért területe nem egyezik a hiteles (!) tulajdoni lapra írt számmal. Ezt is a Sóhivatalnak Földhivatalnak kell rendezni, a szokásos ütemben persze. Vagyis hiába vesszük birtokba május végén a földet, folyó évben szó sem lehet építkezésről, sőt, még azt se nagyon tudhatjuk, hogy hol is lesz valójában a kerítés.
Június közepén tehát elzarándokoltunk fent említett intézménybe, és beadtuk a kérelmet, ami arról szólt, hogy kérjük a T. Földhivatalt, döntené el, mekkora telket is vásároltunk valójában. Teljesen olyan volt, mintha ez lenne legfőbb vágyunk. Ez KELLETT hogy legyen a legelső vágyunk, ha egy saját kis házat szeretnénk. T. Földhivatalnak 30 napja van az ügy lebonyolítására.

Teltek a hónapok. Közben többször érdeklődtünk. Eleinte nem lehetett telefonon, ugyanis nem vették fel, ha az ember nem isnerte a megfelelő mellék háromjegyű számát. Ezért aztán ismét látogatni kellett gyengélkedő hivatalunkat. Sikerült megszerezni a bűvös számot, és megtudni, hogy illetékes úr is éppen betegeskedik, ezért nem halad a dolgunk. A várva várt gyógyulás után illetékes ügyintéző úr néhány hónapig ingyen etetett minket – hazugságaival, hogy ekkor meg amakkor postázza a Határozatot. Végülis, miután mi magunk megcsömöröltünk ettől a koszttól, ügyvédünk bedobta a kesztyűt, és láss csodát, február közepe táján megszületett a határozat, a tulajdoni lapon lévő szám átjavíttatott – jópár négyzetméterrel kisebbre. Sosem voltam jó fejszámoló, de úgy vélem, ez a művelet 8 hónapba telt T. Hivatalnak.

Ne higgye a kedves olvasó, hogy mindez derült égből csapott le ránk a vásárlás után. Nem. Mindent akkurátusan megérdeklődtünk önkormányzatnál, földhivatalnál, adóhivatalnál, földmérővel tanácskoztunk, majd három hónapon át tárgyaltunk Eladó úrral. Nem nagyon akaródzott neki elismerni, hogy amit árul, az nem is panorámás, nem is építési. Mindenki hülyeséget beszél, ő csak tudja. Hogy mégis miért vásároltuk meg? Egyszerűen azért, mert ez volt az a bizonyos szerelem első látásra, sőt másodikra és harmadikra is. Kétszer mondtunk le róla menetközben, kétszer kezdtük újra a keresést, hiszen van bőven eladó ingatlan, biztos találunk mást. Nem találtunk. Nem, azok között, amit meg is tudtunk fizetni. Mindből hiányzott az a megfoghatatlan varázs, ami minket alaposan megfogott ezen a kis földdarabon. Elhatároztuk, hogy végigcsináljuk az egész hercehurcát, de nekünk ez a telek kell.

--> Kora nyári hófehér ruhájában pompázott a “birtokunk”, amikor először tulajdonosként léphettünk a földjére. A 10 év során, amíg gyakorlatilag nem művelték, igen elszaporodott az illatos jezsámen és a gyöngyvirágcserje, és most ezek hatalmas bokrai teljes virágzásban bókolgattak. Derékig ért a fű, réti virágokkal tarkítva, a kis hétvégi ház teraszán kétméterre mászott föl a borostyán, vadszőlő, iszalag, gyökereik befúrták magukat az alapkövek közé, fölemelték a burkolatot, hatalmas életerejükkel birtokba vették volna a házat is, ha még kapnak 10 évet. Tulajdonképpen bájosan vadregényes volt az egész, zegzugos a sok bozót miatt, árnyas a termetes fenyőfák (9 darab) és juharok (15 darab) tövében. De tudtuk, hogy nem fog így maradni, sajátkezűleg alakítjuk át úgy, hogy továbbra is regényes és árnyas maradjon, de belevihessük évtizedes vágyainkat, álmainkat. Nagyon boldogok voltunk. Pénzünk nem sok maradt, csak adósságunk, de teljesülni látszott az a nagyon régi álmunk, hogy saját kertes házban lakhassunk, melynek kertjét mi alakítjuk, élve szenvedélyünknek.