Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!

2016. június 24., péntek

Június

Még. Alig vagyunk túl a napfordulón – ami nekem mindig kissé fájdalmas pillanat – már igazi kánikula tombol. Tegnap két és fél órán át öntöztem ezt a nem túl nagy kertet. Nem győzöm hangsúlyozni, mert úgy látom, legtöbben csak "locsolnak", hogy öntözni kell, ritkábban, de nagyon alaposan. (Tisztelet a kivételnek, akinek nem inge, ne vegye magára.) Nem bevizezni a növényeket minden nap, hanem 3-4 naponta, vagy akár csak hetente, növényzettől függően, mélyen átáztatni a talajt. Így a gyökerek is mélyebbre mennek. Ha csak kissé nedvesítünk, megszokják, hogy a vizet a felszínen is megtalálják. Aztán ha valami miatt elmarad az öntözés, akkor jön a baj, mert a tartalék víz a mélyebb rétegekben van, ha van. Onnan lehetne venni, ha lenne ott gyökérzet. Én a kora reggeli öntözést jobbnak tartom, mint az estit. Egyrészt segít a növényeknek "túlélni" a meleg napot, másrészt ha sötétedés előtt vizezzük be a kertet, az a kórokozó gombáknak is, a csigáknak is kedvesebb.

Folyton elégedetlen vagyok a kertünkkel, mert a legtöbb növény kevesebb virágot hoz, mint ahogy azt elvárnám tőle. De lehet, hogy ez csak türelmetlenség, fejlődniük kell még. 
Idén először virágzik a Clematis 'Princess Diana', nem túl sok a hajtása, és ennek megfelelően a virág sem, de gyönyörű:



Egyelőre a kúszórózsáink is épp csak mutatóba hoznak virágokat.

ROSA SWAN LAKE

Talán a liliomok azok, akikkel igazán elégedett lehetek. A Lankon nevű fajta hihetetlenül elszaporodott egy év alatt. A régi hagymákon jóval több virág van, mint tavaly, de van jócskán sarj, amelyek szinte mind virágoznak, pedig még aprók. Az "öregek" pedig jó két méter magasra nőttek, stabilan állnak a lábukon, és esténként mennyei illatot árasztanak.




A Spring Pink nem szaporodott, és nem is illatos, de azért nagyon szép volt, ő már befejezi éppen.
A kép 10 napja készült, eső után. Én mindig csak a tövüket öntözöm:




Végül mutatok még két jól sikerült növényt, ami nem az én érdemem, majd néhány jó társítást, ami viszont igen, és fölöttébb örülök nekik.

Egy kisebb méretű és korán virágzó tollborzfű 
Tavaly kaptam egy kertésztől kipróbálásra. Nálunk igencsak félárnyékban van, naponta max 3 óra napsütéssel, az is délben és kora délután, víz se túl sok jut szegénynek. Ennek ellenére nagyon szépen virágzik. Tény, hogy nem nőtt túl sokat tavaly óta, hivatalosan 60 cm magas, nálunk még csak 30. 

PENNISETUM ORIENTALE

Egy kis sziklakerti, párnás vagy talán inkább szőnyegképző faj
Azt olvastam róla, hogy nagyon agresszív, ha sziklakertbe ülteted, egy idő után mindenhol csak ő lesz. Ezt egyelőre nálunk nem látszik annyira bizonyítani, de az biztos, hogy eléggé taposástűrő. Azon kívül tavaly nyáron, a kánikula idején osztottam szét az egyik tövet, és a lépőkövek közé ültettem, ahol azóta is jól megvan. Nagyon szép ülő, égszínkék virágai vannak:

PRATIA PEDUNCULATA, a férjem fotója

Tavasszal elég későn hajt ki, én április vége felé már azt hittem, nem is él.



Legvégül pedig a növénytársítások, kezdve egy májusi képpel. Az íriszek közül csak a fehérnek tudom a nevét, ő az Alabaster Unicorn, a pipacs pedig Victoria Louise fajtanévre hallgat:



Tarka levelű árnyliliomok bordó madársóskával (Oxalis triangularis, ami cserépben van, mert nem télálló) és Heucherával:



Gólyaorr klemátisszal. Már-már úgy tűnik, hogy a klemátisz támrendszerén a gólyaorr is fel akar mászni:

GERANIUM 'ROSANNE', CLEMATIS 'WARSAWSKA NIKÉ'

És végül egy nagyon szép törpe méhbalzsam fajta, a Monarda 'Balmy Purple' cickafarkkal, gólyaorral:




2016. június 9., csütörtök

Régi és új között valahol

Néhány kép az elmúlt hetekből, a férjem fotói.
Az első rózsák a futtatórácson, tavalyi ültetés. A Coral Dawn jobban viselkedik, mint tavaly, úgy látszik, túl fiatal volt még. Most erőteljesebb hajtásokat hozott, így nem törnek/kókadnak le olyan könnyen. Igaz, kötözzük is, részben én, részben a klemátisz, ami szintén növöget, és kacsóival kacsaival ügyesen odakötözi a rózsa hajtásait a rácshoz. Az első kép hátterében a Swan Lake fehér virágai látszanak. Ő egyelőre sokkal kevesebb virágot hoz, bár azok szebbek nekem, mint a Coral Dawn-éi. Viszont kimondottan érzékeny a feketefoltosságra, legalábbis itt nálunk ezt mutatja.
Illatosnak egyik sem illatos különösebben, bár azt híresztelte, aki árulta. Én csak erős jóindulattal tudok beleképzelni valamit, ha belenyomom az orrom.



A teraszlépcsőt díszíti a fent említett futtatórács, természetesen az én Ferim alkotása:


Mire egészen befutja a rózsa, talán már itt se leszünk.

A nagy, erősen félárnyéki évelőágyás (délután 2-3 óra napsütés) néha egész jól néz ki:



A sziklakert szintén a párom műve, az enyém a beültetés. Azonban annyira terjednek a nővények, hogy az én művem lassan felülkerekedik...






Nos hát, mindez csak ujjgyakorlat. Ugyanis vettünk egy szép telket egy közeli pilisi faluban. Ha a Sors nem támaszt áthághatatlan akadályt, akkor ott építtetünk egy házikót valamikor, talán jövőre, és elmegyünk innen. A társasház nem szenvedelmes kertésznek való, erre sikerült rájönnünk az elmúlt két évben.

Egyelőre irtani kell inkább az új helyen, mint ültetni, de eljön majd annak is az ideje. Van 10 lucfenyő, 15 hegyi juhar, és még sok más, aminek csak egy részét szabad megtartanunk, ha jót  (= szép kertet) akarunk magunknak.

Néhány képet azért mutatok ízelítőül, bár ezek nem teljesen adják vissza a valóságot, ami néha ijesztőbb, néha szebb. Tény, hogy roppant jól érezzük magunkat ott már most, alig várjuk a hétvégéket, hogy mehessünk. 







Hát kívánjatok nekünk sok sikert, cserébe mesélek majd tanulságos és kevésbé tanulságos történeteket új helyünkről (no meg azért a régiről is néha, hiszen még vagyunk itt is egy darabig).