Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!
Ha kérdése van, fölteheti, igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni, és kérem, hogy Ön is erőltesse meg magát egy köszönöm erejéig. Nem esik jól, ha azt sem tudom, megkapta-e a válaszomat.
Jó szórakozást kívánok, látogasson el ide máskor is!
Kata

JÓ TUDNI: a szövegben a bordó színű részek linkek! Más oldalakhoz, képekhez, stb. vezetnek.

2010. november 30., kedd

Tél van

Már négy napja, és nem viccel!

A madáretetőt a párom készítette néhány éve már, és igen sok látogatója van, főleg reggelente.



És itt az egyik üvegházam:

2010. november 24., szerda

Nem szép, de praktikus

Majdnem minden kertnek vannak csúnya részei, amelyeket a tulajdonos nem szívesen mutogat. Ott készül a komposzt, ott hevernek az üres cserepek, vagy éppen nem jutott még ideje rendbe tenni.
A mi "kertünk" most sehol sem szép, mert minden be van csomagolva, biztonságba van helyezve télire. De azért megmutatom. Nem sok növényünk költözik télen a lépcsôházba, a nagy részük kint marad.

Ebben a nagy ládában telelnek most a nagyon fiatal magoncok és azok az apróbb cserepes növények, amelyeket tényleg védeni akarok minden téli csapadéktól (pl. a Lewisiák):


A balkonládákban lévô miniatûr sziklakertek egyszerûen csak a földön kaptak helyet, de fölülrôl ôket is védi egy fólia, leginkább a bespriccelô esôtôl. Oldalt nyitott a "sátor":


A fenyôfélék a munkaasztal alatt szoktak telelni, hogy ne süsse ôket nagyon a téli nap.


A nagyobb cserepekben lévô, télálló ciklámeneket (C. coum és purpurascens) egy-egy vödörbe raktam bele, így:


És a fal mellett, ahová csak rendkívüli hóvihar esetén hull be a hó (na, tavaly ez többször is megtörtént) alszik minden egyéb. Ezeket csak a szeszélyesen jövô téli csapadéktól kell védeni, és esetleg a nagyon erôs napsütéstôl. Ôk ugyanis élôhelyükön vastag hótakaró alatt pihennek, amely nem olvad el tavaszig. Januári fagyos ragyogás esetén 2 réteg rashell hálóval betakarom ezt az egész kavalkádot, hogy az örökzöldeket megvédjem a túlzott párologtatástól amikor a talaj kôkemény, így nincs honnan pótolniuk az elvesztett vizet:



2010. november 22., hétfő

Fekete hunyor (Helleborus niger)

Nyőző – előző bejegyzésem kapcsán feltett – kérdésén felbuzdulva kedvet kaptam, hogy írjak a fekete hunyorról is pár mondatot. Tulajdonképpen az egyik kedvenc virágom, ehhez képest meg sem említettem a "tíz"-ben...

A hunyorok egy ősi nemzetség, a növényrendszertan elején kaptak helyet, a boglárkavirágúak rendjében, a hunyorfélék (Helleboraceae) családjában.
Ennek megfelelően a "szirmok" valójában a csészelevelek, a sziromlevelek pedig mézfejtőkké alakultak. Az alábbi képen a porzók mögött jól láthatók ezek, kis zöld csövecskék:


És az is látható a képen, hogy a porzók és termők száma sok, mint ahogy a boglárkavirágúaknál ez szokás.

A virág mögött lévô levélkék tehát nem csészelevelek, hanem ún. murvalevelek:


Termése tüszőcsokor. Termésérés idején a virágtakaró levelek szép rózsaszínűre színeződHETnek. Legalábbis a természetes élőhelyén így szokott történni. Kertekben sajnos nem mindig. Ennek az okát nem nagyon tudjuk...
Íme egy megtermékenyült és egy még fiatal virág:


A növény évelő, tőlevélrózsás (bár ez a föld felszínén nem annyira egyértelmű, mint mondjuk egy kövirózsánál). Levele ölbefogottan összetett. Hogy ez mit jelent, azt inkább idézem Simon Tibor A magyarországi edényes flóra határozója c. könyvéből: tenyeresen összetett levél, amelynek levélkéi a közös nyél végén részben sugarasan állnak, részben pedig a gerinc két alsó megnyúlt ágán felfelé, egymás mellett fejlődnek." Így talán kicsit nehéz felfogni, de ha megnézünk egy hunyor vagy peónia levelet, egyértelműbbé válik a dolog. Akinek egyáltalán fontos ez... Itt most csak egy ilyen nem túl szép, kissé sérült levélen tudom bemutatni:


A fekete hunyor azért kapta ezt a nevet, mert a gyökere fekete. Vagyis hát, én inkább úgy mondanám, hogy elég sötét színû...


A levelek áttelelnek, és akkor száradnak le, amikor tavasszal az új levelek kihajtanak. Itt látható néhány növény a tavalyi levéllel, amelyet a vastag hótakaró a földhöz lapított a Raxon (férjem fotója):


A virág nagyon korán nyílik. Bár azt is lehet mondani, hogy nagyon későn, nézőpont kérdése. Enyhe teleken, vagy meleg helyre betéve egy cserepes növényt, karácsonyra kivirágzik, innen a karácsony rózsája név. Angliában mindenképpen virágozni szokott karácsonyra. Itt, egy szomszédos kertben van egy példány kiültetve, amit régóta figyelgetünk, pár napja láttuk, hogy már az is bimbós.
A virágszár alján láthatók még sokáig a rügypikkelyek, amelyek a virágrügyet védték, amíg erre szükség volt:


Hazánkban a fekete hunyor – sajnos – nem honos, legközelebb a Bécs melletti Raxon látható nagy tömegben, ha az ember kora tavasszal megy, közvetlen hóolvadás után. Ezt most itt a férjem néhány képével fogom illusztrálni, mi ugyanis már többször voltunk tavasszal a Raxon hunyornézőben. Márciustól május elejéig – hóviszonyoktól függően – lehet látni nagyon szép példányokat. Nem sokkal megy az erdőhatár fölé, inkább a fenyvesek ritkásabb részein illetve szélén él. Az erdőirtások helyén igen jól szaporodik.
Ez a kép 2007 március 15-én készült:


ez pedig 2009 május elsején:


Íme egy szép, már termést érlelő csokor:


Néhány szó a tartásáról:
Kertben állítólag nincs sok baj vele, de ajánlatos laza, humuszos, üde talajba ültetni. És ha jól emlékszem, a kedvenc újságomból, a Kertbarát magazinból valamikor azt tanultam, hogy ha barnulni kezdenek virágzás idején a levelek, akkor mindenképp tőből vágjuk le őket, mert különféle gombás fertőzések "melegágyai", amibe aztán a növény is belepusztulhat. Erre különösen hideg és nagyon nedves, csapadékos időben érdemes odafigyelni. Mivel fenyőerdők szélén él, én azt gondolom, hogy a talajba kevert (esetleg már komposztált) fenyőtűt szeretheti.

Cserépben is tartható, de én már egy növényt sikeresen elpusztítottam, azóta is nagyon fáj érte a szívem, és erre a másodikra igyekszem nagyon vigyázni. Azt gondolom, hogy télen nagyon csínján kell bánni az öntözéssel, és ha kint hagyjuk a cserepes növényt a szabadban, akkor különösen vigyázni kell arra, hogy ne legyen vizes a talaja. Azt hiszem, én itt hibáztam el tavaly télen, amikor már három éve sikeresen neveltem és virágoztattam karácsonyra. Az SRGC fórumon olvastam azt a véleményt, hogy érdemes nagy edényben nevelni, mert nem szereti, ha a vaskos gyökereit begyömöszöljük egy szűk cserépbe, arról nem is beszélve, hogy tápanyagigényes növény, valamint nagyobb edényben a talajklíma is kiegyenlítettebb.

És végül a két kedvenc képem búcsúzóul (szintén a párom készítette 2007 március 15-én).
Tél végén nekem kimondhatatlanul boldogító látvány egy ilyen virág a napsütésben.




És köszönöm Nyőzőnek a kérdést és az ötletet a lámpával való megvilágításhoz!


2010. november 19., péntek

November és karácsony rózsája!

Mostanig meleg volt a november (napközben néha 20° vagy annál több, sok napsütéssel). Sok növény rendellenesen kivirágzott, tegnap a Csapody körben is több ilyen beszámolót lehetett hallani.

Így történt ez azzal a fekete hunyorral (Helleborus niger) is, ami aztán a miénk lett, Megyeri István jóvoltából. Karácsony ugyan még kicsit odébb van, de a "karácsony rózsája" már bontogatja a szirmait. Kár, hogy a napsütésnek már nyoma sincs (jövô héttôl az okosok szerint jön a tél, hóval és hideggel), úgyhogy nagyon kevés fény adatott ma a fotózáshoz.



2010. november 18., csütörtök

Tíz

A Mûvelt kert szerzôje meghívott egy játékra. Fel kell sorolnom tíz kedvenc dolgot, valamint meghívnom tíz másik kertblogolót.

Én most felsorolom a tíz kedvenc alpesi növényemet, amelyeket már "személyesen", élôhelyen is volt alkalmam megismerni. Az alábbi képeket a férjem készítette, és az ô albumából teszem ide. A sorrend nem számít, mindegyik egyformán kedvenc, és tulajdonképpen ez csak egy pillanatnyi állapot, lehet, hogy holnap éppen tíz másikat sorolnék fel.

Physoplexis comosa

Campanula morettiana

Ranunculus glacialis

Soldanella pusilla

Primula glutinosa

Primula hirsuta

Eritrichium nanum

Androsace alpina

Saxifraga oppositifolia

És végül, de nem utolsó sorban, ami még nincs feltöltve a netre:

Androsace helvetica



















Tisztában vagyok vele, hogy miért lenne jó, ha felsorolnék itt tíz blogot, amelyeknek a szerzôjét meghívom erre  a játékra, de én most nem akarok ezzel senkit terhelni, úgyhogy ezúttal meghívok MINDENKIT, akinek kedve van hozzá.
Aki részt akar venni, megjegyzésben közölheti velem, és akkor én szívesen beteszem ide a linkjét.

2010. november 11., csütörtök

Meglepetés

Ez a daravirág már 3 éve megvan, Prágából hoztuk, de eddig még soha nem volt hajlandó virágozni. Tavasszal kellene, persze.

Draba imbricata


2010. november 4., csütörtök

Tavaszhírnökök

Tudom, ez így nem igaz. A képeken különböző növények áttelelő rügyei láthatók. De azért valahol mégis ott van bennük becsomagolva a tavaszi ébredés.
Két lágyszárú évelő, amelyeknek rügyei a talajfelszín közelében telelnek át:

Cortusa matthioli 'Alba' (szívlevelű nyakperecfű)

Dodecatheon sp. (bálványvirág)

Egy örökzöld, tőlevélrózsás évelő, nagyon korán virágzó, amelynek bimbói már ősszel kifejlődnek és áttelelnek a levélrózsa közepén:

Draba lasiocarpa (kövér daravirág)

És végül egy fásszárú:

Daphne collina (selymes boroszlán)

Itt aztán lemerült az akkumulátor... Ha még találok hasonlókat, később folytatom ezt a témát.