Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!

2010. október 19., kedd

Mongolkôrózsa (Orostachys)

Augusztus elején már írtam róla, és azt ígértem, hogy megmutatom, ha virágzik.
Az erkélyünk nem jó hely neki, mert nagyon féloldalasan kapja a fényt. Már a tavaly is csak egyik oldalon virágzott, az idén ráadásul igen szûken mérték odafönt a napsütést, úgyhogy most aztán nagyon gyenge az elôadás.





15-én az ôszi kertészeti vásáron még vettem néhány hagymát:
  • Iris 'Katharine Hodgkin' – 5 db.
  • Tulipa turkestanica – 7 db.
  • Narcissus bulbocodium – 4 db.
  • Sternbergia lutea – sok, ajándék volt, már éppen elvirágzott, úgyhogy sajnos most nincs kép róla.
Minden elültetve, több részlet majd tavasszal.

2010. október 14., csütörtök

Virágok a gleccserek világában

November 4-ére meghívtak a Herman Ottó körbe előadást tartani.



Levendula dugványozás

Ígértem valamikor, hogy szeptemberben megpróbálom a levendulát dugványozni. Hát, ebbôl nem lett semmi, mert annyira meg vannak fásodva a szárai, hogy nem láttam sok esélyt a sikerre. Egyelôre marad ez az "öreg" így a cserépben, aztán meglátjuk, jövôre milyen lesz.

2010. október 11., hétfő

Látogató

A párom elkapott (a fényképezôgéppel) egy kis zengőlegyet, amint éppen az újonnan érkezett Crocus pulchellus-on munkálkodott:


Régebben a csíkos potroha miatt én is, mint sokan mások, azt hittem, hogy ez valami darázsféle, és vigyázni kell vele. Végülis a Ian Young blogjából (lásd az olvasnivalók között) tudtam meg, hogy ez egy nagyonis hasznos kis rovar, zengőlégy (Syrphus, angolul hoverfly) a neve. Hasznos egyrészt azért, mert jelentős szerepe van a növények megporzásában, még ilyenkor is, amikor már csak elvétve lehet egy-egy szédelgő méhvel találkozni, másrészt azért, mert a lárvái levéltetvekkel táplálkoznak. Jellemző rá, hogy képes a levegőben egy helyben lebegni, és innen bármilyen irányba repülni (hátrafele is!). Csípni meg egyáltalán nem csíp, teljesen ártalmatlan. :)

2010. október 8., péntek

Két őszi krókusz és más hagymák

Tegnap ismét növénybörze volt a Csapody körben, és vásároltam néhány hagymát. Én azért nem vagyok annyira elvetemült, csak annyi növényt tartok, amennyivel bírok bánni, úgyhogy csak "párat" vettem. Krókuszokat, íriszt és botanikai tulipánt.


Hogy melyik micsoda, és mit kell tudni róla, azt majd a tavaszi virágzáskor részletezem (ha lesz ilyen, és el nem viszi őket a tél).

Ezen kívül még hoztam két őszi krókuszt is, amelyek most éppen virágoznak, ezeket is elültettem:



Crocus kotschyanus ssp. kotschyanus (?)



Crocus pulchellus




2010. október 7., csütörtök

Készülni kell lassan a télre

Sajnos. 
Idén nagyon esős és hideg volt az ősz, a lombszíneződés sem olyan, mint máskor, mert a rengeteg csapadéktól a fák leveleit mindenféle gombás fertőzések rondítják el. És sokkal hamarabb hull a lomb, mint rendesen. A cserépben élő hársfánknak már nincs egy levele se, máskor ez október végén-november elején szokott bekövetkezni.
Nem szeretném, hogy a hideg őszi esők tovább áztassák az alpesi növények levélrózsáit, mert ez sokszor a halálukat jelenti. Máskor ugyan csak novemberben szoktuk a téli "takarót" föltenni a kerti ládákra, de most úgy döntöttem, hogy már most felrakjuk. Már csak azért is, mert idén újat találtunk ki a párommal, és idejében ki szeretném próbálni, hogy az eső és szél mit művel vele. Férjecském azt mondja, hogy elég stabil, nem lesz vele semmi baj, és én hiszek neki, mert amit ő megcsinál, azzal nem szokott baj lenni máskor sem.




A Cyclamen graecum végre kezd hajtani. Megjelentek kis aprócska dudorok a gumó felszínén. De sajnos azt hiszem, megint csak levelek lesznek. Ezt a két gumót két éve kaptam Angliából, aholis valaki felszámolta a nagyon elhanyagolt gyûjteményét. A gumók eléggé ki voltak száradva, de azért voltak egészséges gyökereik. Viszont azóta még nem tudtam rábírni ôket, hogy virágozzanak, minden évben csak leveleket hajtanak.


Ha mellé teszem a mutató ujjamat, látszik, hogy milyen picik még ezek a levélkezdemények: