Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!
Ha kérdése van, fölteheti, igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni, és kérem, hogy Ön is erőltesse meg magát egy köszönöm erejéig. Nem esik jól, ha azt sem tudom, megkapta-e a válaszomat.
Jó szórakozást kívánok, látogasson el ide máskor is!
Kata

JÓ TUDNI: a szövegben a bordó színű részek linkek! Más oldalakhoz, képekhez, stb. vezetnek.

2011. március 31., csütörtök

A várva várt Leonardo

Nem művészeti kiállításról van szó, hanem arról a kőtörőfűről, amit 2009-ben hozott nekem egy kedves hozzám hasonló alpesi növény rajongó a prágai vásárról.
A neve Saxifraga 'Leonardo da Vinci', és 2009 tavasza óta egy mesterséges hasadékban él nálunk az egyik miniatűr sziklakertben, szemlátomást jól is érzi magát, a párnája lassan de biztosan növögetett, de eddig még nem volt hajlandó virágozni. Azért is izgalmas volt számomra a dolog, mert semmilyen forrásból nem sikerült adatot találni arról, hogy milyen is a virága. Van két vaskos Saxifraga könyvem, az egyik egészen új, és benne van 2000 faj és fajta, de ez nincs benne... Az angol Saxifraga egyesület honlapján végülis megtaláltam a növényt, és azt, hogy kik voltak a szülői, de fotó nincs róla.

A kőtörőfű nemzetséget (is) több szekcióra osztották föl, ez a növény a Porphyrion szekcióba, és ezen belül a Kabschia sorozatba tartozik. Ez látható már virág nélkül is: apró, kemény, mészkiválásokkal díszített levélrózsákból álló párna.

Az ebbe a sorozatba tartozó fajokból már rengeteg mesterséges hibridet hoztak létre, ezek az alpesi sziklakertek sztárjai közé tartoznak Nyugat-Európában, és valódi "ékszernövények". A fajtáknak is ugyebár nevet kell adni, és ezeket a Kabschia hibrid fajtákat gyakran valamilyen híres emberről nevezik el. Van több zeneszerző és festőművész köztük, de sok más híresség is.

A mi Leonardonk szülei a Saxifraga kotschyi, ő a mama, a papa pedig maga is egy hibrid fajta, a Saxifraga x cullinanii 'Radvan Horny' (Saxifraga subverticillataSaxifraga lilacina). A nemesítő pedig egy Karel Lang nevű cseh, és a növény valamikor 2006 után "született". A mama sárga virágú, a pollenadó virág pedig állítólag élénk rózsaszín. Így lettek ennek a nagy művészről elnevezett kis növénynek téglaszínű virágai:


A fejlődő bimbóit már mutattam előző bejegyzésekben.
Meg kell mondanom, hogy a valóságban és amikor nem süt rá a nap a virágok ennél fakóbb színűek, talán ezért nem lett olyan híres ez a fajta, mint az, akiről a nevét kapta. De sok virág van a kb. 5 cm átmérőjű kis párnán, és egy száron több is lesz, tehát azért hozza a Kabschia fajták formáját.



2011. március 30., szerda

Vad tulipánok


Háromféle vad, vagy más néven botanikai tulipánt nevelgetek a "kertünkben". Tavaly az egyiket már részletesen bemutattam, ez a Tulipa tarda, vagy kétszínű tulipán, ő virágzik legkésőbben a három közül, most, amikor a másik kettő már javában nyílik, még alig bimbós.

Botanikai tulipánoknak nevezik összefoglalóan a termesztésben elterjedt vad fajokat és hibridfajtáikat. Jellemző rájuk, hogy az egész növény, és így a virág is jóval kisebb, mint a nemesített kerti tulipánok, és korábban is virágoznak. Ezeket, amiket én itt edényekben tartok, nem is igen láttam kertekben nálunk, pedig lehet kapni ősszel a hagymájukat speciális termesztőknél. Én a Kertészeti egyetemen rendezett őszi dísznövény vásárokon szereztem be őket.

A most következő két faj nemcsak ABC sorrendben, hanem virágzási idő szerint is így követi egymást:


Tulipa dasystemon


Magyar neve egyelőre nincs. Én azt hiszem (de nem találtam rá sehol megerősítést), hogy a dasystemon vastagporzójút jelent. A dasy- jelentése a latin nevekben vastag (bár azt hiszem, nem latin eredetű szó), a -stem- pedig a porzóra szokott vonatkozni, de a latin szótár szerint a stemma szalagot jelent. Mondjuk, ha a porzószálakat nézem, azok valóban elég vaskosak... Nem folytatom :)
Sokszor keverik a fent említett kétszínű tulipánnal (Tulipa tarda), de ez egy különálló faj. Alapvető különbségek (saját megfigyelésem szerint): a virág tiszta sárga belül, nincs a lepellevelek csúcsán fehér árnyalat; a levelei szélesebbek, mint a kétszínű tulipánéi, nem fényesek, és csak kettő van belőlük, míg ez utóbbinak 3-5 (7) fényes levele van; legalább 2-3 héttel korábban virágzik, mint a Tulipa tarda. Ezen kívül leírás szerint (Martyn Rix & Roger Phillips: The Bulb Book, 1981) a Tulipa dasystemon hagymapikkelyei gyapjasak a hagyma csúcsánál, míg a Tulipa tarda hagymapikkelyei teljesen csupaszok. Ezt a gyapjasságot egyelőre sajnos nem tudom ellenőrizni. A hagymákat ugyanis már vagy 3 éve vettem, beültettem az egyik minisziklakertbe és azóta ott vannak, egyelőre nem is szándékozom átültetni. Sajnos annak idején nem fotóztam le. És ha már a különbségeknél tartok, a most bemutatott faj talán kissé kényesebb, mint a kétszínű tulipán, ez is saját tapasztalat.
A lepelleveleken kívül szürkés-zöldes árnyalat van, általában úgy, hogy a belsőkön csak egy csík, a külsőkön pedig széles sáv, így a virág, ha becsunkódik, inkább zöldesszürke színű, ahogy a jobboldali képen látható. Csak napsütésben nyílnak ki a virágok, tehát érdemes olyan helyre ültetni, ahol minél több napfény éri. Ezen a képen az is látszik, hogy a levelek viszonylag szélesek és laposak. A hosszúságuk nagyjából akkora, mint a virágszár magassága.

Ez a kis tulpán Közép-Ázsiában honos, elsősorban a Tien Shan és a Pamir Alai területén, 2000 m fölötti magasságokban él (mondják a fenti szerzők). Élőhelyén a nyár elég száraz, a tél pedig nagyon hideg. Nálunk jól bírja a 15 cm mély, közönséges balkonládában, úgy, hogy télen igyekszem teljesen szárazon tartani, nyáron kap vizet, de nem túl sokat, mert abban a ládában olyan növényeket tartok, amelyeknek nem sok víz kell meleg időben: októberi varjúháj (Sedum sieboldii), mongolkőrózsa (Orostachys), változékony dohánygyökér (Lewisia cotyledon), gombafű (Androsace sarmentosa), krókuszok és az idéntől egy feltámadásnövény (Lewisia rediviva). Tavasszal viszont sokat öntözöm, amíg neki vannak levelei, a többiek pedig virágoznak.


Ahogy már említettem, speciális termesztőktől meg lehet vásárolni a hagymáját, és nemcsak balkonládába, hanem sziklakertbe, vagy olyan helyre, ahol jól érvényesül a szépsége, nagyon tudom ajánlani. Van valami különleges illata, inkább érdekesnek nevezném, és csak közelről lehet érezni, bár napsütésben elég erős.
Hagymáról nálam még eddig nem szaporodott, ellentétben a Tulipa tarda-val, amely rengeteg sarjhagymát fejleszt minden évben, és ezek egy-két év múlva virágoznak.


Tulipa turkestanica – turkesztáni tulipán (meglepő módon)

Méretében hasonló az előző két fajhoz, de a habitusa és a virága is kicsit más. A virágok nagyon szépek, a leplek belül fehérek, csak a tövüknél sárgásak, kívül ugyanolyan zöldes sávozás van rajtuk, mint a T. dasystemon esetében. Viszont a porzók vörösesek, legalábbis a csúcsukon.

Az előző fajoktól eltér abban is, hogy egy száron több virág is fejlődik:


A virágok szintén csak napon nyílnak ki, de azért eső után is nagyon szeretem őket:


A levelek általában hosszabbak, mint a virágszár, kicsit ide-oda csavarodnak, és nem is olyan laposak, hanem középen egy kissé "árkosak". A színük is szürkésebb zöld, mint az előző két fajé, de ez jobban is illik a fehér virágokhoz. Két levele van.

Ugyanonnan származik, mint az előző faj, tehát Közép-Ázsiából, 1800 és 2500 m közötti magasságban él, sziklagyepekben, köves lejtőkön. Túl sok tapasztalatom még nincs vele. Egyszer régebben már vettem hagymákat, virágoztak is, de aztán átrendeztem azt a ládát és valahogy elkallódtak a hagymái. Tavaly ősszel megint vettem, és le is fotóztam. Ilyen szép vörösesbarnák, és csak kb. 1,5 cm átmérőjűek:


A telet jól átvészelte egy 20 cm mély cserépben, az erkélyen lévő faládában, amely buborékos fóliával volt letakarva. Nyáron állítólag teljesen szárazon kell tartani.

Nem tagadom, hogy, bár a növény kissé kusza habitusú, és meg is kell támasztani, hogy ne dőljön erre-arra, valahogy mégis ő a kedvencem a három faj közül.




2011. március 28., hétfő

Tavaszi vegyestál

Eljött megint az az időszak, amikor, bár hosszabbodnak a nappalok, nekem mintha egyre rövidülnének, mert annyi mindent szeretnék csinálni a "rendes" munkámon kívül! Kertészkedni, fotózni, blogot írni, eseményekre eljárni, és egyáltalán nem utolsó sorban még a mások internetes oldalait is nézegetni, olvasgatni. Néha muszáj szelektálni... :(
És itt jegyzem meg, hogy nagy öröm nekem minden megjegyzés a blogomhoz, mindenkinek köszönöm, aki veszi a fáradságot, hogy elmondja, amit gondol, vagy feltegye a kérdését.

Tegnap átállítottuk az órát a nyári időszámításra, így most megint sötétben ébredünk egy darabig. De ma, bár még majdnem teljesen sötét volt, a kerti poszáta hangjára ébredtem (azt hiszem). Gyönyörűen énekel, tavaly tavasszal is sokszor hallottuk, csak az a baj, hogy a telefonomon is ezt állítottam be csengőhangnak. Télen nem is volt semmi gond, de mostantól lehet, hogy lesz ebből egy kis zavar...

Hétvégén tavaszi nagytakarítást rendeztünk a lakásban, de mellette azért jutott idő néhány fotóra is a "kertünkben".
Leginkább a Nyőző, de végülis mindenki kedvéért most megmutatom, hogy miből áll a mi kis "kertünk". Van, aki nem érti, hogy minek kell ez, van, aki csak mosolyog rajta, de hát van, aki bélyeget gyűjt, és olyan is van, aki gyufásdobozt... mért ne, ha ez neki örömet okoz, és szebbnek érzi tőle az életet. Én ezen a kis helyen nem csak egyszerűen gyűjtögetem a növényeket, hanem igyekszem őket úgy elrendezni, hogy nekik is jó legyen, és még esztétikus is legyen a látvány, ezen kívül pedig a fejlődésüket, viselkedésüket tanulmányozom és regisztrálom.

Szóval az erkélyünk kb. 4 x 1.3 m. A korlát így néz ki most (csak egy kis része hiányzik a képről):


A végén, a fal mellett van egy nagy láda, ebben tartom a földkeverékeket és mindenféle szerszámokat, kellékeket. Az innenső végén pedig egy asztal, amelyen a nagyobb edények kaptak helyet:


A falon van még néhány polc, szintén növényeknek, és belül, a fal mentén (valójában két dupla ajtó, az egyiken kijárunk, a másik zárva van) még van egy hosszú, keskeny asztal, amelyet a párom készített, és itt szoktam az átültetéseket és egyéb munkákat végezni.
Ezen kívül van még 3 nagyobb edény a közös (társasházi) kertben:


És a magvetések is ott kaptak helyet:


Ennyi. Ettől vagyok én boldog.


Most néhány újabb kép Bimbók, rügyek témában.
Tavaly ebbe az "erdőalji" ládába kétféle Anemone-t ültettem: Anemone blanda színkeverék néven árult gumókat, és a Szász Sándortól vásárolt Anemone nemorosa 'Westwell Pink' nevű fajtát. Kíváncsi vagyok, ez melyik lesz:

Anemone sp.

Ugyanabban a ládában ébredezik a szívlevelű nyakperecfű fehér virágú változata:

Cortusa matthioli 'Alba'

És ismét ez a művésznevű kőtörőfű, most már nagyon úgy néz ki, hogy vörös színű virágai lesznek:

Saxifraga 'Leonardo da Vinci'
Az első tulipánok kinyíltak. Kedves blogbarátnőmnek azt mondtam, hogy három van ebből, de rájöttem, hogy a kis hársfánk tövében is él egy. Magyar nevet még nem kapott:

Tulipa dasystemon

A hétvégén a párom is készített néhány szép képet az éppen virágzókról, ezekkel zárom a mai bejegyzést:

Saxifraga x apiculata 'Alba' – tavalyi dugványból lett, a kerti ládában él
Primula marginata – ajándék a Csapody körből, egyre jobban érzi magát nálunk
Draba parnassica – saját magvetésből, nemrég mutattam a bimbóit
Tavasz
Androsace carnea brigantiaca és Draba polytricha virágok
Saxifraga x elisabethae – a fajtaneve elveszett, de ettől függetlenül egyik kedvencünk, 25 virággal egy 8 cm átmérőjű párnán


2011. március 24., csütörtök

Bimbók, rügyek-6

Minden napra jut néhány...

Ez a kis rózsabimbó tegnap lemaradt valahogy. Nem rózsa, persze, hanem egy gombafű. Kinyílva hófehér a virága.

Androsace carnea subsp. brigantiaca

A művész úr (Saxifraga 'Leonardo da Vinci') bimbói pedig mára jobban kifejlődtek, és így sokkal érdekesebbek:
Saxifraga 'Leonardo da Vinci'
Ő egyébként ott él már két éve, ahová a pici sárga nyilat tettem. Most fog először virágozni:


A következő viszont új szerzemény, nemrég vettem egy gumót a Moszkva téri Hermes kertészboltban. Nagyon várom...

Pleione formosana
És talán ezek is ide illenek, bár nem bimbók, hanem a már elnyílt májvirág éppen kihajtó levelei:

Hepatica nobilis

Végül néhány kép a minisziklakertekről, amelyek egyre szebben pompáznak, bár az igazi csúcs még hátravan.



Itt látható a fenti gombafű már néhány kinyílt virággal, és egy daravirág (Draba polytricha):


Na, ezt megmutatom távolabbról is, ne mondja a kedves vendég, hogy mindig becsapom :)



2011. március 23., szerda

Bimbók, rügyek-5

Draba parnassica

Ginkgo biloba (Ô is cserépben él!)
A barnás színû rügy alatt körös-körül az elôzô évi levelek helyei látszanak (több év levelei), így az ág vége kicsit egy tobozhoz hasonlít.


Saxifraga 'Leonardo da Vinci'

Tulipa dasystemon

2011. március 19., szombat

Tanulságos történetek magamfajták számára

Minden tavasz úgy kezdődik nálam, hogy kétségbeesem, eldöntöm, hogy nem vagyok jó kertész, nem érek semmit, minden növényt elpusztítok, mert nem tudok rájuk vigyázni télen, abbahagyom, kész, itt a vége, jobb lenne tévénézéssel tölteni a szabadidőmet, mert egy gyilkos vagyok.
Aztán néhány nap múlva kiderül, hogy azért nem pusztult el minden növényünk, mégis van néhány, ami csak tetszhalott volt. És ahogy telik az idő, egyre több tetszhalott tér magához, sőt, virágzik. Áprilisra végülis rendszerint eldönthetem, hogy nagyon kis veszteséggel vészeltük át a telet, arányait tekintve ennyi még a nálam profibbaknál is van.
Ma reggel a férjem megállapította, hogy évről évre szebb és gazdagabb az erkélyünk, és szemlátomást egyre jobban érzik magukat a növények itt nálunk, és egymás társaságában.

Nem kell azért azt hinni, hogy annyira nem ismerem a növényeket, hogy nem tudom eldönteni, melyik pusztult el és melyik nem, de az alpesi évelők között vannak örökzöldek és lombhullatók, és az örökzöldek néha nagyon lombhullató módon viselkednek – saját túlélésük érdekében. A lombhullatóknál meg ugye, sose lehet tudni, a téli csapadéktól akár el is rothadhatott, és akkor tavasszal hiába várom, hogy kihajtson. Az pedig, hogy mikor hajt, cserépben nagyon nagymértékben függ a hőmérséklettől és attól, hogy én mikor adok neki először vizet.

Íme egy jó példa örökzöldre.
Ez a két gombafű párna (Androsace carnea brigantiaca) ugyanabban a miniatűr sziklakertben él, tavaly már virágzott mind a kettő, és most az egyik "halálian" nézett ki március nyolcadikán. Azt hiszem, az alábbi képekből egyértelmű, hogy melyik. Tapintásra is az egyik kemény, friss, a másik zörgően száraz volt.

Androsace carnea brigantiaca
Androsace carnea brigantiaca
Biztos voltam benne, hogy elpusztult. A magamfajta kertész amikor már biztos benne, hogy elpusztult egy növény, még ad neki egy esélyt, és ha így sem támad fel, akkor biztos benne, hogy elpusztult. Szóval leszedtem néhány teljesen megbarnult levélrózsát, a többi köré raktam még egy kevés kőzúzalékot és minden nap megöntöztem, de esőszerűen, fölülről zúdítottam rá a vizet, amit nem szoktam az alpesieknél. És feltámadt!!! Most bimbók is vannak rajta, és a levelek megint egészséges zöldek. Kép erről egyelőre nincs, mert sötét, esős idő van.

A dohánygyökérről nem gondolom, hogy elpusztult, ők tél végén így szoktak kinézni, mert szeptember vége óta egy csepp vizet sem kaptak.

Lewisia tweedyi
De miután átültettem és felszívattam vízzel, remélem, hogy lassan helyrejön.

A mi harangvirágaink félig-meddig lombhullatók, bár a nálunk is minden kertészetben és virágüzletben kapható Campanula portenschlagiana az egyik nagy edényben szép zöld maradt, egy másik, kisebben viszont teljesen leszáradt a levélzete. 
Ez a kis nyírlevelű harangvirág (szabad fordítású név!) tavaly is így nézett ki tél végén, aztán gyönyörűen kihajtott.

Campanula betulifolia
Magról van, még nem virágzott, idén már elvárnám tőle.

A nyalábcsengőkék is tavalyi magoncok, és jóformán csak nagyítóval lehet látni, hogy zöld a hajtáscsúcs.

Edraianthus owerinianus

Edraianthus pumilio

És végül a hagymások.
Azt már néhány éve megtanultam, hogy hóvirágot nem lehet szobában hajtatni, mert nem nyílik ki. Pár éve ez a szép kis bimbó így száradt el, ebben az állapotban:


Ebben aztán nálam tapasztaltabbak is megerősítettek, hogy a hóvirágot nem igazán lehet hajtatni. Lehet, hogy vannak olyan fajták már, amelyekkel működik a dolog, de az egyszerűbbek erre nem alkalmasak.
Más tavaszi hagymásokkal ezt még nem tapasztaltam, hajtattam már januárban krókuszt, hagymás íriszt (Iris reticulata), nárciszt, tulipánt, gyöngyikét. Ezért lepett meg ami most történt, és azt hittem, hogy valamit nagyon elrontottam ősszel.
Nemrég mutattam egy hagymás cserepet, amelyet tulajdonképpen a fagy elől menekítettem a lakásba. Négy faj volt benne: kétféle krókusz, török írisz (Iris danfordiae) és egy kis botanikai tulipán. Ezek közül csak az aranybrokát krókusz (Crocus angustifolius) nyílt ki, az összes többi bimbóban hervadt el.
Az íriszek így néztek ki legfejlettebb állapotukban, ezután már a hanyatlás következett:



Iris danfordiae
A tulipánok bimbói sem nyíltak ki, hiába vittem ki később a cserepet.
Arra gondoltam, hogy talán ősszel nem kaptak elég vizet ahhoz, hogy rendesen begyökeresedjenek, és most ezért nem tudnak elég vizet felvenni, ahhoz, hogy ki tudjon nyílni a virág. Ősszel ugyanis a tavaly téli károkból tanulva csak óvatosan mertem öntözni a hagymásokat. De mivel az erkélyen maradt cserepekben és ládákban – amelyek természetesen ugyanannyi vizet kaptak ősszel – azóta vígan virágoznak ugyanezek és más fajok (török írisz sajnos csak ebben a cserépben volt), ezért gondolom, hogy mégsem az öntözéssel volt a baj, hanem egyszerűen túl hamar behoztam őket túl melegbe, mint annak idején a hóvirágot. Persze, ha kiszedném a cserépből a hagymákat, akkor kiderülne, de nem szedem ki, mert a levelek fejlődnek, ami szintén azt látszik igazolni, hogy gyökerek vannak.
A már többször említett Ian Young szerint a veszteség csak akkor igazán veszteség, ha nem tudunk belőle még tanulni sem...

Ami viszont nagyon fáj, de ez is jó tanulság, most már több év után, hogy a kereklevelű ciklámen (Cyclamen coum) itt nálunk cserépben nem éli túl a telet. Itt nem tudom még pontosan, hogy miről van szó. Öntözni nem mertem télen a fagy miatt, de volt rajtuk egy csomó bimbó, amelyek nem nyíltak ki, mert elrothadt a száruk. A levelek pedig teljesen lefagytak. A gumókat még nem néztem meg, mert téltemető is van ugyanabban a cserépben, és annak semmi baja, ezért nem akarom bolygatni, amíg vissza nem húzódik. Tanulság: Cyclamen coum ezentúl a fagymentes de hideg lépcsőházban telel többi, hivatalosan sem télálló nemzetség-társával együtt.

Búcsúzóul egy kőtörőfű, ami egészen biztosan köszöni szépen jól van.

Saxifraga crustata


Virágnap

A Kertblogolók virágnapja nekem valahogy mindig kimarad, ha növényezek, fogalmam sincs, hányadika van, bár a fotókat mindig dátummal mentem el.
Hát most gyorsan bepótolom – utólag ugyan, de a képek valóban március 15-én készültek. Ezúttal a párom tollaival ékesítem kis blogomat, mert szabadnap lévén, ő is sokat kattogtatott :)

Hepatica nobilis
Crocus sp.
Crocus angustifolius

És együtt:



És az ígéret:
Primula marginata