Kétszínű tulipán (Tulipa tarda)

Azért írok róla most, mert ilyenkor szoktam a hagymákat átültetni, és szeptember közepétől öntözni.

Nem tartozik a legkülönlegesebb fajok közé, de én nagyon szeretem, mert cserépben is igen könnyen tartható, sőt szaporodik is, és szép tavaszi díszt ad kecses, élénksárga, nagy számban nyíló virágaival és szalagszerű fényeszöld leveleivel. Még a tavalyi telet sem sínylette meg nálunk, amikor egy csomó cserépben tartott hagymás növényünk elpusztult. És épp most olvastam, hogy könnyen hajtatható is. Ezt eddig még nem próbáltam, de lehet, hogy most jött el az ideje.

A "kétszínű" nevet a Priszter Szaniszló Növényneveink címû könyvében találtam. Valószínûleg azért kapta ezt a magyar nevet, mert a lepellevelek kívül zöldesek-szürkések, belül pedig a virág élénk citromsárga, amely a lepellevelek széle felé haladva fokozatosan fehérbe megy át. Na, ez már három szín...

A virágok borús időben becsukódnak. Egy hagyma több virágot is hoz, állítólag nyolcat is akár, bár én ilyet még nem láttam.

A latin név talán arra utal, hogy a hozzá hasonló fajokhoz képest (pl. Tulipa turkestanica, Tulipa dasystemon) késôbb virágzik: a tardus szó latinul késlekedőt, lustát jelent. 

A virágzási ideje egyébként nagyon függ az időjárástól, nálunk virágzott már április elején is, de az idén csak április végén-május elején gyönyörködhettünk benne. Valószínûleg ezért is hajtatható jól. A Tulipa dasystemon virágzási idejét például saját tapasztalatom szerint nem befolyásolja ennyire a tavaszi hőmérséklet-alakulás.

Közép-Ázsiából származik, elsősorban a Tien-Shan hegységben honos, ahol köves talajon él, és nyáron nagyon kevés csapadékot kap. Ezért is, meg a törpe mérete (20 cm) miatt is jó sziklakerti növény. Én persze cserépben tartom, de köves, laza talajban. A virágzás idején, és utána, amíg a levelek le nem sárgulnak, bőségesen öntözöm, és 2-3 alkalommal kálium túlsúlyos tápoldatot adok neki. A kálium a következő évi virágzást biztosítja. Szabadföldben nem kell tápoldatozni, de cserépben nem árt, hogy a hagymák szépen növekedjenek. Nyáron teljesen szárazon tartom. A hagymája már nálunk is megvásárolható ősszel.

Szabadföldben nem szükséges fölszedni a hagymákat, de én, mivel nem túl nagy cserépben tartom és elég sûrûn rakom, hogy sok virág legyen egyszerre, ezért minden augusztusban átültetem. A buroklevél jó esetben egy nagyobb, már virágzó méretû hagymát és több kisebb sarjhagymát rejteget.

A vastag, száraz buroklevél nyáron a túlzott szárazságtól, télen pedig a túlzott nedvességtôl védi a hagymát. Én le szoktam szedni róla már csak azért is, mert a hagymákat szétszedem, és külön-külön ültetem el.
A baloldalon egy virágzóképes méretű hagyma, jobboldalt pedig egy sarjhagyma látható, amely jövő tavasszal még nem, de utána remélhetőleg már virágozni fog:

Kb. 5 cm mélyre szoktam ültetni a hagymákat. Elôször szeptember közepén szoktam jó alaposan beöntözni. Utána még az ősz folyamán néhányszor adok neki vizet, mert ilyenkor növesztenek a hagymák új gyökereket és ezért nem szabad kiszáradniuk. Télen aztán már nem öntözöm, csak ha nagyon hosszú ideig nem fagy. Fagyos idôben semmilyen hagymásnak nem jó, ha nedves a talaj. Márciustól szoktam bátrabban öntözni, mert ekkor már megindul a növekedés.
Az idei (hagyma)"termés" így néz ki:

Ha már a termésnél tartunk, toktermése van, mint minden liliomfélének. Az érett, száraz termés magától felnyílik.

A magok a 3 rekeszben katonás rendben sorakoznak. A Természet csomagoló művészete is mindig ámulatba ejt.

Magról is szaporítható, a kertben saját magát is elveti, ahol nagyon jól érzi magát, ott valósággal gyomosít. A magja lapos, barna, papírszerû, mint ez a liliomfélék családjára általában jellemzô.

És búcsúzóul még egy kép, ezt a párom készítette idén tavasszal: