Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!

2010. december 26., vasárnap

Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom...



Hát ez nem álom. Ez a cudar valóság. Az elmúlt napok tavaszias időjárása után olyan hóvihar kerekedett az éjjel, hogy az erkélyünknek még a legrejtettebb zugát is megtöltötte fehér bundával, semmi nem menekült. Egyelőre nem is takarítom le sehonnan, mert fagyok jönnek, úgyhogy nem baj, ha ad egy kis védelmet, hadd érezzék magukat végre otthon az alpesi növények.






És a "fóliasátor":



2010. december 15., szerda

Ciklámen problémák

Kártevők s kórokozók keserítik a ciklámenjeink életét, és ezáltal persze az enyémet is.
Kezdjük a kórokozóval, ami tulajdonképpen csak egy feltételezés.

Két vagy három éve kaptam Angliából két Cyclamen graecum gumót. Valaki felszámolta a gyűjteményét, és az SRGC fórum tagok között szétosztogatta a gumókat, jelezve, hogy el vannak hanyagolva, rossz állapotban, de azért élnek.
Elültettem, nevelgettem, szeretgettem, és minden évben szép leveleket hajtottak, de virágot egyelőre nem hoztak. A kettőnek kétféle, nagyon szép mintázatú levele van. Tavaly októberben így néztek ki:

Cyclamen graecum

Az idén nagyon későn hajtottak ki, erről már mutattam képet egy előző bejegyzésben. És aztán nagy nehezen kifejlődött néhány gyatra, torz levél. A tavalyihoz képest most ilyen volt a látvány (igaz, a kép pont fordított állásban készült most):


Közelebbről:



Úgy döntöttem, kiszedem a cserépből, és megnézem, hogy mi történik odalent a föld alatt, mert valami egyértelműen boldogtalanná teszi ezt a két növényt. De a közeg jó szerkezetű és csak enyhén nedves volt, rothadásnak vagy kártevőnek nyomát se találtam.


Igaz, hogy fejlődni nem sokat fejlődtek, amióta megjöttek hozzánk, különösen a kisebbik, talán nem is hozott új gyökereket azóta. Már ez is egy kicsit gyanús.


Közben, a képek segítségével konzultáltam egy rovarász-kertész barátommal, ő javasolta, hogy a gyökér belsejét is nézzem meg, de a metszet alapján egészségesnek tűnik, nincs benne körkörös vagy más barna folt, ami gombafertőzésre utalna:


A ciklámen gumót és sok más gumós vagy hagymás növény föld alatti szervét károsíthatja egy ormányos bogár, az Otiorrhynchus sulcatus. Lárvái teljesen felzabálhatják a gumót, mint ahogy az a János képein látható. Érdemes végignézni ezt a néhány képet. 
De itt nálam úgy tűnik, nem erről van szó, hiszen nem találtam lárvát, és a gumók is teljesen épek, kemények voltak.
Így aztán csak arra tudtunk gondolni, hogy vírusfertőzött a növény, ami ellen sajnos nincs gyógyszer. A szakirodalom szerint a ciklámeneknél nem annyira gyakori a vírusfertőzés, de azért előfordul. A tünetek a virágon lennének a legegyértelműbbek (csíkozott virág), de hát sajnos virág nincs.
Minden esetre átültettem a két növényt, és adok nekik még egy évet. Ha jövőre is ilyen levelet hajtanak (ha egyáltalán hajtanak), akkor sajnos meg kell válnom tőlük. A vírusfertőzött növényeket a kertészek könyörtelenül elpusztítják, mert ha átterjed másokra, igen nagy károkat okozhat. Védekezni ellene nem lehet, csak megelőzni a fertőzést, amelyet levéltetvek és más szívogató kártevők terjesztenek elsősorban, a növényi nedvek átvitelével, de átvihetjük mi magunk is munkaeszközzel, kézzel, stb. a beteg növényről az egészségesre.


A másik jelenlegi gond egy kártevő. Egy szeptemberi bejegyzésben mutatott ciklámen magoncok levelét igen elcsúfította valamilyen hernyó (talán több is):







Van olyan levél, amelyen "csak" hámozgatás látszik:



Ezek a magoncok a két ablak között telelnek, szépen egymás mellett. Tegnap aztán ráakadtam a (egy?) tettesre. Bodor János szerint (linkje följebb) ő egy bagolylepke lárvája. Megbeszéltük, hogy János fölneveli, és akkor majd egész pontosan meg tudja majd határozni a fajt.
Minden esetre adtam neki kaját a zárkájába (= gyógyszeres doboz). Egy közönséges "szobai ciklámen" levélkét tettem be neki, és félóra alatt ezt művelte vele:


Ez a levél olyan 2 cm átmérőjű volt. Ma reggelre aztán egészen elfogyott. Maga a hernyó így néz ki közelről:


Hát... vannak szép hernyók, de ez nem tartozik azok közé.

Leginkább azokat a magoncokat féltem, amelyeknek még csak egyszem sziklevele van, és azt is megdézsmálta. Próbálom figyelni őket minél gyakrabban, hogy ha vannak bűntársak, azokat is elkaphassam. Mást sajnos nem nagyon lehet tenni.


A következő nem kártevő, nem is kórokozó, egyszerűen csak fényhiány. Ezeket a ciklámeneket, az előzőekkel ellentétben, virágüzletben lehet kapni, mindenki ismeri. Normálisan valahogy úgy kellene kinézniük, ahogy ezen a nyári képen,


de fényhiány miatt most egészen csüngő habitust kezd felvenni a növény:



A végére azért hagytam egy kis jó hírt is: három bimbó van a Cyclamen pseudibericum magoncon, már készülődik a tél végi virágzásra:




2010. december 3., péntek

Miniatűr sziklakertek

Sokat havazott (és közben olvadt is) a héten, a levegő nagyon párás most, amit nem csak érzek, hanem látok is, mert a miniatűr sziklakertek kövei egészen sötét színűek lettek, mint amikor megáznak, pedig csapadék most egyáltalán nem éri őket. Ez nem túl jó a bennük élő növényeknek, de sajnos nem tudok mit tenni.




A daravirág szőrös levelei csillognak a vízcseppektől:

Draba polyticha

A másikon meg még tartja magát valamennyire a két virágocska, bár már kissé kókadtan-fagyottan:


Draba imbricata

2010. november 30., kedd

Tél van

Már négy napja, és nem viccel!

A madáretetőt a párom készítette néhány éve már, és igen sok látogatója van, főleg reggelente.



És itt az egyik üvegházam:

2010. november 24., szerda

Nem szép, de praktikus

Majdnem minden kertnek vannak csúnya részei, amelyeket a tulajdonos nem szívesen mutogat. Ott készül a komposzt, ott hevernek az üres cserepek, vagy éppen nem jutott még ideje rendbe tenni.
A mi "kertünk" most sehol sem szép, mert minden be van csomagolva, biztonságba van helyezve télire. De azért megmutatom. Nem sok növényünk költözik télen a lépcsôházba, a nagy részük kint marad.

Ebben a nagy ládában telelnek most a nagyon fiatal magoncok és azok az apróbb cserepes növények, amelyeket tényleg védeni akarok minden téli csapadéktól (pl. a Lewisiák):


A balkonládákban lévô miniatûr sziklakertek egyszerûen csak a földön kaptak helyet, de fölülrôl ôket is védi egy fólia, leginkább a bespriccelô esôtôl. Oldalt nyitott a "sátor":


A fenyôfélék a munkaasztal alatt szoktak telelni, hogy ne süsse ôket nagyon a téli nap.


A nagyobb cserepekben lévô, télálló ciklámeneket (C. coum és purpurascens) egy-egy vödörbe raktam bele, így:


És a fal mellett, ahová csak rendkívüli hóvihar esetén hull be a hó (na, tavaly ez többször is megtörtént) alszik minden egyéb. Ezeket csak a szeszélyesen jövô téli csapadéktól kell védeni, és esetleg a nagyon erôs napsütéstôl. Ôk ugyanis élôhelyükön vastag hótakaró alatt pihennek, amely nem olvad el tavaszig. Januári fagyos ragyogás esetén 2 réteg rashell hálóval betakarom ezt az egész kavalkádot, hogy az örökzöldeket megvédjem a túlzott párologtatástól amikor a talaj kôkemény, így nincs honnan pótolniuk az elvesztett vizet:



2010. november 22., hétfő

Fekete hunyor (Helleborus niger)

Nyőző – előző bejegyzésem kapcsán feltett – kérdésén felbuzdulva kedvet kaptam, hogy írjak a fekete hunyorról is pár mondatot. Tulajdonképpen az egyik kedvenc virágom, ehhez képest meg sem említettem a "tíz"-ben...

A hunyorok egy ősi nemzetség, a növényrendszertan elején kaptak helyet, a boglárkavirágúak rendjében, a hunyorfélék (Helleboraceae) családjában.
Ennek megfelelően a "szirmok" valójában a csészelevelek, a sziromlevelek pedig mézfejtőkké alakultak. Az alábbi képen a porzók mögött jól láthatók ezek, kis zöld csövecskék:


És az is látható a képen, hogy a porzók és termők száma sok, mint ahogy a boglárkavirágúaknál ez szokás.

A virág mögött lévô levélkék tehát nem csészelevelek, hanem ún. murvalevelek:


Termése tüszőcsokor. Termésérés idején a virágtakaró levelek szép rózsaszínűre színeződHETnek. Legalábbis a természetes élőhelyén így szokott történni. Kertekben sajnos nem mindig. Ennek az okát nem nagyon tudjuk...
Íme egy megtermékenyült és egy még fiatal virág:


A növény évelő, tőlevélrózsás (bár ez a föld felszínén nem annyira egyértelmű, mint mondjuk egy kövirózsánál). Levele ölbefogottan összetett. Hogy ez mit jelent, azt inkább idézem Simon Tibor A magyarországi edényes flóra határozója c. könyvéből: tenyeresen összetett levél, amelynek levélkéi a közös nyél végén részben sugarasan állnak, részben pedig a gerinc két alsó megnyúlt ágán felfelé, egymás mellett fejlődnek." Így talán kicsit nehéz felfogni, de ha megnézünk egy hunyor vagy peónia levelet, egyértelműbbé válik a dolog. Akinek egyáltalán fontos ez... Itt most csak egy ilyen nem túl szép, kissé sérült levélen tudom bemutatni:


A fekete hunyor azért kapta ezt a nevet, mert a gyökere fekete. Vagyis hát, én inkább úgy mondanám, hogy elég sötét színû...


A levelek áttelelnek, és akkor száradnak le, amikor tavasszal az új levelek kihajtanak. Itt látható néhány növény a tavalyi levéllel, amelyet a vastag hótakaró a földhöz lapított a Raxon (férjem fotója):


A virág nagyon korán nyílik. Bár azt is lehet mondani, hogy nagyon későn, nézőpont kérdése. Enyhe teleken, vagy meleg helyre betéve egy cserepes növényt, karácsonyra kivirágzik, innen a karácsony rózsája név. Angliában mindenképpen virágozni szokott karácsonyra. Itt, egy szomszédos kertben van egy példány kiültetve, amit régóta figyelgetünk, pár napja láttuk, hogy már az is bimbós.
A virágszár alján láthatók még sokáig a rügypikkelyek, amelyek a virágrügyet védték, amíg erre szükség volt:


Hazánkban a fekete hunyor – sajnos – nem honos, legközelebb a Bécs melletti Raxon látható nagy tömegben, ha az ember kora tavasszal megy, közvetlen hóolvadás után. Ezt most itt a férjem néhány képével fogom illusztrálni, mi ugyanis már többször voltunk tavasszal a Raxon hunyornézőben. Márciustól május elejéig – hóviszonyoktól függően – lehet látni nagyon szép példányokat. Nem sokkal megy az erdőhatár fölé, inkább a fenyvesek ritkásabb részein illetve szélén él. Az erdőirtások helyén igen jól szaporodik.
Ez a kép 2007 március 15-én készült:


ez pedig 2009 május elsején:


Íme egy szép, már termést érlelő csokor:


Néhány szó a tartásáról:
Kertben állítólag nincs sok baj vele, de ajánlatos laza, humuszos, üde talajba ültetni. És ha jól emlékszem, a kedvenc újságomból, a Kertbarát magazinból valamikor azt tanultam, hogy ha barnulni kezdenek virágzás idején a levelek, akkor mindenképp tőből vágjuk le őket, mert különféle gombás fertőzések "melegágyai", amibe aztán a növény is belepusztulhat. Erre különösen hideg és nagyon nedves, csapadékos időben érdemes odafigyelni. Mivel fenyőerdők szélén él, én azt gondolom, hogy a talajba kevert (esetleg már komposztált) fenyőtűt szeretheti.

Cserépben is tartható, de én már egy növényt sikeresen elpusztítottam, azóta is nagyon fáj érte a szívem, és erre a másodikra igyekszem nagyon vigyázni. Azt gondolom, hogy télen nagyon csínján kell bánni az öntözéssel, és ha kint hagyjuk a cserepes növényt a szabadban, akkor különösen vigyázni kell arra, hogy ne legyen vizes a talaja. Azt hiszem, én itt hibáztam el tavaly télen, amikor már három éve sikeresen neveltem és virágoztattam karácsonyra. Az SRGC fórumon olvastam azt a véleményt, hogy érdemes nagy edényben nevelni, mert nem szereti, ha a vaskos gyökereit begyömöszöljük egy szűk cserépbe, arról nem is beszélve, hogy tápanyagigényes növény, valamint nagyobb edényben a talajklíma is kiegyenlítettebb.

És végül a két kedvenc képem búcsúzóul (szintén a párom készítette 2007 március 15-én).
Tél végén nekem kimondhatatlanul boldogító látvány egy ilyen virág a napsütésben.




És köszönöm Nyőzőnek a kérdést és az ötletet a lámpával való megvilágításhoz!