Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!
Ha kérdése van, fölteheti, igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni, és kérem, hogy Ön is erőltesse meg magát egy köszönöm erejéig. Nem esik jól, ha azt sem tudom, megkapta-e a válaszomat.
Jó szórakozást kívánok, látogasson el ide máskor is!
Kata

JÓ TUDNI: a szövegben a bordó színű részek linkek! Más oldalakhoz, képekhez, stb. vezetnek.

2011. július 20., szerda

Errata

A hagymaleltár című bejegyzésemben javítottam! Közben ugyanis rájöttem, hogy a fekete héjú hagymák nem nárciszok, hanem Sternbergiák. A nárcisz hagymák így néztek ki tavaly ősszel:

Narcissus bulbocodium
Sajnos elég puhák voltak, nem is emlékszem, hogy akár csak levelet hajtottak volna, valószínűleg megrothadtak.

Viszont az egyik cserépbe éppen 4 darab Sternbergia hagymát ültettem, már kizöldült állapotban, tavaly ősszel:



2011. július 18., hétfő

A csomagolóművész

Sokszor, amikor egy bimbót vagy termést látok, az jut eszembe, hogy a Természet egy csomagolóművész. Itt van például az egyik gombafű termése, éppen érőben. A baloldali még zárt, és a szirom maradványai is láthatók, a jobboldali már "elkészült", megérett, az öt mag arra vár, hogy a szél vagy valamilyen állat megrázza a szárat és ezáltal elinduljanak a nagy Életbe.
Én most egészen emberi módon ollóval levágom a szárat tőből, és a magokat egyelőre papírtasakba szórom, aztán majd meglátjuk.


Sajnos a faj neve nem tisztázott. Az SRGC-től rendeltem Androsace pubescens és Androsace cylindrica magot is, ki is csíráztak, de valahogy mindegyik egyforma. Van ugyan fotóm arról, hogy hova milyen magoncot ültettem, és eszerint ez Androsace pubescens, de akárhogy nézem, a két faj nálam hajszálra ugyanolyan, minden tekintetben.
A fenti kinyílt toktermés átmérője 3 mm.

2011. július 15., péntek

Az "árnyéki kertünk" – nyár

A tavaszi bejegyzésben ígértem, hogy mutatok majd nyári képet. A hársfa alatt az orchideák hűsölnek, a ládában pedig van sok változatos zöld lomb és néhány virág is.



Most virágzik a törpe árnyliliom (Hosta lancifolia minima)


Mutatós és különleges a virága, de rendszerint csak egy-kettő van kinyílva, a többi vagy már hervadt, vagy még bimbó.

Az erdei ciklámennek viszont gyönyörű és hosszú életű a virága, sőt, fantasztikus illata is van. Jó lenne, ha ilyen illatú parfüm létezne, biztos vevő lennék rá.


Még friss ez a nyári díszlet, ha egy kicsit enyhül a hőség, akkor talán gyönyörködhetünk benne egy hónapig.

Túrom a földet, avagy: hagymaleltár

Néha rám tör, és akkor nem tudok ellenállni. Muszáj túrni a földet, ültetni valamit, nincs mese. 
De hát kánikula van! 40 fok árnyékban! Értelmes ember ilyenkor békén hagyja szegény növényeket, csak öntözi, hogy túléljék valahogy.
Viszont a földben szárazon várakozó hagymákat ki lehet szedni, át lehet nézni, osztályozni, előkészíteni az őszi ültetéshez! Meg vagyok mentve, túrhatom a földet egy kicsit!!! Ez amúgy is minden évben nagy izgalom, hogy mit találok a hagymás cserepekben. Több évig tömény kudarc volt, mert az elvirágzott hagymásokat nem tudtam cserépben újjá nevelni. Sok apró "gyerekhagymát" túrtam ki őszönte a földből, aztán vettem felnőtteket újra, hogy tavasszal megint legyenek virágok. Lassan rájöttem, hogy jobb, ha nem okoskodom, minél nagyobb cserépbe ültetem őket, annál több az esély, hogy sok kövér, virágzó méretű hagymát találjak a nyári leltár idején. Lehet sok hagyma egy cserépben, de ha jó nagy és mély a cserép, akkor a hőmérséklet és a nedvesség kiegyenlítettebb, így sokkal jobban tudnak fejlődni. Arról nem is beszélve, hogy télen sem fagy annyira át a talaj, mint a kis cserepekben. És a virágzás utáni bőséges káliumos tápoldatozás sem vicc, tényleg segít! Azért persze mindig van sok gyerek is, de ez természetes azoknál a fajoknál, amelyek vegetatív úton, vagyis sarjhagymákkal hajlandók szaporodni. A lényeg, hogy legyen mindig virágzó méretű is. Ian Young-tól tanultam, hogy ha a hagyma buroklevelében sok apró sarjhagyma van, nagy pedig egy sem, ez annak a jele, hogy túl száraz volt a talaj.

Ma délután tehát szétszedtem az összes hagymás cserepet. Íme az eredmény:


Balról jobbra, föntröl lefele haladva:
1. sor: Tulipa tarda, Cyclamen graecum, Iris danfordiae (talán ebben is akad 1-2 virágzó méretű) + Iris 'Katharine Hodgkin' gyerekek, Colchicum arenarium
2. sor: Tulipa – vegyes gyerekek, Tulipa turkestanica, Muscari parviflorum (fehér), alatta 2 db. Merendera sobolifera, Iris 'Katharine Hodgkin' (4 db)
3. sor: Crocus – vegyes gyerekek, Sternbergia lutea, Crocus – vegyes fajok, de talán mind virágzóképes

Megjegyzem, hogy én most itt az egyszerűség kedvéért mindent hagymának neveztem, de van közte hagymagumó és gumó is. Egyszer majd ezt is részletezem.

A krókuszokat még nem válogattam szét, majd ültetéskor  talán, mert van közte őszi és tavaszi virágzású is.

A minisziklakertekben lévő Tulipa dasystemon hagymákat nem szoktam kiszedni, nem túrom fel miattuk a "terepet". Jól megvannak ott így is, évről évre szépen virágoznak.

Most papírtasakban megvárják a szeptembert, akkor majd írok többet az ültetésről és a teleltetésről.


2011. július 1., péntek

Felfedezések

Gyönyörű időt hagytunk az olaszországi Dolomitokban, fájt is a szívünk nagyon. Hazafele indulván a Sella hágón muszáj volt még egy kis ideig gyönyörködni a felhőtlen, ragyogó reggeli tájban, a Marmolada havas gleccserpalástjában, a Padon gerinc üde zöld domborulataiból előbújó fekete szirtekben, és a Sella csoport hihetetlen méretű, fekete "könnytől" áztatott vöröses dolomitfalaiban. Többen kissé gúnyosan/unottan kérdezték két hete, hogy "megint a Dolomitokba?". De mi tudjuk, hogy még ez sem volt az utolsó. Egyrészt szerelmesek vagyunk az ottani tájba, aki még nem látta, vagy csak képen látta, az el sem tudja képzelni azt a csodát. Aki meg nem szereti a hegyeket, az persze végképp nem érti, de hát ez legyen az ő nyomorúsága. Másrészt minden évben tartogat számunkra új felfedezni való növényeket.
Idén "csak" kettőt kaptunk, de az fölér 20 másikkal.

A havasi gyopárnefelejcsnek (Eritrichium nanum) nemcsak a magyar neve gyönyörű, a növény méltó hozzá. Virágai a nefelejcséhez hasonlók (hiszen rokonok is), de majdnem ülők a szőrös levélpárnán, amely a sziklák oldalára tapad a lehető leglehetetlenebb helyeken. A meszet nem szereti, csak a szilikátos és vulkáni eredetű, savas kémhatású kőzeteket. Ahol előfordul, ott rendszerint sok van belőle, de nem sok helyen fordul elő, és főleg nehezen megközelíthető.

Eritrichium nanum – Dolomitok, Padon gerinc, Zoltán Ferenc felvétele

Kerti körülmények között nagyon nehéz megtartani, és főleg virágzásra bírni. Az angolok több, mint 100 éve küzdenek vele, ritkán, és csak kevesen járnak sikerrel. Angol neve King of the Alps, vagyis az Alpok királya. Virágai tehát ragyogó nefelejcskékek, KIVÉVE AZON NAGYON RITKA ESETEKET, amikor fehérek. És mi most egy ilyen fehér tövet találtunk!

Eritrichium nanum – Dolomitok, Padon gerinc, Zoltán Ferenc felvétele
A másik érdekességet is ugyanezen a bizonyos Padon gerincen tartogatta számunkra a Természet. Maga a növény is különleges, mert elég ritka és szintén a normális túrista (és a zergék) által csaknem megközelíthetetlen, függőleges sziklafalakat szereti. Ott alkot hatalmas, félgömb alakú párnákat. Az okosok szerint nem bírja más fajok konkurenciáját, ezért költözött az évmilliók során ilyen zord élőhelyekre. Már fényképeztük tavaly, szintén a Dolomitokban. A mostani felfedezés azért érdekes, mert a svájci gombafű (Androsace helvetica) mészkedvelő, mészkő- vagy dolomit sziklafalakon él – általában. Mi viszont most ezen a bizonyos vulkáni gerincen találtuk meg, ugyanott, ahol a mészmentes kőzetet kedvelő gyopárnefelejcs tenyészik. 
Reginald Farrer könyvében olvastam, hogy ő is felfedezte itt a múlt század elején, és ő is nagyon csodálkozott ezen a szokatlan élőhelyen.

Androsace helvetica – Dolomitok, Padon gerinc, Zoltán Ferenc felvétele
Androsace helvetica – Dolomitok, Padon gerinc, Zoltán Ferenc felvétele


És újra itthon

Annak, ha az ember alpesi növényeket tart az erkélyén, edényekben, egyetlen igazi nehézsége van. Amikor ugye a fent említett elutazik 1-2 hétre nyaralni...
Van ugyan mindig egy-egy kedves rokon vagy barát, akit meg lehet nyomorítani azzal, hogy három naponta eljöjjön öntözni, és ők el is végzik a feladatot becsülettel. De ezek nem egynyári balkonnövények, és ha az illető "szolgálatos" maga nem foglalkozik ilyenekkel, akkor nagyon pontos utasításokat kell adni neki, hogy mikor hová, és mennyit. Ez eleve nehéz, mert én úgy öntözök, hogy figyelem a növényeket, vizsgálom a talajt, és figyelembe veszem az időjárást, nem állítok fel magamnak szabályokat. Arról nem is beszélve, hogy ha látom, hogy valami gond van egy növénnyel esetleg megpróbálok segíteni, és talán sikerül is. Például, nemrég láttam, hogy az idén Brno-ban vásárolt szép kis szegfű zöld párnája egyik oldalon ijesztően barnul. Azt nem tudtam igazán, hogy miért, de leszedtem a barna részt, a többit pedig leárnyékoltam egy kővel, hogy védjem a déli tűző naptól. És azóta megvan és virul. Ha viszont akkor nem vagyok, mire hazajövök már csak egy száraz fűcsomót találtam volna. Mint ahogy ez most meg is történt egy másik növénykével, amely beültetés után egy hónapig vígan élt és gyönyörű zöld volt, most meg teljesen halott. És az egészben az a legrosszabb, hogy még csak meg se tudom mondani, hogy kimaradt véletlenül az öntözésből (egy sarokban van), vagy túl sok vizet kapott, vagy a meleg volt sok neki.
Szerencsére azért nem sok ilyen van, de – ahogy a párom mondta – áldozatoknak mindig lenni kell :(  Egy 10 napos nyaralás nem telik el büntetlenül a magamfajta kertész számára. Most is van még néhány halódó, de azokat talán sikerül megmenteni.

Itthon hűvös, esős idő fogadott, és csak kevés virág. Ők következnek most, hogy ha már jóval kezdtem, jóval is zárjam ezt a bejegyzést.

Előbb két sziklakert, amelyek sokat változtak (talán túl sokat is) az utóbbi hetekben:



És néhány virág:

Saxifraga 'Southside Seedling' – furcsa másodvirágzás a már haldokló levélrózsán
Sempervivum sp.
Habranthus robustus
Cyclamen purpurascens