Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!
Ha kérdése van, fölteheti, igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni, és kérem, hogy Ön is erőltesse meg magát egy köszönöm erejéig. Nem esik jól, ha azt sem tudom, megkapta-e a válaszomat.
Jó szórakozást kívánok, látogasson el ide máskor is!
Kata

JÓ TUDNI: a szövegben a bordó színű részek linkek! Más oldalakhoz, képekhez, stb. vezetnek.

2014. február 13., csütörtök

Legyen hát tavasz!

FEKETE HUNYOR (HELLEBORUS NIGER)

SAXIFRAGA 'GROSSER PRINZ'

CYCLAMEN ALPINUM

Most pedig bemutatom, hogy milyen csalást lehet elkövetni Photoshoppal. (Szó, ami szó, szoktam színkorrigálni a képeimet, de az alábbi trükköt még soha nem csináltam.)
Előbátorkodott egy téltemető bimbó a kereklevelű ciklámen kereklevelei között, muszáj volt lefotózni:


De nem tetszett, hogy a villódzó fények közül egyik sem volt hajlandó jobban a bimbóra vetülni. Úgyhogy utólag, a már elkészült képen alkalmaztam mesterséges megvilágítást szoftver segítségével:


Az mondjuk ez utóbbi képen sem tetszik, hogy a bimbó nem kellően éles. Sajnos ahhoz nem elég jó a fényképező gépem, hogy abban a megvilágításban képes legyen éles képet készíteni erről az alig fél centis kis valamiről. Akkor tudott volna, ha a valóságban is úgy lett volna a bimbó megvilágítva, mint a második képen.
Ide teszem egymás mellé is a két képet:




2014. február 5., szerda

Tibetiorchidea idény következik!



Ma átültettem a tibetiorchidea bulbákat. 8 darab nagyobb, és 4 vagy 5 kisebb volt.
Tavaly írtam róla hosszabban itt.
Akinek még nincs, mostantól már érdemes keresni a bulbákat kertészboltokban. Sajnos nálunk többnyire csak holland importból származó Pleione formosana bulbákat lehet venni, de nekem azzal sincs rossz tapasztalatom eddig. Külföldről lehet rendelni más fajokat/fajtákat is.

2014. február 4., kedd

Végre, végre süt a nap!




Szeretek játszani – de nem interneten.

Ketten is kipécéztek a kipécézősdi játékban. Nagyon köszönöm Nyőzőnek és Kavicsnak, hogy rám gondoltak, de sajnos én ebben nem szeretnék részt venni.
Pedig szeretek játszani, társasjátékot élőben, hús-vér emberekkel, szeretek játszani a növényeimmel, de az internetes játékokban nem szoktam résztvenni, ehhez makacsul ragaszkodom. Ne kérdezzétek, hogy miért. 
Ettől függetlenül maradok továbbra is olvasója a fent említett két blognak, és köszönöm a fáradozást.
Kata


2014. február 3., hétfő

Papucsvirágzás


2012 novemberében, az orchidea kiállításon vettem ezt a papucsorchideát (akkor mutattam is egy bejegyzésben). Hibrid növény, saját neve sincs neki, nemes egyszerűséggel "mindössze" Paphiopedilum Senne Moor x callosum. Vagyis a Senne Moor fajta és a P. callosum faj keresztezéséből született. 
Nevelésénél a P. callosum igényeit vettem figyelembe, mivel csak erről sikerült információt szerezni.
Ez a faj Kelet-Ázsiában (Thaiföld, Kambodzsa, Malajzia) él, 300-1300 m magasságban, melegigényes és mészkerülő (ami egyébként az ázsiai papucsorchideáknál viszonylag ritka).

A "nagyok" szerint a papucsorchideákat szigorúan minden évben át kell ültetni, különben nem fejlődnek megfelelően. Ennek februárban lenne az ideje. Hát most nem lesz, mert éppen most virágzik. Majd talán utána. Tudni kell, hogy a papucsorchideák talajlakók, de általában az erdők alján, mohában, nyers humuszban tenyésznek, esetleg sziklák, kövek között. Gyökérzetük igen törékeny, kevés vaskos gyökérből áll, úgyhogy minden az átültető ellen van, mert ha a gyökerek sérülnek, márpedig könnyen sérülnek, az nem válik a növény javára. Tavaly szót fogadtam, februárban vettem egy-két mély lélegzetet, és átültettem. Így nézett ki csupaszon szegény:



Egyszer aztán, a nyár folyamán felborítottam véletlenül a cserepet, minden kihullt belőle. Ez arra volt jó, hogy láthattam, hogy az a középső gyökér már nincs meg. Vagy kirohadt, vagy annyira megsérült az átültetéskor, hogy teljesen elhalt. Ennek ellenére a növény fejlődött, ha nem is túl nagy lendülettel. Virágzás után a papucsorchideák hoznak egy vagy több új hajtást (vagy levélrózsának is nevezhetjük), és legközelebb már ezen fog fejlődni az újabb virág. A fenti képen a növény tövénél baloldalt látszik a fiatal hajtás. 
Azt vettem észre, hogy négy levélnek kell többé-kevésbé kifejlődni egy levélrózsán, utána jön a virág. Amíg nincs négy levél, nem virág fog következni, ha viszont már van négy levél, akkor az előbukkanó kis hegyes valami nagy valószínűséggel virág lesz.

Ezt a szép bordó papucsomat nyáron ugyanúgy kint tartom, mint a többi orchideát. Ha elég laza a közeg (fenyőkéreg, sphagnum moha és némi kőzúzalék keveréke), akkor a nyár folyamán lehet két-három naponta bőségesen öntözni és hetente tápoldatozni. A nappalok rövidülésével már csak hetente egyszer öntöztem. Egyszer aztán, valamikor november második felében megjelent a bimbó. És egészen mostanáig fejlődött, úgy, hogy még pótfényt is kap, amióta a sötét évszak beköszöntött!!! Bár érdekes nézni, ahogy fejlődik, na de két és fél hónap mégiscsak próbára teszi még az én türelmemet is. A virág olyan másfél-két hónapig szokott tartani a papucsokon.
Bár utálok karózni, sajnos most sem úsztam meg, mert különben a szár nem bírja tartani a virágot és nagyon lehajlik.



A papucsorchideáknak állítólag szüksége van egy kis hideghatásra a virágzáshoz, ezért ősszel kint hagytam őket, amíg az éjszakai hőmérséklet 10 fok alá nem csökkent.
A foltos levelű papucsok melegigényesebbek és árnyéktűrőbbek, a sima zöld levelűek fényigényesebbek és jobban kedvelik a hűvösebb klímát – mondja a szakirodalom. De a növények nem mindig olvasnak könyveket, vagy legalábbis nem mindegyik. Ezt majd még később, a többi papucsom virágzása idején részletezem. Két másik bimbós most.