Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!

2014. január 24., péntek

2014. január 21., kedd

Január tél nélkül

Ha megköveznek is bevallom, hogy már zsenge gyermekkoromban is utáltam a havat, jeget, hideget, mindent, ami a téllel járt. És hogy azóta is minden ősszel abban reménykedem titkon, hogy idén elmarad a tél. Egyszer már teljesült a vágyam. Ha jól emlékszem, a 2007-2008-as tél volt olyan, mint tulajdonképpen ez a mostani is, csak éppen végig. Hogy nem voltak nappali fagyok, sem hó egész idő alatt egy szikrányi sem. Mégis minden növény virágzott tavasszal, és nem történt katasztrófa a mezőgazdaságban. Tulajdonképpen ha van egy hónapnyi hidegebb idő, úgy 10 fok alatt, de nulla fölött (na jó, esetleg éjszaka lehet mínusz 1-2), az már a legtöbb növénynek elég a téli nyugalmi időszak letudásához. 
Most, január végéhez közeledvén, még nyugodtan kint vannak a nem télálló ciklámenjeim, sőt, már bimbós a Cyclamen alpinum és a coum is (ő elvileg télálló nálunk, csak nálam cserépben nem volt az mostanig).
Egyetlen gond van, ha nincs keményebb fagy legalább 2-3 hétig. A kártevők is teljes nyugalommal szaporodnak, és ez éppen nem jó. A fekete hunyorunk december eleje óta virágzik, de, mint kiderült, a virágok melegebb belseje jó kis otthont adott a tetveknek. Ilyet még nem is láttam eddig, hát most megmutatom az olvasóimnak is:




Írtam már talán arról, hogy a virágok belsejében mindig néhány fokkal melegebb van, mint a környező levegőben, vagy növényi részeken. Én ugyan nem mértem, de őrült szakemberek igen. Ez jó a méheknek kora tavasszal, de úgy tűnik, ilyenkor a tetveknek is nagyon kedvez.
Azt hiszem, elég undorító a fenti kép. Permetezni nem akartam, úgyhogy levágtam minden virágot. Egyetlen, még teljesen zárt bimbót hagytam meg, és kíváncsian várom, hogy az mit rejt, ha egyáltalán kinyílik. A hétvégére ugyanis már ijesztgetnek nappali fagyokkal. Tulajdonképpen nem ártana, ha megfagynának az ehhez hasonló hívatlan jószágok. 
Pedig a korán ébredőknek most nem esne jól a fagy. Néhány párnás havasi növényünk ősz folyamán szokása szerint behúzódott téli takarójába, a levélrózsák megbarnultak, csak a közepükön látszott egy kis zöld reménység. Most pedig, mint máskor márciusban, ismét kizöldültek.

A KÖZÉPSŐ KÉT SZÜRKÉS SZÍNŰ PÁRNÁT KIVÉVE A TÖBBINEK – A ZÖLD LEVELŰEKNEK –
ILYENKOR MÉG JAVÁBAN BARNÁNAK KÉNE LENNIE

Az alábbi Dionysia nem tudom, mennyire szokott megbarnulni a hideg évszakban, mert első telét tölti nálunk, de egy hónappal ezelőtt azért ő is úgy tűnt, mintha meg akarna halni. Kár, hogy arról nincs fotóm, nagyon érdekes lenne most egymás mellé tenni.

DIONYSIA ARETIOIDES

Arról nem is beszélve, hogy néhány növényen már szép fejlett bimbók vannak.

THLASPI ROTUNDIFOLIUM (KEREKLEVELŰ TARSÓKA).
LEGALÁBBIS AZT HISZEM, MERT MAGRÓL KELT MAGÁTÓL TAVALY.
A MAGASABBRA EMELKEDŐ LEVELEK KÖZÖTT MIND BIMBÓK VANNAK,
CSAK SAJNOS NEM TUDTAM MÁS IRÁNYBÓL FOTÓZNI, HOGY JOBBAN LÁTSSZON.
ALATTA A SAXIFRAGA SAJNOS NEM A TÉLTŐL BARNA.
DE AZ Ő HALOTT PÁRNÁJÁBAN CSÍRÁZOTT KI A TARSÓKA, TÖBB PÉLDÁNYBAN IS.

SAXIFRAGA 'GROSSER PRINZ', LEGHŰBB TÁRSUNK,
SOK ÉVE MÁR, HOGY MINDIG Ő HOZZA A TAVASZT.


2014. január 15., szerda

Téli örömök

Azt hiszem tavaly (vagy tavalyelőtt?) már volt egy ilyen című bejegyzésem, úgyhogy direkt csinálom.

Remélem, hogy az én jókívánságaim híján is minden kedves olvasómnak kellemesen teltek az ünnepek és boldog az új év. Sűrű lett az életünk mostanában, mert úgy tűnik, hogy végre lesz saját lakásunk, mi több, még némi kert is hozzá. Mindez úgy, hogy még el sem kell költözni. De tenni- és gondolkodni való akad bőven, úgyhogy nem is annyira fizikailag, mint inkább agyilag nem fér mostanában sok blogolás az életembe.

Hanem azért csak muszáj most egy kicsit megint dicsekednem az orchideáimmal. Nagyon jól kitaláltam annak idején, hogy ezek sok örömet fognak nekünk okozni a sötét téli napokon. Bár az idei tél egyelőre sem fagyot sem havat nem hozott, sötét azonban van bőven. De ahogy már említettem ősszel, az orchideák egy része – a fényigényesebbek – kapnak mesterséges fényt.


Ledes lámpákkal oldottam meg, mert azok keveset fogyasztanak, és a spektrumuk egyenletes, nem "csíkos", mint a kompakt vagy egyéb fénycsöveké. Igaz, az áruk olyan, hogy a férjem szerint előre fizeti ki az ember azt az áram mennyiséget, amit egy normál izzó egy év alatt elhasználna, ha így, mint ezek, egész nap ég. Ugyanis a szürke napokon bizony kb. reggel 8-tól este 9-ig világítok. Ha netán van napsütés, akkor csak délután 4 fele kapcsolom fel, amikor már túl gyenge a kintről jövő fény.
Amint a képen is látszik, van egy vörös – vagy inkább lila – színű reflektor (vörösebb a fénye, mint a képen), és egy ún. hideg fehér "kukorica izzó". A reflektort úgy találták ki, hogy vörös és kék ledek vannak benne, bár a vörösből kétszer annyi, ezért inkább vöröses a fény. A növényeknél a vörös fény a virágzást segíti, a kék pedig a zöld részek növekedését.
Volt, aki azt mondta, hogy "de hiszen a természetben sem vörös és kék fényt kapnak". Valóban nem. Ott napfényt kapnak, de a napfénynek ők nagyjából ezt a két komponensét hasznosítják. Én pedig napfényt nem tudok biztosítani, ezért aztán adok kéket és vöröset. 

Hadd jegyezzek meg itt zárójelben valamit. Többször hallottam már laikusokat azzal jönni, hogy "de hát a természetben sem..." Na és? A természetben nem minden ideális minden növény számára, az evolúció lényege pont az, hogy az élőlények megpróbálnak alkalmazkodni az adott körülményekhez, hogy fennmaradhassanak. És nyilván egy csomó elpusztul közben. Beszéltem már olyannal, aki járt trópusi esőerdőben, és látott trópusi orchideákat az élőhelyükön. Azok az orchideák nem szépek, nem egészségesek, és nem csak virággal vannak tele, hanem mindenféle csúf gomba- és egyéb betegségekkel. Mi nem ilyen orchideákat akarunk nevelni, és nem akarjuk, hogy a nehezen beszerzett kevés növényünk elpusztuljon. Ezért próbálunk nekik olyan körülményeket teremteni, amelyek ugyan az eredeti élőhelyi körülményeken alapulnak, de abból csak az ideálisat vesszük át, hogy a növénynek már ne kelljen alkalmazkodni. Nem biztos, hogy néhány év alatt sikerülne ez neki, ha a társainak esetleg évmilliókba telik.

A két ledes fényforrás egyenként 18 illetve 20 wattos, de a fényerejük kb. a 100 wattos normál izzóénak felel meg. Ha valaki pótfényt akar növények számára, nagyon fontos a nagy fényerő, különben nem sokra mennek vele a kedvencek. Ahogy a fenti képen is látszik talán, még ilyen teljesítménynél sem lehet nagyobb a távolság a fényforrás és a növények között, mint kb. 60-80 cm, különben csak kidobott pénz az egész.
A normál szobai izzó pedig három okból nem jó:
1. Sárgás fényét a növények nem igazán tudják használni,
2. Nagy a fogyasztása,
3. Nagyon fölmelegszik, és ha ilyen közel tesszük, még meg is égeti a növényt.


Egy szó, mint száz: az orchideáim hálásak a pótfényért. Szépek, egészségesek, fejlődnek, és ami a legjobb: mostanában már folyamatosan virágzik valami.

FÖNT EGY SÖTÉTBORDÓ SZÍNŰ DENDROBIUM PHALAENOPSIS HIBRID, A THAI BLACK NEVŰ FAJTA.
A VÖRÖS FÉNY MIATT NEM ANNYIRA SÖTÉT A VIRÁGA, MINT A VALÓSÁGBAN.
A KIS KÍGYÓKBÓLPEDIG  EGYSZER MAJD GYÖNYÖRŰ PAPUCSORCHIDEA (PAPHIOPEDILUM) VIRÁGOK LESZNEK.
SZÓ AMI SZÓ, IGEN LASSAN FEJLŐDNEK, VISZONT A VIRÁG IS MÁSFÉL-KÉT HÓNAPIG TART.

AMIKOR KINT SÜT A NAP, AKKOR NEM KELL A LÁMPA.
A CSÜNGŐ TARTÓBAN LÉVŐ PILLEKOSBORNAK MEG AMÚGY SEM KELL,
ANÉLKÜL IS ONTJA A VIRÁGOKAT. ÚGYHOGY AKI "CSAK" PHALAENOPSIS HIBRIDEKET TART,
ANNAK NEM KELL PÓTFÉNYRŐL GONDOSKODNI, HA VAN EGY VILÁGOS ABLAKPÁRKÁNY.

EZ EGY KIS MINI PHALAENOPSIS.
NEM IGAZ, HOGY NEHÉZ TARTANI, DE NÁLUNK MOSTANÁIG CSAK
ÉVENTE EGYSZER VOLT HAJLANDÓ VIRÁGOZNI.

ŐT KARÁCSONYRA KAPTAM.

Az alábbi pedig egy hidegházi szépség. Ez azt jelenti, hogy a tél folyamán kifejezetten hidegben (de fagymentesen) kell tartani, és nagyjából szárazon, mert csak akkor lesz hajlandó tavasszal virágozni. Viszont igen fényigényes télen is. Csakhogy idén ősszel valahogy az időjárás megzavarta, mert már októberben megjelentek a bimbói. Nem voltam egyedül ezzel, mint utóbb kiderült, másoknál is ez történt. A hideg, de világos lépcsőházban tartottam, kb. 10 fokon november óta. Óva intettek tőle, hogy bimbós állapotban behozzam a lakásba, mert ledobálja őket a meleg hatására. De mivel a karácsonyi kaktusznál már rájöttem, hogy nem a meleg, hanem a fényhiány az, ami bimbóhullást okoz, ezért úgy döntöttem, kipróbálom, hogy ez a növény hogyan reagál. Behoztam hát az ablakpárkányra, ahol meleg van, de – mint már említettem – vörös és fehér pótfény. És láss csodát, nem dobálózott, hanem gyönyörűen kinyílt minden virág.

DENDROBIUM KINGIANUM
Ausztráliai eredetű faj, és inkább rózsaszín-bíbor szokott lenni a virága, a fehér ritkább, de szerintem nagyon szép. Így néz ki közelről:

MÁR-MÁR KELLEMETLENÜL ÉDESKÉS ILLATA VAN.

És végül mutatnék még néhányat kedvcsinálónak, amelyek az ősz folyamán virágoztak. Virágzó állapotban vettem őket és sajnos már elnyíltak, de remélem jövőre sikerül újra kivirágoztatni.

Két miniatűr:

SOPHRONITIS CERNUA

AERANGIS BILOBA
NOS, ENNEK AZ ILLATA NEM OLYAN KELLEMES, MINT AMILYEN GYÖNYÖRŰ A VIRÁGA...
ELŐSZÖR NEM ÉRTETTÜK A PÁROMMAL, HOGY MITŐL VAN REGGELENTE KISSÉ TRÁGYASZAG A LAKÁSBAN.
SZERENCSE, HOGY CSAK ÉJSZAKA ILLATOZIK.

Az alábbinak viszont állítólag vaníliás csokoládé illata van... Maradjunk annyiban, hogy édeskés, de kellemes.

ONCIDIUM 'SHARRY BABY'