Hűvös nyári napok

Július utolsó hetét nem itthon töltöttük, növényekre vadásztunk a Júliai-Alpokban. Hazaérve meglepetten tapasztaltam, hogy az itthoni rendkívül hűvös, esős idő jót tett a növényeinknek. Még amelyik már pusztulni látszott, az is életre kelt. És az árnyéki ládában virágba borult a nyakperecfű (Cortusa matthioli Alba), amelyik tavasszal nem volt hajlandó virágozni.

Mögötte látszik, hogy az erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens) is tobzódik, több, mint 10 virágot hozott a láda sarkában lévő gumó.

Sajnos elég hamar elnyíltak a ciklámen virágok, most, egy hét múlva, már csak egy maradt. Viszont sok lesz a mag, mert sok rovar sürgött-forgott az illatos barlangokban. Talán ezért is potyogtak le hamar a szirmok, hiszen feladatukat elvégezték. A szobában sokkal tovább tartanak a ciklámen virágok, az kétségtelen. De az erdei ciklámen nem szobanövény.

A nyakperecfű viszont egyelőre egyre több fehér csengettyűt növeszt. Egy mai kép:

Tavaszhírnökök

Tudom, ez így nem igaz. A képeken különböző növények áttelelő rügyei láthatók. De azért valahol mégis ott van bennük becsomagolva a tavaszi ébredés.

Két lágyszárú évelő, amelyeknek rügyei a talajfelszín közelében telelnek át:

Cortusa matthioli 'Alba' (szívlevelű nyakperecfű)

Dodecatheon sp. (bálványvirág)

Egy örökzöld, tőlevélrózsás évelő, nagyon korán virágzó, amelynek bimbói már ősszel kifejlődnek és áttelelnek a levélrózsa közepén:

Draba lasiocarpa (kövér daravirág)

És végül egy fásszárú:

Daphne collina (selymes boroszlán)

Itt aztán lemerült az akkumulátor... Ha még találok hasonlókat, később folytatom ezt a témát.

Magoncok át- és kiültetése – 1

Ez is a nyár végi teendôimhez szokott tartozni. A tavasszal csírázott magoncok közül az erôteljesebb növekedésûeket (pl. Cortusa matthioli) már egyszer tûzdeltem májusban, de azokat, amelyek lassabban nônek nem szoktam májusban átültetni, mert a közeli kánikula megöli ôket. Ezzel már néhány esetben megjártam. Így augusztus végén, amikor legalább az éjszakák már hûvösek, átültetem, vagy nagyobb cserépbe, vagy a végleges helyükre, valamelyik minikertbe. Most egyszerre kevés idôm van, úgyhogy tegnap csak kétfélével tudtam foglalkozni. Kint a ládákban még egy csomó más is várakozik.

Hepatica nobilis ssp. americana (májvirág, Amerikai alfaj)

A tavasszal csírázott magonc most így néz ki:

Itt van egy tavalyi és egy idei magonc, nagyobb cserépbe ültetve. Ebben fognak telelni.

Egy másik másodéves magonc a gólya társával az "árnyéki kertben" (errôl majd késôbb) kapott helyet:

Ahogy már régebben is írtam, a májvirág elsô évben csak sziklevelet hoz, ezzel telel át, és csak a második évben fejlôdnek valódi levelek. Tudok ugyan kivételes esetekrôl is, de általában így van.

Cortusa matthioli 'Alba' (szívlevelû nyakperecfû)

Árnyéki évelô növény, "normálisan" ciklámen színû a virága, de ez állítólag fehér. Egy norvégiai kertbôl jött a mag tavaly ôsszel. Túl korán vetettem a magot, és már akkor kicsírázott egy csomó, amelyek aztán télen elpusztultak. De tavasszal újak csíráztak, és májusban már egyszer tûzdeltem, azóta szépen fejlôdtek:

Egy ilyen növénykét szintén abba a bizonyos "árnyéki kertbe" ültettem:

Ez egy olyan virágláda, a korlátra szerelve, amelyet egy cserépben élô nagylevelû hárs (Tilia platyphyllos) árnyékol a déli tûzô naptól, és csupa árnyékkedvelô fajok élnek benne, kivéve az egyik, már kissé napsütötte sarkát, ahol a korábban már mutatott Dodecatheon tenyészik két éve. De ô virágzás után, nyár közepén visszahúzódik. A többi lakók: erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens), törpe árnyékliliom (Hosta lancifolia 'Minima'), egy kis rózsaszín, bókoló virágú szellôrózsa (Anemone nemorosa 'Westwell Pink'), egy régebbi, véletlenül odakerült májvirág magonc, valamint a két új jövevény.

Az elôtérben még egy cukorsüveg fenyô (Picea glauca 'Conica') látható, akit a déli forróságtól szintén véd egy kicsit a hársfa,