Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!

2012. január 31., kedd

0 alatt

Februárra megjön a tél, aki jegyet váltott rá, alhat nyugodtan, az előadás nem marad el.

Hogy milyen hideg lesz, azt nem mondom, majd elmondom, hogy milyen volt.
Hogy mi lesz most a növényekkel? Semmi. Vasárnap megtettük szokásos téli zarándokutunkat a hárs-hegyi téltemetőkhöz. És minden eddigi tapasztalatunkkal ellentétben, nyoma sem volt a téltemetőnek. A fagyos földből még semmi nem bújt elő. De az is lehet, hogy a szárazság és a hideg közös "munkájának" eredménye. Tény, hogy 0 alatt és hó nélkül nem szeretik se a növények, se az állatok.
Lehet, hogy a kertekben néhány hagymás kidugta már az orrát. Majd megcsípi kissé a fagy, aminek megbarnult levélvégek lesznek a tanúi, amikor jön megint a tavasz, rendíthetetlenül.

Addigis néhány téli hangulatkép:




A cinkék, rigók és a kis "házi vörösbegyünk" is jön inni, és, hidegre fittyet hányva, tisztálkodni is. Cserélni kell a vizet az itatókban, mert óránként befagy. Tudják már, hogy ha kopog a víz, csak pár percet kell várni, és megint lehet pancsolni. Ilyenkor, a sötétedés előtti órákban (3:45 van) szoktak leginkább fürödni. Hogy gyerekek módjára össze ne verekedjenek, két tálat is tettem már ki vízzel, de néha még ez is kevés.

Hány cinke csinál tavaszt?

2012. január 26., csütörtök

A világ legöregebb cserepes növénye

Karácsony előtt vásároltam néhány könyvet (már megint!!!). Ezek közül egyik nemcsak hasznos, de igen szórakoztató olvasmány is. Talán írok majd róla bővebben a könyvekről szóló blogomban. Ez a kis, és nem is nagyon drága könyvecske néhány olyan botanikus illetve növényvadász rövid életrajzát mutatja be, akiknek mind botanikai, mind kertészeti szempontból igen sokat köszönhet – elsősorban az Egyesült Királyság, persze, na de azért mi is itt keletebbre, a kertészetileg kissé "elmaradottabb" tájakon.
Egyik ilyen vakmerő virágvadász volt Francis Masson, aki elsősorban Dél-Afrika növényvilágát kutatta éveken keresztül a XVIII. században. Ő hozta el nekünk az amarilliszt (Amaryllis belladonna), körülbelül 50 muskátli fajt, a fáklyaliliomot (Kniphofia), a régi menyasszonyok virágát, a kálát (Zantedeschia aethiopica), a szerelemvirágot (Agapanthus), lobéliákat, a papagájvirágot (Strelitzia reginae), kardvirágokat, cineráriákat, és még sok mást. Róla nevezték el a Massonia nemzetséget, amely egy szokatlan megjelenésű, de nagyon szép dél-afrikai származású növénycsoport.
ENCEPHALARTOS ALTENSTEINII
A KÉP A KEW GARDENS HONLAPJÁRÓL SZÁRMAZIK
És ez az ember küldött egy cikászfélét cserépben Angliába, amelynek neve Encephalartos altensteinii. A növény 1775-ben érkezett meg a Kew Gardens-ba. És ma is él! A könyv a világ legidősebb, a Kew Gardens oldala a világ EGYIK legidősebb cserepes növényének tartja.
Amit még a fent említett oldalon írnak róla:
az Encephalartos név görög eredetű, és azt jelenti: kenyér a fejben (vagy magyarabbul agyvelőkenyér?). Onnan ered ez a furcsa elnevezés, hogy a helyi bennszülöttek (hottentották) kiszedték a törzs belét, és két hónapra elásták, aztán parázson sült kenyeret készítettek belőle. A két hónapos föld alatti pihenő arra szolgált, hogy a bélben lévő mérgező anyagok elbomoljanak. Csak azt tudnám, hogy jöttek rá erre a trükkre!
Ahogy a képen látom, valószínűleg már elég nagy cserépre van szüksége, de a növény egészségesnek látszik. A föld feletti mérete állítólag 4,23 m. Évente körülbelül 2,5 centit nő. Egyetlenegyszer termett egy tobozt (mert a látszat ellenére fenyőféle).
Masson úr feltehetőleg nagyon örülne, ha látná.

2012. január 24., kedd

(Újra)hajtatott nárcisz

A tavaly ilyenkor készen vásárolt hajtatott nárciszok megint virágoznak. Ez az első olyan hagymás növény, amelyet sikerült újra korai virágzásra bírnom. Ez valószínűleg nem csak az én érdemem, hanem a Narcissus 'Tête-à-tête' fajta tulajdonsága is, hogy erre alkalmas. Az én sikerem az, hogy cserépben neveltem virágzóképessé a hagymákat. Sőt, mindkét hagyma hozott egy-egy sarjat is, és azok is virágoznak.

Tavaly elvirágzás után tápoldatoztam ún, "virágzás indító tápoldattal", amelyre az jellemző, hogy egyéb tápelemek mellett sok kálium van benne. Ahogy már írtam, ez szükséges ahhoz, hogy a hagyma elegendő tápanyagot halmozzon fel a következő évre. Nyár elején, amikor a levelek megsárgultak, teljesen abbahagytam az öntözést, és egész nyáron rájuk se néztem. A cserépben várták az őszt, a lépcsőházban, ahol garantáltan nem érte őket víz. Szeptember végén aztán, amikor véget ért a kánikula, beültettem friss földbe és jól beöntöztem. Utána még egyszer, októberben is kaptak egy kis vizet, csak hogy ne száradjon ki teljesen a talaj. Ekkor már az erkélyen ültek egy sarokban. December utolsó hetében, mivel láttam, hogy mind a négy hagymából kövér, 3-4 cm magas hajtások meredeznek a talaj fölött, gondoltam, most vagy soha. Behoztam a hűvös (kb. 16°C) hálószobánkba, és újra megöntöztem. Körülbelül 10 napja nyílt ki az első virág, tehát nagyjából 3 hét alatt. Sajnos, bár hűvösben tartom azóta is, mégis hervadnak már az elsők, de van még olyan is, amely csak most nyílik. Az is sajnos, hogy mivel kevés a fény, a levelek és a virágszárak is jobban megnyúltak a kelleténél, és ha nem támasztom meg valamivel, eldőlnek. Ezért raktam körbe fenyőágakkal (a karácsonyi fenyő többszöri újrafelhasználása).

Érdekesség, hogy az idén nem igazolja a nevét a fajta, mert sok virágszárat hozott ugyan, de egy száron sem fejlődött egynél több virág.

NARCISSUS TETE-A-TETE ÚJRA HAJTATVA.
IDÉN MINDEN KOCSÁNYON CSAK EGY VIRÁG NYÍLT.

2012. január 23., hétfő

Magvas téma – folytatás


Igaza van minden kedves olvasómnak, akinek az a véleménye, hogy ha mondok Á-t, mondjak B-t is. Örülök, hogy van, akiben ez felmerült. Így hát folytatom a magvas témát. 


Aki nem jártas még a magcserékben, az talán nem tudja, hogy ilyenkor év elején jönnek-mennek a buborékos borítékok a nagyvilágban, magokkal tele. A magánszemélyek egymás között persze az év folyamán bármikor csereberélnek, és legjobb mindig a frissen szedett és küldött mag, de a botanikus kertek és növénybarát egyesületek leginkább januárban, de mindenképpen az év elején küldik egymásnak a magokat. Gondolom, azért alakulhatott ki ez ilyenformán, mert az ősz folyamán begyűjtik a magokat, némelyik későn érő, ezért ez el is húzódhat, aztán mire megtisztítják, rendezik és elkészül a katalógus is, addigra november-decembert írunk. A katalógusok most már az internet segítségével (is) eljutnak a partnerekhez, és sok helyen a megrendelés is a világhálón át megy. A magküldés egyelőre nem.


Az egyesületeknél a magkészlet természetesen a tagok által beadott magokból gyűlik össze. Az SRGC-nél az a szabály, hogy azok a tagok, akik nem küldenek magot, a listából, amely manapság már kb. 5000 féle faj magját tartalmazza, 16 félét választhatnak. Aki küld magot, annak 25 féle jár. Ezen kívül lehet pénzért is rendelni, akinek ez nem elég. A 16 vagy 25 félén kívül kell még írni egy pót listát is, azért, hogy ha valamelyik esetleg már elfogyott, mire az én rendelésem sorra kerül, akkor abból pótolják egy másik fajjal. 

Hát íme az idei rendelésem eredménye, az előző bejegyzésben említett három vetési mód szerint csoportosítva.
(A fenti képek csak a hangulatot szolgálják, nem a most rendelt magok közül valók.)

1/ 
20 fokon kell elvetni, mert nincs szükségük hideghatásra, és elvileg néhány héten belül csíráznak:

  • 1049 Cortusa matthioli – Campanula raineri helyett
  • 1332 Dianthus microlepis degenii
  • 1333 Dianthus microlepis musalae
  • 2549 Linaria alpina
  • 4025 Townsendia rothrockii

2/
Meleg, hideg, majd ismét meleg időszak kell a csírázáshoz, nedves közegben:
  • 1870 Gentiana septemfida lagodechiana
  • 1872 Gentiana sino-ornata
  • 3712 Saxifraga federici-augusti grisebachii
  • 3713 Saxifraga federici-augusti grisebachii Wisley
  • 3721 Saxifraga marginata
  • 3740 Saxifraga stribrnyi

3/ 
Most kell elvetni kint, mert hideghatásra van szükségük a tavaszi csírázáshoz:
  • 267 Androsace ciliata
  • 1322 Dianthus glacialis
  • 1326 Dianthus haematocalyx – Petrocallis pyrenaica helyett
  • 1528 Edraianthus owerinianus
  • 1529 Edraianthus pumilio

Mivel egyre kevesebb a helyem, nem akarok több cserepet rakosgatni (ezért is határoztam el már többször, hogy leállok egy időre a magvetéssel), a fenti módszereket idén így alkalmazom:

1/ – Egyelőre nincs teendő, majd ha 20 fok lesz, vagy legalábbis több fény és hosszabb nappalok.

2/ – Kis, zipzárolható zacskókba egy teáskanálnyi vermikulit, abba a mag, összekeverve, majd egy spriccelővel, amely gombaölőszerrel (Previcur) fűszerezett felfőzött vizet tartalmaz, belespriccelve 3-4-szer. Ettől kellőképpen nedves lesz, majd a zacskó lezárva majdnem légmentesen (egy kis rés azért marad). Ezt a 20°C-os szobában tartom 2 hétig, aztán vagy az erkélyre, vagy a hűtőbe teszem további 4 hétre. A hűtő talán jobb, mert ott biztosítva van az állandó 5°C. Ez nem biztos, hogy elég. Lehet, hogy van, amelyiknek -1 kéne, de azt sajnos nem tudok. A mélyhűtőben -18 van, oda nem teszem. Ha megjön a tél februárban, akkor kiteszem az erkélyre egy dobozba. 4 hét után a zacskók tartalmát mindenestől elszórom oda, ahol az illető növényt szeretném majd a későbbiekben látni, kőzúzalékkal takarom, és várok türelmesen. Nem lesz sok apró cserép, sem magonc tűzdelés. Ha túl sűrűn csíráznának (hangos nevetés), akkor majd ritkítom.

3/ – A magok ugyanúgy zacskókba kerültek a hétvégén, mint az előző adag, de kint vannak az erkélyen. Ott várják meg, hogy kissé kitavaszodjon. Igaz, már most kezd, de ez még csak amolyan januári játék. Ha "rendes" koratavasz lesz, és ha eldöntöttem, hogy melyiket hová szeretném, akkor helybe vetem őket.


És végül: bár a kacsacombhoz nem fogható, azért a pulyka se lenne rossz, csak ha rágós egy kicsit. És azért rágós, mert abból a bizonyos pót listából nem az én fontossági sorrendem szerint veszik a magokat, hanem ABC sorrend szerint. 
De azért nem vagyok elkeseredve.

A Csapody Vera Növénybarát Kör sok botanikus kerttel folytat magcserét, ilyenkor egyre-másra érkeznek a katalógusok, és a tagtársunk, aki ezzel foglalkozik összegyűjti a megrendeléseinket, majd elküldi. A Csapody kör katalógusa az idén állítólag rendkívül gazdag lett. Tervezzük, hogy úgynevezett on-line tagságot is lehetővé teszünk, olyanoknak, akik az összejövetelekre nem tudnak eljönni, de szeretnének mondjuk a magcserében, vagy a közös levelezésben részt venni.


2012. január 19., csütörtök

Magvas nap

Ma megérkeztek a magok a skótoktól (Scottish Rock Garden Club). 
... úgy jártam, mint az egyszeri gyerek az angyallal (vagy jézuskával, kinek ahogy tetszik). Sok szépet kaptam, csak azt nem, amire a legjobban vágytam. Petrocallis pyrenaica és Campanula raineri hiányzik abból a 16 féléből, amit kértem. Persze, küldtek helyette egyebet, de hát az már csak olyan, mint amikor az ember ropogós kacsacombot szeretne enni, de kissé rágós pulykát kap helyette. 

Na, sebaj. Miután ráírtam a zacskókra a neveket (mert csak számmal küldik), elővettem a kedvenc magvetési tanácsadó oldalamat, áttanulmányoztam, majd háromfelé osztottam a magokat. 
Balról jobbra:
  1. 20 fokon kell elvetni, mert nincs szükségük hideghatásra, és elvileg néhány héten belül csíráznak. 
  2. Meleg, hideg, majd ismét meleg kell(ene), nedves közegben.
  3. Most kell elvetni kint, mert hideghatásra van szükségük.

Most jut eszembe, tavaly nyáron azt mondtam, egyelőre nem vetek több magot.

2012. január 18., szerda

A karácsonyi kaktusz esete


Büszkén mutogattam néhány hete a fehér virágú karácsonyi kaktuszt, és azzal is eldicsekedtem, hogy sikerült elérni, ne dobja le a bimbóit. 
Hát most elmondhatom, hogy túl hamar ittam a medve bőrére, mert az az egy virág nyílt ki, az összes többi bimbó lepottyant. Igaz, nem gyorsan. Szép lassan, néhány hét alatt, egyenként. Nagy vigasz, mondhatom.

Azt hiszem, az a bűnöm, hogy amikor már elkezdett kinyílni az első virág, úgy gondoltam, én győztem, és áthoztam a nappaliba, hiszen itt tartózkodunk legtöbbet, itt látjuk leginkább. Csakhogy itt melegebb van, és a fényviszonyok is másak. Most hát kiderült, hogy ez egy olyan növény, amely nem hajlandó kompromisszumokra. 
Emlékszem gyerekkoromból egy hatalmas karácsonyi kaktuszra, amely a lépcsőházban függött egy nagy kosárban. Télen-nyáron, éjjel-nappal, mindig ugyanott, senki nem mozgatta, nem vitte be a lakásba, nem is tudom, kié volt. És minden évben bőségesen virágzott.
Valamikor novemberben is láttam egy termetes példányt egy ismerősnél, tele bimbóval. Ő sem mozgatja-forgatja, teszi-veszi a nagy ládát a hűvös ablakpárkányról sehova, és megbízhatóan virágzik minden télen.

A Zygocactus truncatus (vagy Schlumbergera truncata) virágzását az őszi hőmérséklet csökkenés és a nappalok rövidülése idézi elő. A kettő közül állítólag egyik feltétel is elég, de egyikre mindenképpen szükség van, ahhoz, hogy virágozzon. Nekem már volt régebben, nyaranta az erkélyen tartottam, egészen november közepéig-végéig, addigra szépen berakódott bimbóval. Aztán amikor behoztam a lakásba, a bimbók nagy része lehullt.


A növényházi dísznövények termesztéséről szóló szakkönyv szerint nem annyira szigorúan rövidnappalos, mint mondjuk a mikulásvirág, amelynél egy esti lámpagyújtás vagy utcai fény is megakadályozza/késlelteti a virágképződést. Ezt bizonyítja az is, hogy ismerősöm a lakásban tartja, ahol este ég a villany, és vígan virágzik.
Mi hát a teendő? Azt tervezem, hogy abban a szobában fogom tartani télen-nyáron, amelyet csak gyengén fűtünk. Itt az esti világítás is kevesebb. Mind a hőmérséklet csökkenés, mind a nappalok rövidülése érezhető lesz a növény számára – remélem. Esetleg, ha már a virágok nagy része kinyílt, akkor egy-egy különleges napra át lehet tenni a nappaliba asztaldísznek vagy egyszerűen csak kedvcsinálónak szürke időben. Az eredményről jövő ilyenkor beszámolok.

Jut eszembe, az is megoldás lehet(ne), hogy az ember már kinyílt virágokban bővelkedő növényt vásárol. De ilyet nem nagyon látni. Az általános nézet az, hogy bimbós növényt veszünk, mert a kinyílt virágok már nem tartanak soká. Úgyhogy a virágüzletek is eszerint dolgoznak. Csak azt nem mondják el a vevőnek (kíváncsi voltam rá – nekem se mondták el!), hogy eszébe ne jusson betenni a 20-21 fokos szobába, ha látni akarja kinyílva a virágokat.


2012 november:

A tervem bevált – részben. A növény még október folyamán rengeteg bimbót hozott, amelyeknek a nagy része ki is nyílt:


Viszont azok a bimbók, amelyek ekkor még kicsik voltak, a késôbbiekben már nem fejlődtek tovább. Annak ellenére, hogy még mutatóba sem vittem be melegebb szobába, ezek a kis bimbók egytől egyig leestek. Ennek az oka talán az volt, hogy akkoriban már lényegesen lerövidültek a nappalok, éa azalatt a néhány óra alatt is túl kevés volt a fény a virágok kinyílásához.
De két hétig azért gyönyörködhettünk benne a reggeli kávé közepette.


2012. január 16., hétfő

A "szobai" ciklámen

AZ ANGLIAI CIKLÁMEN EGYESÜLET (CYCLAMEN SOCIETY)
ÁLTAL KIADOTT KÉPESLAP.
AZ  ISMERETLEN KÍNAI MESTER RAJZA
CYCLAMEN PERSICUMOT ÁBRÁZOL.

Bár körülbelül 20 ciklámen fajt tart számon manapság a botanika, a "szobai" ciklámen létrehozásában ezek közül egyetlen egy játszott szerepet. A virágüzletekben kapható ciklámenek egytől egyig, óriások és minik, a Cyclamen persicum nevű fajból származnak. Neve ellenére a Cyclamen persicum nem él Perzsia (vagyis a mai Irán) területén. Dél-kelet Törökország, Ciprus, Libanon, Szíria és Izrael a hazája. Ennek ellenére, még mielőtt 1768-ban hivatalosan leírták volna mint Cyclamen persicum-ot, perzsa ciklámen néven emlegette Dioscorides, és állítólag Plinius is. Van ugyan egy kivonatos könyvem Plinius: A természet históriája című művéből, de sajnos ebből kimaradt ez a növény. 
Olyasmit is rebesgetnek a szakemberek, hogy latin nevét nem a hazája, hanem a virág színe ihlette, mert a vadon élő fajok színe az őszibarackéhoz hasonlít, amelynek latin neve Prunus persica.


Nagyjából a XVIII. században kezdték el termeszteni, de a nemesítés a XIX. században indult be teljes gőzzel. Először a franciák, aztán a németek alkottak sokat ebben a témában. A növény genetikai változékonyságát és a nemesítők leleményességét mutatja, hogy ma hányféle színben, formában és méretben létezik. Egy-két éve olyasmit is hallottam, hogy már sárga színűt is előállítottak! Nem kell itt génmódosításra gondolni! Egyszerűen a rengeteg magonc közül kiszelektálnak érdekes, új színeket, és ezeket egyrészt tovább szaporítják, másrészt egymással keresztezik, amiből megint új formák jönnek létre. A termesztők a mai napig magvetéssel szaporítják (bár próbálkoznak már a szövettenyésztéssel is). Az eredeti 3-4 évet, amely virágzó növény létrehozásához szükséges volt, szép lassan lecsökkentették olyannyira, hogy ma 8-10 hónapig (!) tart egy piacképes növény előállítása magból.

"MEDDIG A SZEM ELLÁT" CIKLÁMEN, EGY MAGYAR TERMESZTŐNÉL
Hosszú ideig a nagy virágú, nagy méretű fajták voltak a divatosak, gyerekkoromban nem is emlékszem, hogy másfélét láttam volna. Ma viszont talán a minik a kelendőbbek. Én mindenképpen jobban szeretem, mert a vad fajhoz legalább habitusban mégiscsak közelebb állnak egy kicsit. És ezeknél már az is előfordul, hogy visszajön a finom, parfümös illat, ami a faj jellegzetessége, és ami a nagyméretű fajtákból teljesen eltűnt.
BORDÓ "ORRÚ" FEHÉR FAJTA
A vadon élő növények színe lehet rózsaszín, de állítólag a bordó "orrú" fehér is előfordul.  
Nagyon tetszik, hogy manapság már a levelek is mutatnak változatosságot. Ha kicsit keresgélünk az üzletben, találhatunk egészen dekoratív levelű növényeket.

De hogy bánjunk vele, ha hazavittük? Mit tegyünk, hogy ne pusztuljon el néhány hónap, sőt, már néhány hét után, hanem netán jövőre is virágozzon?

Bevallom, szobai cikláment eddig még nem sikerült 2-3 évnél tovább boldoggá tennem. Nem is igazán arra vannak ezek predesztinálva, hogy sokáig éljenek, hiszen akkor miből él sokáig a nemesítő és a termesztő? Valahogy egy idő után elfáradnak a növények – vagy inkább mi?
Hiszem, hogy lehet ennél hosszabb ideig is virágoztatni házilag, csak odafigyelés kérdése. Nem állítom, hogy én mindent megtettem az ügy érdekében. 
Sőt, magról is lehet szaporítani, mert ha sokat mozgatjuk virágzás idején, önmagát megtermékenyíti, és magot terem, amelyből aztán, – ahogy az kiderült egy barátunknál – sokféle forma jöhet létre. Egy sem fog az anyanövényhez hasonlítani, az szinte biztos, de annál izgalmasabb a dolog. Az is biztos, hogy házilag, hobbikertészként nem lehet 10 hónap alatt virágzó növényt nevelni, de 2-3 év alatt már igen. A magot frissen érdemes elvetni, vagy ha nem friss, akkor egy napig áztatni, mielőtt a földbe kerül. Sötétben és 16 fokon a legbiztosabb a csírázás, de ez nem kizárólagos, csak gyorsító tényező.

Egyelőre maradjunk ott, hogy hazavittük új szerzeményünket... Még ne vigyük haza! Sőt, azt ajánlom, ne is vegyük meg, mielőtt jó alaposan  benéztünk volna a "szoknyája" alá, kockáztatva, hogy ránk morog a virágüzletes. 
Tudni kell, hogy vadon a ciklámenek soha nem hoznak ilyen hatalmas tömegű virágot és levelet egyszerre. Ezt nagyon intenzív kultúrában lehet csak elérni, sok-sok tápanyaggal, szigorú hőmérséklet szabályozással, rengeteg fénnyel (de nem tűző nappal), meg ki tudja, még mi mindennel. Ennek a sűrű levéltömegnek az a hátránya, hogy ha egy kicsit túl fülledt a levegő, nem szellőzik rendesen, nagyon könnyen rothadni kezd a levelek tövénél a gumó. Ha már az üzletben azt látjuk, hogy a lomb alján van egy-két kókadt, nyálkás nyelű levél vagy virágbimbó, ne vegyük meg! Jártam már úgy ciklámennel, hogy hazavittem és néhány nap (!) után hirtelen az összes levele lekókadt, és kész. Pedig a gumó még ép, kemény volt, de megindult benne a rothadás. A metszeten ez jól látszott: 

A HOSSZÚKÁS, SÖTÉT FOLTOK A GUMÓ FELSŐ RÉSZÉN A KEZDŐDŐ ROTHADÁS JELEI.

Ha épnek látszik a növény, hazavihetjük. Nagyon fontos a hűvös helyiség és a jó szellőzés. Ideális a 15 fok lenne, és a sok fény. Mi minden helyiséget külön fűtünk, és a hálószobában rendszerint csak 15-16 fok van télen, ezért eddig mindig itt tartottam az ablakpárkányon. Ez sok évig bevált. 
De talán a legkritikusabb tényező, amelybe a legtöbb szobai ciklámen belepusztul, az öntözés.
Érdekes dolgot hallott a párom a minap egy virágüzletben: hűvös helyiségben kell tartani, és hetente-tíz naponta öntözni, de mindig alulról felszívatva, és fontos, hogy öntözéskor vigyük melegbe, mert hidegben nem tudja felvenni a növény a vizet.
Én mindig ugyanabban a 15-16 fokos helyiségben öntöztem, ahol neveltem, és mindig felvette a vizet, méghozzá gyorsan. Tény, hogy jobb alulról öntözni. Hogy milyen időközönként öntözzük, ez több dologtól függ. Egyrészt, hogy milyen a cserép (agyag vagy műanyag), másrészt, hogy hogyan szívatjuk fel: nyakig vízbe állítva, vagy csak az alátétbe öntögetve. És persze attól is, hogy milyen hőmérsékleten tartjuk. 
Én azt vallom, hogy nem jó, ha a gumó körül nagyon nedves a talaj, akkor sokkal több az esély a rothadásra. Ezért nem szoktam nyakig vízbe állítani, hanem 2-3 naponta feltöltöm az alátétet vízzel, egyszer vagy kétszer. Egy idő után rájön az ember, hogy mennyit hajlandó egyszerre "meginni". Fél napnál tovább ne álljon a víz az alátétben! Jó, ha két öntözés között kicsit kiszárad, de nem jó ha lekókadnak a levelek és virágok, mert az már sokkhatás, ami gyengíti a növényt. A fent említett hölgy akkor öntöz, amikor látja, hogy a virágok alig láthatóan kezdenek szétdőlni. Lehet, hogy ez is jó módszer. Én a magam részéről akkor, amikor a levelek már nem olyan kemények, hanem tapintásra kicsit puhábbak (csökken bennük a turgornyomás), de még nem látszik rajtuk semmi. Mivel agyagcserépben tartom a növényeket, és egyszerre nem kapnak nagyon sok vizet, ez a "levélpuhlás" nálunk úgy 3 naponta szokott bekövetkezni.

Tévhit, hogy a szobai ciklámen nem szereti a meszet, ezért nem szabad csapvízzel öntözni. A mésszel semmi baja, a vízben lévő túl nagy sókoncentrációt viseli rosszul. És itt nem konyhasóra gondolok természetesen, hanem Ca és Mg sókra, amelyek "keménnyé" teszik a csapvizünket. De a tápsókra is. Ezért – bár tápoldatozni mindenképpen kell, hiszen ehhez szoktatták – inkább gyakrabban és kis koncentrációban érdemes. Konkrétan én valamilyen káliumban gazdag, de minden tápelemet tartalmazó, virágos növényeknek való tápoldattal szoktam öntözni. Hetente egyszer 0,1%-os oldatot keverek télen, vagyis 1 l vízhez 1 ml tápoldatot. Gyógyszertárban kapható inzulinos fecskendő kiváló erre a célra, mert 1 ml-es, 100 részre osztva, így akár 1/10 ml-t is ki lehet vele mérni, ha mondjuk csak 1 dl vizhez akarom keverni.

Sok "öreg" növénybarát azt vallja, hogy a szobai cikláment érdemes azonnal átültetni, amint hazavittük, mégpedig úgy, hogy a "bolti" tőzeges földet minél jobban letisztítani a gyökereiről. Akkor azt is láthatjuk, hogy nem sérült-e valahol a gumó, és leszedhetjük a betegnek látszó, vagy már elszáradt leveleket és virágokat, az elhalt gyökereket. Eddig én is ezt tettem, és többnyire agyagcserépbe ültettem át a növényt. Ebben jobban szellőzik a gyökérzet. Nem kell a cserépnek nagyobbnak lennie, mint az eredeti, a ciklámen gumók általában szeretik a szűk helyeket. Lefele legyen inkább hely a gyökereknek. Ezért is ültetem úgy, hogy a gumó fölső része kint legyen a talajból, meg persze azért is, hogy ez a rész, ahonnan a levelek erednek, minél kevésbé nedvesedjen. Ültetőközegnek általában valamilyen készen kapható "általános" virágföld és perlit 1-1 arányú keverékét használom. Aztán az egészet betakarom valamilyen kőzetzúzalékkal, általában dolomit murvával. 


Az átültetést egyébként érdemes minden nyár végén megtenni, mert jó esetben a növény "elhasználja" ősztől tavaszig a földjét. Nyáron elvileg nyugalomban van, bár ez nálunk nem mindig volt így. Élőhelyén a Cyclamen persicum nyáron a meleg és szárazság ellen védekezve visszahúzódik, majd ősszel a hűvösebb idő és első esők hatására kihajt, és a tél folyamán virágzik. Késő tavasszal, amikor kezdenek sárgulni a levelei, abba lehet hagyni az öntözést és egész nyáron majdnem teljesen szárazon, de nem túl meleg helyen tartani. aztán augusztus végén átültetni, és óvatosan elkezdeni az öntözést. Ha már kihajtott, akkor lehet bátran, a már említett módon adni neki a vizet.
Ahogy a növény öregszik, a gumó egyre laposabb. Ez egy három éve nevelgetett növényünk gumója:



A fény is kritikus tényező télen – sajnos. Ha túl kevés, márpedig nálunk ilyenkor túl kevés, csúnyán meg tudnak nyúlni a növény levélnyelei és virágszárai. Ezért mindenképpen ablakpárkányon érdemes tartani, hacsak nincs télikert.

A régebbi növényeink közül a fenti bordó van még meg, de idén nem volt hajlandó virágozni. Valószínűleg túl sokáig tartottam a sötét konyhaablakban.
Pár napja vettem megint egy újat, amely hófehér virágú, és igen szépek a levelei.



Annyira lucskosra volt öntözve, hogy amikor hazahoztam, egy órán át nedvszívó papírba nyomkodtam a cserepet. Így a sok alsó nyíláson át szépen eltávozott egy csomó víz, de azért nedves maradt a talaj. Ennél a növénynél most kicsit felrúgom az eddig leírtakat, mert nem ültettem át egyelőre, és a 20°C-os nappaliban tartom. 
Közvetlen az ablak mellé tettem, és reménykedem, hogy sikeres lesz a tartása, bár gyanítom, hogy a levelek alatt meghúzódó hatalmas mennyiségű bimbó egy része nem fog kinyílni, vagy ha igen, a meleg miatt túl hamar, mielőtt még a szára föl tudna emelkedni a levelek fölé. Meglátjuk.

Lehet, hogy kicsit bonyolultnak tűnik ez az egész, de nem az:
  • Ha nem rothad a növény alulról, akkor megveszem
  • Otthon átültetem virágföld és perlit vagy sóder 1-1 arányú keverékébe, úgy, hogy a gumó teteje kilátszódjon.
  • Átültetés után a cserepet majdnem nyakig vízbe állítva felszívatom vízzel.
  • Hűvös, de világos helyiség ablakpárkányára teszem.
  • Ezután már úgy öntözöm, hogy amikor érzem, hogy a levelek kissé puhulni kezdenek, a cserépalátétet feltöltöm vízzel egyszer vagy kétszer egymás után
  • Néha forgatom, hogy ne mindig csak egy oldalról kapja a fényt.
  • Tavasszal, amikor a levelek kezdenek sárgulni, ritkítom, majd abbahagyom az öntözést.
  • Nyáron csak havonta egyszer töltöm tele az alátétet, hogy ne száradjon ki teljesen.
  • Augusztus végén-szeptember elején átültetem friss talajba. Ha hamarabb látom, hogy kezd hajtani, akkor hamarabb.
  • Átültetés után megint jól felszívatom, és kezdődik minden elölről.
  • Ha ő is úgy akarja, akkor november táján már virágzik.
Sok sikert hozzá mindenkinek! Érdemes keresni az illatosakat, aki szereti. Nem zavaróan erős, nagyon kellemesen megtölti a szobát.


UTÓLAG HOZZÁADVA:

A fenti hófehér ciklámen 3 hónapon át virágzott, az összes bimbója kinyílt, úgy, ahogy előírták neki: a virágok szépen a levelek fölé emelkedtek.



2012. január 11., szerda

Téli örömök

Tegnap délelőtt hatalmas pelyhekben hullt a hó itt Budán, de úgy hallottam, Pesten inkább esőre hasonlított. Persze itt sem maradt meg, mert elég langyos idő van nappal, és délutánra a nap is kisütött egy kicsit.

Lehet, hogy nem egészséges dolog ennyire utálni a telet, de az is igaz, hogy nem találkoztam még olyan szenvedélyes kertésszel, akitől azt hallottam volna, hogy szereti. Mindannyian tudjuk, hogy szüksége van rá a kedvenceinknek, na de azt is tudjuk, hogy nekik egy hónapnyi 0 fok körüli hőmérséklet is elég lenne, vagy 2-3 hétig hótakaró egy kevés faggyal. Ezzel ők már beérnék a virágzáshoz és jó fejlődéshez. De globális felmelegedés ide vagy oda, az évszakok rendjét nem tudjuk befolyásolni, és én a magam részéről nem is hiszem, hogy a globális felmelegedésben az embernek lenne a legnagyobb szerepe – szerencsére!

Másképp kell hát segíteni magukon a télutálóknak, ki így, ki úgy. Rájöttem, hogy virágokkal tudok magamon segíteni, így aztán mindent kitalálok, hogy minél több legyen ilyenkor a lakásban. Tegnap vettem egy mini szobai cikláment (erről majd máskor) és nagy izgalommal várom, hogy mi lesz a hajtatott nárciszokból (a tavalyi 'Tête-à-tête') – erről is majd máskor.
Sőt, ezt a téli csokrot is azért készítettem. Úgy döntöttem, hogy amíg az erkélyen be nem indul a tavasz, mindig igyekszem valamit összehozni a vázába, két szempont szerint: minél tartósabb és minél olcsóbb legyen.
A társasház növényanyag szempontjából nagyon szegényes kertjéből szedtem babérmeggy lombot és borostyánt terméssel együtt, amely a sok madár ellenére még most is van bőven. Ehhez tettem a karácsonyi fenyődíszből néhány ágat, majd a kedvenc virágüzletemben vettem egy szál különleges színű flamingó (Anthurium) virágot. Attól függően, hogy milyen fény éri, barackszínű, vagy rózsaszín. Ja, és az ablak mellett függő zöldike (Clorophytum comosum) indáit már amúgyis le akartam vágni, így ezek is a vázába kerültek, egy kis világosabb zöldet és könnyedebb formát hozva a három sötét mellé. Egy bajom van az egésszel: csak három oldalról néz igazán jól ki, mert azon az oldalon, ahol a flamingó fellevele teljesen hátulról látszik, nem sokat mutat a virágzat. Ott ugyanis a nagy szív alakú fellevél krémfehér színű és kissé olyan, mintha műanyagból lenne.

Ma reggel megint ragyogóan sütött a nap, hogy lefényképezhessem, aztán egy óra múlva teljesen beborult. De a cinkék azért vígan fürdenek az itató edényben. Ennek a látványa is hozzátartozik téli örömeimhez.

2012. január 5., csütörtök

Magyar virtus?

Ma megint belebotlottam egy dologba, ami már sokszor megdöbbentett és felháborított. Így most elhatároztam, hogy morfondírozom itt rajta egy kicsit. Nem árt tudni, mihez tartsuk magunkat, mielőtt belegabalyodunk a világhálóba.

Sok magyar nyelvű, növényekkel vagy növényekkel IS foglalkozó oldal (az utóbbiak a veszélyesebbek) van az interneten. Ilyen oldalakon már számtalanszor találkoztam elképesztően téves, hibás információkkal. 

RHODOHYPOXIS BAURII – EGY
VILÁGOS SZÍNŰ VÁLTOZAT.
SAJÁT KÉPÜNK A BRNO-I
ALPESI KIÁLLÍTÁSRÓL
Ma például azt kersegéltem, hogy lehet-e valahol Magyarországon kaffercsillag (Rhodohypoxis baurii) gumót venni. Mindjárt elsők között megjelent egy oldal, amely növényekkel is foglalkozik, és érdekes növények címszó alatt bemutat egy orchideát, a dél-afrikai származású Rhodohypoxis-t. Több dolog is hibádzik a szövegben, de a legfontosabb, hogy a kaffercsillag (Rhodohypoxis) nevű növénynek semmi köze az orchideákhoz, leszámítva, hogy egyszikű. A Rhodohypoxis a spárgavirágúak rendjébe tartozik (ahová a gyöngyvirág is), ezen belül a Hypoxydaceae családba. Van ott egy szép kép is a növényről. Aki ránéz, és van némi minimális tapasztalat/érdeklődés benne a növények iránt, mindjárt látja, hogy ez nem lehet orchidea.
De ez csak egy példa (és nem is a legsúlyosabb) a sok közül, amelyekkel eddig találkoztam. Úgy tűnik, hogy a különféle hobbi/háztartás/szórakozás témájú honlapok növényes fejezeteit egyáltalán nem növénytudó szakemberek írják. Gyakran találkoztam olyan esettel is, amikor a cikket valamilyen angol oldalról vették át és fordították le. Ez eddig rendben is volna, de mivel a fordító – bár bírja az angol nyelvet – távol áll a botanikától/kertészettől, ezért nem jól értette a szöveget és a fordítás téves. 
Máskor, az angol cikkhez kapcsolt több kép közül a magyar oldal szerkesztője kiválasztott egyet, amelyik számára a legmutatósabb volt, és azt tette be, az pedig éppen nem azt a növényt ábrázolta, amelyről szól a cikk. Mert az eredeti szerzők más példával is illusztrálták azt a jelenséget, amelyről az adott növénynél szó esett, csak ez a magyar szerkesztőnek nem tűnt fel. Így került például egy orchidea leírásához egy kaktusz virágának a képe, csak azért, mert mindkettő éjszaka virágzik.

És az még hagyján, ha "csak" botanikai félrevezetés van, ez még nem fáj annyira a hobbikertésznek. De ha a növény tartásáról is téves információkhoz jut, az már annál inkább. Pedig ilyen is akad, nem egy. Vagy olyan, hogy a hosszú, fotókkal illusztrált növénylistában a nevek eggyel lejjebb csúsztak a kelleténél...

Néha sajnos hobbikertészek blogjaiban is lehet téves információkat találni, amelyet ők valahol olvastak, és úgy adják tovább, mint a tutit, pedig nem próbálták még ki, és nem tudják, hogy esetleg épp az ellenkezője igaz.

Az idegen nyelvű oldalak közül nagy ritkán a németeket de leginkább az angol nyelvűeket (de nem csak angliaiakat)  szoktam böngészni. Ezeket viszont sokszor és sokat. 
Miért van az, hogy ezeken a legritkább esetben lehet téves információkat találni a növényekkel kapcsolatban? Mi magyarok miért nem tudunk így dolgozni? Még a kevésbé szakszerű, és sok egyébbel is foglalkozó angol nyelvű oldalak cikkei is legföljebb kissé hiányosak, de ami le van írva, abban nem nagyon találok hibát (elismerem, nem értek mindenhez én sem, bármennyire is próbálom elhitetni magamról, és sajnos vagy szerencsére még nagyon sok mindent nem láttam). A legrosszabb, amivel eddig találkoztam, helytelenül leírt növénynév, vagy nagy ritkán rossz növénynév volt az adott kép alatt. (Itt még hadd jegyezzem meg, hátha valakit érdekel, hogy a román növényes honlapokon nagyon gyakori probléma a helytelenül leírt latin név!)


Tévedés ne essék, nem arra gondolok, amikor az angol azt mondja egy növényről, hogy teljes napon kell tartani, a magyar meg azt, hogy félárnyékban! Az, hogy az angliai vagy hollandiai klímaviszonyoknak megfelelő termesztést át kell "transzponálni" a magyarországi éghajlatra, természetes, az ilyen "fordítás" nem hibás, hanem szakszerű. De ilyen fordítás nem is kerül ki máshonnan, csak jó szakemberek, vagy "öreg", tapasztalt, értelmes hobbikertészek kezéből. 
Igen, sokszor éppen ez az egyik hibája a pancser cikkfordítóknak: szó szerint adják el a magyar kertésznek azt, amit az angol eredetiben olvasnak.


Ha információt keresek egy adott növényről a neten, akkor
1. mielőtt bármit is elolvasnék, megnézem, hogy kinek-minek a honlapja. Ha nem kifejezetten kertészeti/botanikai intézmény vagy egyesület, akkor ki a szerző? Ha még szerző sincs feltüntetve, végképp nem hiszek el semmit – ha egyáltalán elolvasom – mielőtt valami komolyabb helyen le nem ellenőriztem.
2. Több oldalt is megnézek, és csak ha egyeznek az információk (de látszik, hogy különböző forrásból származnak), akkor hiszem el.

Szerény(telen?) véleményem szerint sajnos a nem kifejezetten növényekkel foglalkozó magyar oldalakon megjelent cikkek legtöbbször nem megbízhatók, és ha még ráadásul szerző sincs feltüntetve, nem érdemesek arra, hogy 1-2 percnél többet töltsön velük egy komolyabb szándékú növénybarát.


2012. január 4., szerda

Járt utat a járatlanért...

Az afrikaiibolyáról szóló bejegyzésemben írtam a vegetatív szaporításáról, és nem teljesen úgy végeztem, ahogy az a "nagykönyvben" elő van írva. Mert az anyalevélről leszedett kis levélcsomót nem szabadítottam meg a gyökereitől, hanem úgy ültettem el. Tulajdonképpen nem akartam én megkérdőjelezni az eddig bevált módszert, csak egyszerűen a lustaság és némi kísérletezési vágy tette. Minek újra gyökereztetni, újabb 3 hónapig, ha már van gyökere? De az ötlet nem vált be. Nem véletlen, beláthatom, hiszen ha ez így tudna működni, akkor valószínűleg a "nagyok" is így csinálnák.
Arra lettem figyelmes a minap, hogy a 4 levélkéből 2 teljesen lehervadt. És hogy már nincs gyökere a növénynek.


A nagyobb baj, hogy a levelek töve igen fekete és rothadásnak indult, nem hiszem, hogy érdemes vele tovább bajlódni, sajnos ebből már nem lesz növény.


Ajánlom tehát mindenkinek, hogy a szaporítást úgy végezze, ahogy a fent említett bejegyzésben leírtam, kivéve, hogy a fiatal levélcsomóról le kell tisztítani a gyökérzetet, új gyökereztető közegbe tenni, és megvárni, amíg újra gyökereket fejleszt. Amikor így csináltam, nekem is sikerült.