Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!
Ha kérdése van, fölteheti, igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni, és kérem, hogy Ön is erőltesse meg magát egy köszönöm erejéig. Nem esik jól, ha azt sem tudom, megkapta-e a válaszomat.
Jó szórakozást kívánok, látogasson el ide máskor is!
Kata

JÓ TUDNI: a szövegben a bordó színű részek linkek! Más oldalakhoz, képekhez, stb. vezetnek.

2013. június 26., szerda

Zajlik az élet...

mondhatnám közhelyesen. Meg azt is, hogy nem csupa habostorta.
Kezdem az ürömmel, pontosabban a rózsával, aztán jön az öröm.
A minirózsán megjelent a nagy rózsalevéltetű. Persze nem egyes számban!


Tud róla jobb képet is mutatni a Wiki.
Fő csemegéje a rózsa, de szeret egy-két mást is (pl. szamócát).

Ez a nagy rózsalevéltetű valóban elég nagy, szabad szemmel is egész jól látható, ahogy csápolgat. Nem egy sprintbajnok, én tulajdonképpen levéltetűt mászni nem láttam még soha, de azért csak mozognak. Érdekes módon egy órával a kezelésem után valahogy jóval többen lettek ott fönn a hajtáscsúcson. Az az érzésem, hogy menekülőre fogták, de már nem volt hová menniük. Nekem meg nem volt türelmem megvárni, amíg lepotyognak, úgyhogy kézzel leszedegettem őket.
A levéltetvek életmódja egyébként nagyon érdekes, vannak szárnyas és szárnyatlan alakok, van szűznemzés és párosodás, vannak tojások (peték), de van elevenszülés is. Persze nem össze-vissza, hanem tavasztól őszig minden a maga idejében. Télen már csak peték vannak. de ha ezek bekerülnek a jó meleg lakásba, akkor azt hiszik, itt a nyár, kezdődhet az új élet.

Bevallom, én nem hiszek a dohánylé, csalánlé és egyéb házi készítésű csalamádékban, de akinek kertje van, jobb, ha hisz benne. Valamikor a csalánlét próbáltam, a dohánylét már nem.
A megelőzésnek vagyok a híve, ezért próbálom jó karban tartani a növényeimet, és állandóan tisztogatom. Persze ennek ellenére időnként megjelennek nemkívánt vendégek. Nem szoktam fölöslegesen vegyszerezni, de mivel erkélyen kertészkedem, ritka, nehezen beszerezhető növényeim vannak, azokból is kevés, ráadásul nem is ennivaló, biztosra szeretek menni. Néhány állat kiirtására nagyon kis adag elég, és biztosabb, mint ha napokig kutyulok-erjesztek valamit házilag. Van egy pici műanyag kanalam, amit egyszer kávéhoz adtak valami büfében. A por alakú szereket azzal mérem ki, a folyékonyakat pedig 1 ml-s egyszerhasználatos inzulinos fecskendővel (gyógyszertárban kapható). Így nem kell nagyobb adagot bekeverni. A tetveket Actara-val szoktam itatni, az felszívódó hatású szer, vagyis a növény felszívja a talajból vagy a levelén keresztül, a tetű meg a növényből – vesztére. Sajnos a méhekre is veszélyes, ezért estefelé, vagy olyan hűvös, borús időben igyekszem használni, amikor nem járnak. Lehet, hogy be is tiltják előbb-utóbb, de nem gondolom, hogy a kis magán/hobbikertekben alkalmazott időnkénti permetezések fogják elpusztítani a Földön a méheket. De ebbe most nem megyek bele jobban. Szerencsére a rózsán most virág nincs, így nem is csábítja őket. Miután bepermeteztem a növényt, a maradékot a talajra öntözöm. Minden növényvédő szerrel ezt teszem. Mindennek (tetűirtó, atkagyilkoló, gombaölő) megvan a maga külön spriccelője, amit csak arra használok. Gumikesztyűben permetezek, kint a szabadban, természetesen. Télen a lakásban beöntözéssel, vagy esetleg beáztatással oldanám meg, de szerencsére eddig erre nem volt szükség.
A petékre sajnos a szer nem hat, ezért 2-3 hét múlva meg kell ismételni a gyógykezelést.

Pedig már örvendeztem, hogy milyen sok szép egészséges új hajtást hozott a gyengécskének vásárolt, majd kezelésbe vett minirózsám. Szerencsére a tetvek kártétele egyelőre nem is látszik, úgyhogy remélhetőleg lesz még a rózsában örömünk.

Folytatva az örömökkel. A kánikula véget ért, természetesen hatalmas hőmérséklet zuhanással, ahogy szokta, és újra virágzik a boroszlán. Igaz, nem olyan bőséggel, mint tavasszal, de azért jó kedvvel (remélem).

DAPHNE COLLINA (OF GARDENS)

Érik az erdei ciklámen termése. Ahogy már többször említettem, a termés egy évig készülődik, és végre akkortájt érik be, amikor a növény megint virágzik. (Ez csak az erdei ciklámenre érvényes!)


A kis fodros bugyogókban ülnek a magok. Idén úgy döntöttem, hogy nem várom meg, amíg mindegyik magától felnyílik, hanem felnyitom én, és kiszedem a magot. Egy kissé megnyomva a termést, felpattan, igaz, nem lesz olyan szép, mint amelyiket a Természet nyitotta fel, a mag viszont egészen friss. A cukros nedűt le kell róla mosni, mert az a hangyáknak van, majd frissen elvetni.
A fenti képen egyébként az is látszik, hogy egy kis magonc is bátortalankodik a termések mellett. Szeretnek az anyjuk mellett csírázni. Az utánpótlásra pedig szükség van, mert úgy vettem észre, hogy egy idő után elöregszenek (legalábbis cserépben), és szép lassan elhalnak.
Ezen a növényen most öt vagy hat szép bimbó van, és – ezt is írtam már – egyik kedvenc illatomat árasztja. Nem tudom elfelejteni a napot, amikor ezeket a növényeket kaptam, csomagban, Ausztriából. Szépen tőzegmohába bugyolálva, lyukacsos zacskóban és kartondobozban. Egyiken volt egy szál virág, és ahogy a zacskót kinyitottam, dőlt belőle ez az isteneknek való illat.



2013. június 19., szerda

Ebadta atka

Kissé elcsúsztam ezzel a bejegyzéssel, mert az atkafertőzést még a kánikula beköszönte előtt fedeztem fel, a fotók is akkor készültek. Ennek csak azért van jelentősége, mert a tudomány szerint a növényeket fertőző atkák száraz, meleg időben károsítanak, ugyanis akkor képesek megfelelően szaporodni.
De hát úgy tűnik, könyvet ők sem olvasnak. Ugyanis nálam a június eleji hűvös, nedves időben szaporodtak fel nagy alattomosan. Láttam már egy ideje, hogy furcsán beteges színe kezd lenni az egyik alpesi szegfűnek.

ATKÁK ÁLTAL DÉZSMÁLT DIANTHUS GLACIALIS
Mivel közvetlen virágzás után történt, arra gondoltam, elfáradt, tápanyaghiány. De valahogy nem stimmelt a dolog. Szégyellem, de csak jókora idő után jutott eszembe, hogy elő kéne venni a nagyítót, ha már a szemem nem elég jó. Elismerem, jobb géppel sokkal látványosabb (és rémisztőbb) fotót lehetett volna készíteni, de ez így legálabb nagyjából ugyanazt mutatja, amit az egyszerű kézi nagyító (a kép még egy kicsit nagyítható):


Talán látszanak a leveleken az ezüstös színű szívásnyomok, a levelek között a pókhálószerű szőtemény, és a piros körben az átkozott kis pókszabású.
Ha nem veszi észre elég hamar az ember, képes gyorsan elpusztítani egy ekkorka növényt, de még nagyobbat is. Reménykedem, hogy most még nem volt késő. Atka gyilkolásra azt is javasolják, hogy vízzel jól lemosni a növényt, majd nejlon zacskót húzni rá néhány napig, ebben (és a vízben) állítólag megfullad. Kérdés, hogy a peték is? A közönséges takácsatka 5-7 generációt produkál évente (vagyis inkább nyaranta).
Mivel semmilyen ehető növényt nem termesztek az erkélyen, én most inkább a vegyszeres védekezést választottam. Már három alkalommal (hetente) kaptak a nyakukba egy kis üdítőitalt a drágáim, és a környező növényekre is spricceltem, a biztonság kedvéért. Egyelőre nem látok egyet se, most már csak arra várok, hogy a szegfű nője ki a csúnya kártételt. De azt hiszem, amíg ilyen meleg van arra várhatok, talán majd ha egy kicsit hűl az idő.

Végül azért most is néhány szép virággal szeretném zárni.

SAXIFRAGA BRONCHIALIS
NAGYON RÉGÓTA VIRÁGZIK, CSAK MOST KEZD ELKÖSZÖNNI.

SEDUM DASYPHYLLUM
AJÁNLOM JÓ SZÍVVEL, NAGYON STRAPABÍRÓ, NAGYON SZÉP ÉS NYÁR KÖZEPÉN VIRÁGZIK ELÉG HOSSZAN

EGY HAVASI GYOPÁR HÁTULRÓL, ELLENFÉNYBEN

CAMPANULA RADDEANA, MINIRÓZSA ÉS RHODOHYPOXIS

RHODOHYPOXIS 'DUSKY', HÁTTÉRBEN A HARANGVIRÁGGAL,
AMELY MOST, ÁTÜLTETVE NAPOSABB HELYRE, HATALMAS VIRÁGTÖMEGET HOZOTT

2013. június 14., péntek

Rózsás volt az élet egy fél napig


Tulajdonképpen nem értem, hogy miért szorítkoztam mindig csak a magunk portájára, hiszen mi is járunk erre-arra, látunk más kerteket és növényeket, amelyekről be lehetne számolni. Mostantól így lesz.

A HÁTTÉRBEN ZÓLYOM (MOST UGYEBÁR ZVOLEN) SZÉPSÉGES PANELJEI

Június 8-án beneveztünk egy autóbuszos kirándulásra a Magyar Rózsatársasággal. Talán nem meglepő, hogy rózsákat nézni. Bár mást is ígért az út (pontosabban a szervezők), de azt sajnos elmosta az eső. Ez ugyanis az a nap volt, amikor Budapesten is leszakadt az ég, mintha nem lakott volna még jól vízzel öreg Dunánk.

A Zólyomi Egyetemi Arborétum (Arboretum Borova hora) rózsagyűjteményét 1965-ben hozták létre, és ugyanekkor telepítették ide a fák nagy részét is. A gyűjtemény nagyrészt Rudolf Geschwind rózsáiból áll, mondja az ismertető, de én láttam azért mást is, például Győry Szilveszter egy-két fajtáját. Ő személyesen is eljött, igen szeret beszélni, ha van aki hallgassa.
Egy szó mint száz, hozzávetőleg 800 rózsafajta látható az arborétumban, és ebből 111 minirózsa! Ezt azért említem, mert én is próbálkozom velük folyamatosan, persze csak a virágüzletekben kapható – nem túl jó minőségű – névtelenekkel, de eddig nem sok sikerről számolhatok be.

A rózsagyűjteményt még az égszakadás előtt sikerült bejárni, és most mutatok néhány képet. Sajnos a gépemen egy korábbi ISO állítás maradt valahogy sunyi módon, és ez meglátszik a minőségen. De itt kis méretben talán élvezhető lesz.

Először a törpék és talajtakarók, igen szépeket is láttam közöttük, de nevet nem mindegyikhez írtam.

ATLANTA (középen)

CUPIDO

SEDMOKRÉSKA
EZ PÉLDÁUL EGY GYŐRY-FÉLE RÓZSA. ÉN PIMPÓNAK NÉZTEM VOLNA, TETSZIK A SZÉP KIS GÖMBÖS BOKRA.
HÚHA, EZ RÍMELT!

AZ EGYIK TÖRPÖS ÁGY

EGY MÁSIK TÖRPÖS ÁGY

NÉVTELEN, DE SZÉP

A nagyobb (parkrózsák?) ágyását teraszosan alakították ki:



A TÁJ NEM MINDENHOL OLYAN, MINT AZ ELSŐ KÉPEN

A KÖRNYEZŐ FÁS NÖVÉNYZET IS SEGÍT.
ITT MÁR LÁTSZIK, HOGY GYÜLEKEZNEK A FELHŐK.

AZ ÁGYÁSOK VÉGÉN LEVENDULA, DE HÁT AZ ÁGYÁSOK NAGYON HOSSZÚAK, ÚGYHOGY EZ INKÁBB CSAK DÍSZ.
ITT AZ IS LÁTSZIK, HOGY VÉGIG CSÖPÖGTETŐ ÖNTÖZÉST ALAKLMAZNAK EZEKBEN AZ ÁGYÁSOKBAN.

ENNEK EGYÁLTALÁN NEM VOLT NEVE, SAJNOS. TERMETES BOKOR

Egy kis nosztalgia...

MIREILLE MATTHIEU

... és néhány bokorrózsa. Szó ami szó, a badeniekkel nem vetekszenek, de azért nem csúnyák.





Voltak aztán még kúszók is, rácsokra futtatva, de ezek engem nem ihlettek fotózásra, talán leginkább a háttérben lévő város nem túl vonzó látványa miatt.
Végül pedig néhány hangulatkép az arborétum többi részéből, amennyire az időnkből tellett.






A Zólyomi Arborétum másik büszkesége a rododendron állomány. 
A nyitva tartás is ehhez a két témához igazodik: március 15-től október 31-ig CSAK hétköznapokon (hétfő-péntek) reggel 7-től délután 3-ig tart nyitva, de van egy hét májusban, a rododenfronok hete, és egy hét júniusban, a rózsák hete, amikor minden nap 9-től 18 óráig látogatható közönséges halandók számára is. Hogy ezek pontosan melyik hetek, ezt, úgy tűnik, a kedves látogatónak kell kinyomozni.

Mi a rododendron virágzásnak már csak a legvégét csíptük el, azt is a készülődő viharfelhők árnyékában.



2013. június 13., csütörtök

Nyaralnak az orchideák

Talán (vagy ahogy székelyföldön mondják: ejsze) lassan-lassan nyár lesz. Esetleg még ősz előtt, ha szerencsénk van. Két hete még fűtöttem kicsit, hogy ne fázzam a számítógép mellett, most meg már  teljes gőzzel be kellett vetnem az árnyékoló és hűtő eszközöket az erkélyen. (A hűtő eszköz én volnék a spriccelővel.)

Az orchideáink nagy része tulajdonképpen már az áprilisi nyár óta kint van, csak a melegigényesekkel rohangáltam be hideg estéken, aztán amint kissé melegedett, megint ki és újra be. Most talán már kint maradhatnak októberig...

A lepkék (Phalaenopsisok) még most is bent vannak. Egyrészt, mert újra bimbósak, és a virágot bent akarom látni. A kinti társaságba tulajdonképpen nem is illenének ezek a nagyméretű "művirágok". Másrészt ők elég érzékenyek a tűző napra.

Néhány más, nagyobb méretű növény, például két Cambria és a Pleione-k az ablakrácsra akasztva töltik a nyarat. Itt csak reggel süti őket a nap, kb. kilenc óráig, utána árnyék borul rájuk. A baj az, hogy nagyjából csak egy irányból jön a fény, ezért mindenképpen forgatni kell őket – minden ellenkező híresztelés ellenére!–, hogy egyenletesen fejlődjenek:


A szemben lévő falat kissé tovább süti a nap, ott üdül néhány fényigényesebb/naptűrőbb faj, egy orchidea (Dendrobium jenkinsii) és két szakállbromélia (Tillandsia usneoides és Tillandsia albida):



Néhány más, kisebb-nagyobb méretű növénynek a hársfánk árnyékában találtam megfelelő helyet. A miniatűrök az ágakra aggatva, a nagyobb, cserepesek alatta hűsölnek. Nyáron a nagy melegekben semmi nem tud olyan kellemes, hűvös, és mégis némi szórt napsütéssel fűszerezett árnyékot adni, mint egy lombos fa. De gondolom ezzel nem mondtam semmi újat egyetlen kertészkedőnek sem.


A fenti képen jobboldalt szintén az előbb említett spanyolmoha (Tillandsia usneoides) ezüst szakálla látható. Ez a növény Közép-Amerikában elég nagy területen honos. Gyökere nincs, és olyan, mint a földigiliszta: ahány részre szabdalják annyi élő egyed lesz belőle. Ágakra kapaszkodva él, párásabb helyeken, ahová éppen a szél elhordja és megfelelő környezetre talál. Még a villanyoszlopokat, -drótokat sem veti meg. Ebből is látszik, hogy NEM élősködő! A helyi lakosok sokféle célra hasznosítják, például csomagolásra. Most próbálkozom vele először. Amikor bespriccelem vagy vízbe áztatom élénk világoszöld színe lesz, aztán ha kiszárad újra ezüstre vált. Télen hűvös, de természetesen világos helyen kell tartani és szárazabban, ilyenkor a túlzott nedvességtől könnyen rothad. Nagyon jó dekorációs növény.

És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, a legkisebbek az erkély legárnyékosabb sarkában nyaralnak. Azért reggel fél tízig ők is napfürdőznek, remélem nem fog megártani nekik. 
Ez még egy május elején készült kép:


A moha mögött vízzel teli tálak bújnak meg, hogy némi párát biztosítsak az orchideáknak. Eddig ugyan nem sok szükség volt erre, de most már talán lesz.
Később aztán ide is költözött egy kis spanyolmoha, mert elég szép nagy darabot sikerült szereznem nemrég egy vásáron a Füvészkertben:



Az a kis Cycas a fenti képen szintén árnyékolási célt szolgált volna, de egyelőre nemigen tudja betölteni ezt a szerepet, inkább talán őt kellene kissé már árnyékolni.
Folyton pakolászom egyébként őket, igyekszem mindegyiknek a lehető legjobb helyet találni.

Néhány virággal szeretném zárni. Ezek mind új szerzemények, tehát a virágzásuk nem egészen az én érdemem, és némelyik már elnyílt, de azért érdemesnek atláltam arra, hogy megmutassam.

A már említett Dendrobium jenkinsii-t a tavaszi orchidea kiállításon vettem öt virággal, de mire eszembe jutott, hogy lefényképezzem már csak egy maradt. Szó ami szó, nem túl hosszú életűek a virágai, pedig gyönyörű miniatűr orchidea:

DENDROBIUM JENKINSII

Bimbósan vettem az alábbi Angraecum didieri-t, és aztán három hétig gyönyörködtetett a virágával. Nagyon erős illata van. A növény magassága cseréppel együtt kb. 10-11 cm, és amikor hideg lett, és be kellett vinnem, esténként ez egy szem virágocska illata betöltötte a nem túl kis nappalit. Kissé a lilioméhoz hasonlít az illata. Sajnos a képemen nem látszik, hogy jellemző erre a nemzetségre a nagyon hosszú sarkantyú. Ennek a virágnak a sarkantyúja össze volt tekeredve. Amikor elhervadt, akkor bontottam ki, 8 cm volt a hossza.

ANGRAECUM DIDIERI
Az Angraecum nemzetséghez fűződik Darwin egyik zseniális megelőlegezett felfedezése. Ezek az orchideák Afrika és Madagaszkár lakói. A madagaszkár csillaga (Angraecum sesquipedale) egy, a fentihez hasonló, de jóval nagyobb méretű növény. Darwin feltételezte, hogy léteznie kell egy olyan rovarnak, valószínűleg lepkének, amelynek akkora pödörnyelve van, hogy a 30 cm (!) hosszú sarkantyú aljáról a nektárt föl tudja szívni. 40 évvel később derült ki, hogy ez a lepke valóban létezik, ő tudja megporozni ezt az orchideát. Xanthopan morganii subsp. praedicta névre keresztelték (praedicta = előre megmondott).

Szintén az orchidea kiállításon vettem a már nyílófélben lévő Oncidium típusú orchideát. Azért írom így, mert a jeltáblán az állt, hogy: Trt. 'Sunny Village'. Kérdeztem a taiwani eladót, mi a szösz ez a Trt., de nem tudott épkézláb választ adni. A név aposztrófos második részéből kiviláglik, hogy ez egy fajTA, tehát már nem alapfaj, a Trt.-ről pedig azt sikerült később kiderítenem, nem kis labirintus-járás árán, hogy a Trichocentrum hibrideket szokták ezzel a nemes egyszerűséggel jelölni.
Ő még most, majdnem két hónappal később is javában virágzik:

TRT. 'SUNNY VILLAGE'

De még rajta is túltesz a következő, amelyet március végén vettem, már virágokkal, és mostanság kezd elnyílni. Nem mellesleg nagyon kellemes illata van, de nem este, hanem reggel. A párom ugyan azt mondja, olyan, mint a pemetefű cukorka, de most az egyszer nem tudok vele egyetérteni. Imádom beszívni reggel, mikor elhúzom a függönyt. Valami édeskés, fűszeres, de mégis friss, üde illat.
Hajh, a neve... az már sokat változott a botanikusok evolúciója során, jelenleg, azt hiszem, az alábbi érvényes:

HORMIDIUM COCHLEATUM
A virág közelebbről:


Búcsúzóul jelentem, összesen 28 féle orchideám van ezidáig. Mert – minden ellenkező híresztelés ellenére! – nem csak a "művirágú" lepkeorchidea orchidea...