Zajlik az élet...

mondhatnám közhelyesen. Meg azt is, hogy nem csupa habostorta.

Kezdem az ürömmel, pontosabban a rózsával, aztán jön az öröm.

A minirózsán megjelent a nagy rózsalevéltetű. Persze nem egyes számban!

Tud róla jobb képet is mutatni a Wiki.

Fő csemegéje a rózsa, de szeret egy-két mást is (pl. szamócát).

Ez a nagy rózsalevéltetű valóban elég nagy, szabad szemmel is egész jól látható, ahogy csápolgat. Nem egy sprintbajnok, én tulajdonképpen levéltetűt mászni nem láttam még soha, de azért csak mozognak. Érdekes módon egy órával a kezelésem után valahogy jóval többen lettek ott fönn a hajtáscsúcson. Az az érzésem, hogy menekülőre fogták, de már nem volt hová menniük. Nekem meg nem volt türelmem megvárni, amíg lepotyognak, úgyhogy kézzel leszedegettem őket.

A levéltetvek életmódja egyébként nagyon érdekes, vannak szárnyas és szárnyatlan alakok, van szűznemzés és párosodás, vannak tojások (peték), de van elevenszülés is. Persze nem össze-vissza, hanem tavasztól őszig minden a maga idejében. Télen már csak peték vannak. de ha ezek bekerülnek a jó meleg lakásba, akkor azt hiszik, itt a nyár, kezdődhet az új élet.

Bevallom, én nem hiszek a dohánylé, csalánlé és egyéb házi készítésű csalamádékban, de akinek kertje van, jobb, ha hisz benne. Valamikor a csalánlét próbáltam, a dohánylét már nem.
A megelőzésnek vagyok a híve, ezért próbálom jó karban tartani a növényeimet, és állandóan tisztogatom. Persze ennek ellenére időnként megjelennek nemkívánt vendégek. Nem szoktam fölöslegesen vegyszerezni, de mivel erkélyen kertészkedem, ritka, nehezen beszerezhető növényeim vannak, azokból is kevés, ráadásul nem is ennivaló, biztosra szeretek menni. Néhány állat kiirtására nagyon kis adag elég, és biztosabb, mint ha napokig kutyulok-erjesztek valamit házilag. Van egy pici műanyag kanalam, amit egyszer kávéhoz adtak valami büfében. A por alakú szereket azzal mérem ki, a folyékonyakat pedig 1 ml-s egyszerhasználatos inzulinos fecskendővel (gyógyszertárban kapható). Így nem kell nagyobb adagot bekeverni. A tetveket Actara-val szoktam itatni, az felszívódó hatású szer, vagyis a növény felszívja a talajból vagy a levelén keresztül, a tetű meg a növényből – vesztére. Sajnos a méhekre is veszélyes, ezért estefelé, vagy olyan hűvös, borús időben igyekszem használni, amikor nem járnak. Lehet, hogy be is tiltják előbb-utóbb, de nem gondolom, hogy a kis magán/hobbikertekben alkalmazott időnkénti permetezések fogják elpusztítani a Földön a méheket. De ebbe most nem megyek bele jobban. Szerencsére a rózsán most virág nincs, így nem is csábítja őket. Miután bepermeteztem a növényt, a maradékot a talajra öntözöm. Minden növényvédő szerrel ezt teszem. Mindennek (tetűirtó, atkagyilkoló, gombaölő) megvan a maga külön spriccelője, amit csak arra használok. Gumikesztyűben permetezek, kint a szabadban, természetesen. Télen a lakásban beöntözéssel, vagy esetleg beáztatással oldanám meg, de szerencsére eddig erre nem volt szükség.
A petékre sajnos a szer nem hat, ezért 2-3 hét múlva meg kell ismételni a gyógykezelést.

Pedig már örvendeztem, hogy milyen sok szép egészséges új hajtást hozott a gyengécskének vásárolt, majd kezelésbe vett minirózsám. Szerencsére a tetvek kártétele egyelőre nem is látszik, úgyhogy remélhetőleg lesz még a rózsában örömünk.

Folytatva az örömökkel. A kánikula véget ért, természetesen hatalmas hőmérséklet zuhanással, ahogy szokta, és újra virágzik a boroszlán. Igaz, nem olyan bőséggel, mint tavasszal, de azért jó kedvvel (remélem).

DAPHNE COLLINA (OF GARDENS)

Érik az erdei ciklámen termése. Ahogy már többször említettem, a termés egy évig készülődik, és végre akkortájt érik be, amikor a növény megint virágzik. (Ez csak az erdei ciklámenre érvényes!)

A kis fodros bugyogókban ülnek a magok. Idén úgy döntöttem, hogy nem várom meg, amíg mindegyik magától felnyílik, hanem felnyitom én, és kiszedem a magot. Egy kissé megnyomva a termést, felpattan, igaz, nem lesz olyan szép, mint amelyiket a Természet nyitotta fel, a mag viszont egészen friss. A cukros nedűt le kell róla mosni, mert az a hangyáknak van, majd frissen elvetni.
A fenti képen egyébként az is látszik, hogy egy kis magonc is bátortalankodik a termések mellett. Szeretnek az anyjuk mellett csírázni. Az utánpótlásra pedig szükség van, mert úgy vettem észre, hogy egy idő után elöregszenek (legalábbis cserépben), és szép lassan elhalnak.
Ezen a növényen most öt vagy hat szép bimbó van, és – ezt is írtam már – egyik kedvenc illatomat árasztja. Nem tudom elfelejteni a napot, amikor ezeket a növényeket kaptam, csomagban, Ausztriából. Szépen tőzegmohába bugyolálva, lyukacsos zacskóban és kartondobozban. Egyiken volt egy szál virág, és ahogy a zacskót kinyitottam, dőlt belőle ez az isteneknek való illat.