Hagymások

Lassan megkezdődik a korai – és nálunk természetesen cserépben nevelt – hagymások ideje. Néhány növénykét máris "üzembe helyeztem", pedig valójában nem akartam előrehozni a virágzásukat. De mivel már nagy dárdák ágaskodtak a talaj fölött, megöntöztem őket. Ilyenkor tavasszal, amikor megindul a hagymások növekedése, nagyon veszélyes lehet a szárazság. Gyorsan meggondolják magukat, a virág elszárad, mielőtt még kinyílhatna, a gyökerek elhalnak, a hagyma pedig nyári nyugalomra tér, jövőre egészen biztos, hogy nem fog virágozni, jó, ha egyáltalán életben marad. Ide teszek most egy ilyen képet. Egyáltalán nem vagyok büszke se a képre, se a hozzá kapcsolódó történetre, de tanulságnak talán jó, nekem is az volt.

Ennek a krókusznak elszáradtak a virágai kinyílás előtt, és a levelek csúcsán is látszik a száradás, mert annyira vigyáztam, hogy nehogy túlöntözzem, hogy a végén túl kevés vizet kapott szegény. Egy ilyen növény aztán így marad, ebben az állapotban őszig, és ha túl sok vizet kap a tavasz folyamán, akkor szépen  elrothad a hagyma. Azóta már tudom, hogy ha homokos, laza a talaj, könnyen átmegy rajta a víz, akkor egész nyugodtan lehet öntözni, tavasszal semmi víz nem sok ezeknek a hagymásoknak, csak arra kell vigyázni, hogy nagyon hosszú ideig azért ne álljon vízben a cserép.

Visszatérve az aktuális témára.

Szóval megöntöztem ezt a cserepet, aztán jött a február végi fagy, és attól féltem, hogy a frissen öntözött talaj csonttá fagy, azt pedig nem fogják túlélni a hagymák. Úgyhogy behoztam a cserepet egy hűvös szobába. Így viszont menthetetlenül megindult a virágzás. Ma még egy kis napsütés is volt, úgyhogy nagyon szívderítő látványt nyújtottak ezek a pici, és ráadásul illatos virágok.

A cserépben van három Crocus angustifolius (keskenylevelű krókusz) – a narancs színű apróságok; 5 Iris danfordiae (török írisz) – a magasabb zöldessárga bimbók; két másik krókusz (sárga bimbó jobboldalt) – ezeket (is) névtelenül vettem, majd ha kinyílnak, talán kiderül, hogy kik ők, és két vagy három Tulipa turkestanica, amelyek majd később fognak virágozni, egyelőre csak sötétvörös dárdáik látszanak.

Az írisz erős, édeskés illatot áraszt, amiről nekem leginkább egyszerűen a TAVASZ jut eszembe, és kimondhatatlanul élvezem.

Az egyes fajokról, meg még más tavaszi hagymásokról is fogok részletesebben írni a közeljövőben.