Southside Seedling

Ezt a kőtörőfüvet 2008 tavaszán vettem Prágában Saxifraga 'Pyramidalis' néven. Egy levélrózsa és egy-két sarj volt rajta, meg egy virágzat. Ez egy akkori kép:

Aztán később, amikor már könyvek és az internet segítségével sikerült jobban beleásnom magam a kőtörőfüvek nagy nemzetségébe, rájöttem, hogy ez a növény a 'Southside Seedling' fajtakörbe tartozik. Az egyik őse valószínűleg neki is a Saxifraga cotyledon, akárcsak az előbb említett 'Pyramydalis'-nak. De a S. 'Pyramydalis' virágai teljesen fehérek.

A Saxifraga cotyledon egyébként alapvetően a skandináviai hegyek növénye, de előfordul még a Pireneusok középső részén (É-D irányban középső), valamint az Alpokban is, Észak-Olaszországban és Svájcban.  Ezt sajnos könyvből tudom, "személyesen" még nem találkoztunk vele. Az úgynevezett ezüst kőtörőfüvek (Ligulatae szekció) jellegzetes tagja, ami abban nyilvánul meg, hogy méretes és mutatós levélrózsákat növeszt, a levelek szélén csipkeszerű fehér mészkiválásokkal, és a levélrózsa néhány év növekedés után a közepén egy nagy, kúp alakú fehér bugavirágzatot fejleszt, igen sok virággal. Utána pedig elpusztul. A növény maggal, illetve sarjakkal szaporodik és él tovább. Annak ellenére, hogy szilikátos kőzeteken és többnyire függőleges falakon szereti, azt mondják, hogy közönséges sziklakertben sem nehéz megtartani, a meszet is tűri.

A Saxifraga cotyledon-hoz nagyon hasonló, de piros pöttyökkel díszített virágú növényt a legújabb forrás szerint (Malcolm McGregor: Saxifrages, Timber Press, 2008) egy Gerald Sutton nevű angol találta meg a Surrey-i kertjében (magtermesztő cég kertje), és mutatta be az RHS-nél 1951-ben. Később aztán sok hasonló, magról kelt növény kezdett terjedni a kereskedelemben, és végülis az Angol Királyi Kertészeti Társaság (RHS) úgy döntött, hogy legyen ezeknek  a neve 'Southside Seedling' csoport. Vannak ebben a csoportban saját fajtanévvel ellátott növények is ('Slack's Ruby Southside', 'Southside Star'), és van jónéhány, amit egyszerűen csak 'Southside Seedling' néven emlegetünk, ők is szépek és különlegesek, lásd a mi növényünket, de – azt mondják, akik tudják – nem veszik fel mégsem a versenyt a fent említett két fajtával.

A mi növényünk két évig csak a növekedéssel volt elfoglalva, eszében sem volt virágozni. Rengeteg új levélrózsát fejlesztett, alább egy tavaly tavaszi kép, ő a baloldali nagy párna:

Itt pedig egy idei, amelyen inkább a levélrózsa szépsége látható (szintén bal, alsó növény):

Tavaly nyár vége felé arra gondoltam, túl sok levélrózsa küzd már ott a földi javakért, úgyhogy néhányat óvatosan kiszedtem, és ledugtam nedves kókuszrostba, amelyben rövid időn belül meggyökeresedtek. A maradék pedig, az erkélyi "sziklakertben" látványos növekedésnek indult, és az idén négy virágzattal hálálta meg a műveletemet.

A virágzatok kb. 3 hétig fejlődtek, mire nyílni kezdtek a virágok. Íme a folyamat néhány pillanata:

Egy-egy buga szárhossza olyan 45 cm, csak egy kissé meghajlanak a nagy súlytól, ezért rövidebbnek látszanak.

Az 1 cm átmérőjű virágok száma – inkább nem számolom meg.

Akár még vágott virágnak is mutatós lehetne, bár fogalmam sincs, mennyi ideig virítana a vázában, és maga a virágtalan szárrész nem túl hosszú. Így minden esetre nagyon tartós, kb. 15 napja gyönyörködünk bennük, de még nem látszanak hervadni.

ÉS, az egyik meggyökeresedett levélrózsa, amelyet még tavaly ősszel átültettem egy kerti edénybe, szintén virágzik.

Valami nagyon enyhe "méz"illata van, és gyönyörű. Vajon ez a kis pók tudja ?