Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!

2011. május 26., csütörtök

Műanyag kövek és rózsaszín levendula...

Most zajlik a híres londoni Chelsea Flower Show.
Hogy őszinte legyek, egyszer szívesen elmennék erre a világhírű bemutatóra, ahol az angol kertészek és kertépítők többet dolgoznak azokon a minikerteken, mint amennyi ideig aztán a nagyközönség láthatja őket. Bár, amilyen képeket az utóbbi években láttam belőle... hm... nem igazán az én ízlésem...
Egyik kedvenc angol blogom szerzője utóbbi bejegyzéseiben több képet is felsorakoztat erről a rendezvényről és az itt bemutatott növényekről. 
Legutóbbi beszámolójában az első kép az Alpine Garden Society aranyérmes sziklakertje. Őszintén szólva nekem túl zsúfolt, túl színes, inkább a híres angol évelőágyakra emlékeztet, amivel nem is lenne semmi baj, csak akkor ne sziklakert legyen a neve. De az is lehet, hogy csak a két dimenzió miatt tűnik ilyennek. Ami viszont a legjobban megdöbbentett: a "kövek" állítólag festett műanyagból vannak. Elhiszem, hogy sokba kerül a szállítás, na de azért ez mégis túlzás... Én már a svédek betondarabokból épült sziklakertjével se tudtam egyetérteni, lehet, hogy túl maradi vagyok????

A Downderry Nursery többféle színű levendulái viszont tulajdonképpen tetszenek.

Érdemes belenézni John előző bejegyzéseibe is, megmutatja az "év növényét" és sok mást.

2 megjegyzés:

Nyözö írta...

Szerintem nem maradi vagy. Arra gondolnék, hogy a növényeknek a közetes környezet is élettér. Ha meszes akkor azért, ha csak azért mert hőtároló kapacitása miatt a nappali meleget kisugározza nekik a különben hűvös éjszakában stb... Szóval a kő azért kő' a növánynek mert kő és nem műanyag. :-)

Józsa Kata írta...

Hát azért remélem, hogy ez nem javaslat a részükrôl, csak a költségeket akarták leszorítani, mert ugye az AGS is egy nonprofit szervezet. De valahogy én mégsem tudom elfogadni.