Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!
Ha kérdése van, fölteheti, igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni, és kérem, hogy Ön is erőltesse meg magát egy köszönöm erejéig. Nem esik jól, ha azt sem tudom, megkapta-e a válaszomat.
Jó szórakozást kívánok, látogasson el ide máskor is!
Kata

JÓ TUDNI: a szövegben a bordó színű részek linkek! Más oldalakhoz, képekhez, stb. vezetnek.

2011. május 24., kedd

Új alkotások

Talán nagyképűség így nevezni a miniatűr sziklakertjeimet, de nekem olyan örömet szerez az elkészítésük, hogy néha úgy érzem, ha nem csinálhatnám, nem is lennék én magam.

Ahogy már említettem, a tavasz elvágtatott. A munka és a növényekkel való bíbelődés mellett nem jutott időm/energiám a blogra, így néhány dolgot kissé késve mutatok. De visszadátumozni nem akarom, mert esetleg elkerülheti a régebbi olvasóim figyelmét.

Elméletileg már tele van a "kertünk", nem fér több növény. Gyakorlatilag azonban úgy tűnik, hogy addig fér, ameddig akarom – kis túlzással. És idén is, mint minden tavasszal, sok új lakó érkezett, magról, ajándékként, vagy vásárlásból. Néhányat már mutattam is előző bejegyzéseimben.
Másik néhánynak meg épült három új lilliputi élőhely, mindhárom mészkőből.

Az alábbi tál átmérője 22 cm. Helyet kapott benne egy lisztes kankalin (Primula farinosa), egy gyapjas madárhúr (Cerastium alpinum ssp. lanatum), és fönt, a nagyobb kőbe fúrt lyukban egy aprómargitvirág (Townsendia hookeri) magonc (ő a fotó készítése után költözött be). Mindhárman törpe, havasi fajok, néhány évig nem fogják kinőni a "cipőt".
Amint látszik a párom fotóján, a két "felnőtt" szépen kivirágzott az új helyén. Azóta már ez is elmúlt. 


A madárhúrról nem gyűjtök magot, virágzás után visszavágtam, hogy dúsabb legyen a zöldje és szépen terjeszkedjen. A kertekben látható, nagyobb méretű molyhos madárhúrral (Cerastium tomentosum) is ezt kellene tenni, de nem teszik. Akkor egész nyáron szép maradna a párnája. 
A kankalin, mivel már virágos állapotban érkezett hozzánk (köszönet érte Palinak), és ahonnan jött, ott több példány is volt belőle, talán érlel nekem magot, ha szépen megkérem :) Gyönyörű kis növény, helyenként az Alpokban mezőket láttunk belőle.

A másik tál később készült, de már elég régen ahhoz, hogy ki merjem mondani: a bele ültetett növények megmaradnak. Ennek az átmérője csak 17 cm. Mázatlan kerámia, és kb. 12 cm mély. A növényeket a Brno-i alpesinövény-vásáron vettük május elsején (lásd később). A kövekből mesterséges hasadékokat alakítottam ki, hogy a gyökerek "otthon érezzék magukat", magyarán viszonylag hűvösben legyenek akkor is, amikor 40 fok van az erkélyen.
Három oldalról fotóztam:




És végül egyet föntről, itt láthatók a növények nevei:


Így most kissé üresnek tűnik, remélhetőleg jövőre szépen belakják majd ezek a kis havasi ékszerek.

És végül (de nem utolsó sorban!!!) kipróbáljuk mi is a mésztufát. Angol, holland és cseh sorstársaink, akiket ugyanez a  nem halálos, de gyógyíthatatlan betegség fertőzött meg (alpesi növénykór), előszeretettel használják beültetésre a mésztufát.
Ez a kőzet annyira porózus, hogy megszívja magát vízzel, mint a szivacs, mégis levegős marad, és a hasadéklakó alpesi fajok gyönyörűen fejlődnek benne, mert a kőzet anyaga tápanyagot is szolgáltat számukra. Az SRGC fórum oldalán (is) gyönyörű kőtörőfű példányokat lehet látni ilyen közegben nevelve. A gazdájuk szerint vízen kívül nem ad nekik mást. Tőlünk nyugatabbra kertészeti árudákban lehet kapni ezt a kőzetet, sőt, beültetett edényeket is. Mindkét alábbi képet egy Brno-i árudában készítettük:



Mi is vettünk, szintén Brno-ban, egy darabot, kilóját 20 cseh koronáért. Így az itt látható kő olyan 800 Ft-ba került. A párom fúrt bele három, 2 cm átmérőjű és 4-5 cm mély lyukat. Ezekbe ültettem a már említett vásáron beszerzett három párnás kőtörőfűt.

Saxifraga andersonii, Saxifraga 'Sissi', Saxifraga 'Peach Melba'
A lyukakba csak egy kevés homokos földet tettem, éppen csak hogy kitöltsem a helyet a gyökerek között. Kell még a kőnek egy szebb edény, ez még várat magára. Egyelőre egy műanyag tálban hever, amelynek az alján mindig van egy kis víz. Ezen kívül azért föntről is megöntözöm 4-5 naponta, úgy, hogy ne a növények levelére menjen a víz, amennyire ez lehetséges. 
Figyelmeztettelek már, kedves olvasó, hogy ez a kór gyógyíthatatlan, de azt még nem mondtam, hogy évről évre súlyosbodik is... 


2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves Kata,
olyan művészi izléssel és gyengédséggel, de leginkább szakszerűen műveli a kertjét, hogy mindig lenyűgöz minden újabb bejegyzése és alkotása.
Irigylem és köszönöm, hogy megmutatja.
Érzem, a fertőzést már elkaptam... :)
Szeretettel üdvözli:
Éva

Kata írta...

Kedves Éva,
Nem voltunk itthon 10 napig, így csak most olvasom a megjegyzéseit. Nagyon jól esnek, köszönöm szépen.
Ez egy olyan fertőzés, amit szívesen adok át bárkinek, sőt, az is a célom, hogy átadjam :)
Kata