Adalék az erdei ciklámenhez

Tavaly már bemutattam hosszabban az erdei cikláment (Cyclamen purpurascens) a saját növényeink kapcsán. Most ehhez szeretnék még egy kis pótlást csatolni, mert alkalmunk volt ezt a szép kis növényt vad élőhelyein is megfigyelni Szlovéniában.

Mondanivalóm illusztrálásaként pedig ezúttal a párom (Zoltán Ferenc) képeit fogom használni.

Július utolsó hetében jártunk a Júliai-Alpok nyugati részében, amikoris az erdei ciklámen éppen virágzik. Azok a könyvek/weboldalak, amelyekből én előre próbáltam információkat szerezni a Júliai-Alpok flórájáról, meg sem említik ezt a fajt. Így aztán nagy meglepetés volt számunkra, hogy úton-útfélen találkoztunk vele.

Ezt akár szó szerint is lehet érteni, mert nem csupán az erdők alja szolgált élőhelyéül, hanem sok más környezet is, amelyek közül így elsőként mint érdekességet említeném, hogy vígan nőtt az autóutak mentén az épített kő támfalakban is. 

A környéken mészkő és dolomit a legjellemzőbb kőzet. Gondolom, ez megakadályozza az erdők talajának elsavanyodását és kilúgzódását, vagyis a tápanyag kimosódását a felsőbb rétegekből.
Klasszikus élőhelyén, a vegyes bükk/luc/vörösfenyő erdők avarrétegében tömegével tenyészett.

Nem találtunk nagy virágcsokrokat, inkább egy-két szál virított egy-egy növényen, de bármerre nézett az ember, mindenütt láthatta a kisebb nagyobb és többé vagy kevésbé mintázott leveleket az avar fölött. 

A legtöbb virágot (tizenegynéhány) egy hatalmas szikla hasadékában élő növényen találtuk:

Tehát nem csak bükkfa avarban, hanem sziklahasadékokban is! És nem csak erdő alján, mélyárnyékban, hanem félárnyékos, sőt, napos helyeken is! Az alábbi képek az autóút mellett készültek egy délután, amikor teljes tüzével sütött a nap:

Nekünk úgy tűnt, hogy napos helyeken a levelek mintázata kevésbé intenzív, viszont élénkebb, sötétebb a virágok színe.

De ott virított a nyílt, füves réteken és bevándolrolt a kertekbe is! 
Egy biztos, mindenhol igen nagy volt a levegő páratartalma, mivel rengeteg a patak és mindenféle vízfolyás, forrás, vízesés, stb. És általában olyan helyeken tenyészett, ahol nagyon jó volt a vízelvezetés, mert vagy meredek (néha függőleges!) volt a terep, vagy csupa kő. Kivéve persze a kerteket, amelyek sokszor egészen vízszintesek voltak... Itt viszont talán a fű "elissza" tőle a fölösleges csapadékot – amely a Júliai-Alpok egész területén bőven esik.

Még amikor nem kifejezetten hasadéklakóként mutatkozik, akkor is szeret gumójával behúzódni nagyobb kövek alá.

De a kidőlt, korhadó fatörzsön is megfelelő élőhelyet talált:

Az erdei ciklámenre jellemző, hogy nagyjából a virágzás idején érik az előző évi termés. Érdekes módon én mégsem találtam sehol sem érett, sem éretlen, sem magját már elszórt termést.

Írtam pedig mindezt nem csak azért, hogy megosszam mindenkivel ezt a szép élményt, hanem gondolva arra is, hogy akik e kedves növény nevelésével próbálkoznak, talán használhatják valamire ezeket a megfigyeléseket.