Feltámadott...

Úgy tűnik, az idén az augusztus 20. nem hozza meg a hideget és rossz időt, mint ahogy az gyakran lenni szokott.

Annak idején azt tanultuk, hogy augusztus 20. a kertészeti nyár vége, innentől kezdve már nem szabad többet tápoldatozni, és öntözni is kevesebbet, hogy a hajtások be tudjanak érni, mire jön a tél. Ez persze a télálló növényeinkre érvényes, és gondolom, akkor is érvényes, ha tovább tart a kánikula. Egyelőre még az esték is melegek, csak hajnal felé hűl le egy kicsit a levegő.

A csontszárazon tartott feltámadásnövények (Lewisia rediviva) elkezdtek hajtani, úgyhogy múlt hét végén sürgősen át kellett ültetnem őket. A csenevész fényéhes hajtásaik nagyon nyújtózkodtak már a sötétben, ahol a nyár folyamán pihentek.

Tavaly néhány nappal korábban ültettem át, akkor még nem adtak életjelet.
Nagyon érdekes, hogy a víz nélkül, sötét helyen, a talajban pihenő gumókban egyszer csak megmozdul valami. Csak arra tudok gondolni, hogy a július végi hűvös idő generálta bennük a hajtásnövekedést. Azt hitték, hogy már ősz van... A feltámadásnövény ősszel kihajt, áttelel a levélzete, majd tavasszal virágzik és eközben már lassan leszárad a lombja. Amikor a magot is megérlelte, akkor teljesen visszahúzódik nyári pihenőre.

Lewisia rediviva gumók

Harmadik éve nevelem őket, jövő tavasszal már nagyon illene virágozzanak. Akkor fogok majd bővebben írni erről a növényről.

Néhány mai virág:

Brachyscome sp. – ausztrálszázszorszép

Campanula portenschlagiana alba (egy csudát, megint kéket virágzik!)

Cortusa matthioli alba – nyakperecfű

Hosta lancifolia minima – törpe árnyliliom

Lewisia cotyledon – változékony dohánygyökér

Zephyranthes candida – hófehér zefírvirág