Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!
Ha kérdése van, fölteheti, igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni, és kérem, hogy Ön is erőltesse meg magát egy köszönöm erejéig. Nem esik jól, ha azt sem tudom, megkapta-e a válaszomat.
Jó szórakozást kívánok, látogasson el ide máskor is!
Kata

JÓ TUDNI: a szövegben a bordó színű részek linkek! Más oldalakhoz, képekhez, stb. vezetnek.

2012. május 18., péntek

Aktuális virágzók

A DIONYSIA INVOLUCRATA NAGYON SZÉPEN KITART, BÁR MA AZÉRT MÁR ENNÉL KISSÉ FÁRADTABB 
A múltkori kőtörőfüvek is virítanak még, kivéve, amelyik ki se tudott nyílni, mert a bimbóit valami megvacsorálta! Nem viccelek! Egyik reggel az a "kedves" meglepetés fogadott, hogy ismeretlen gyanúsított 8-10 virágszárról a bimbókat szép akkurátusan lecsipegette, és eltüntette. A virágzati szárakat, sőt, még a felleveleket is meghagyta emlékezetőnek. Semmi más pusztítást vagy nyomot nem találtam. Csak valamilyen madárra tudok gondolni.

A HÁTTÉRBEN EGY OXALIS NÖVESZTI A VIRÁGSZÁRÁT A PLAFONIG (ANNÁL FÖLJEBB ÚGYSEM FOG TUDNI), MELLETTE JOBBRA PEDIG AZ AQUILEGIA CAERULEA HÓFEHÉR MENYASSZONYI RUHÁJA


Sajnos kissé elcsúsztam ezzel a bejegyzéssel, így például a nyalábcsengőke már a múlté, de mivel elindítottam a Virágok tavasztól őszig témát, ezért nem akarom kihagyni.

EDRAIANTHUS OWERINIANUS – LEGALÁBBIS ÍGY JÖTT A MAG (NYALÁBCSENGŐKE)
Ahogy látszik is, a nyalábcsengőkék valóban a harangvirágok rokonai, leginkább a balkáni hegyekben, mediterrán, napsütötte sziklákon fordulnak elő. A fenti faj kivételesen a Kaukázusban honos. Sajnos nálunk a legutóbbi tél nagyon megviselte, eleinte azt is hittem, nem él már az a száraz fűcsomó, de aztán szép lassan kizöldült. Törpe mérete sajnos itt az idén nem igazán látszik meg, mert kissé megnyúlt. Arról is híres lenne, hogy gazdagon virágzik, de én most örülhettem, hogy öt virágot képes volt produkálni. Úgy tűnik, azért strapabíró növény, és remélem, jövőre már szebb képet mutat majd. A rovarok nagyon kedvelték, így aztán nem tartott túl sokáig a virágzása. De talán hoz majd magot, hacsak nem önsteril.




Kinyíltak a gyopárok is. Ez a "mi" havasi gyopárunknak egy, az Appeninekben honos alfaja. Róbert Roth-tól hoztuk:

LEONTOPODIUM ALPINUM SUBSP. NIVALE

És végül, a várva-várt különlegesség, a Júliai-Alpok saját, semmihez nem hasonló harangvirágja, amelyet három éve nevelgetek magról (nem terepi mag!), egyetlen kis gyűrött, sápadt virágocskát hozott így első alkalommal. Azzal vigasztalnak a növénybarátaim, hogy, egyrészt, örüljek, hogy az erkélyen nincs meztelen csiga, mert azoknak kedvenc csemegéje, másrészt jövőre sokkal gazdagabb virágzással fog megjutalmazni...
Feltéve persze, ha túléli a rá váró nyarat, no meg a telet.

CAMPANULA ZOYSII
EZ A VIRÁG KB. 1 CM HOSSZÚ.
AKIT ÉRDEKEL, NÉZZE MEG A FÉRJEM TEREPI FOTÓIN, HOGY MILYENEK A KUZINJAI A SZLOVÉN HEGYEKBEN


De hogy mégis valami széppel zárjam, a kaffercsillagok (csak tudnám, honnan ez a név!) töretlenül virágoznak:

RHODOHYPOXIS FAJTÁK

3 megjegyzés:

Nyözö írta...

Eszméletlen megint miket nem talál az ember nálad! :)

A harangvirágokat nagyon szeretem, és már hiányoznak is a lila foltjaikkal a kertben, de még nincsenek sehol. Ez a Júliai harangvirág különösen tetszetős a hosszúkás virágaival, és azt hiszem nagy kedvenced lesz ha jövőre tényleg beindul, mert a terepi fotók alapján tényleg csodálatosak! Jól látom a terepi képeken, hogy dolomitos helyen, repedésekben lakik? És abban az albumban van a gyopárról is pár természetbeli kép. Hát mitagadás leesett az állam...

Gyopárunk nekünk is volt tavaly, de teljesen kiszáradt, talán nem tett jót neki a tűző nap, és bizonyára kevés öntözést kaphatott. Azért reménykedtem, hogy idén kihajt még, de nem tette. :( A legszomorúbb azonban, hogy a kökörcsinünk is elveszett.

Kata írta...

Igen, az a harangvirág valóban dolomiton él. Két magom csírázott ki, az egyik magoncot dolomitos ládába ültettem, a másikat ebbe a savanyú, palás kőzetből álló hasadékosba. A dolomitosban a növény elpusztult, ebben megmaradt, és immár több mint 10 cm az átmérője a párnájának. Ez nem hiszem, hogy a kőzetnek lenne köszönhető, inkább az élet furcsa kanyara.

A gyopárral még érdemes próbálkoznotok a sziklakertben, ha kövek között, hűvösben van a gyökere, talán jobban fogja szeretni az életet. Minden magashegységi fajnál ez a legfontosabb, hogy a gyökere lehetőleg ne főjön meg.
És ajánlom a virágüzletekben is kapható dalmát harangvirágot (nagy lila harangcsokrok, kisebb-nagyobb cserepekben), nagyon hálás, többször virágzik a nyár folyamán és gyorsan nő. Nemsokára meg fog jelenni róla egy cikkem az interneten (nem a blogomon, de majd közzéteszem a linket).

Művelt Kert írta...

Kíváncsian várom a cikket! :-) A Campanula zoysii csodás nálad is, a hegyekben is. A Rhodohypoxis levelek gyönyörűek - persze a virágok is!

Kis ékszeres ládák szabad ég alatt...

Eszter