Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!

2012. május 23., szerda

Korszakalkotó születésnap

CARL VON LINNÉ (1707-1778)
A kép forrása: Wikipedia
Ma 305 éve született Carl von Linné (Carolus Linnaeus), a mai botanikai nevezéktan megalkotója, számos növény felfedezője vagy legalábbis leírója, elnevezője. A botanika atyjának szokták néha nevezni, amivel én nem értek egyet, hiszen ha valakinek atyja van, akkor anyja is kell hogy legyen... Linnének ugyan volt felesége, de őt nem sokat izgatta a botanika, férje halála után gyorsan el is adta hatalmas kutatómunkájának gyümölcseit az angoloknak, akik azóta is nagy becsben tartják, a svédeknek pedig gondolom, fájhat miatta a szívük.
Linné bátorkodott először kijelenteni, hogy a növények közötti rokonságot elsősorban szaporító szerveik hasonlósága dönti el, és javasolta, hogy a fajokat egységesen és egyszerűen két névvel lássák el: az első legyen a nemzetség neve, amely egy nagyon közeli rokonságban lévő csoportot jelöl (pl. Tilia), a második pedig a fajnév, amely megmondja, hogy a hársak közül most éppen a kislevelűről (cordata) vagy nagylevelűről (platyphyllos) van szó.
És ami érdekes: tulajdonképpen "embernevezéktan" is fűződik a Linnaeus családhoz, hiszen a botanikus apja volt Svédországban az első, aki családnevet választott ahelyett, hogy az addig szokásos módon Nils Ingemarsson (vagyis Ingemar fia Nils) néven jegyezte volna magát. A Linnaeus pedig akkoriban a hársfa latin neve volt, és a legenda szerint ez a családnév a házuk előtt növő termetes hársfának akart emléket állítani. Az ő nevezéktana viszont nem nyert olyan tetszést, mint a fiáé, mert a mai értelemben vett családnév végülis Svédországban csak 1901-ben (!) emelkedett törvényi rangra.

Élt egyébként egy generációval korábban egy John Ray nevű angol természettudós-polihisztor (1627-1705), aki állítólag már kidolgozott valamiféle hasonló növényrendszertant, csak nem tudta olyan világosan közölni írásban mint Linné, és nem utolsósorban nem is tudta magát olyan jól menedzselni (ehhez ugyanis Linné nagyszerűen értett), így aztán az ő munkája kissé a távoli múlt ködébe veszett.

Na de nem akarom itt most a születésnapi hangulatot elrontani, Linné életműve mindenképpen korszakalkotó.

Időskori találmánya volt a virágóra, amelyhez ugyan nem lenne jó a vonatok menetrendjét állítani, de a maga nemében érdekes és szép gondolat. Olyan virágokból alkotta meg, amelyeknek nyílása bizonyos napszakokhoz kötődik, így az éppen kinyílt virágok időjelzőként működnek.

Egy kis szegfűvel szeretném köszönteni a 305 éves halhatatlant, amely éppen most kezdett nyílni a "kertünkben", és amelynek elnevezése – stílusosan – éppen ettől a nagy embertől származik:

DIANTHUS PLUMARIUS L.
(hogy melyik alfaj, azt nem tudom, ezt az egyet kivételesen sajnos névtelenül vettem Róbert Roth-tól)
(Dios (isten) + anthos (virág) /görögül/ = Dianthus = isteni virág, plumarius = tollas)

2 megjegyzés:

Nyözö írta...

Linne "kapott" az utókortól egy holdkrátert is, ami ugyan biológiai értelemben holt táj, de mégis elismerés. A Mare Sereinitatis (Derültség tengere) szélén, egy kb. 2km átmérőjű kráter viseli Linné nevét. :)

Művelt Kert írta...

Érdekes bejegyzés! Mindig írhatnám, de most tényleg lenyűgözött, mert a kerttörténet és a botanika története (aztán a lyukas csoki, a keserű csoki, a töltött...) számomra izgalmas területek.