Kaukázusi faj. Georgia hegyeiben endemikus, 1000 m körüli magasságokban él. Graham Nicholls szerint meglepôen jól viseli az árnyékot és a rossz talajokat is (G. N.: Dwarf campanulas, Timber Press 2006). Nálam az erkélyen kb. 10-tôl 12 óráig süti a nap.
Két éve vettem Nyitrán egy magoncot, 1 cm-es levelekkel, abból lett egy 30 cm széles és 25 cm magas bokor, az idén virágzik elôször.
Szárai elágazódnak és sok virág fejlôdik rajtuk. Ezek jócskán lehúzzák, ezért nem árt megtámasztani, vagy sziklakertben nagyobb kövek közé tenni, amelyekre ráomolhatnak a dúsan virágzó hajtások.
Levelei 5 cm-sek, kétszeresen fûrészes szélûek:
A virág bimbóban fehér, kinyílva levendulaszínû, 3 cm széles és 2 cm hosszú. A pollen narancsbarna.
Föld alatti indákkal nagyon terjed, agresszív növénynek tûnik, de nagyon szép, csak vigyázni kell, hogy mi mellé ültetjük. Nálunk hóvirág (Galanthus), téltemetô (Eranthis hyemalis) és májvirág (Hepatica nobilis) van mellette, ezekkel egyelôre jól megvan. Mivel a lombja télen leszárad, és viszonylag késôn hajt ki, nem zavarja a kora tavaszi virágok érvényesülését, nyáron pedig "elissza" tôlük a fölösleges vizet. A májvirág leveleit pedig a nyár folyamán jótékonyan árnyékolja.
A fenti szerzô szerint könnyen tartható és magról illetve tôosztással jól szaporítható. A szaporítás nálam még kipróbálásra vár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése